Rész-előzetes: 50. fejezet

Sziasztok!
Íme az első rész-előzetes, amit éppen egy szép kerek szám előtt hozok :) Remélem kellően felkelti az érdeklődéseteket ez a kis részlet, ahhoz, hogy olvassátok a terveim szerint vasárnap megjelenő folytatást :)
Puszi nektek!



- Nina, esküszöm, rád se ismerek. - ingatta a fejét, de csak azért sem indult meg. - Amikor úgy elrohantál a buliról, akkor is olyan értetlenül álltam a helyzet előtt. Azt kérdeztem magamtól, hogy most komolyan az én barátnőm csinálja azt, amit annyira elítél?
- Mégis mit? - kíváncsiskodtam.
- A hisztit! Úgy viselkedtél, mint egy hisztikirálynő! - jelentette ki lenézően.
- Ezt most azért mondod, mert belerondítottam a tervetekbe? - kerekedett ki a szemem. - Hát bocs, de nem tetszett a rám osztott szerep. De Seb igazán jót alakított!
- Nem arra értem, hogy elcseszted az egész....várjunk csak. - akadt el a szava. - Mit mondtál az előbb?
- Hogy nem tetszett a rám osztott szerep. - rántottam meg a vállamat.
- Nem...az után....mi van Sebbel? - kérdezett rá még egyszer.
- Azt, hogy jól alakította a szerepét. - ismételtem meg még egyszer, bár nem értettem, hogy miért érdekli.
- Szóval jól csókol... - biccentette félre a fejét és az előbbi idegesség helyett már egy nagyívű mosoly virított az arcán. Ó, tudhattam volna, hogy ez furdalta az oldalát.
- Ez most hogy jött ide? - próbáltam terelni a témát.
- Te hoztad szóba! - vigyorgott. - Szóval...jól csókol?
- Nem kezdő, de ezen nem is kell csodálkozni. - vontam vállat.
- Ó, szóval jó volt! Hoppá, ez sok mindent megváltoztat! - jött izgalomba, de hamar letörtem a lelkesedését.
- El kell keserítselek, de semmi sem más ettől. - ráztam a fejemet. - Seb és én már nem vagyunk ugyanazok a barátok, akik eddig voltunk.
- Mert mindig ott lesz felettetek az a pillanat, amikor nem barátként viselkedtetek egymással. - fejezte be a mondatomat mosolyogva. Hát én ezt nem egy mosollyal együtt gondoltam, de ő a romantikus agyával nyilván így fogta fel. Akárhogy is, valamennyire igaz volt.
- Pontosan. Emiatt már semmi sem lesz ugyanolyan, ahogy régen. - bólintottam magam elé nézve.
Azért bármennyire is nehezteltem még Sebre a baklövéséért, el se tudtam képzelni, hogy mi lesz ezután velünk. Akármikor és akárhol összefutunk - ami valljuk be, elég gyakran meg fog történni - , levegőnek nézzük egymást, vagy kínosan elfordítjuk a fejünket, hogy ne kelljen feszült helyzetben találnunk magunkat? Nem, Seb biztos nem lenne erre képes. Elvégre már akkor is folyton odakotnyeleskedett hozzám, amikor még egyáltalán nem bírtam. És azóta már elképzelhetetlen, hogy csak úgy kisöpörjem az életemből. Különben hová lenne a mi hármasunk, Kimivel és vele, ha Seb már nem lesz többé a barátom? És azt hiszem, ehhez még Kiminek is lenne egy-két szava. Ha csak a Batman-filmes dologra gondolok, ő sem szeretné, ha Sebbel haragban lennénk. Lehet, hogy ezt az egészet újra át kéne gondolnom? A fenébe, ez komplikáltabb, mint gondoltam!