Rész-előzetes: 73. fejezet

Sziasztok!
Most, hogy kicsit felocsúdtam a "Kimi visszatért a Ferrariba!" bomba okozta hatásból, itt is vagyok a következő rész előzetesével :) Én annyira nem örülök, hogy a Jégember elszerződött, de annak viszont igen, hogy most úgy néz ki, nem fogok késni és holnap jövök a folytatással :D
Addig is tartsatok ki! ;)

- Ezek szerint mégsem igaz az, amit Nina nyilatkozott csütörtökön? - érkezett a következő kérdés, amit meghallva már összeszorult a gyomrom. Nem akarom még egyszer elismételni, főleg nem ilyen nyilvánosság előtt! Ráadásul a jelenlétében? Ne már! Ez hatalmas leégés lesz!
- Hallottam valami badarságot arról, hogy mi haragban vagyunk meg ilyesmik. - közölte, majd elkezdte rázni a fejét. - De ebből egy szó sem igaz!
- Mi? - csúszott ki a számon megdöbbenésem első szava. Kerek szemekkel bámultam rá, fogalmam sem volt, miről beszél. Hiszen mi nagyon is haragban vagyunk!
- Kifejtenéd bővebben? - tolta elé a mikrofont az egyik újságíró, mire újra beszélni kezdett.
- Nina és köztem nincs semmiféle feszültség. - jelentette ki anélkül, hogy egyszer is megrándult volna az arca a hazugságtól. Vagy nincs is semmiféle hazugság? Komolyan így gondolja? - Régóta jóban vagyunk, és semmi olyan nem történt, ami miatt ez a jó viszony megromlott volna.
Jelentéktelennek éreztem magam, ahogy ott álltam megsemmisülve. Nem is tudtam eldönteni, hogy örüljek-e ennek, vagy sem, mert csak pislogni tudtam rá. Ekkor viszont észrevett és rám mosolygott, amiben mostanában nem részesülhettem. Intett, hogy menjek oda hozzá, én meg a döbbenet hatása alatt odabotorkáltam, mire a riporterek hada rám is ugyanúgy lecsapott.
- Nina, miért nyilatkoztad azt, hogy már nem is beszéltek egymással?
- Csütörtökön még azt állítottad, hogy összevesztetek!
- Mi okod volt elhallgatni az igazságot? Szándékosan akartad megtéveszteni a sajtót?
- Hé, nyugalom! - emelte fel a kezét Seb, mivel én képtelen voltam megszólalni. Úgy álltam ott mellette, mint egy betonoszlop. Nagy szemekkel és értetlen arckifejezéssel.
- Mit csinálsz? - sziszegtem közelebb hajolva hozzá, de ő válaszként csak elmosolyodott és átkarolta a vállamat.
-  Látják? - szólt az újságírókhoz. - Nincs semmi probléma köztünk. Nem vesztünk össze és nem is haragszunk egymásra, mivel okunk sincs erre. Ugyanolyan jóban vagyunk, mint a nyári szünet előtt.
Annak ellenére, hogy gyakorlatilag mindenre választ adott, újabb kérdésekkel találtuk szembe magunkat.
- És akkor mi történt a közös nyaralásotokon?
- Ezek szerint még nem vagytok együtt?
- Szeretném leszögezni, hogy továbbra sem vagyunk egy pár, hiába lehetne erről egy szép cikket írni. - mosolygott kényszeredetten, amivel helyre is tette a riportereket, akik kissé csalódottan húzták el a szájukat. - Jóban vagyunk, de nincs és nem is lesz köztünk semmi több. Ezt jó, ha végre megjegyzik. - szúrt oda még egy kicsit, bár olyan angyali arccal tálalta a tényt, hogy a sajtósok csak bólogattak. - Ennyit szerettem volna, és nagyon örülnék, ha ezt szó szerint közölnék. Köszönöm!
Amikor a nép megértette és felfogta az infókat, hálásan fordultam Seb felé, aki viszont mihelyst lerendezte a dolgát, továbbindult, egy szó nélkül otthagyva engem a tovább faggatózó sajtó előtt. Most mi volt ez? Ezek szerint megbocsájtott? Vagy mi van már?