Rész-előzetes: 87. fejezet

Sziasztok!

Ez a mai futam elég kétarcúra sikeredett. Én örültem a győztesünknek meg az újabb csodás ünnneplésének is, de nagyon kíváncsi lettem volna, hogy a finnünk mire lett volna képes a mezőny végéről :/ Most újabb két hét, nem tudom, hogy fogom kibírni :)
Köszönöm azt a sok-sok kommentet, amit az előző részhez kaptam, nagyon örültem nekik :) Remélem nem nyúztok meg a lejjebb olvasható sorok miatt :D Sietek majd teljes résszel! ;)

Még egyszer a kezembe fogtam a papírt és elolvastam a pontos dátumot és a helyszínt, amit az illető megjelölt. Átfutottam a szememmel a sorokat újra és újra. Így, hogy csak kettesben voltunk, minden egyes betűtől kirázott a hideg. A karomon jól láthatóan felállt a szőr, mire ösztönösen dörzsölni kezdtem a bőrömet. Basszus, nekem ez nem fog menni. Teljesen be vagyok parázva. A többiek előtt nem mutattam, de most már tényleg kezd ez az egész mizéria megrémiszteni. Fogalmam sincs, kinek van annyi ideje, hogy kedve és módja szerint húzza az agyamat hétről hétre a sejtelmes üzenetekkel teletűzdelt kis ajándékaival. Eddig még eltűrtem minden egyes apróságot, de ez a mostani kihúzta a gyufát. Egy pillanatra el is felejtettem a félelmemet, a helyét a tehetetlenségből fakadó düh vette át. Nem lehetek ilyen gyáva! Muszáj megtudnom, ki ez a titokzatos rajongóm, vagy ha nem az, miért bombáz folyamatosan a hülyeségeivel. Ha pedig a homokba dugom a fejemet, sosem fogom megismerni. Bármennyire is tartok ettől a találkozástól, muszáj elmennem. Csak akkor vethetek véget ennek a zaklatásnak, ha jól elbeszélgetek ezzel az ismeretlennel, különben sosem fog leállni. Úgyhogy ha a fogaimat összeszorítva, de akkor is elmegyek erre a találkára.

Most, hogy erre a magabiztos elhatározásra jutottam, inkább visszatettem a papirost az éjjeli szekrényre, hogy amíg elkészülök, ne is lássam többet. Nem akartam, hogy a sorokat olvasva megint elbizonytalanodjak.

Inkább a bőröndömben kutakodtam valami más ruha után. A kezembe akadt egy egyszerű farmernadrág és egy fehér hosszú ujjú felső, majd miután az ágyamra dobtam őket, elkezdtem lehámozni magamról a Lotus-os csapatpólómat. Éppen ezt a pillanatot választotta valaki arra, hogy teljes erejéből feltépje az ajtót.

- Mondd, neked az a maradék eszed is elment? - robogott be Kimi a szobámba. 

Annyira megijesztett a hirtelen megjelenése és a szinte már üvöltő hangja, hogy rémületemben ugrottam egyet, még a pólómat is eldobtam magamtól.

- A rohadt életbe, kopogni luxus?! - kiabáltam az előbbi ijedtség hevében. Nem elég, hogy már így is össze-vissza ugrál a gyomrom az idegességtől, Kimi még rám is tör a legnagyobb csendben.

- Szarok rá! - morogta, de aztán kicsit elhallgatott, amikor végre észrevette, milyen helyzetben ért az érkezése. Egy ideig elidőzött rajtam a tekintete -nyilván most tűnt fel neki, hogy csak egy melltartóban ácsorgok-, de aztán eszébe jutott, miért is jött. - Nálad meg úgy látszik gondolkozni luxus! Mégis mi a francra készülsz? - bökött a fejével a ruháimra, amik még mindig arra vártak, hogy felvegyem őket.

- Muszáj elmennem. - haraptam be a számat.

- Semmi sem muszáj! - förmedt rám. - Az istenért Nina, kényszerít valaki?

- A tehetetlenség! - vágtam rá. - Elegem van ebből a senkiháziból, érted? Nem bírom már tovább! Meg kell tudnom, hogy ki ez!

- Jó, ezt k*rva gyorsan felejtsd el! - ripakodott rám ingerülten. Felvette az eldobott Lotus-os felsőt, majd közelebb jött és nekilökte a mellkasomnak. - Vedd vissza! Most!

- Azt fogom felvenni! - mutattam az ágyamon fekvő cuccokra.

- Mondom ezt most szépen felveszed! - közölte erélyesebben, majd felfordította a tenyeremet és belenyomta a pólót. - Nem mondom még egyszer!

- Kimi, ne csináld ezt! - néztem rá gyötrődve. Annyira nem hiányzik, hogy most megnehezítse a dolgomat. Már éppen elég erőt gyűjtöttem, hogy elinduljak, erre ő letöri azt a kevés harci kedvemet is, amit feltuningoltam magamban. - Sosem lesz vége, ha nem állítom le. Beszélnem kell vele!

- Te teljesen megőrültél? - nevetett fel hisztérikusan. - Ez nem játék, Nina!

- Pont azért akarok véget vetni ennek! - magyaráztam, magabiztosságot erőltetve magamra. Nem segített rajtam, hogy a finn vészjósló hangsúlya megint félelmet keltett bennem...