Rész-előzetes: 71. fejezet

Sziasztok!
Úgy volt, hogy ma hozom a folytatást, de ez most mégsem fog összejönni :/ Az előző izgalmas, de valamivel rövidebb részek után most visszatérek a hosszú fejezetekhez, és ehhez picivel több időre van szükségem. Ráadásul az is hátráltat, hogy most nem a laptopomon munkálkodok mert az valami csoda folytán, így suli előtt mondta fel a szolgálatot.
De ne aggódjatok, hétfőn már olvashatjátok a folytatást, így visszatérve a hagyományokhoz, ma egyelőre csak előzetes van (kicsit rövid, de annál lényegesebb!). Remélem annyira azért nem haragszotok rám :)
Mindenkinek, aki még az iskola padját koptatja, kíméletes sulikezdést kívánok! :D

- Még nem válaszoltál a kérdésemre. -  tértem vissza a témához.
- Csak mert nem t'om mi volt a kérdésed. - vigyorgott komolytalanul.
- Mennyire komoly ez az egész Ninával? - érdeklődtem. Bíztam benne, hogy bármennyire is magánügy, azért beszámol róla.
- Nem is kérdeztél ilyet. - tért ki a válaszadás elől.
- Nocsak, visszatért az emlékezeted? - furcsálltam mosolyogva. Maga elé nézve morgott egyet, amit jelként vettem. Ezek szerint csak nem akaródzik beszélnie Nináról. - Na, mondd már! Mondtam, hogy nem neheztelek rád, akkor mi veszítenivalód van? Haverok vagyunk, nem?
- De elég gáz, hogy te is ebben a cipőben jársz. - mondta frusztráltan.
- Igazából arra jöttem rá, hogy az is lehet, hogy csak áltattam magamat. - tűnődtem el.
- Mármint? - kérdezte kíváncsian.
- Hogy nem is voltam beleesve Ninába, csak beképzeltem magamnak, mert Heidi mindig azzal tömte a fejemet, hogy milyen jól néznénk ki együtt. - Ahogy így belegondoltam, lehetett benne valami. Végig csak az lebegett előttem, hogy tényleg jó kis párost alkothatnánk, de közben nem is biztos, hogy megvolt a kellő érzelmi kötődés Nina felé. Merthogy az ő részéről nem, az már biztos.
- Van benne ráció. - bólogatott egyetértően.
- Na és veled mi van? - noszogattam tovább, hátha még ma kinyög valamit.
- Velem ez a verzió nem nagyon fordulhatott volna elő. - nevetett rekedtes hangon. - Heidi terveiben nem szerepelt az, hogy Ninával együtt lásson. Éppen ezért nem is tömte a fejemet biztatással, mint téged.
- Pont ezt mondom! - bólintottam. - De akkor hogyan jöttél rá, hogy van valami a levegőben?
- Éreztem. - mondta ki őszintén, amin el kellett mosolyodnom. Ha Kimi érez valamit, az már nem lehet semmiség.