Sziasztok!
Már nincs bőr az arcomon, de azért beköszönök, mert hiába ígérgettem, hogy máshogy lesz, még mindig ritkábban hozom a részeket. Sajnálom, tényleg, de csak úgy rohannak a napok mellettem, és csak azért sem fogok elkapkodott, erőltetett munkát átadni nektek. Az a minimum, hogy a késések eltűrése miatt olyan részeket kaptok tőlem, amiket megszokhattatok. Na de ennyit rólam, tényleg bocs, hogy megint magyarázkodok, de talán még mindig jobb, mintha csak kipakolnám a folytatást.
A történetről szólva: Dius írta kommentben az előző fejezethez, hogy még sok részt remél. Nos, ki kell ábrándítsalak Titeket, én ezt mindig is egy kis történetnek terveztem, eredetileg csak 10 fejezetesnek, de hát ismertek... Szóval a sztori már nagyon régóta összeállt a fejemben elejétől a végéig, de csak nemrég körvonalazódott, hogy ezen kívül már csak két, maximum három rész kell a végkifejletig. Bevallom, elgondolkodtam azon, hogy esetleg húzzam-e még tovább, de szerintem úgy lesz jó a befejezés, ahogy eredetileg is elképzeltem. Szóval készüljetek, mert már a célegyenesben vagyunk, vagy ha már jégkorong, akkor a harmadik harmadban 😄 Addig is várom a véleményeteket és amint tudom, hozom a folytatást! :)
U.i.: nektek is furán működik a blog? Nálam néha nem tölt be teljesen, máskor pedig nem tudok görgetni rajta. A chatről nem is beszélve, úgy ahogy van borzalmas, de sajnos nem tudok vele mit tenni... Már erre is van egy tervem, de az még a jövő zenéje... :)
