Rész-előzetes: 65. fejezet

Sziasztok!
Megint RG-rész van előkészületben, bár úgy látom ezt kicsit sem bánjátok :) Nagyon örülök ennek a lelkesedésnek, amit kommentben vagy chatben közöltök felém, egy-egy mondat tökre feldobja a kedvemet az íráshoz :)) Most is egy jó hosszú rész jön majd, amiből előzetesen ezt a jelenetet ragadtam ki. Úgy tűnik, semmi sem állhat az utamba, hogy holnapra hozzam a teljes fejezetet (lekopogtam!) ;)

Mivel annyit magyarázott a megbízható kutyatenyésztőről, már biztosra vettem, hogy oda tartunk. Így én lepődtem meg a legjobban, amikor nem sokkal dél után Kimi leparkolt Espoo kertvárosának egyik nyugalmasabb kerületében, egy szép nagy családi ház előtt. Amikor kiszálltunk az autóból, kíváncsian kukkoltam be, de egy kennelt sem láttam, és kutyaugatást sem hallottam.
- Hol a fenében vagyunk? - tudakoltam Kimitől, aki ravasz mosollyal kitért a válaszadás elől és egészen addig meg nem szólalt, amíg végig nem sétáltunk a ház felé vezető járdán és meg nem álltunk a bejárati ajtó előtt. - Mik ezek a hangok? - kérdeztem rémülten, amikor valami iszonyatos ricsajt hallottam a házból.
- Annyit mondok, nem mindenki olyan nyugodt ebben a házban, mint én. - informált békésen mosolyogva, amitől csak még jobban kíváncsi lettem a bentről érkező zajokra.
Kimi lovagiasan kinyitotta előttem az ajtót, de még mielőtt ráléphettem volna a lábtörlőre, valaki teljes erejéből belém rohant. Kicsit meg is szédültem a nem várt támadástól, Kiminek újra függőlegesbe állítania.
- Rossz fiú! - szólt rá a finn a kis lurkóra, akinek a szeme kétszer tágabbra nyílt, amikor meglátta, hogy kit nézett ki céltáblának. Szinte rémülten nézett rám a kék szemeivel, amivel elérte, hogy képtelen voltam rá haragudni. Kimi finnre váltva megdorgálta a szőke fiút, aki két lépéssel hátrált egyet, még mindig engem fixírozva.
- Bocs, aszittem Kimi az! - szólalt megesedezve nehezen érthető angollal, és látva a zavaros arcát, szélesen elmosolyodtam.
- Nálatok ez így szokás, mi? Jó, semmi probléma! Amúgy Nina vagyok. - nyújtottam az ökölbe szorított kezemet ismerkedésképpen. A kissrác viszont nem bokszolt bele az öklömbe, ahogy vártam, hanem Kimihez kezdett el finnül beszélni, amiből egy szót sem értettem, de amikor kihallottam a nevemet, arra tippeltem, hogy Kims bemutat a kisfiúnak és elmagyarázza, mit keresek itt. Amire amúgy még én sem tudtam a választ.
- Bocs, még nem nagyon tudnak angolul, csak a suliban tanulják. - fordult felém a finn.
- Azt mondd meg, hogy miért hoztál ide! - hajoltam oda hozzá, mert közben megláttam a szőke kisgyerek klónját, és ahogy beljebb mentünk, több ember hangjára is figyelmes lettem. - Úgy volt, hogy kutyanézőbe megyünk!
- Így is lesz, csak előbb kajálunk egyet a családommal. - suttogta a fülembe, miközben már otthonosan vezetett körbe a házban.
- Mi van? - vékonyodott el a hangom döbbenetemben. - Kimi! Nekem erről miért nem szóltál? Tiszta zavarban leszek! Még a végén azt hiszik, hogy együtt vagyunk, vagy mi.
- A zavartság nem a te reszortod, különben meg tudják, hogy a csapattársam vagy, nem lesz semmi gáz. És ne pirulj! - pöckölte meg az arcomat szórakozottan, amire már nem volt esélyem reagálni, mert beértünk egy tágas helyiségbe, ahol csupa tejfölbőrű, szőke finnek ültek egy nagy asztalnál.