Rész-előzetes: 55. fejezet

Sziasztok!
Itt az újabb rész-előzetes, ami azt jelenti, hogy ha sikerül befejeznem, holnap jön a folytatás! :)
Múltkor kaptam egy olyan véleményt, hogy kicsit túl sokat árulnak el ezek az előzetesek, ezért most nem olyan jelentős jelenetet ragadtam ki. Remélem azért sikerül kedvet csinálni hozzá :)

- Figyelj, apa, van egy kis gond....egy elég frusztráló gond. - néztem a szemébe, hogy lássa, komoly dologról van szó.
- Elvesztettél egy szponzort? A főnököd ki akar rúgni? Összeverted valamelyik versenytársadat és ezért beidéztek az FIA-hoz? - kezdett el találgatni, amin nevetnem kellett, de az utolsónál kicsit megakadtam.
- Nem, apa, nem vertem meg senkit! Honnan vetted ezt? - szörnyülködtem.
- Csak ismerlek, ha túlfűtött indulatokról van szó. - mosolygott és félrebiccentette a fejét.
- Nagyon vicces. - néztem rá összeszűkült szemmel, majd folytattam. - De nem a Forma 1-ről van szó, ez személyes gond.
- Heidivel már nem vagytok barátnők? Elcsábítottad az egyik csapattagot, vagy ne adj isten, pilótatársadat? - kerekedett ki a szeme újabb ötletekkel próbálkozva, de ezeket is mérgesen lereagáltam.
- Apa, mindegyik túl durván hangzik, eszembe sem jutna ilyesmit csinálni! Hagynád, hogy végre elmondjam?
- Persze, ne haragudj! - mosolygott bocsánatkérően.
- Az a helyzet, hogy néhány hete hívogat egy nő, aki az anyámnak adja ki magát és nem száll le rólam. - mondtam ki kerek-perec a problémát, apának pedig leesett az álla.
- Tessék?!
- A gyárban kezdődött az egész. - kezdtem bele, majd részletesen elmeséltem a folyamatot attól kezdve, hogy Michaela megemlítette "az anyámat" egészen a legutóbbi személyes beszélgetésünkig a nővel.
- Ez elég rosszul hangzik. - kommentálta apa elgondolkodva. - Mondta a nevét?
- Valami Katrin...- járattam az agyamat a nő nevén, aztán beugrott. - Megvan! Katrin Rohstein! Ilyesmi...
Apa olyan döbbent képet vágott, hogy gyanús lett. Biztosan ismerősen derengett neki ez a név, mert az arckifejezése elárulta.
- Te ismered, apa? - kérdeztem rá, mire apa sűrűn pislogva annyit mondott:
- Volt egy ilyen nevű....ismerősöm.
- Miféle ismerősöd? - kíváncsiskodtam. - Lehet, hogy tényleg ismer engem ez a nő? Azt hittem, hogy egy pszichopata rajongóm szórakozik!
- Egy régi ismerős. - bökte ki apa zavartan. - Te nem ismerheted, mert akkor még meg sem születtél, amikor még ismerősök voltunk. De biztosan nem ő az, mert tényleg....szóval semmi köze hozzád. Nem is ismerhet.
- Akkor ezt nem értem. - ráztam a fejemet zavartan. - Nem tudnál róla mondani még valamit? Majd legközelebb, ha hív megmondom neki esetleg, hogy te ismered és hátha....
- Ne! - vágott a szavamba. - Nina, tudod már régóta nem beszéltünk és....nem is voltunk olyan jóban.
- Jó, de akkor hogyan állítsam le? Tudod milyen érzés, hogy azt állítja, ő az anyám? Ezzel megsérti anya becsületét és ez nagyon rosszul érint. - vallottam be szomorúan.
- Nem tudom, kicsim... - simította meg a karomat apa, de a gondolatai máshol járhattak, mert csak egy pontot fürkészett a padlón. - De majd valahogy megoldjuk, oké? Ígérem!