Rész-előzetes: 61. fejezet

Sziasztok!
A nagy érdeklődésre való tekintettel felborítottam a megszokott sorrendet és ma a Heartbreaker új része helyett rész-előzetest hoztam, ami azt jelenti, hogy a Racer Girl folytatását holnap olvashatjátok :) Remélem nem ijesztelek meg titeket túlságosan ezzel az előzetessel :D
A hálálkodásomat majd a teljes rész elején szeretném kifejezni ^^ Addig is jó találgatást, hogy vajon mire utal ez a részlet :))

A kezembe kaptam a mobiltelefonomat, ami már lemerüléssel fenyegetett, de figyelmen kívül hagytam és rögtön tárcsáztam Kimi számát. Néhány kicsöngés után szembesülnöm kellett azzal, hogy a legjobb barátom, aki eddig csak kivételes alkalmakkor nem fogadta a hívásomat, most egyszerűen kinyomta a telefont.
Nem adtam fel, egy üzenetet kezdtem el bepötyögni és amilyen gyorsan csak tudtam, elküldtem:
Hol vagy? Miért nem veszed fel? Beszélnünk kell!
Nem is számítottam arra, hogy esetleg nem kapok választ. Szerencsére nem kellett csalódnom Kimiben.
Repülőn és nem akarok beszélni. Most nem.
Megrémített a válasza, ugyanis én nagyon is szerettem volna beszélni vele. Mindennél jobban!
Kimi, nem teheted ezt! Mi történt köztünk az este? És mi az, hogy repülőn vagy?!
Teljesen kiakadtam, hogy gyakorlatilag itt hagyott egyedül a kétségeimmel. De a választól még inkább.
Hazamegyek a családomhoz. Nem történt semmi több, megnyugodhatsz.
De miért hagytál itt? - írtam kétségbeesetten, attól félve, hogy kikapcsolja a mobilját és akkor nem fogok választ kapni a kérdésemre.
Most így volt a legjobb. Ha nem találtad meg a papírt, akkor most írom, hogy bocs.- hangzott a válasz, amitől sírni tudtam volna. Hogy gondolhat ilyet ezek után? Mi ütött belé?
Nem, ez nagyon nem jó! Miért kértél bocsánatot? - pötyögtem be elképesztő idegeskedés közben, majd még hozzátettem: Ugye nem történt köztünk több...mármint a szobámban?
Egy örökkévalóságnak tűnt, mire végre választ kaptam utóbbi kérdésemre.
Nem, nyugodt lehetsz. És bocs azért is ami előtte történt. Most már biztos elküldtél a p*csába, nem?
Nem küldtelek el sehova! Miért volt olyan sürgős elmenned? Azt akarom, hogy itt legyél! - válaszoltam már egyszerre dühösen és csalódottan.
Sajnálom, kicsi Nina, de most nem megy. Majd később dumálunk. - érkezett a következő üzenete, és ezután hiába akartam bármit is kihúzni belőle, nem válaszolt semmire sem.
- Utállak, Kimi Räikkönen! - dobtam el a szoba másik végébe a telefonomat és az ágyon ülve a tenyerembe temettem az arcomat.
Hogy tehette ezt velem? Azok után, hogy tegnap este lesokkolt nem egyszer, meg reggel is arra ébredek, hogy nincs itt és elviharzott haza Finnországba, még van pofája és nem ad egy értelmes magyarázatot a történtekre? Csak ennyi kellett neki? Ennyit jelent a barátságunk? Azt hittem ő az az ember, akiben a legjobban megbízhatok, mindent megtudunk beszélni és bármi van, mindig kiállunk egymás mellett, erre amikor pont kettőnkről van szó, egyszerűen lelép és itt hagy az ezernyi kétségeimmel gyötrődve.
Mélyet sóhajtva körbenéztem a szobámban és hirtelen nagyon egyedül éreztem magamat. Jó lett volna ha Kimi itt van és megnyugtat, hogy semmi gáz, majd együtt megoldjuk és ne agyaljak. Egy vérszegény mosoly végigfutott az arcomon, ahogy a pezsgősüvegre bámultam, majd rögtön le is fagyott, amikor a kezemben lévő papirosra vándorolt a tekintetem. Percekig meredtem a cetlire, aztán hirtelen felindulásból egy kézzel összegyűrtem és kidobtam az ablakon. Tudod mit, Kimi? Rohadj meg Finnországban!