Rész-előzetes: 95. fejezet

Sziasztok!
A múltkori résznél teljesen elfelejtettem az előzetest, és erre csak hétvégén jöttem rá :) Most nem ment ki a fejemből, szóval tessék. Az este folyamán felkerül a teljes rész.

- És te mit fogsz csinálni este?
- Hogy hogy mit fogok csinálni? - fordult felém értetlenül - Azt, amit minden csütörtökön. Leszervezem a holnapi interjúidat. Majd törekszek arra, hogy hamar végezzek vele, mert az időátállás miatt szeretném kipihenni magamat.
- Aha, jogos. Ráadásul most a pasid sem fog zavarni, úgyhogy tuti kialszod magadat! - Furán nézett rám, úgyhogy mosolyogva hozzátettem: - Gondolom nem túl pihentető, ha egy olyan hiperaktív srác mellett kell nyugodtan aludnod, mint Damien. De most biztosan jól jön, hogy nem fog nyugtalankodni.
- Ezt meg hogy érted? - vonta össze a szemöldökét gyanakvóan.
- Hát arra, hogy amíg ő a legénybúcsúján éli ki magát, te nyugodt körülmények között tudsz a holnapra készülni.
- A legénybúcsúján? - kérdezett vissza, miközben zavart arckifejezéssel meredt rám - Miféle legénybúcsú?
- Az övé, amire szívélyesen meghívott minket Kimivel - újságoltam el vidáman - Igen, jól hallod, először engem is meghívott. Érted, a legénybúcsújára!
- A legénybúcsújára? - ismételte meg ugyanolyan kérdő hangsúllyal. Jobban meg volt lepve, mint én, amikor a szerelőm közölte a szándékait.
- Aha, elég muris volt - folytattam nevetve - Csak úgy elénk állított, hogy szívesen látna minket. Tök feldobottan közölte, hogy nagy buli lesz és kötelező ott lennünk. Aztán pár perccel később leesett neki, hogy én nem nagyon férek bele a legény kikötésbe. Úgyhogy aztán sajnálkozva kijelentette, hogy ha már én nem lehetek ott, akkor Kiminek helyettem is el kell jönnie. Persze nem is hagyná ki, nem arról van szó, de ha láttad volna a...
- Mi ez a baromság? - szakított félbe váratlanul. Mintha kicsit ingerültté vált volna a beszámolóm hallatán - Én nem tudok semmiféle legénybúcsúról!
- Ó, akkor most lelőttem a poént! Francba! - kaptam a szám elé a kezemet. Ó, lehet, hogy Damien titokban akarta megtartani, hogy a mindig szemfüles barátnője ne szimatolja ki, ha esetleg a legénybúcsún megjelenik pár lenge öltözetű csajszi és esetleg ennek hatására visszavonná az igen-ét? Azt hiszem csúnyán belerontottam a cselszövésébe. A fenébe!
- Miféle poént? - Michaela most már határozottan ideges lett. Össze-vissza toporgott és közben egyik kezéből a másikba adogatta a papírjait - Legénybúcsú. Szóval így állunk.
- Damien nagyon lelkes - tájékoztattam mosolyogva - Elvileg már a csapat összes hímneműje hivatalos vendégnek van nyilvánítva. Kíváncsi vagyok, hogy a nagykutyák is beülnének-e kocsmázni az edzésnap előtt.
- Legénybúcsú... - motyogta maga elé. Még mindig ízlelgette a szót, nem nagyon tudott túllépni rajta - Jó, ha így játszunk, akkor én is beszállok. Egy legénybúcsú mellé jár leánybúcsúztató is ugyebár...
- Mit forgatsz a fejedben? - kíváncsiskodtam vigyorogva. Egy gonoszkás fény villant a szemében, úgyhogy sejtettem, hogy az agyában lévő fogaskerekek működésbe lendülnek, annak érdekében, hogy valami ütős tervet eszeljenek ki.
- Ha neki legénybúcsú, nekem leánybúcsú! - bólintott rá a saját elképzelésére. Úgy látszik megbeszélte magával és most dűlőre jutott.
- Na és mi lesz a pihentető alvással? - érdeklődtem kuncogva. Az imént még teljesen más terve volt estére.
- Pihenni minden nap lehet. Leánybúcsúztatód viszont egyszer van egy életben...jobbik esetben. Úgyhogy ha a fiúk buliznak, mi is bulizunk.
- Na de Michaela?! - Rá sem ismertem a sajtósomra. Holnap meló és ő bulizni hív? Pont ő?
- Fogd be! - utasított, majd a kezembe adta a papírjait - Te vagy az első akit meghívok. Érezd magad megtisztelve! Most pedig ha megbocsátasz, intézkedek, hogy ne egy pizsamapartin kelljen elbúcsúztatnom a lány énemet.