Rész-előzetes: 92. fejezet

Sziasztok!
Kis részlet a folytatásból így estére :) Igyekszek a kora esti órákban feltenni a részt, de sajnos attól függ, milyen későn érek haza a suliból. Addig is köszönöm a türelmeteket! :)

Sürgetett az idő és tartottam attól, hogy ha tovább szaporítjuk a szót, nem lesz lehetőségem megtudakolni a barátnőmtől, hogy őt láttuk-e tegnap este, márpedig ez a kérdés azóta sem hagyott nyugodni. Jó lenne megtudni, hogy kell-e aggódnom vagy sem, mert ha igen...akkor könnyen lehet, hogy bajban vagyunk. Kénytelen voltam gyorsan lezárni a beszélgetést.
- Figyu, főnök, nekem még van egy kis elintéznivalóm. - mutattam a hátam mögé, mintha ott lenne sürgős dolgom.
- Például felkészülni az időmérőre - mosolyodott el. Ó, hát persze, mi más...
- Igen, például - helyeseltem mosolyogva. - Most, hogy eszembe juttattad a jövő évet, jó lenne összekaparni egy jó helyet. Úgyhogy akkor megyek is! - mondtam már hátramenetben, aztán Eric bólintása után sarkon is fordultam. Már éppen el akartam indulni, amikor még visszaszólt.
- Hé, Nina! - Megfordultam, és érdeklődve vártam, hogy mit akar. Gyanúsan méregetett, nem tudtam hova tenni a pillantását, hiszen az előbb még tök normálisan nézett rám.
- Igen?
- Bántott valaki? - kérdezte és közben az arcára kiült az aggodalom.
- Hogy engem? - mutattam magamra csodálkozva. Nem is értettem, miért hunyorog rám annyira, meg ez a kérdés is... - Nem, miből gondolod?
- Megsérültél - jelentette ki, majd közelíteni kezdett felém. Kicsit megijedtem az arckifejezésétől, nagyon szigorúan meredt rám, úgyhogy ösztönösen hátraléptem. - Jesszusom, történt veled valami? - ütközött meg a reakciómon. Biztosan azt hitte, hogy megijedtem tőle és ezért hátráltam.
- Eric, miről beszélsz? - csattantam fel kissé udvariatlanul.
- Mi ez a vöröses folt itt? Te jó ég, ez elég csúnya! - torzult el az arca, de már nem is az arcomat figyelte. Követtem a pillantását és akkor tűnt fel, hogy mi szúrja ennyire a szemét. Automatikusan elvörösödtem, de hogy leplezzem a nyilvánvalót, gyorsan előresöpörtem a hajamat a vállam túloldalára, miközben kínos mosolygással próbáltam oldani a helyzetet.
- Ó, ez csak egy kis...baki eredménye. Semmi komoly, ügyetlen voltam. - feleltem végül jobb híján. Azt csak nem mondhattam neki, hogy áh, no para, csak kissé bedurvultak a dolgok egy kellemes kis kocsikázás alatt!
Ha Eric tudná, hogy igazából nem is rajtam múlott, hogy ilyen nyom keletkezett a nyakam oldalán, talán szirénázni kezdene, mert a pilótáját molesztálják. Bár szerencsére nem volt tudomása a valódi okról, most már még gyanakvóbbá vált, viszont mentségére legyen mondva, hogy nem firtatta a bakit, inkább főnökös hozzáállást tanúsított.
- Nina, ugye nincs semmi baj a háttérben? Tudod, hogy nekem szólhatsz, ha valami problémád van. A fiúk mesélték a leveleket meg a sütit...nem akarom, hogy hasonló előforduljon a csapatunk akármelyik tagjával!
- Ne aggódj, tényleg semmi gond. - legyintettem könnyedén, de mivel nem bírtam tovább állni a szigorú, de egyben sajnálkozó tekintetét, inkább eloldalogtam.
Nem tudom, meddig maradhat titokban a kapcsolatunk Kimivel a csapatunk számára, de kezd egyre kínosabbá válni a helyzet. Főleg ha ennyire nyilvánvaló jeleket közvetítünk a csapattagok és jelen esetben -legnagyobb pechemre- a csapatfőnökünk felé.