Rész-előzetes: 62. fejezet

Sziasztok!
Mivel a legutóbbi részhez is sok-sok komment és pozitív visszajelzés érkezett, arra gondoltam megérdemlitek, hogy ha már ilyen kegyetlenül hagytam abba az előző fejezetet, akkor most ebből a történetből hozzak folytatást :) A teljes rész holnap napvilágra kerül, addig is következtessetek ebből a kis részletből a tartalomra ;)

- Újabb lecseszés? - szólt bele öt kicsengés után egy érdeklődő hang. Morogva adtam a tudomására, hogy most nem vagyok vevő a poénjaira.
- Kimi, nyugtass meg, hogy Nina ott van nálad! - kértem szinte már könyörögve. Abban bíztam, hogy esetleg Nina nem bírt magával és felkereste Kimit. Még ezt is megbocsátottam volna neki, ha tudom, hogy nem esett baja és Kimi ott van vele.
- Nina? Miért lenne nálam? - értetlenkedett a finn, mire fájdalmasan belesóhajtottam a vonalba.
- Kimi, nyugodtan elmondhatod, ha ott van, nem szedem le a fejedet! Csak kérlek szépen, mondd, hogy ott van melletted és csibészesen összenézve nevettek az aggodalmaskodásomon! Kérlek!
- Heidi, miről beszélsz? - vált idegesebbé a hangja és ettől én is berezeltem. - Nina nincs itt és nem is volt! Történt valami?
- Ninának nyoma sincs! - kiabáltam bele a telefonba kétségbeesetten. - Nincs itthon és nem jött el Heikkihez, pedig megbeszéltük!
- Nem kell mindjárt parázni, lehet, hogy ellógott a boltba. - próbált nyugtatni Kimi. - Hívtátok már?
- Persze, hogy hívtuk! - csattantam fel mérgesen. Hogy gondolja, hogy ez nem jutott eszünkbe? - De egyikünk sem éri el! Kicseng de nem válaszol, pedig már egy millió SMS-t is hagytunk neki. Fogalmunk sincs, hol lehet, de azt tudom, hogy nincs itt az autója, és...még találtam egy levelet a járdán attól a nőtől, aki az anyasággal fenyegetőzik.
- És most azt hiszed, hogy köze lehet Nina eltűnéséhez? - kérdezett vissza fojtott hangon.
- Bíztam benne, hogy nálad lóg, de akkor nincs más tippem. - keseredtem el. Kezdett nagyon rossz érzés körbejárni és ahogy a kezemben tartva újra átfutottam a fenyegető üzenetet, egyre biztosabb lettem abban, hogy a nő keze van Nina eltűnésében. - Nina szólt volna, ha ennyit késik és az, hogy nem veszi fel a telefont és nem tudjuk elérni, nem ad túl sok biztató okot arra, hogy jól van és éppen autókázik! Most mégis mit csináljak?
- Odamegyek. - vágta rá Kimi, amin igencsak meglepődtem.
- Tényleg? - kérdeztem vissza.
- Ja, de ez eltart egy darabig. Ha bármit tudtok, szóljatok, rögtön indulok! - ígérte, majd még gyorsan hozzátette. - Heidi! Ne ess kétségbe! Megtaláljuk Ninát, nyugodj meg, jó?
- Nem tudom, hogy menni fog-e. - küszködtem a könnyeimmel.
- Csigavér, nemsokára ott leszek. De addig maradj erős jó? Meg fogjuk találni. - próbált meg lenyugtatni, és érdekes módon a higgadt hangjával könnyedén meg tudott győzni.
- Oké, igyekszek. De nagyon siess, jó? - markoltam meg idegesen a mobilt.
- Sietek, de addig szólj a srácoknak, ne kezdj bele semmibe egyedül! - figyelmeztetett.
- Rendben. Majd hívj, ha megérkeztél! - kértem még elköszönés előtt. 
- Mindenképpen. - ígérte meg, aztán gyorsan bontottuk is a vonalat. Ideje volt értesíteni a fiúkat is a harci helyzetről!