Rész-előzetes: 85. fejezet

Sziasztok!
Úgy gondoltam ma még csak egy előzetest hozok nektek. Holnapig gondolkozhattok, hogy ennek a párbeszédnek vajon mi az értelme? :D Ezért a kis gonoszságért cserébe kedden igyekszek nem ilyen későn feltenni a teljes részt :)

- Ma melyikünk szobájában fogunk nyugovóra térni? - érdeklődtem mosolyogva.
- Te a tiédben, én meg az enyémben. - felelte egy vállrántás kíséretében. A mosoly rögtön lefagyott az arcomról.
- Valami rosszat mondtam az előbb? Vagy mi bajod van? - kerestem meg a tekintetét, bár így, hogy egymás mellett lépkedtünk, és elvileg az aszfaltot kellett volna figyelnünk, elég nehéznek bizonyult a szemkontaktus.
- Nekem nincs semmi bajom. - mosolyodott el halványan, de továbbra is inkább a lépteit figyelte.
- Dehogynem! Egész nap olyan furcsán viselkedsz. - jegyeztem meg, ami mostanáig bezárólag egész nap szúrta a szememet. - Bal lábbal keltél fel, vagy mi?
- Mondom, hogy semmi gáz. - rázott le ismét. Nem is az zavart a leginkább, hogy láthatóan kertelt előttem, inkább az, hogy teljesen érdektelenné vált. Nem ezt szoktam meg tőle, legalábbis amikor kettesben voltunk.
- Ne próbálj megvezetni! - mérgesedtem be. - Látom, ha valami nem oké veled, és most pont ez a helyzet. Csak nem tudom, hogy miért vagy ilyen...nem is tudom...közömbös.
Érdekes módon, amikor ezt a szót nagy nehezen megfogalmaztam még a mondandóm végére, felemelte a fejét és elmosolyodott. De még most sem nézett rám, az előttünk végigvonuló 130R kanyart sasolta a szemeivel.
- Most meg mit mosolyogsz? - ráncoltam a homlokomat. Teljesen megzavarta az eddigi semleges látszatát.
- Közömbös? - ismételte meg, amit az előbb mondtam neki. - Én sosem voltam közömbös.
- És ezt pont a Jégember mondja! Tényleg hihető. - forgattam a szememet.
- Te mindent elhiszel, úgyhogy ezt is lenyeled. - legyintett nevetve. Tanácstalanul néztem rá, de mintha semmi érdekfeszítőt nem mondott volna, továbbsétált.
- Hé, ez már nem normális! - löktem meg a karját, amikor beértem őt. Ekkor végre megtisztelt a figyelmével azzal, hogy rám nézve felvonta a szemöldökét.
- Na ebben egyetértünk. - biccentett.
- Miben? - értetlenkedtem már-már idegesen. Teljesen felkaptam a vizet azon, hogy tőszavakban beszél. Mintha nem is velem társalogna, hanem egy idegennel. Mi a franc ütött belé? - Tényleg nem értelek!
- Ez nem normális! - mondta lassan, minden egyes szót hangsúlyozva, mintha legalábbis egy óvodásnak magyarázná. - Miért vagy ilyen? - tudakolta értetlen ábrázattal az arcán.
- Te miért vagy ilyen? - kérdeztem vissza már-már nevetve. Kezdett egyre nevetségesebbé válni ez a beszélgetés. - Egész nap úgy szólsz hozzám, mintha...nem is tudom....a szerelőd lennék, akivel csak akkor beszélsz, ha muszáj.
- A szerelőmet nem vinném ágyba... - eresztett meg egy fanyar mosolyt. - Rossz hasonlat...
- De engem sem! Az előbb mondtad, hogy nem akarsz együtt aludni. Pedig eddig te ragaszkodtál ahhoz, hogy töltsük együtt az éjszakáinkat. - mutattam rá hitetlenkedve. Most már sikerült teljesen összezavarnia.
- De ma nem lehet. - ingatta a fejét, majd ahogy tovább sétáltunk, megjelent a szája sarkában egy apró sejtelmes mosoly. - Holnapra kell az energia. Meg aztán két egymás utáni éjszaka nem akarok két különböző nővel egy ágyban lenni. Abból már kinőttem...
- Mi van? - dülledt ki a szemem, amikor meghallottam az utolsó szavait. Lecövekeltem és tátogva bámultam rá. - Milyen másik nőt terveztél be péntekre?
- Ha már bulizunk, kell valami tuning másnapra is. Úgyis másnapos leszek a kvalira... - tűnődött, majd vigyorogva zsebre dugta a kezét. - Ha már miattunk jön el egy csomó pénzes rajongó, csak nem mondanak nemet nekem.
- Egy rajongót akarsz ágyba vinni? - döbbentem le. Az állam rendesen koppant az aszfalton. - Ezt most komolyan mondod, Kimi?
- Ha nőkről van szó, nem szoktam viccelni. - villantott felém egy bárgyú vigyort. Mivel én még mindig csak pislogni tudtam az előző kijelentése után, nevetve maga után húzott a kezével. - Na gyere már! Ha nem végzünk itt még ma, hogy pihenek rá a holnapi bulira?