2017. január 29., vasárnap

Jégen Edzett Férfi 10.

Sziasztok!

Amint láthatjátok, még mindig nem adtam fel. És nem is fogom. Akármennyi időbe is telik, nem fogom félbehagyni ezt a történetet. Az motivál, hogy Ti itt vagytok és még mindig kitartotok mellettem. Higgyétek el, nagyon sokat számítanak azok a visszajelzések, amiket a részek után kapok :) Most is várom a véleményeteket, ha sikerült felkelteni az érdeklődéseteket a résszel.

Köszönöm!

Alexa

2016. november 4., péntek

Jégen Edzett Férfi 9.

Sziasztok!

Elhatároztam magamban, hogy nem fogok magyarázkodni, de mégsem tudom szó nélkül megosztani veletek ezt a részt. Tudom, hogy nincs mentség a sorozatos, túlságosan hosszú késésekre, és illene tartanom magam ahhoz, amit anno eldöntöttem. Kérlek, ne haragudjatok, tényleg igyekszem, de sajnos már nem jut olyan sok időm erre a hobbira, mint korábban. Azt megtehetném, hogy rövidebb időközönként nyúlfarknyi résszel jelentkezzek, de az nem vall rám, mindig is hosszú részeket írtam, mert a tartalmasságra és a jól felépítettségre törekedtem. Ez a jövőben sem lesz másképp. Éppen ezért szeretném továbbra is a türelmeteket kérni! Viszont azt megpróbálom megígérni, hogy a jelenlegi történetemet még idén befejezem(ném), ami azt jelenti, hogy nem lesznek ekkora kihagyások a fejezetek között. Nagyon bízom magamban, hogy ez sikerülhet. Az utóbbi időben sokkal többet tudtam foglalkozni a bloggal, remélem tartom ezt a formát. Addig is továbbra sem tudok elég hálás lenni azoknak, akik nap, mint nap idelátogatnak. Miattatok érdemes folytatni ezt az egészet! :)

Kérlek, reagáljatok valamilyen formában erre a fejezetre (is), hogy tudjam, van, akit még érdekel a folytatás. Köszönöm.

Alexa


2016. május 27., péntek

Jégen Edzett Férfi 8.

Sziasztok!

Rettenetesen bánt, hogy több hónap elteltével tudok újra jelentkezni. Sajnálom, hogy így eltűntem, de nem akartam magyarázkodni, amíg nem tudok jönni egy újabb résszel. Nyilván megvolt az oka a kihagyásnak, de ezt fölöslegesnek gondolom részletezni, inkább csak annyit szeretnék leszögezni, hogy ha néha hosszabb idő is eltelik a részek között, az nem azt jelenti, hogy ennyi volt. Végig fogom vinni ezt történetet, az első évadot egészen biztosan!  Igyekszem mindig a lehető leggyorsabban megosztani a következő részt, de mint mindenki másnak, nekem is közbejöhet ez-az, ezért kérem továbbra is a türelmeteket, ha esetleg megint elcsúsznék az idővel.

Viszont nem mehetek el amellett, hogy nagyon hálás olvasóközönség vagytok, hiszen az inaktív időszakok alatt is nagyon sokan kattintotok a blogra, és ezt nagyon szépen köszönöm! Igyekszem meghálálni, ígérem! 

Jó olvasást a részhez, remélem elnyeri a tetszéseteket. :)

Alexa

2016. január 24., vasárnap

Jégen Edzett Férfi 7.

Sziasztok!

Tudom, hogy egy kicsit - nagyon - megvárakoztattalak Titeket az új fejezettel, amit sajnálok, de megvolt az oka. Ezzel a szokásosnál hosszabb és eseménydúsabb résszel remélem kárpótolva érzitek majd magatokat. Régi jó szokásomhoz híven most több képet is belecsempésztem a részbe, hogy kicsit színesebb legyen ez a nagy betűtömeg :)
Egyébként most eljutottunk ennek az évadnak a feléig, ami azt is jelenti, hogy a 7. fejezet egy fordulópont a történetben. Kíváncsi vagyok, mit szóltok nem csak ehhez, de az eddigi részekhez is, úgyhogy várom a véleményeteket a sztori alakulásáról.

Köszönöm a türelmeteket!


Alexa

2016. január 2., szombat

Jégen Edzett Férfi 6.

Első évad: A Jégen edzett férfi

6. fejezet: Nyomulás
(a kép csak illusztráció)

Reggel megint nem voltam a toppon. De amikor beértem a suliba és azt láttam, hogy öreg barátom egy csajjal beszélget, rögtön kipattantak a szemeim.
Közelebb lopakodtam és láttam, hogy a csaj nem más, mint Eliina, az egyik legdögösebb koris. Na ez igen! Mosolyogtam egyet, de inkább vártam. Nem akartam belebaromkodni a beszélgetésükbe. Odébb álltam és megtámaszkodtam az egyik oszlopnál, ahol még pont szemmel tarthattam őket. Szerencsére Mikael sem vett észre, zavartalanul nyomta tovább a dumát a csajnak. Büszke voltam, hogy részese lehettem ennek a történelmi pillanatnak.
Pechemre pont ekkor sétált el mellettem Kiira és a vihogó barátnői, akik azt hitték Eliinát stírölöm. Mennyire gáz már, hogy ilyen feltűnően bámulja? Ja, mekkora bunkóság már! Na ja. A barátnőm persze ezen felhúzta az orrát.
- Tudtad, hogy narancsbőrös a segge? - kérdezte ártatlan tekintettel.
Nem is tudtam hova tenni ezt a megjegyzését.
- Azt tudom, hogy féltékeny vagy - mondtam. Plusz egy laza mosoly a hatás kedvéért.
Kiira rögtön morcos arcot vágott. De nem tagadta. Inkább gyorsan továbbment a bandájával. Utána fordultam, ő is ugyanezt tette. Ekkor már ő is mosolyogni kezdett.
- Hát ez meg mi volt?
Mikael hirtelen ott termett előttem.
- Ezt én is kérdezhetném - nevettem, közben a szokásos öklössel köszöntöttem a haveromat. - Rámozdultál a kis barnára?
- Hm...talán - vigyorodott el. - Megkérdeztem, van-e kedve velem jönni a szponzorestre. És sikerült meggyőznöm ezzel - mutatott a vigyorgó képére.
- Jaj, baszki..
- Mi van, te is őt nézted ki?
- Dehogy! Semmi kedvem elmenni erre a puccparádéra - morogtam.
- Tavaly megúsztad, idén nem hagyhatsz egyedül a sok öltönyös barommal - figyelmeztetett nevetve.
Hát ja, múlt évben sikerült annyira lebetegednem, hogy pont nem tudtam részt venni ezen a hülyeségen. De mostanra egyelőre nem volt semmi kifogásom.
- Anyám úgyis elküld - sóhajtottam csalódottan. - Na, mondd inkább, mi volt Eliinával?
- Hát nem sok. Megállítottam, elhívtam, ő először azt mondta, még azt sem tudja milyen ruhát húzzon fel és most ez a legnagyobb problémája. De amikor mondtam, hogy tök mindegy miben jön, szerintem szép lesz, egyből nyert ügyem volt! - mesélte büszkén.
- Ez igen, haver! - veregettem hátba. - Ősidők óta nem szóltál egy csajhoz se, és egyből aratsz.
- Hát...nem vagyok egy Aleksi, de azért tudom, hogy kell bánni a nőkkel - kacsintott.
- Taníts mester! - kérleltem röhögve.
- Oké, kezdjük mondjuk azzal, hogy hogyan ejtsük a barátnőnket, mielőtt egy másikra mozdulunk rá...
Ez kegyetlen volt. Vissza kellett vágnom.
- Hé...amúgy tudtad, hogy narancsbőrös a segge?

Előre tudtam, hogy utálni fogom a mai edzést. De még én is meglepődtem, amikor kiderült, hogy Vainio sem bírja ezt a majomkodást.
- Nos, mint tudjátok, holnap rendezzük meg a szponzorok estjét - kezdett bele a mondókájába. - Szerény véleményem szerint nektek is lenne jobb dolgotok szombat este, mint a pénzes zsebűekkel jópofáskodni, de a vezetőség ragaszkodik ehhez, mint minden évben, úgyhogy nincs mit tenni.
Már kezdtem örülni, hogy végre egyszer valamiben egyetértünk Edző bával, de folytatta:
- Éppen ezért jelzem, hogy mindenkinek kötelező a részvétel! Negyven fokos lázzal, törött lábbal, menstruáló barátnővel, kilencven éves szülinapos nagymamával is itt kell lenni minden egyes csapattagnak! A béna kifogásaitokat már most elfelejthetitek! - nézett szigorúan Eliasra, aki éppen felemelte a kezét, hogy mondjon valamit. - Kérdés?
- Lehet alkoholt inni? - érdeklődött Toni, majd gyorsan hozzátette: - Természetesen úgy értettem, hogy ha megkínál egy pohár...öö...pezsgővel az egyik szponzorunk, ledönthetek én is egyet?
Vainio a szemét forgatta, mi viszont teljesen egyetértettünk Tonival.
- Csak és kizárólag akkor fogyaszthattok alkoholt, ha ők kínálnak meg - mondta végül. - Fordítva nem fordulhat ez elő! És ha valakit mégis részegen látok, azonnal ki van rúgva a csapatból! Világos? Na akkor most munkára!
Fura módon az edző most nem ugráltatott annyit, mint általában. A többi srácot játszatta centerként, én meg koptattam a kispadot. Egy idő után meg is untam. Felálltam és elindultam az öltözők felé.
- Hova ilyen sietős Räikkönen? - mordult rám Vainio.
- Szerintem rám már nincs szükség ma - mondtam.
A fiúk alig akarták elhinni, hogy ezt meg merem csinálni az edzővel. Kis híján felrobbant az ember.
- Azonnal pucolj ide vissza! - üvöltötte. - Akkor mész el, ha én azt mondom! Mäite helyére beállsz!
- Na végre! - engedtem meg magamnak egy büszke mosolyt.
- Most meg mit vigyorogsz? - akarta tudni.
- Semmit...
Nem akartam még jobban felbaszni szegényt. Így is megint egy perc alatt sikerült kiakasztanom.
- Hallod, egyszer tényleg ki fog baszni innen - röhögött Reijo, amikor beálltam mellé a sorba.
- Nem teheti. És ezt ő is tudja...
- Te egoista barom!
Edző bá ezután nem is cserélt le, végigjátszhattam a két órát, ráadásul az összes poszton. Az edzés végére már eléggé kifulladtam, de a világért sem mutattam volna ki.
- Ácsi, Räikkönen, te a konditerembe indulj! - intett Vainio az edzőterem felé.
- Mivan?
- Szeretem, ha valaki szorgalmas - vigyorgott. - Irány erősíteni!
- Na baszd meg... - Ezt azért simán kihagytam volna a mai napból.

A gyúrást sosem bírtam. Nem vagyok túl izmos, gyerekkoromban is elég vézna voltam. Amióta hokizok, kicsit jobb a kondim, de azért nem viszem túlzásba. Vainio azt akarja, hogy karra edzek, de amióta egyszer rábasztam a lábamra az egyik súlyt, nem vagyunk nagy haverságban. Most is inkább a futópadon futottam...amikor valaki benyitott a terembe.
Eliina
- Ó! - Kicsit meglepte a lányt, hogy van valaki bent. De mintha örült volna a társaságomnak. - Szia Kimi! 
- Heló! - intettem Eliina felé, de közben megint a futópad kijelzőjét figyeltem. Már egész jó tempóban vonszoltam magam.
- Megvárod Kiirát? - érdeklődött.
- Nem. Csak edzek.
- Jaaa, értem - Leült az egyik zsámolyra, mint aki beszélgetni akar. Jaj ne! - Figyu, megkérdezhetem, mi van most veletek?
- Meg - feleltem.
Annyira nem díjazta a poént.
- Szóval?
- Nincs semmi - mondtam, ami végülis igaz volt. A nagy büdös semmi, az van.
- Semmi jó, ugye? - próbálkozott tovább. - Látjuk, hogy valami történt mostanában.
- Látjátok?
- Aha...a csajokkal. Megcsaltad, vagy ő csalt meg?
- Mivan? - fordultam felé.
- Hát azt gondoltuk azért vesztetek össze - magyarázta. - Eddig semmi gondotok nem volt egymással, most meg amióta feltűnt ez az új csaj, és hallottuk mi volt a bulin...
- Jaanának ehhez semmi köze - vágtam a szavába gyorsan.
- Biztos? - vonta fel a szemöldökét kíváncsian.
- Biztos - mondtam már kissé morogva. - Amúgy meg mi a faszért foglalkoztok velünk? Nincs jobb dolgotok?
- Figyelj... - kezdett bele a mondókájába. - Nekem csak jó, ha az egyik fő riválisomnak párkapcsolati problémái vannak. Egyrészt könnyebb lesz lenyomni Kiirát. Másrészt...talán lóghatnánk néha együtt...
Na ez azért már kicsit sok volt. Megálltam a futásban és odafordultam a lányhoz.
- Eliina...nem most mondtál igent Mik meghívására?
- De...és? - csavargatta az egyik hajtincsét.
- Most meg rám nyomulsz?
- Dehogy nyomulok! - nevetett fel. - Csak gondoltam dumálhatnánk, meg elmehetnénk ide-oda, ha van kedved. Tényleg, a számomat tudod?
Totális döbbenet.
- Majd szólok, ha egyszer annyira unatkoznék, hogy rád lenne szükségem - feleltem kicsit nyersen.
- Hát...rendben - mosolygott. Úgy látszik, ő ezzel is beérte. - Szerinted szőke hajjal jobban néznék ki? - vizsgálgatta a barna tincseit.
- Ehh...hát... - Nem nagyon akartam semmit mondani, de gondoltam behúzom a csőbe. - Nem t'om, nekem például a barnák jobban bejönnek.
Ez mintha totál meglepte volna. Elkezdte jókedvűen dobálni a haját.
- Tulajdonképpen szeretem, hogy ilyen a hajszínem...
- Fasza... - ráztam a fejemet hitetlenkedve. Mindig is tudtam, hogy Eliina egy felszínes csaj, de hogy ennyire hülye is... - Még valami? - Reméltem, hogy végre békén hagy és futhatok tovább.
- Hát...igazából csak ennyit akartam - vonta meg a vállát.
- Figyu, kérdezhetek én is valamit? - Támadt egy kurva jó ötletem arra, hogyan száműzzem innen.
- Persze - csillant fel a szeme.
- Tényleg narancsbőrös a hátsód?
Fél perc hiszti után már hűlt helye volt a kondiban.

Hazafelé menet még be kellett ugranom Füveshez. Csak pár házra lakik tőlünk, úgyhogy tettem egy kitérőt, mielőtt hazamentem volna. Meg is lepődött, amikor megjelentem a szobájában.
- Na ne már, hogy megint ugyanaz... - röhögtem, amikor megláttam ugyanazt a Playboyt, ami legutóbb is itt hevert a szobája közepén.
- Öcsém, az a nő kurvára beindít! - védte meg magát azonnal. - Amúgy mit keresel már megint ebben a retkes fészekben?
Így szereti a szobáját. Amúgy tényleg egy bazi nagy retekben él. Átléptem egy rohadó szendvicset, egy fél pár bakancsot, amiből kilógott egy zokni, meg egy adag papírt, ami le volt öntve valamivel. Már csak félre kellett dobnom egy izzadtságszagú pulcsit és le is ülhettem.
- Kéne egy kis...ajándék.
- Ajándék? - kérdezett vissza értetlenül.
- Ja. Nekem.
- Szülinapod van? - tátotta el a száját.
- Nem, de a haverod vagyok és most megdobhatnál egy kis ajándékkal.
- Baszd meg, mondd már el mit akarsz! - röhögött, mert már fingja se volt miről beszélek.
- Valami...lazítót adhatnál.
- Aha... - Leesett a tantusz.
- Ja. Szóval adsz? - kérdeztem, mert a bólogatáson kívül nem csinált semmit.
- Mi a fasznak kell neked...ajándék?
Valamiért jól mulatott ezen. Marhára nem vett komolyan.
- Figyu... lesz egy ilyen kiöltözős baromság a csapatnak. Ott lesz egy csomó szponzor, csupa komoly arc. Tudod, hogy utálom ezeket a szarságokat. Valami kéne, hogy túléljem.
- Ááááá, vágom! Hmm...
- Most min agyalsz?
- Nem t'om mi lenne jó neked. Nem is bírod egyiket se - nevetett ki.
- Dehogynem - mondtam, pedig nem volt ez annyira biztos. - Csak valami lazát adj! Amitől nem durran el az agyam, meg nem lesz kétszer akkora a szemem, de azért kicsit...érted...kimegy a feszkó belőlem.
Füves elgondolkozva nézett maga elé.
- Hát. Talán tudok neked segíteni, Räikko. De ezért mit kapok cserébe? - kérdezte vigyorogva.
- Mi kéne? - Azért kicsit meglepődtem, hogy ezt kérdezte.
- Semmi, öreg! - nevetett. - Neked ingyen adom.
- Na azért! - mosolyodtam el én is.
- De azért ebből ne csinálj rendszert, te hokibuzi! - mondta, de közben már beütötte a titkos széfje kódját. Ja, tök fura. Az egész szobája egy káosz, de a kincseit egy profi széfben tartja.
Kattant a zár, és kinyílt a kis kamra.
- Ez egy kész gyűjtemény, baszd meg! - ámultam el a rengeteg bogyó meg por láttán.
- Nem láttál semmit, öcskös!
- Ja, hát persze - bólogattam. Ez volt a szabály. Soha nem szólhatok erről senkinek.
- Na nézzük.
És belemerült a keresgélésbe. Füvesnek valami különleges kapcsolata lehet ezekkel a szarokkal, mert úgy bánik velük, mintha drágakövek lennének. Most is mindegyiket külön megfogta, megnézegette és nagyon óvatosan tette vissza a helyére. Végre akadt egy olyan csomag is, ami nem került vissza.
- Ez... - nyújtotta felém. - Nem olyan odabaszós, de azért érzed a hatását. Egyet vegyél be mielőtt elindulsz otthonról. Mire odaérsz, már jól leszel.
- Mi ez amúgy? - kíváncsiskodtam. Csak kis bogyókat láttam a kezemben.
- Az mindegy neked. Csak vedd be és élvezd a hatását! - vigyorgott.
Hát jó. Végülis nem kell tudnom, mi a neve.
- Kösz haver - mondtam, aztán zsebre raktam a csomagot.
- Neked nincs mit - csapkodta meg a vállamat.- Ja amúgy, ha este még meg akarnál húzni valakit, fix, hogy ezzel nem fog menni - tette hozzá röhögve.
- Kösz a figyelmeztetést! - nevettem. Nem mintha most azt terveztem volna.
- De most komolyan mondom, haver! - erősködött. - Te beállsz tőle, de a cerka nem...
- Oké, vágom! - nevettem még mindig. - Kösz még egyszer.
- No problem, öcskös. Ha kell még szólsz! Csak előbb bírd ki ezt az estét.
- Hát azon leszek - mondtam. Reméltem, hogy sima lesz a holnap.

Otthon este még egyszer belenéztem a csomagba. Egyedül voltam a szobában. Kivettem a bogyókat a dobozból, megnéztem, megszagoltam. Próbáltam megtippelni, mennyire leszek betépve tőle.
- Kisfiam!
Villámgyorsan az ágy alá dobáltam az összeset, amikor anyám hangját hallottam.
- Mivan? - kiabáltam vissza. Közben gyorsan bekapcsoltam a tévét és úgy tettem, mintha azt néztem volna.
De anyám nem jött be. Más viszont szeretett volna.
- Jött valaki hozzád!
Tippem se volt ki kereshet. A srácokkal se beszéltünk le ma semmit. Kimentem a konyhába és totál meglepődtem, amikor megláttam ki áll az ajtóban.
- Ööö...szia! - köszöntem. - Hát te?
- Én is örülök, hogy látlak, Kims! - jött oda hozzám gyanúsan vidáman Kiira. Szinte beugrott a nyakamba. Nem is tudtam, hogy jóban vagyunk.
- Én meg annak örülök, hogy minden rendben veletek, fiatalok - mosolygott anyám. - Menjetek csak be!
- Igen, én is ezt akartam mondani - bólogatott Kiira, aztán belém karolva megindult a szobám felé.
- Neked meg mi a franc bajod van? - kérdeztem, amikor becsuktuk az ajtót magunk után.
- Neked mi bajod van? - nézett végig rajtam a...barátnőm? - Nem is örülsz, hogy itt vagyok?
- Nem értem... - motyogtam.
- Hát én sem - csóválta a fejét, miközben a tévét figyelte. - Ez most komoly?
A képernyőn pont pár bikinis csaj mosott egy autót, elég szexin...
- Ööö...pont most kapcsoltam be, mikor jöttél - mondtam az igazat.
- Na persze. Mindegy - rántotta meg a vállát, miután egyszerűen fogta a távirányítót és kikapcsolta a tévét.
Aztán megindult a szekrény felé.
- Elárulod, mit csinálsz? - kérdeztem. - Meg hogy egyáltalán mit keresel itt?
- Valami használhatót keresek - mondta, de alig értettem, mert a feje már elveszett a felakasztott ruhák között.
- Hallod, ne túrd már fel a...
- Van valami normális öltönyöd? - fordult felém hirtelen.
- Mi..?
- Vagy anyukádat kérdezzem meg? - érdeklődött és már ment is volna ki az ajtón, de megállítottam.
- Hé, állj már meg egy rohadt percig! Mondd már el, mi a faszt akarsz itt!
- Velem így ne beszélj, Räikkönen! - mutatta felém a mutatóujját.
- Akkor áruld már el, mi a fészkes fenét csinálsz! - mondtam most már türelmetlenül.
- Ahogy mondtam: valami használható öltönyt keresek, amiben holnap el tudsz jönni.
- Arra a hacacáréra?
- Nem, a szomszéd kislány szülinapi zsúrjára! - forgatta a szemét. - Persze, a szponzor bulira, mi másra? Ennyire este van már?
Na jó.
- Te csak ne cseszegess, oké? - léptem oda hozzá, és becsuktam a szekrényajtót mielőtt feltúrta volna az összes ruhánkat. - Egy ideje nem is beszélsz velem, most meg csak így berontasz, ha? Mi ez?
Összekulcsolta a karját, aztán nagy sóhajtások után végre hajlandó volt válaszolni.
- Tudnom kell, hogy van-e olyan öltönyöd, amiben el tudsz jönni a holnapi estére.
- Miért érdekel az téged?
- Mert nem szívesen megyek egy szakadt ruhás sráccal, azért... - flegmázott tovább.
- Ki mondta, hogy velem kell jönnöd? - kérdeztem totál döbbenten.
Nem tudom mikor álmodta ezt. Nekem eszem ágában sem volt vele menni.
- Együtt vagyunk, nem? Evidens, hogy együtt is megyünk egy ilyen eseményre. Pláne, ha mindketten ugyanazért vagyunk hivatalosak oda.
Neki bezzeg egyáltalán nem volt ez ilyen meglepő dolog. Megint mindent eltervezett a megkérdezésem nélkül.
- És mikor akartál szólni, hogy már nem duzzogsz? - vontam fel a szemöldökömet.
- Figyelj, előbb-utóbb valakinek véget kellett vetnie ennek - mondta sokkal kedvesebb hangon, és a karjával lassan átölelte a nyakamat. - Gondoltam most én leszek az okosabb, aki enged.
Na baszd meg! Még a végén elhiteti velem, hogy nem is ő sértődött be napokig, hanem én. Nők...
- Most mit csinálsz? - kérdeztem, mert egyre inkább bújt hozzám.
- Békülök - mondta, de kicsit úgy, mintha kérdezte volna.
- Mi lesz az öltönnyel? - mutattam a szekrényre.
- Az várhat még egy kicsit nem? - pillantott fel rám csábosan. Már a szája szélét is elkezdte nyalogatni. - Én nem tudok... - suttogta már majdnem a számba.
Baszki. Megint ki van éhezve. És hát sajnos mindig akkor a legjobb a szex, amikor valaki a legjobban azt akarja.
Eszembe jutott, mit mondott Füves haverom. Holnap este úgyis esélytelen. Akkor nincs mit tenni.

Kiirával a szex olyan, mintha fát vágnál. Fogod a fűrészt, beindulsz, várod, hogy széthasíthasd a fát. Aztán pár másodperc alatt végzel vele. A fa leesik, te meg nagyot szusszansz közben. Aztán nekiesel a következőnek...
Carter egyik bulijában a haverom pont ránk nyitott. Kicsit már be voltunk piálva, úgyhogy észre se vettük a srácot. Ő meg csak állt ott egy darabig és nézte a műsort. Aztán volt képe úgy elém állni másnap, hogy ő még nyulat se látott így dugni. Na körülbelül olyan lehetett most is a dolog.
Beletelt egy kis időbe, mire mindketten eléggé kielégültünk. Fura is volt, mert azt hittük, hogy ha nekiesünk egymásnak pár nap ínség után, olyat szexelünk, mint még soha. De inkább csak a kielégülés esett jól, nem a szex.
- Hm...hiányoztál - mormogta Kiira, miután pár percig csak néztük a plafont.
Mondjuk én eközben azon sakkoztam fejben, vajon anyám mennyit hallhatott az egészből.
- Én hiányoztam, vagy a szex? - kérdeztem rá.
Eltelt pár másodperc, mire válaszolt.
- Mindketten...
Egy darabig nem is mondtam semmit. Aztán eszembe jutottak anyám szavai, amikor erről volt szó.
- Szerinted okés ez így?
- Mi? - fordult felém ártatlan tekintettel.
- Hát ez. Nem is szólsz hozzám napokig, aztán idejössz, flegmázol egy sort, aztán baszunk egyet...
- Hát, mondjuk lehetnél néha romantikusabb - mondta, miközben az ujjával a mellkasomon körözött.
Próbáltam nem a képébe röhögni.
- És hogy képzelted ezt a holnap estét?
- Hát kiöltözünk, eljössz értem és együtt elmegyünk. Biztos vagyok benne, hogy a szponzorok jó szemmel nézik majd, hogy egy jégkorongos és egy jégkorcsolyázó együtt érkezik. Ezzel is csak a klubot erősítjük és azt, hogy profik és elkötelezettek vagyunk egymásért és a sportért is.
- Nem gondolod túl ezt egy kicsit? - nevettem fel.
- Ez így van, ahogy mondtam - erősködött.
Aztán egyszercsak felült és már húzta is fel a melltartóját.
- Készülsz valahová? - érdeklődtem.
- Hazamegyek. Még el se döntöttem melyik ruhámat vegyem fel! - döbbent rá kétségbeesetten.
Azt tudtam, mit mondott volna erre Mikael. De az ő, én meg más vagyok...
- Aleksi nem adott valami jó tanácsot? - kérdeztem enyhén gúnyosan.
- Ez most mit akar jelenteni? - fordult felém morcosan.
- Jó ízlése van, biztos megmondta, melyik ruhádban vagy a legszexibb...
- Te most féltékeny vagy? - húzódott mosolyra a szája. - Hallottam ám a bunyótokról. Gyerekesek vagytok... - nevetett. - Én azért nem téptem meg Eliinát.
- Mivan? - Ez most tök váratlan volt.
- Szerinted én nem tudok arról, amikor rád mozdul valaki? Ugyan, Kimi! - nézett le rám, már talpig felöltözve. - De azt is tudom, hogy egy lánynak sincs esélye, amíg én itt vagyok. És ez ugyanúgy igaz rád is, remélem tudod... - mosolygott, aztán lehajolt, hogy adjon egy gyors csókot. - Hm, ez is hiányzott már.
- Nagyon sietsz? - Most már egészen megjött a kedvem egy egész estés béküléshez.
- Mennem kell - felelte. - De holnap egész este a tiéd vagyok - ígérte az ajtóból. Még egy puszit is küldött, mielőtt becsukta volna maga után.
Én nem mondtam semmi ilyesmit neki. Csak intettem. Úgysem én fogok dönteni a holnap estéről...
Elővettem az ágy alól a kis csomagot és még egyszer megnézegettem őket. Ők fognak ugyanis dönteni...

2016. január 1., péntek

Így szavaztatok Ti

Sziasztok!

Megint jövök egy személyes bejegyzéssel, ugyanis lezárult az a szavazás, amiben kértelek Titeket, hogy vegyetek részt a kedvemért.

Nos először is köszönöm szépen annak az egy híján harminc főnek aki megtette nekem azt a szívességet, hogy választott az opciók közül! Örültem annak, hogy többféle visszajelzéseket is kaptam, de leginkább az töltött el boldogsággal, hogy a többségnek tetszik eddig a Jégen edzett férfi, ami merőben más azokhoz a (Kimi) fanfictionökhöz képest, amikkel eddig itt találkozhattatok.

Persze számítottam rá, hogy lesznek olyanok is, akik nem a legpozitívabb véleményt jelölik be, de annak kifejezetten örültem, hogy eddig nem volt olyan olvasó, akinek annyira nem tetszettek az eddigi részek, hogy nem is olvasták tovább. Azokat, akik még bizonytalanok, vagy akiknek eddig nem jött be annyira a sztori, igyekszem minél hamarabb meggyőzni.

Ehhez kapcsolódóan is elárulok egy kulisszatitkot:
Mielőtt belekezdtem volna ebbe az évadba, megpróbáltam a lehető legtöbb információt összeszedni Kimi gyerekkoráról. A prológus elején található idézet tőle származik, így erre alapoztam meg a fiatalkori időszakát. Megpróbáltam ötvözni az ő gyerekkori körülményeit és a mai fiatalságra jellemző életstílust, ezért lehetséges, hogy a szereplőknek van mobiltelefonjuk, isznak mint a gödény és folyton káromkodnak. Nem tudom, mások hogy írtak Kimi kamaszkoráról, én valahogy így tudom elképzelni :)

A következő részekben kicsit felgyorsulnak az események, remélem velem tartotok! :)

Köszönöm még egyszer mindenkinek, aki szavazott!

És ezúton is kívánok mindenkinek élményekben és sikerekben gazdag boldog új évet 2016-ban! :)

Alexa

Itt láthatjátok a szavazás végeredményét:
Eddig jó, tetszik, szívesen olvasom.
  23(79%)
Nem rossz, elmegy.
  1 (3%)
Még nem tudom eldönteni, de azért olvasom.
  3 (10%)
Eddig nem tetszik, de talán később fog.
  2 (6%)
Nem tetszik, nem is olvasom tovább.
  0 (0%)


2015. december 29., kedd

A Jégen Edzett Férfi 5.

Első évad: A Jégen edzett férfi

5. fejezet: Pofonok

Harmadik napja próbáltam beszélni a csajommal. De Kiira pont olyan, mint mindig: makacs és önfejű. Nem adja könnyen magát. Fogadok, hogy még élvezi is azt, hogy loholok utána és csak azért, hogy végre szóba álljon velem és megbocsásson.
Elegem volt ebből. A suliban is úgy került, ahogy csak tudott, de most elkaptam.
- Meddig akarod még ezt játszani? - kérdeztem semmi köszönés után.
A barátnőivel éppen valamin nagyon röhögcséltek, de amikor rám nézett, lefagyott a mosoly az arcáról. De azért se szólalt meg, csak a szemét forgatta, és visszafordult a lányokhoz.
- Kérdeztem valamit... - szólaltam meg egy kicsit erőteljesebben. Megfogtam a karját és kényszerítettem, hogy rám figyeljen. - Nem unod még ezt a gyerekes haragudást?
- Még én kérjek elnézést, hogy haragszom? - kérte ki magának felháborodva. - Amikor te még csak arra sem voltál képes, hogy kinyögj egy bocsánatot?
- Mert le se szarsz, amikor hozzád beszélek!
- Erről is te magad tehetsz! - felelte szárazon.
Kezdett felmenni bennem a pumpa, főleg, hogy a két csaj úgy bámult, mintha moziban lennének.
- Akkor most beszélhetnénk? - kérdeztem, még viszonylag nyugodtan.
- Nem érek rá... - vonta meg a vállát. - Vagyis inkább nem érek rád. Ismerős?
És még volt pofája egy álszent mosolyt is a képembe küldeni.
- Tudod mit...akkor baszd meg! - mondtam egyszerűen, aztán továbbmentem.
Még hallottam, ahogy a lányok döbbenten habogni kezdenek, Kiira viszont totál megmukkant. Inkább ne is beszéljen, ha ilyen geci velem. Nem is értem, miért akartam egyáltalán dumálni vele. Örülnöm kéne, hogy végre megszabadultam ettől a hülye libától. De valami azt súgja, hogy ennek még nagyon nincs vége...

- Kimi... - lökdösött valaki oldalról. Lassan pislogni kezdtem.
- Hah?
- Még 12 perc, bírd ki! - suttogta Mikael és a fejével a teremben lógó faliórára bökött.
Hát...kábé negyed órát sikerült végigszunyókálnom az órából. Baromi unalmas. Még jó, hogy Mik időnként felkelt, különben már végigterültem volna a padon és nyálcsorgatva horkolnék.
- Utána mi jön?
- Tesi. Dupla.
- Fasza! - nyögtem. - Semmi energiám nincs.
- Hosszú volt az éjszaka? - kíváncsiskodott vigyorogva.
- Áhh... - támaszkodtam meg a könyökömön. - A bátyáméktól nem tudtam aludni.
- Ciki - nevetgélt halkan. - Kiirával még mindig nem volt meg a békülős szex?
- Békülni sem akar, nemhogy szexelni...
- Szívás... - Ez aztán az együttérzés... - Nyugi, úgysem bírja sokáig nélküled.
- Eddig jól megy neki.
- Én a helyedben örülnék neki, hogy legalább van egy kis nyugtom - vigyorgott.
- Élvezem is, hidd el! - mosolyodtam el. - Csak kurvára álmos vagyok.
- Mikor nem? - poénkodott. Egyet kellett értenem vele.
Óra után a tesicsarnokba mentünk, útközben belefutottunk Carterbe.
- Hallod, Kimster! Csajt cseréltetek Aleksivel?
- Heh?
- Az előbb láttam Kiirát Playboy-fiúval - mesélte izgatottan.
- És?
- És láttam azt is, hogy a buliban nagyon nyomultál Aleksi szöszi nőjére - folytatta vigyorogva.
- Nem nyomultam. Csak dumáltam vele.
- Aha persze - Jól szórakozott rajtam. - Akkor ennyi erővel Aleksi is csak dumálgatott a csajoddal. Csak egy kicsit közelebb voltak egymáshoz, mint két beszélgető ember.
Na ekkor már kezdett egy kicsit érdekelni a dolog.
- Most mire akarsz kilyukadni?
Cart teljesen meglepődött azon, hogy ezt kérdeztem.
- Hát bazdmeg! Rányomult a csajodra, vágod? Kicsit sem zavar?
- Komolyan mondom, mindenki többet foglalkozik a csajjal, mint én! - nevettem.
- De a te nőd, ember!
- Jó és? Leszarom. Azt csinál, amit akar- rántottam meg a vállamat.
- Komoly? - kerekedett ki a szeme - Akkor nekem is szabad a pálya?
- Haver, nem vagy te egy kicsit pofátlan? - szólt közbe Mikael.
- Miért, még együtt vagytok? - nézett rám Carter.
- Nem t'om - mondtam. Tényleg nem tudtam, mi az ábra most.
- Hát, szívás. Jólvan, majd ütközünk! - köszönt el egy öklössel.
Mikaellel furán néztünk össze.
- Mindenki a te csajodat akarja?
- Nem tudják, mire vállalkoznak - nevettem. Kiira tényleg jó csaj, de hosszabb távon nem mindig jó parti.
- Nyugi, én nem pályázok fúriákra - tisztázta Mik gyorsan.
- Nem is bírnál vele - szívattam, mire ő bosszúból nekem jött vállal.
- De téged azért lenyomjak fekvőtámaszban - mondta a kis egoista, amikor már az öltöző felé tartottunk.

Pechjére nem fekvőtámaszoztunk, hanem amerikai fociztunk. Ráadásul egy másik végzős osztállyal. A tanár azt mondta azért, mert hallotta, hogy túl sok a feszkó az évfolyamon. Mondjuk igaza van, naponta összeverekedik valaki, még a csajok is egymás haját tépik néha. Ránk fér egy kis hejehuja.
- Csak semmi erőszak! - figyelmeztetett a tanár. - Keményen, de sportszerűen, gyerekek!
Nekem nem volt kedvem keménykedni. Amúgy sem szeretem az amerikai focit. Az idióta osztálytársaim előrenyomultak, hogy ők szerezzék meg elsőre a labdát. Én inkább hátul vártam őket.
- Mi van, Kims? Várod, hogy az öledbe hulljon a győzelem? - kérdezte az egyik ellenfél. Mégpedig Aleksi.
- Már előre tudod, hogy veszíteni fogtok? - kérdeztem vissza egy félmosollyal.
- Az veszít, aki nem tesz semmit a győzelemért - okoskodott.
- Ne is erőlködj, ez nem a te sportod.
- Igazad van - ismerte el, aztán vigyorogni kezdett. - A csajozásban profibb vagyok. Kérdezd meg a barátnődet!
- Elég a dumából srácok! - ordított ránk a tanár. - Csináljatok is valamit, ne csak a szátokat jártassátok!
Aleksi idióta vigyorral az arcán tovább szökdelt a vézna lábain. Én is inkább odaverekedtem magam a többiekhez.
- Adjatok labdát! - szóltam a srácoknak. Mik rám kacsintott. Tudtam, hogy rá számíthatok.
Amúgy is hátrányban voltunk, úgyhogy ideje volt beszállnom a játékba. A tanár sípolt, és mindenki egy emberként ugrott a labdáért. Végül a másik osztály szerezte meg, de Mikael egy jó mozdulattal elcsórta, mielőtt támadhattak volna. Jó barát volt, és egyből nekem passzolta. Nem is volt rajtam ember. A barmok megszokták, hogy nem vagyok túl aktív, nem is jöttek rám. Úgyhogy szabad volt a pálya. Nem is kellett sokat sprintelnem a touchdownig. Hiába rohantak utánam, már megvolt a pont!
A csapatom ünnepelt, én viszont Aleksit kerestem a szememmel. Most nem volt őszinte a mosolya.
- Most megleptél, haver! - ismerte el, amikor beálltunk a következő kezdéshez. - Tudsz, te ha akarsz!
- Még mindig én vagyok a sportoló - tártam szét a karomat büszkén.
- És a csajod pasija is te vagy? Az már nem olyan biztos - rázta a fejét mosolyogva. Hiába a haverom, kezd már nagyon az agyamra menni.
Egymással szemben álltunk, amikor a tanár a következő menet kezdését befújta. Egyszerre ugrottunk fel a labdáért...és egyszerre estünk a földre. Sikeresen összefejeltünk nagy igyekezetünkben.
- A kurva életbe! - káromkodta el magát a selyemfiú, amikor meglátta, hogy vérzik a homloka - Ez direkt csináltad, ugye?
- Persze, hogy az én fejem is megszívja? - vakargattam a fájó részeket. Észrevettem, hogy az én ujjaimon is véres nyomok voltak.
- Hogy fog ez kinézni, ember? - dühöngött. - Ha be fog lilulni, vagy még rosszabb, kinyírlak!
- "Jaj, egy csajnak sem fogok kelleni a bevert képemmel!" - poénkodtam röhögve.
- Baszd meg, Räikkönen!
És egyszerűen rám vetette magát. Én meg persze nem hagytam magam.
- Idióták! - üvöltött ránk a tanár, miután szétszedett minket. - Megmondtam, hogy nincs durvulás!
- Ez csak a játék része - mondta gyorsan Mikael, hogy oldja a feszkót. - Barátok!
Muszáj volt röhögnünk ezen. A tanár viszont nem volt vicces kedvében.
- Barátok nem verik szét egymást! Na tűnés az orvosiba, aztán az igazgatóiba! A játéknak vége kis barátaim!
Az osztálytársaink megrökönyödve nézték, ahogy kivonultunk a csarnokból. Hiába nem vagyunk a legjobb amerikai focisták, még mindig mi vagyunk a legmenőbbek az osztályainkból. Heh.
- Ugye, tudod, hogy a játéknak még nincs vége, haver? - fordult felém Aleksi.
- Végre valamit jól mondasz...haver - értettem egyet vele.
Aztán öklöztünk egyet. Mert végülis barátok vagyunk. És szerencsére a fejünk is egyben maradt. Selyemfiúnak épphogy egy piros csík látszik a homloka közepén, nekem meg csak egy bepirosodott dudor maradt. A kis összecsapásunkat pedig megúsztuk egy figyelmeztetéssel.

Suli után szokás szerint egyből a csarnokba mentem edzésre. Szokás szerint megint késve értem be az öltözőbe. És szokás szerint Vaino megint az én lebaszásommal indította az edzést.
- Räikkönen!
- Imádom, ahogy kimondja a nevemet - mormogtam, Mikael viszont jó nagyot röhögött rajta.
- Mi olyan nevetséges, Granlund? - förmedt rá az edző, mire a barátom gyorsan abbahagyta. - Én is így gondoltam. Räikkönen! - fordult ismét felém. - Hogy néz ki a fejed?
- Mi van vele? - értetlenkedtem.
Vaino a szemét forgatta. Sikerült megint az agyára mennem egyetlen kérdésemmel.
- Hallottam, hogy verekedtél az iskolában...
- Ja, én is! - vágott közbe Reijo - Tényleg bemostál egyet a szépfiúnak?
- Eskola, kértem, hogy pofázz bele a mondandómba? - mordult fel Vaino.
- Bocs mester, de ez marha jó! Beverte a képét a macsógyereknek!
Reijo csak rihegett-röhögött teli szájjal, az edző feje meg folyamatosan pirosodott. Amikor a csapattársam még hátba is veregetett elismerésképpen, totál elborult az agya.
- NA IDE FIGYELJETEK! Ez nem nevetséges, nem menő és nem marha jó! Ez szégyen, gyerekek! - üvöltötte mindannyiunknak. - Az erőszak nem megoldás sem a való életben, sem a pályán! Hogy várhatjátok el az ellenféltől, hogy ne verje bele a képeteket a jégbe, ha ti is ugyanezt művelitek a társaitokkal? Ezt pofázom egyfolytában! NINCS ERŐSZAK! Nem ezzel kell menőzni és bizonygatni, hogy milyen kemények vagytok, értitek? Ezt nem tűröm el egyikőtöktől sem, mert ha a nyavalyás lázadó életetekben is ilyeneket csináltok, a meccseken is semmi perc alatt kijön belőletek az állat, az pedig akár egy kitiltást is eredményezhet! A bajnokság alatt pedig egy játékost sem akarok elveszíteni ilyen baromság miatt! Világosan beszéltem? Úgyhogy akit még egyszer rajtakapok bármilyen verekedésen, erőszakoskodáson, az ki van rúgva a csapatból! FELFOGTÁTOK?
Már sípolt a fülem, mire bejezte.
- Tehát akkor...ki vagyok rúgva? - kérdeztem, csak mert nem voltam benne biztos. De ahogy észrevettem, a többiek sem vágták le rögtön, hogy akkor most mi a szitu.
Vaino szeme olyat villant, hogy még én is majdnem megijedtem. Majdnem...
- Igen...a mai edzésről - mondta végül, mire én elmosolyodtam. - És a pofozkodó társad is. Na tűnés a pályámról!
- De ő nincs is a csapatban... - világosítottam fel. Aleksi és a hoki...?!
- Azt mondtam TŰNÉS, Räikkönen! - ordított rám ismét.
Aha. Szóval még az én kurvaanyámat!

A csapat is alig bírta röhögés nélkül, amíg le nem mentem a pályáról. Az öltözőben már nekem is muszáj volt kicsit kinevetnem az öreget. Mindig meglep valamivel...de szeretem.
Főleg, hogy végre kaptam egy szabad délutánt, amire mostanában nem volt példa. Bajnokság, bajnokság, bajnokság, edzés edzés hátán, már nagyon unom, hogy folyton ezért nincs semmire időm. Most kivételesen hiperszupergyorsan átvedlettem a rendes ruhámat és spuriztam is ki az öltözőből.
Útközben még a barátnőmbe is belefutottam. Mondjuk azt nem értettem, mit keres itt. De gondoltam azért kéne dumálnom vele.
- Kiira! - kiabáltam utána. Nagyon sietett, hátra se fordult. - Hé! Állj már meg, heló!
Amikor visszafordult, le is stoppoltam. Kicsit meglepődtem, amikor nem is őt láttam. Meg azon, hogy a csaj sírt.
Először nem is tudtam mit mondani. Totál lefagytam. Néztem, ahogy sír. Ő meg inkább faképnél hagyott. Ekkor végre észhez tértem.
- Hé! Várj! - futottam utána. Nehéz volt a dög nehéz cuccaimmal. - Jaana!
Ekkor megtorpant.
- Jé, tudod a nevemet? - kérdezte kissé gúnyosan.
- Ööö..persze - feleltem jobb híján. - Ööö...
- Jót beszélgettünk - mondta és már ment is volna tovább, de visszafogtam. Erre összerázkódott.
- Hé, mi a baj? - kérdeztem rá, mert láttam, hogy valami nem stimmel vele.
- Azon kívül, hogy egy tuskó dumál hozzám? - kérdezett vissza megint élesen.
Hú, nem is láttam még ilyen harciasnak. Vagyis de. Baszki. Eszembe jutott, hogy mi volt legutóbb.
- Figyelj...én már akartam...szóval na...bocs a múltkoriért - nyögtem ki nagy nehezen.
- Egy cseppet sem érdekel - vágta rá szárazon - Van nagyobb gondom is nálad, Räikkönen!
- Jé, tudod a nevemet? - utánoztam, hátha ezzel oldom a feszültséget. 
Hát nem jött össze.
- Undorító köcsög vagy! - És megint el akart lépni. Megfogtam a karját, erre majdnem felsikított. - Hozzám ne érj!
- Nyugalom! - Gyorsan elvettem mindkét kezemet. Ekkor láttam meg, hogy be volt kötözve az egyik csuklója. - Bakker, mi történt?
Jaana idegesen húzta magához a kezét. És megint folytak a könnyei.
- Semmi közöd hozzá - szipogta.
- De érdekel, na! - erősködtem, de ő továbbra is feszülten nézett. - Tudom, hogy faszfej voltam veled a bulin, oké? Bocs, már mondtam. Nem voltam magamnál.
- Tipikus pasi - húzta el a száját - Az alkoholra fog mindent...
Azért neki is felvágták ám a nyelvét! Ez már nem az a szűzies csaj volt a jégpálya mellett.
- Mi történt a kezeddel? - tértem vissza az előző témára.
Láthatta, hogy tényleg izgat, mi a szitu, úgyhogy nagy nehezen, de megenyhült.
- Elestem...edzés közben. Most jövök az orvosi szobából.
- És fáj?
- Neeem, csak így jobban tetszik, azért kötöztettem be! - ironizált.
- Jó'van, bocs, hogy érdekelsz - morogtam. Azért már kezdett fájni az egómnak ez a sok gúnyos beszólás. De azért fura volt, hogy nem vágott vissza. Csak bambult rám. - Most meg mi van?
- Ezt meg hogy érted? - értetlenkedett.
- Mit? - Már nem tudtam miről dumálunk.
- Hogy...érdekellek...vagy mit mondtál...
- Hát azt - vontam meg a vállamat. Nem értettem, mi a fura ebben. - Kíváncsi vagyok, miért sírsz és mi a baj a kezeddel.
- Áhh... - bólogatott. Egészen megváltozott az arckifejezése. - Hát jó. Megtudtad. Akkor szia!
Már sarkon is fordult, de nem hagytam, hogy ennyivel itt hagyjon.
- Várj már! Nem is mondtad, hogy taknyoltál el.
Kicsit meglepődött, hogy ilyet kérdeztem.
- Egy új figurát próbáltam, amivel nyerhetnék a döntőben - mondta, majd elkezdte törölgetni a szemét. - De nem jött össze.
- Attól még simán nyerhetsz.
- Lehet, de úgy nem fog menni, ha a héten már nem edzhetek. Helyre kell jönnie - forgatta a csuklóját. Fel is szisszent közben.
- Nyugi - tettem rá a kezem a karjára bátorításképpen. - Hamar rendben lesz. Te meg jó vagy...tudod, láttalak - emlékeztettem az első kis találkozásunkra, mire ő még könnyes szemmel, de elmosolyodott.
- Hát, kösz...a biztatást!
Mintha kicsit zavarba jött volna. Jól esett látni, főleg a goromba beszólásai után.
- Nincs mit. Néha tudok ilyen is lenni - tettem hozzá egy félmosollyal.
- Ezek után már nem is tudom, mit gondoljak rólad - vallotta be kicsit zavartan.
- Amit akarsz - rántottam meg a vállamat. - Majd megismersz.
- Miért veszed ezt olyan biztosra? - vonta fel a szemöldökét.
- Valahogy mindig egymásba futunk - emlékeztettem.
Erre már ő is mosolyogni kezdett. Elég szépen csinálja, mellesleg.
- Nekem viszont most mennem kell. Akkor a legközelebbi viszontlátásra! - intett, majd ment tovább.
De sietős lett neki hirtelen... 
- Én is épp arra megyek - mondtam, miután gyorsan beértem.
- Neked nem edzésed van?
- Kirúgtak...
- Hát ez...kellemetlen - villantott egy együttérzőnek nem nevezhető mosolyt. - Na szia!
- Elkísérhetlek? - dobtam fel az ötletet. Ha már van egy szabad délutánom és egy jó csaj itt mellettem...
- Ööö...az úgy nem jó. Maradjunk a spontán összefutásoknál! - kacsintott rám pajkosan.
Bejött, amit és ahogy mondta. Csak ezért engedtem neki. Hagytam, hogy elköszönjön és eltávolodjon. És ahogy vártam, mégis csak visszafordult.
- Hé...ki az a Kiira?
Fél másodpercem volt kitalálni, mi a francot mondjak.
- A csajom...vagyis a volt csajom.
Nem mondott rá semmit, csak mosolyogva ment tovább.