Sziasztok!
Gondolkoztam, hogy hozzak-e előzetest ebből a részből, mert az egész a meglepetésbuliról fog szólni, és nehéz kiragadni belőle egy olyan részletet, ami viszonylag rövid. De végül találtam egy félbeszakítható párbeszédet, ami sokat sejtető a részre nézve. :)
Igyekszek hamar feltenni a teljes fejezetet! ;)
- Hm...ez már több, mint gyanús. - jegyeztem meg, persze mosolyogva. És ez nem csak az előbb ledöntött koktélnak volt köszönhető. Őszintén úgy éreztem, hogy van miért mosolyognom.
- Mi? - érdeklődött a finnem, akivel végre megosztozhattunk egy kanapén, amíg a többi retardált a jakuzziban áztatta magát. Ritka pillanatok egyike volt ezen a bulin, hogy az ordenáré ordítozást nem közvetlen közelről hallottam, hanem az udvarról. A szomszédok talán már elkönyvelték magukban, hogy nem lesz nyugodt éjszakájuk, én viszont igyekeztem megbecsülni ezt a pillanatnyi üresjáratot, amikor Heikki ölében ülve és a kedvenc koktélomat kortyolgatva lazíthattam anélkül, hogy valamelyik méregdrága tárgyat mentettem volna ki az északiak kezéből vagy az egyik facér finn részeg flörtölését hallgattam volna. Bár már kezdett világossá válni, hogy nem csak mi adunk hálát az égnek, amiért engedélyezett nekünk pár perc nyugalmat, amit kettesben tölthetünk.
- Nem látom a két szőkénket. - osztottam meg a nyilvánvaló tényt Heikkivel, miután még egyszer körbejárta a tekintetem a terebélyes nappaliteret.
- Ne haragudj, szívem, de itt rajtad kívül szinte mindenki szőke! - nevetett ki, miközben végigsimított a hajamon. A szememet forgattam az értetlenségén, de betudtam annak, hogy már nem az első vodkáját fogyasztja.
- Én a szülinaposra és a buliszervező kisasszonyra gondoltam. - adtam meg a lehető legpontosabb leírást a két szőkéről. Heikkinek kellett pár másodperc, mire azonosította a jelzőket az érintettekkel, de aztán ő is ugyanolyan mosolyt villantott felém, amilyet én az előbb.
- Hiányolod őket? - érdeklődött szórakozottan, majd a poén kedvéért még jobban magához húzott. - Nem vagyok elég neked, szivi?
- Megártott neked ez a sok vodka! - kocogtattam meg a homlokát, mire jót röhögött. - Én remekül megvagyok nélkülük is, ők viszont nyilvánvalóan hiányolták egymást. Szegény Nina hiába szervezett meg egy ilyen tökéletes meglepetésbulit, még fel sem tudta köszönteni Kimit, mert azok az idióta haverjai elintézték, hogy már a megérkezése után a tetőfokára hágjon a buli.
- Talán most pótolja be... - vonta meg a vállát a finnem, de amikor továbbra is azt látta rajtam, hogy magam elé nézve mosolygok, fürkésző pillantást vetett rám. - De te miért örülsz ennyire ennek?
- Nem tudom... - vallottam be pironkodva. - Talán azért, mert láttam Nina lelkesedését a buli elején, aztán a fancsali képét. Nagyon igyekezett, hogy olyan bulit hozzon össze, ami méltó Kimi szülinapjához, csak arra nem számított, hogy a finn haverok simán kiveszik a kezéből az irányítást.
- Így sem panaszkodhat, mert tényleg fenomenális parti lett!
- Jaj, Heikki, te ezt nem érted. - simítottam végig az arcán mosolyogva, miközben azt gondoltam: Pasik... - Nem elsősorban a buli volt a lényeg, hanem, hogy örömet okozzon Kiminek. És én nagyon örülök, hogy ez a szándék vezérelte. Sokat elárul róla, nem gondolod?
- De, biztosan... - hagyta rám engedékenyen. - Már csak az nem világos, hogy te miért mosolyogsz ennyire?
- Azt hiszem azért, mert jó látni, hogy Nina végre boldog. És ennek én is örülök. - találtam meg a megfelelő választ. - Annak is örülök, hogy végre szembesítette önmagát azzal, hogy jobb beismerni valamit, mint magába fojtani. De leginkább azért mosolygok, mert a kezébe vette a dolgokat. És most már biztos vagyok benne, hogy egyikőjük sem fogja hagyni, hogy bármilyen külső tényező befolyásolja őket.
- És még nekem ártott meg az alkohol! - vonta fel a szemöldökét.
- Tényleg így gondolom. - erősítettem meg nevetve. - Bízok bennük és remélem rászolgálnak a bizalmamra. Ha már sikerült elszakadniuk a többiektől, használják ki, hogy kettesben vannak!
- Fura ezt tőled hallani. - csóválta a fejét mosolyogva.
- Tudom. - mosolyogtam vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése