Sziasztok!
Úgy néz ki holnap lesz új fejezet, mégpedig azért, mert nem tudnék elmenni egy jeles nap mellett rész nélkül. Ugye tudjuk, miről beszélek? ;)
Szóval ha minden úgy alakul, ahogy én szeretném, csütörtökön folytatás :)
- És amúgy mi van veletek? - kérdezte egy kisebb köhécselés után. Annyira látszott rajta, hogy nehezére esik rákérdezni, de gondolom, mivel haverok vagyunk, csak nem akart elmenni mellette. Főleg, mivel éppen témában voltunk.
- Megvagyunk. - eresztettem meg egy halvány mosolyt. - Asszem ez a megfelelő szó a mostani helyzetre.
- Mindig is jól megvoltatok. - mosolyodott el ő is, majd sértődötten felém fordult. - Tudod, hogy mindig baromira irigyeltelek, amiért téged már az első perctől fogva kedvelt?
- Téged meg állandóan oltogatott, hiába voltál vele szuperkedves! Ja, a régi szép idők! - röhögtem fel, mikor visszaemlékeztem az első közös időszakra.
- Kösz. - bokszolt bele a vállamba, de azért ő is nevetett. - Asszem ez a meccs már akkor eldőlt...
- Azért ez erős. - vontam össze a szemöldökömet.
- Miért, nem ez volt már akkor is a helyzet? - mutatta fel mindkét tenyerét. - Állandóan veled lógott, engem meg vagy levegőnek nézett, vagy beszólt, bármit is mondtam neki.
- A legelején nem bírt, az tényleg igaz, de később barátok lettetek.
- Azt hiszem pont ez a baj. - húzta el a száját. - Vagy legalábbis ez volt. Ha nem haverkodunk annyira össze, talán nem ragadt volna rám a "veled jól tudok szórakozni meg dumálni" barát szerepe.
- Elég sokan kerülnek be ebbe a kalapba. - vontam meg a vállamat együtt érzően.
- Ja, csak tudod mi a fura? - nevetett fel. - Hogy te vagy talán a legnagyobb barátja és mégis veled van.
- Ez azért túlzás. - emeltem fel a kezemet nevetgélve. - Nem vagyunk együtt, nem is járunk...
- De több van köztetek, mint puszta barátság! - erősködött. - És azért érdekes ez, mert pl. mi sosem voltunk olyan mély baráti kapcsolatban, csak úgy elszórakoztunk egymással. Elvileg köztünk kellett volna kialakulnia többnek, nem köztetek. Na jó, ez gáz...felesleges ilyeneken rágódni. - túrt bele a hajába zavarában.
- Még hogy te már lemondtál róla... - vontam fel a szemöldökömet. - Aha...
- Tényleg komolyan gondoltam! Én már nem akarok tőle semmit. Barátok maradunk és kész! - tárta szét a karját mosolyogva.
- Seb, kit hülyítesz? - meredtem rá unottan.
- Tudod mit? -emelte fel azt a bizonyos mutatóujját, de most hála istennek nem mutogatás céljából. - Már tudom is mivel fogunk újra visszatérni a régi kerékvágásba.
- Elmentek egy kuruzslóhoz és kitöröltetitek az emlékezetetekből azt az ominózus éjszakátokat?
- Dehogy, annál azért eredetibb ötletem van. - mosolygott egyre magabiztosabban. - Asszem fel kéne idézni azokat a régi szép időket, amiket te is mondtál...
- Ne má'! - forgattam a szememet. Ez semmi jót nem jelentett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése