Sziasztok!
Kicsit később, mint terveztem, de itt az újabb előzetes :) A kis részletből is látszódik, hogy a sztori hangulatváltozáson esett át, de azért vannak még nyomok az elmúlt eseményekből. Holnap a futam utáni órákban várható a teljes rész, remélem már várjátok :)
Szurkoljunk nagyon a kedvenceinknek a versenyen, főleg Sebnek és szegény fájós hátú Kiminek :D
- Ez egyszerűen....katasztrófa. - suttogtam magam elé, mielőtt még becsekkoltunk volna a bejáratnál.
- Ne drámázz már, inkább haladjunk! - noszogatott a barátnőm előrefelé, de egy tapodtat sem tudtam továbblépni.
- Most olyan, mintha hasba döftek volna egy bazi nagy henteskéssel. - motyogtam és közben üres tekintettel meredtem a kapun beözönlő csapattagok és vendégek felé.
- Elhiszem, de attól nem lesz jobb, ha itt bámészkodunk. Jobb, ha minél előbb túlesünk a nehezén. Háló, figyelsz te rám? - legyezett a szemem előtt, miután nem reagáltam a kijelentéseire.
- Őszintén szólva nem. - mondtam ki az igazságot. Még mindig letargikusan bámultam a büntetlen embereket. Nem akaródzott bemenni, tartottam attól, hogy mit szólnak az emberek, ha meglátnak a paddockban.
- Pedig már azt hittem, eléggé felkészítettünk a helyzetre. - sóhajtotta Heidi, de azért nem adta fel és karon ragadott. - Gyerünk kislány, most bemegyünk és megmutatjuk, hogy milyen fából faragtak.
- Jó. - mondtam beletörődően, de a szemem ide-oda járt az út alatt, amíg bejutottunk a paddockba.
Úgy éreztem, mintha mindenki engem nézne. Szinte átdöfték a testemet a pillantások és már-már hallottam, ahogy az emberek azt sutyorogják a hátam mögött: Mit keres ez itt? Hogy gondolta, hogy idejön? Ha eltiltották, miért tolta ide a képét? Van mersze a többi pilóta közelébe menni? Nagyon kényelmetlen volt ilyen körülmények között sétálgatni, úgyhogy inkább futólépésben tettem meg a távot a Lotus motorhome-jáig. Heidi éppen az apjával telefonált közben és csak utólag tűnt fel neki, hogy elrohantam mellőle. Amikor utolért, idegesen állított meg, mielőtt beléphettem volna a home-unk bejáratán.
- Nina, miért kell ezt csinálnod?
- De hát utálnak! - mutogattam azokra a külsős csapattagokra, akik errefelé járkáltak és gyanúsan tekingettek felénk. - Nézz rájuk, lerí róluk, hogy azon morfondíroznak, vajon mi a büdös francot keresek itt!
- És akkor mi van? - emelte égnek mindkét kezét a barátnőm. - Ne foglalkozz már velük!
- De annyira zavaró, hogy le lehet olvasni az arcukról, hogy hová kívánnának legszívesebben!
- Akkor ne bámuld az arcukat! - tanácsolta.
- De nem lehet nem észrevenni! - vágtam vissza, mire Heidi megelégelte a nyafogásomat és inkább letipegett a magassarkújában a home lépcsőjéről és megállt a paddock aszfaltjának közepén. Csodálkozva figyeltem, hogy csípőre tett kézzel körülnéz a terepen, és miután megállapította, hogy a legtöbb szem rászegeződik, elordította magát:
- Hé, emberek! Mi a hézag, hm? Talán csodálkoznak valamin? Szájakat becsukni, ő tényleg Nina Bradl! És nem azért van itt, hogy a maguk utálkozó pillantásaival találkozzon, hanem, hogy megmutassa, nagyon is leszarja a büntetését! Ő a saját dolgával foglalkozik, és maguk? Ha nincs ötletük, akkor javaslom, hogy törődjenek Önök is magukkal és ne stíröljék a lányt, csak akkor, ha randira akarják hívni!
Néhányan döbbenten meredtek a kissé őrült barátnőmre, aki viszont szigorúan nézett szét a bámészkodókon, mintha ellenőrizni akarná, hogy mindenki vette-e az adást. Az én reakcióm csak annyi volt, hogy az arcomra csaptam a tenyeremet és megpróbáltam visszafogni a kikívánkozó röhögésemet.
Szia!
VálaszTörlésNagyon-nagyon jó. Konkrétan elröhögtem magam Heidi kinyilvánulásán. :D Nagyon siess teljes résszel, már nagyon kíváncsi vagyok rá... :)
Üdv.:
Dee
Kedves Alexa!
VálaszTörlésNem tudom eldönteni, hogy melyik helyzetet szeretem jobban: azt, amikor úgy olvaslak, ahogy jönnek a részek, vagy azt, amibe most is csöppentem, hogy többet olvashatok.
Az utóbbi nem is annyira jó, mert feldühítem magam, amikor nincs tovább. Ez azért lehet, mert mindig olvasnám tovább, de hát... nem lehet minden annyira egyszerű. :)
Olyan jó, hogy kicsit tovább léptünk. Persze, még meg fogja határozni Nina életét, de tényleg annyira jól megírtad, hogy én is nyomorultul éreztem magam. Ha a könyveknél olyan részekhez érek, akkor mindig félre teszem, mert, ha valaki igazán jól ír, akkor képes átéreztetni velem. Nos, ez nem könyv volt, de megállta volna a helyét. :)
Azt hittem egyszerű lesz ennyi információ után leírni a gondolataimat, de tévedtem. Nem titok, hogy örülök, amiért Kimi ott volt Nina mellett. Pontosan azt vártam, és köszönöm.
Ma jön a 76. rész, és már megtanultam, hogy semmiben se reménykedek, csak egy kicsikét, titkon. :) Többször okoztál már meglepetést, és még ha rosszul esett is, de jó döntések voltak. Szükség van arra, hogy ne legyen kiszámítható, és tudod mit mondanak? Az a legjobb író, aki képes ártani a szereplőjének. ;)
Remélem jövőhéten már több szabadidőm lesz, és a te ütemedben tudom nyomon követni a részeket, mert ÉRDEKEL! :)
Láttam, hogy reagál az ajándék e-mailre, nagyon kedves vagy! Sokat gondolkoztam azon, hogy mit reagáljak, de képtelen voltam, annyira jól esett, de másoktól is. Szóval, kérlek, ne hidd azt, hogy nem érdekel és azért nem írok rá, szó sincs arról. Sokkal inkább annyira boldoggá tettetek! :)
Köszönöm neked, és azt is, hogy itt van ez a történet, ami mindig tárt karokkal vár (és én is őt) ! :)
Várom a folytatást!
Ena