A Jégen Edzett Férfi 13.

Első évad: A Jégen edzett férfi

13. fejezet: "Te csaj" 

Kurva nap. Kurva fényes nap. Arra keltem, hogy kiégeti a szememet. Már nagyon reggel van, az tuti, mert egyenesen a pofámba süt ez a kurva nap. Vagyis nem otthon vagyok. Még mindig.

Hatalmas erőlködéssel, de kinyitottam a szememet és nyitva tartottam három másodpercnél tovább. Oké, ez még mindig Carter kecója. A nappali. Ez meg a kanapé. És...Hanna? Mit keres még itt? Baszki, rajtam fekszik. Vagyis nem teljesen, a feje a vállamon, az egyik karja meg a mellkasomon. Aludt, hallottam a szuszogását. A karom, ami az ő vállán volt, hirtelen iszonyatosan zsibbadni kezdett. Főleg hogy inkább ültem, mint feküdtem. Valószínűleg már órák óta ebben a pózban voltam, totál kiütve. Miért nem lepődök meg?!

Valahogy fel kéne innen tápászkodni... De nem ment, a csaj rajtam támaszkodott. A haja csikizte a fülemet, ezért össze-vissza mozgattam a fejemet. Hirtelen baromi kényelmetlen volt ez az egész...

Bassza meg, mi történt este? Persze kurvára semmire nem emlékszem. Az még rémlik, hogy Playboyjal bunyóztunk egyet, de utána...? Ehh, már összefolyik minden. Szokás szerint. De ez...mi a fasz ez? Nem értem, miért van itt ez a lány. Alig ismerem. Oké, jófej meg minden, nem is néz ki annyira rosszul... Ja, tényleg! Láttam a klotyóban. Az még megvan. Ittunk is párat, és mintha valamikor befeleztünk volna egy cigit is. De hogy került ide mellém? Mi a franc történt? Ó, baszd meg!

Megmozdultam, és már legalább a karom kiszabadult. Nem tudom mióta lehetett ott, de semmi vér nem volt benne. Megláttam egy párnát a földön, ami jól fog jönni. Addig nyújtózkodtam, amíg el nem értem a lábammal, aztán felrúgtam és odatettem Hanna fejéhez, hogy legalább ő ne kelljen fel. Mondjuk úgy nézett ki, mint aki még száz évig ebben a pózban fog feküdni. Nem is bántam, hogy bevágta a Csipkerózsika szunyát... Meg se mukkant, amikor felálltam. Majdnem vissza is estem, mert rögtön megcsapott a szédülés. Nah, ez az... Tudhattam volna, hogy ezt a kurva másnapot most se úszom meg.

Rajtunk kívül még ketten voltak a nappaliban, az egyik srác a fotelben horpasztott, a másik meg simán a földön. Iszonyat retek volt itt. Bassza meg! Bele is rúgtam véletlenül egy üres üvegbe. Senki sem kelt fel. Csak ezután tűnt fel, hogy minden ruhám rajtam van. Gyorsan Hannára néztem, ő sem volt pucér. Fura, de meg is nyugodtam és csalódott is lettem tőle. Csalódtam magamban, mert azért nem szoktam kihagyni az ilyen alkalmakat. De most nem ő volt az a csaj, akit pucéran akarok látni az ágyamban. Főleg nem Carter retkes nappalijának kanapéján...

És hirtelen eszembe jutott ő is. Na ne... Baszd meg! Az tuti, hogy a mai napomnak annyi. Alig bírtam megmozdulni. Már akkor tudtam, hogy lőttek az egésznek, amit terveztem. Azért gondoltam megpróbálok életre kelni. De ehhez kellett egy cigi. Úgyhogy megint az erkélyen voltam, bagóval a számban. Baszki, már lehet vagy...dél? Mennyit aludtam? És hogyhogy én keltem fel először?

Még így is egy darab szarnak éreztem magam, majdnem leszédültem a korlátról. Főleg amikor lenéztem és láttam, hogy mi van a lábam alatt. Egy gumi. Használt gumi. Baszd meg! Úgy ugrottam fel, mintha belém rúgtak volna. Ezt nem hiszem el! Faszán indul a nap...

Hogy a pokolba szabadult itt el minden? Semmire se tudtam visszaemlékezni. Már megszoktam. Vodkás üvegekből, használt óvszerekből és szakadt cigisdobozokból pedig úgysem fogom megtudni, mi a fasz történt itt éjjel.

Ideje hazamenni...aludni. Visszamentem a nappaliba. Mindenki húzta a lóbőrt. Akár egy orbitálisat is finghattam volna, arra se ébredtek volna fel. Na jó, max a szagára.

Átléptem a földön fekvő srácon, aki épp ekkor horkantott egy nagyot. A szart is kiijesztette belőlem, de épphogy nem rúgtam bele. Direkt figyeltem, hova lépek, de még mindig homályosan láttam. Átvágtam a nappalin, de ekkor meg Hanna mozdult meg. Lefagytam, de nem ébredt fel, csak helyezkedett és még jobban átölelte a párnát, amit odatettem a helyemre. Na szép. Gőzöm sincs, mit csináltunk éjjel és miért ébredtem mellette. Most meg itt hagyom a picsába, és csak azért se könnyíti meg. Nem is tudom, mi a faszért, de megsajnáltam. Viszont a másnaposság és a fáradtság győzött.

Mint egy holtkóros, úgy mentem végig a városon. Mázli, hogy nem volt otthon senki. Nem hiányzott most a kérdezősködés meg a baszogatás. Megittam fél liter vizet a konyhában, aztán mentem is a szobámba. Rögtön levágódtam az ágyra. Semmi erőm nem volt már. Még azért egyszer nagy nehezen kinyitottam a szememet, hogy ránézzek az órára. Na jó, pár óra alvás talán elég lesz.

Nem volt elég. Persze, hogy nem. Aludtam, mint a bunda. Este ébredtem fel, amikor már a faterék is hazaértek a melóból. Hallottam, hogy épp a konyhában vitatkoznak valamin. Inkább nem keltem még fel. Megmozdultam, de mintha kocsonyából lett volna mindenem. A francba, még mindig úgy fekszek, ahogy lefeküdtem délután. Akár meg is ölhettek volna, azt is végigalszom...

Elővettem a zsebemből a telómat. Baszki, elfelejtettem kivenni, mikor lefeküdtem. Négy nem fogadott hívásom és egy üzenetem volt. Egyszer apám, kétszer anyám, egyszer meg Cart hívott. Az SMS-t Jaana írta.

Áll még a korizás? Hiányzik már a pálya :(

BASZD MEG! Baszd meg, baszd meg, baszd meg! Totál elfelejtettem. Megbeszéltük...vagyis én hívtam el. De átaludtam az egész napot. Ezt nem hiszem el... Végre elmehetnék valahova a csajjal, de persze én elbaszom. Hát ez fasza. Nagyon fasza.

Rögtön kipattant a szemem. Fel kellett hívnom. Ha már ekkora fasz voltam, hogy lógva hagytam, amíg egészen idáig horpasztottam, ő meg arra várt, hogy mikor megyünk. Már csörgettem is. De hiába. Baszki, remélem nem rágott be. Megpróbáltam még egyszer, de semmi. Faszomba már!

Jobb híján kimentem, mert nagyon kellett már vizelnem. Persze ehhez át kellett mennem a konyhán, ahol anyámék rögtön nekem estek.

- Fiam, te meg hol a francban voltál egészen idáig?

- Aludtam - motyogtam kifelé menet.

- Hé, fiatalember, állj csak meg! - Anya megfogott a karomnál fogva és elkezdte stírölni az arcomat. - Te meg hogy nézel ki? Másnapos vagy?

- Már nem.

- Hát ez hihetetlen! Drága gyerekem, neked véletlenül nem lesz tennivalód hétvégén? Azt mondtad, nem maradsz sokáig.

- Jaj, anya, ne kezdd már megint! - nyögtem fel. Már megint ugyanaz a szöveg. - Hugyoznom kell...

Még óbégatott valamit, de én már kimentem az ajtón. Szinte futottam a budira. Ott álltam vagy öt percig. Hiába, csőtörés volt. Majdnem megint bealudtam, mire végeztem.

Amikor visszaértem a konyhába, anyám még mindig nem szállt le a témáról.

- Kisfiam, nem hiszem, hogy hétköznap bulizni kellene, főleg nem a bajnokság előtt.

Csak a szememet forgattam. Leültem, hátha kapok kaját. De anya túl mérges volt ahhoz, hogy feltűnjön neki.

- És lefogadom, hogy semmit nem tanultál...

- Nincs is suli, hülye lennék...

- Ezzel a hozzáállással isteni csoda lenne, ha átmennél a vizsgán - rázta a fejét morgolódás közben.

- Paula, ne kezdd már megint! Most a kupameccsek az elsők, aztán jöhet a tanulás - állt az oldalamra végre apám. Ideje volt, már nem nagyon tudtam mit mondani. Rám kacsintott, én meg vissza. Mi, férfiak tartsunk össze, vagy mi....

- Bezzeg ha azzal a helyes kislánnyal tanulnál, nem lenne ellenvetésed, mi?

Jaana! Felálltam és már mentem is vissza a szobámba.

- Hé, mindjárt kész a vacsora, hova mész? - szólt utánam anya.

- Csak felhívom. Kösz, hogy mondtad.

Háromszor csörgött ki, mire végre felvette.

- Halló? - Elég álmosan szólt bele. Na baszki, most meg felébresztettem?

- Szia! Bocs, aludtál már?

- Hmm...lehetséges - kuncogott. Mosolyognom kellett.

- Akkor bocs. És bocs megint, mert elbasztam a mai napot.

- Öhm... Semmi gond.

- De. Megbeszéltük. Bocs, tényleg. Akkora balfasz vagyok.

Megint kuncogott. Legalább nem mérges.

- Mondom, hogy nem baj. Te is most keltél fel?

- Honnan tudod?

- Nem tudom... Csak tippeltem. Akkor jó volt a buli?

- Ja, mondhatjuk...

Nem akartam a buliról beszélni. Még mindig nem rémlett, mi volt éjjel. Csak az, hogy kurva másnapos lettem, és ezzel elbasztam a randit ezzel a bombacsajjal.

- Figyu... Benne vagy még a korizásban?

- Persze! Nagyon kíváncsivá tettél tegnap...

Hú. Bárcsak ne ezen a szaron beszélnénk...

- Holnap bepótoljuk. Duplán kárpótollak, megígérem.

- Hm, most még jobban várom, azt hiszem. - Nem is kellett látnom, tudtam, hogy mosolyog.

Már én is bárgyún vigyorogtam magam elé.

- Oké. Gyere az arénához ötre a korcsolyáddal. Majd ott találkozunk, jó?

- Oké.

És beállt a csend. Nem tudtam, mit mondjak még.

- Hát jó. Akkor holnap.

- Igen. Már ha nem alszol el... - szólt be csak azért is.

- Max majd veled alszok - vágtam vissza. El is kussolt rögtön. Ki gondolta volna...?

- Alszok egyet erre - mondta végül jókedvűen. - Jó éjt, Jégember!

- Neked is! - motyogtam, de lehet hogy már kinyomta.

Megint Jégember. Basszus, de várom, már hogy lássam.

Baromi lassan lett öt óra, de azért eljött. Biztos, ami biztos majdnem délig aludtam, hogy utána már ne ezen múljon megint a dolog. Időben oda is értem a csarnokhoz. Fura volt az üres parkolóban állni, mindig lavírozni kell a kocsik között. De legalább tisztán láttam, hogy mikor jön Jaana. Megint tréningruhában volt, kezében egy sporttáskával, amiben a koriját hozta. Jókedvű volt, amikor meglátott.

- Hát szia! Reméltem, hogy most nem potyára jövök ide! - szólt be rögtön egy pimasz mosollyal.

- Jó, oké, ezt megérdemeltem... Örülök, hogy azért itt vagy - mosolyogtam én is.

- Még szép! Korizni akarok végre. De itt hogy fogunk?

- Van egy tervem.

- Ó, tényleg? - nevetett fel.

- Ja. Csak gyere. És add ezt ide - nyúltam a cuccáért.

- Micsoda úriember lett valaki!

- Az vagyok - szerénykedtem nevetve. - Én beszélek, oké? Te csak...nézz szépen meg mosolyogj, vagy hogy csinálják ezt a csajok.

- Asszem menni fog - bólintott. Pontosan úgy, ahogy mondtam.

Bementünk, egyenesen a portához. Pech, hogy nem a néni volt, hanem a pasas, de mindegy is...

- 'napot! - köszöntem, mire a portás gyanakodva nézett ránk.

- Helló, gyerekek! Mit kerestek itt ilyenkor? Nincsenek edzések.

- Tudjuk. Mi csak... Edző bá' küldött kondizni.

- Áh, értem. Hát ha tényleg ragaszkodott hozzá, akkor...

- Azt is mondta, hogy korizhatunk egy kicsit. Utána letakarítom. Mostanában én voltam a takarító.

Tudta ő is, mert látta egy csomószor, hogy én megyek haza legkésőbb. Nem is tudott mit mondani erre.

- Hát... Nem lenne szabad, ezt ti is tudjátok. De ha megígéritek, hogy mindent úgy hagytok, ahogy volt, akkor egy óráról lehet szó.

- Köszönjük! Meglesz minden.

Már menet közben ránéztem Jaanára. Le volt nyűgözve.

- Azta, nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen fog menni! Nagyon lazák itt a dolgozók!

- Ja, jófejek. Meg ismernek is már eléggé. - Megálltam az öltözők előtt. - Én bemegyek, majd gyere!

- Ööö...te nem akarsz a jégre menni? - kérdezte meglepve.

- De, de nekem csak a korcsolya kell. Mindjárt kihozom.

- Na ne már! Az úgy nem az igazi! Úgysem voltam még hokissal...mármint a pályán - magyarázkodott azonnal. Nevetnem kellett, de persze ő sem bírta ki.

- Akkor én leszek neked az első? Királyság - Máris megjött a kedvem a beöltözéshez.

Persze nekem tovább tartott. Amikor kimentem a pályára teljes harci díszben és az ütőmmel, ő már túl volt a melegítésen, és csúszkált. Kár, elnézegettem volna, ahogy hajolgat és nagyokat nyújt...

Leültem a kispadra. Amúgy utáltam, de most innen volt a legjobb a kilátás. Jaana szó szerint berobbant. Mint én kiskoromban, amikor anyámék elvittek gokartozni...

- Juj, már itt vagy? - Kicsit megijedt, amikor fél szemmel észrevett. - Azért öltöztél fel, hogy ott ücsörögj?

- Képzeld, elég fárasztó felhúzni ezt a szart - poénkodtam. - Na, mutass valamit!

- Ajj, most komolyan? El tudom képzelni mennyire unod már, mindig ugyanazokat látod.

- Á, nem szoktam nézni a csajokat. Csak az edzés végét, amikor nyújtanak.

Vigyorogtam, ő meg vette a lapot. Csak a szemét forgatta.

- Tudod mit? Lehet, hogy mégis van olyan, amit még a drága exedtől sem láthattál.

Hmmm, ez elég szexi volt. 

- Na akkor mutass valamit, amit eldobom az agyamat, Jégkirálynő!

Messze volt, de láttam az arcán, hogy most rendesen be fogja dobni magát. Kemény csaj, ezt már tudom róla.

El is kezdett körözni bemelegítésképpen. Rátámaszkodtam az ütőmre és úgy figyeltem. Az elején tényleg olyanokat csinált, amiket már láttam a többi csajtól. De aztán annyira bepörgött, hogy egyre furcsább mozdulatok jöttek. És egyre durvábbak. Csak ámultam...és bámultam. Azta...ez a csaj tényleg tud. De jó, hogy nem hokizik...

- Na? - Elém siklott és várta, mit szóltam a kis műsorához. Csillogott a szeme.

- Ööö...hát nem volt rossz - nyögtem ki, miután magamhoz tértem. - Tényleg nem vagy semmi, te csaj!

- Te csaj? Mintha ezt már hallottam volna...

- Akkor is én mondtam, nem? - kérdeztem nevetve. Valami rémlett. Tuti, hogy akkor nem jókedvemből mondtam.

- De - vágta rá rögtön. Úgy csinált, mintha nem tetszene neki, de tudtam, hogy de. - Szóval ennyi...nem vagyok semmi?

- Miért, ez nem elég?

- Hát...valami többre számítottam.

- Hát én is - folytattam a piszkálódást. Ez azért már zavarta az egóját.

- Bezzeg én még nem láttam semmit tőled! - Keresztbe tette a karjait és kihívóan nézett rám. - Gyere te is, és akkor meglátjuk kinek fekszik jobban a jég!

- Maradj már, ez baromság...

- Beparáztál mi? Láttad, milyen gyors vagyok...és sok trükköt tudok. Te meg csak mész egyenesen és nem csinálsz mást, csak...

- Na jó, te csaj...- Felálltam és már húztam is a korcsolyámat. - Párbajozunk, vagy mi?

- Naná!

- Mondjuk ez nem fair, mert nem szép lemosni a pályáról egy lányt, de ha te ezt...

- Jaj, pofa be, Jégember! - lökött meg heccből, de pechjére akkora volt a lendület, hogy majdnem kicsúszott a lába. Még jó, hogy addigra megvoltam a korival és meg tudtam fogni.

- Eddig jó vagy, szivi! - csipkelődtem tovább. Még nem engedtem el, úgyhogy tök közel voltunk egymáshoz. - Biztos, hogy akarsz...

- Na hajrá! - Hirtelen ellökte magát tőlem és már meg is fordult, hogy tovább csússzon.

Fel is ment bennem az adrenalin. Kellett ez a kis előjáték. Ez a csaj tudja, hogy kell felizgatni...

Rámentem a jégre. Most nem azért, mert mondták, hanem mert akartam is. Jó érzés volt. Bírtam, hogy csak siklottam erre-arra és nem ordította le a fejemet senki, hogy szar helyen vagyok.

- Ez nálatok a bemelegítés? - csipkelődött Jaana, miközben elhúzott mellettem.

- Csak tartom a tempódat.

- Csak szólj és begyorsítok!

És máris gyorsabban szedte a lábait. Hát igen, még úgy is képes volt engem figyelni, hogy hátratett kézzel, hátrafelé haladt. Műkorisok... Azt hiszik, azért mert csak ezt csinálják, menőbbek mint mi. Pedig mi még az ellenfelet és a korongot is nézzük hátrafelé menetben.

- Ez a max? - hecceltem tovább. Bejött ez az adok-kapok.

Nem válaszolt, csak még jobban rákapcsolt. Már pörögni is elkezdett. Akárhányszor elhúzott mellettem, forgott egyet. Alig tudtam követni. Aztán végre beállt mellém és így párhuzamosan szeltük a jeget. Gyorsítottam, erre ő is. Még volt ideje vigyorogni is. Még jobban gyorsítottam, ahogy körbe-körbe siklottunk a pályán. Aztán amikor már elég magas fokozatba kapcsoltunk, egyszercsak irányt váltott. Minden fél körben szembejött velem. Elég vicces volt, mert minden alkalommal a pofámba vigyorgott. Mintha ő állna nyerésre, de komolyan. Ideje volt megmutatnom, mit tudok.

Tudtam, hogy hol csúszik a legjobban a pálya. Nem a legszélén. A kapuk helyénél fordultam, aztán behúztam és így sokkal gyorsabban megtettem egy kört, mint ő. Nem is értem, neki ez hogy nem jutott eszébe.

- Persze, így könnyű. Neked ez hazai pálya! - nevetett, amikor végre megállt, mert belátta, hogy vesztett.

- Ehh....kifogás...

Bírtam, hogy rossz vesztes. Én is az vagyok. De nem adta fel.

- Oké, gyorsaságban talán te vagy a jobb. De trükközésben nem versz meg, az tuti.

- Hát az tuti, mert mi nem úgy trükközünk.

- Mutasd meg!

- Mit?

- Hát hogy hogyan bánsz a koronggal! - állt elő az újabb ötletével.

- Hú, te nagyon veszíteni akarsz ma!

- Neked meg egyre többet jár a szád. Rád se ismerek.

Jól szórakozott rajtam. Csak nem szegte kedvét a vereség. Na jó, nem szívesen törlöm le az arcáról azt a szexi vigyort, de kénytelen leszek, mert a végén elbízza magát.

Kimentem a pálya szélére az ütőmért, aztán rájöttem, hogy sokkal jobb, ha meccselünk.

- Egy perc, hozok neked is. Addig gyakorolj ezzel!

Odaadtam neki, ő meg rögtön ismerkedni kezdett vele. Jól állt a kezében, az biztos. Mire visszaértem, már a pályán vitézkedett, próbálta a legjobban megütni a korongot. Közben nagyokat nevetett, de látszott is, hogy még nem az igazi.

- Hé, nem szétverni kell!

- Na ne mondd, tényleg?!

- Add, megmutatom - nyúltam az ütőjéért.

- Hm, oké, taníts mester!

Ránéztem, mert ez elég kihívóan hangzott megint. De csak izgatottan nézett. Várta, hogy mit csinálok.

- Bal kezes vagy, vagy jobb?

- Jobb.

- Akkor azt tedd ide, a másikat meg ide! - Úgy magyaráztam, hogy közben megfogtam a kezét és a helyére raktam. Puha volt és hideg. Kicsit megremegett, amikor hozzáértem. - Kesztyűben amúgy könnyebb. Hozzak azt is?

- Nem kell, csináljuk inkább! - sürgetett türelmetlenül. Hú, nagyon rákapott erre.

- A végébe kell az erő, az elejével meg csak kormányozz! - mutogattam tovább, ő meg csinálta, amit mondtam. Jó kis csapat vagyunk. - Ha nálad van a korong, akkor mindig jobb, ha a pálya közepe felé tereled. Ha meg akarod szerezni, akkor meg így kell cselezni...

Egész jól ment neki a gyakorlást, úgyhogy már fel is álltunk a kezdő pozícióba. Adtam neki előnyt, én még a középvonalnál álltam vagy öt másodpercig, amikor ő már vihette a kapu...vagyis a kapu helye felé. De persze nem jutott el odáig, mert simán utolértem és elszedtem tőle a korongot. Nem nagyon tetszett neki.

- Basszus, ezt meg hogy...? - méltatlankodott.

- Ehh, kösz. Nem tudom, tudod-e, de hokizok néha.

- Csináljuk újra!

Csináltuk. És megint ugyanaz lett a végeredmény. Csak most még nagyobb előnnyel indult és mégis gyorsabban és könnyebben cseleztem ki.
- Ahhh, francba, te tényleg jó vagy!
- Mondták már... - vontam vállat szerényen.
- De most az én köröm jön. Próbálj utánozni, korongkirály!
És már siklott is, hogy bemutathassa a legegyszerűbb koris trükköket. Persze követtem. Először csak köröztünk, aztán már hátrafelé is. Ez még sima volt, a hokiban is kell. Aztán már ugrált is, de az se fogott ki rajtam. Nem szarok be attól, hogy nincs a lábam a jégen. Nem olyan faszán, de nekem is ment. Még az egylábas siklás is.
- Hm, nem rossz, Jégember - dicsért meg, amikor látta, hogy egyelőre nem jött be a revans.
- Jó a tanárom - bókoltam vissza, amire csak egy szemforgatást kaptam.
- Azért ne bízd el magad!

Na ja, gondolhattam volna, hogy ez lesz. Azonnal megmutatta ki a király a trükközésben. Esélyem se volt utánozni. Pörgött-forgott, kábé csak lestem. Se a lábait, se a kezeit, de még a fejét se tudtam követni.
Azért nem adtam fel. Köröztem párat, aztán megpróbáltam legalább egy fordulatot csinálni úgy, hogy a lábamat közben kinyújtom. Ment is...félig meddig. Épp elkezdtem örülni, erre eltaknyoltam.
- Hát te? - nézett le rám Jaana csípőre tett kézzel. Próbált nem nevetni, de nem jött össze. Nekem sem.
- Csak lazítok egy kicsit. Edzésen úgyse lehet - poénkodtam. Még nyújtózkodtam is egyet. Elfelejtettem, mennyire jó itt feküdni.
Azért Jaana segítő kezére nem mondtam nemet. Amikor felhúzott, láttam rajta, hogy már megint kitalált valamit.
- Tudod mit...van egy jobb ötletem - Széles vigyor...ami gonosz is. Ez nem jelenthet jót. - Csináljunk valami olyat, ami egyikünknek sem pálya.
- Például?
- Csak próbálj meg felemelni.
- Mi? Hogy?
- Csak fogj meg és emelj fel, szerinted hogy?! - ripakodott rám nevetve.
- Ööö...oké.
Hát nem erre számítottam, de kit érdekel...?! Megfogtam a csípőjénél fogva, ő meg belekapaszkodott a karomba. Rögtön felment bennem az adrenalin. Könnyebben felemeltem, mint gondoltam.
- Nagyon jóóó! - örvendezett a levegőben. - Oké, most tarts még egy kicsit!
Tettem, amit mondott, és csak néztem, mit tervez. Lassan elengedte a karomat és felemelte a kezeit, aztán a lábait is. Nagyon boldognak tűnt ettől. Csillogott a szeme, amikor leengedtem és megint egy magasságban voltunk.
- Azta! Na most ezt még egyszer, csak most lendületből - És már el is iramodott, hogy aztán nekifutásból jöjjön vissza.
- Hééé...várj! Azért ez elég para, nem?
- Parázol? - kérdezett vissza kuncogva. A csarnok visszhangzott, így simán hallottam, hogy szórakozik rajtam.
- Hát...már nem azért, de...szarul is elsülhet.
- Bízok benned! - jött a válasz, ami ki tudja, miért, de megnyugtatott. Hát jó, kénytelen leszek elkapni, különben gáz lesz. - Kész vagy?
- Kész.
- Jövöööök! - kiáltotta el magát, és már száguldott is egyenesen felém.

Franc tudja miért, de a szívem majd' kiugrott a helyéről. Nem akartam, hogy megsérüljön. Főleg miattam. De hát nem vagyok erre kiképezve. Nem tudtam, mi lesz ebből....
Ezerrel süvített, és hirtelen már ott is volt előttem. Ugrott egyet, én meg ahogy tudtam, megfogtam és felemeltem. A lendülete viszont engem is vitt magával, a korcsolyám siklani kezdett...vele együtt. De sikerült. Fent volt a levegőben, kinyújtott kezekkel és lábakkal. Szerintem azt érezte, hogy repül, de nem láthattam az arcát, mert baromira arra koncentráltam, hogy nehogy leejtsem.
- Na milyen ott fent? - kérdeztem. Már remegett a karom, de azért kitartottam.
- Eszméletlen érzés - válaszolta, de úgy, mint aki épp most szexelt egy hatalmasat.
Elég volt ebbe belegondolni és máris feladták a harcot a karjaim. Szép lassan leengedtem, úgy hogy szinte végigcsúszott rajtam a teste. Amikor végre a saját lábára állt, a korik össze is ütköztek. Még mindig fogtam a karját, nehogy úgy járjon, mint én az előbb.
Nem mozdult. Én se. Csak nézett és mosolygott. Én is. Tudtam, minek kell jönnie... Emeletes barom lettem volna, ha nem használom ki a szitut.
De meglepett. Ahogy lehajoltam, ő úgy nyújtózkodott fel hozzám, közben egy kicsit megszorította a karomat, amibe kapaszkodott. Egy pillanat alatt összekoccant a homlokunk, de ez nem gátolt meg abban, hogy folytassuk. Végre már! Ahogy összeért a szánk, felforrt a vérem. De király végre megcsókolni azokat a szexi ajkakat!
Pont olyan volt, ahogy elképzeltem. Először csak hagyta, hogy én kóstolgassam, aztán szép lassan ő is beszállt a játékba, és egyre jobban elmerültünk egymás szájában. Közben észre sem vettem, hogy az egyik tenyerét a nyakamra simította. Áhh, tudja, hogy hozzon ki a sodromból. Kezdtem elveszíteni a kontrollt...de egyszercsak megállt. Csak pislogtam értetlenül, amikor elhúzódott.
Totál zavarban volt. Rám se mert nézni, csak beszívta a száját és toporgott. De nem sokáig bírta szó nélkül.
- Ööö...bocs - motyogta szemlesütve.
- Bocs? Mert most nem kevertél le egy pofont? - Próbáltam viccesre venni a dolgot.
Bevált. Nem bírta ki nevetés nélkül. Aranyos volt, ahogy küszködött magával.
- Hát...nem is tudom. Nem tudom, mi ütött belém...
- Ehhh, dehogynem!
- Mi? - kérdezett vissza, most már végre rám nézve.
- Nem kell kamuzni, láttam, hogy élvezted - vontam fel a szemöldökömet mosolyogva. - Amúgy meg, már ideje volt, nem?
- Azt mondod? - hökkent meg.
- Nem t'om, te hogy vagy vele, de...én már azóta akartam ezt, amióta betoltad ide a csinos kis seggedet - mondtam ki őszintén. Tudtam, hogy ettől csak még jobban zavarba jön.
Bingó! Most már totál vörösen lángolt az a szép arc.
- Khm...hát...jó tudni - makogta, miután néhány lépést hátrált, és elkezdett kis köröket róni a jégen. - Lehet, hogy most is inkább a takarítógéppel kellene foglalkoznod. Szerintem már lejárt az időnk.
- Áh, még csak most kezdődik, szivi...
- Mi? - kérdezte már tisztes távolságból. De sürgős lett hirtelen gyakorolni...
- Semmi - vigyorogtam. - Hozom azt a dögöt...

Olyan volt az egész, mintha edzés után tölteném le a büntetésemet. Egyedül voltam a csarnokban, mert Jaana egyszerűen otthagyott azzal, hogy amíg végzek elmegy egy kicsit a kondiba is. Ha már ezt is behazudtuk...na persze. Oké, most nem volt pofon, de cserébe furán viselkedett. Nem tudom mi ütött belé. Pedig ugyanannyira benne volt a smárolásban, mint én. Na mindegy, majd kihúzom belőle.
Amikor végeztem, gyorsan átöltöztem, aztán benyitottam a kondiba. Nem is csinált semmit, csak ült a futópadon és nézett maga elé.
- Hé, minden oké?
- Persze - nézett fel mosolyogva. Na jó, biztos edzett valamennyit, mert kicsit izzadt volt a homloka.
- Te kész vagy?
- Aha.
- Akkor menjünk! - Felpattant, aztán simán kikerült. Hú, de sietős lett megint...

Egy szó nélkül lépkedtünk egymás mellett, amíg ki nem értünk a csarnokból. A portás jófej volt, megkérdezte minden oké-e, de mondtam, hogy igen és már el is köszönt. Tényleg nem volt nagy ügy.
- Figyu, most amúgy mi a bajod? - kérdeztem a szöszit már kint a parkolóban.
Meglepetten nézett rám.
- Semmi, mi lenne?
- Furcsa vagy. Figyu, ha most az a....
- Nem, nem nem nem! - kezdett el hadarni. Annyira akart magyarázkodni, hogy még a kezeivel is hadonászott. - Én csak...baromi hálás vagyok, hogy sikerült ezt elintézned. És azon agyaltam, hogy köszönjem meg neked. És nem csak ezt...
- Már megköszönted - Mondjuk lenne ötletem, mivel hálálkodhatnál még...
Megint elpirult.
- Tényleg köszi. Mindent - mosolygott. Már ezért megérte elhívni.
- Tényleg nincs mit. Jófej vagyok, ennyi - vontam vállat. Meg akarom csókolni. Megint. Még többször. Egy búcsúcsók még belefér, nem? De nem. Láttam rajta, hogy most nem lesz erre esély. - Hát...akkor majd hétvégén, ugye?
- Aha. Pont itt - bólogatott.
Megint ugyanaz volt a szitu, mint bent. Csak álltunk és néztünk egymásra. Nem nagyon tudtunk már mit mondani. Pedig még nagyon akart valamit, meg persze én is...
Na jó, nem bírtam ki. Közelebb léptem hozzá és végigsimítottam a karját. A végén a kezem beleakadt az övébe, úgyhogy akkor már meg is fogtam. Meleg volt, mint az enyém, pedig rohadt hideg volt itt kint.
- Alig várom, hogy lássalak nyerni - mondtam rá nézve, bár ő megint csak a lábát stírölte.
Erre viszont csak felemelte a fejét.
- Miből veszed, hogy nyerni fogok?
- Csak úgy. Csak tudom. Nálam már nyertél, te csaj!
Mindketten nevettünk egyet. Aztán csak megöleltem, mert még mindig elég feszkós volt. Végül elköszöntünk. De nem tettem meg tíz lépést sem, már megint meghallottam a hangját.
- Kimi, várj!
- Na! - fordultam vissza kíváncsian.
Pár lépés alatt odaszökkent. Izgatott volt.
- Figyu...arra gondoltam, ha van kedved meg időd...átjöhetnél hozzám - ajánlotta fel, mire kipattantak a szemeim. A csaj most komolyan szobára hívott?! Álmodok, baszd meg?! - Rendelek kaját meg piát, van tévé is, de dumálhatunk is, vagy valami...
Nem, nem álmodok. Baszki, el se hiszem ezt a lányt. Hát hogy a francba mondanék erre nemet?!
- Naná, hogy benne vagyok! - mondtam, ő meg elégedetten elmosolyodott.
De még mennyire, hogy benne. Talán hamarosan már benned is.

A hotelig végig dumáltunk. Korizásról, a kis párbajunkról, a hétvégéről... Egyszer tökre fel volt dobva, utána meg mint akit pofon vágtak, csak nézett maga elé. De nem szóltam be, biztos ez valami csajos dolog, hangulatváltozás vagy mi a szar...

Már sötét volt, amikor beértünk a bejáraton. Ahogy mentünk a lépcsők felé, mint a villámcsapás, beugrott valami. Gyorsan a recepcióra néztem. Oké, tiszta. Hanna ma nem melózik. Mekkora mázli. Nem nagyon akartam vele összefutni. Még mindig kurvára nem tudom, mi is történt velünk. Lehet, hogy jobb is...
Amikor fellépcsőztünk Jaana emeletére, pont szembejött velünk az a szobapincér, akitől múltkor elloptam a kocsit. Megismert. Valahogy kibírtam, hogy ne röhögjem el magamat. Eszembe jutott a puding. Már tudtam, a szöszi mit fog rendelni magának...
- Hát...legalább a körbevezetést megspóroljuk - kuncogott, amikor benyitottunk. Hát ja, nem volt olyan régen, hogy itt jártam. - De legalább most egész tűrhetően nézek ki.
- Jól nézel ki - javítottam ki.
- Nem elég jól - javított ki aztán ő. Ledobálta a cuccait, benyitott a fürdőbe, majd visszajött keresni valamit. Elég otthonosan mozgott már itt. - Elmegyek zuhanyozni, ha nem gáz.
- Dehogy. Jövök én is - ajánlottam fel. Csak nevetett. Pedig nem poénnak szántam.
- Egy perc, ígérem! Addig találd ki, mit kajáljunk. Ott a lista!
Mire megtaláltam, már be is zárkózott a fürdőbe. Hát erről lecsúsztam. De ami késik, nem múlik.

Lecsekkoltam a listát. Csomó jó kaja volt rajta. Olyan is, amiről még nem is hallottam. Vajon ő mit szokott választani? Oké, a sultsinának (fahéjas rozspalacsinta/lepény) senki se tud ellenállni. Aztán megláttam a vispipuurót (édes, gyümölccsel ízesített kása), és persze az is kellett. A vaníliapudingot sem hagyhattam ki Jaana miatt,  ahhoz meg jól jött egy mustikkapiirakka is (áfonyás pite) is. Mindegyik édes, de leszarom, máris összefutott a nyál a számban. Főleg ha arra gondoltam, mi lesz majd a nagy zabálás után...
Gyorsan lezavartam a rendelést. Kicsit meglepődtek, hogy nem Jaana szólt bele, de semmi közük nincs hozzá, hogy ki vagyok. Kérdezték, de nem mondtam meg. Csak azt, hogy siessenek a kajával. Vagy az ő bajuk lesz, ha szex közben nyitnak ránk. 

Jaana még mindig nem volt kész. Azt mondta siet, de elég sokáig folyatja a vizet. Unalmamban elkezdtem nézelődni. Elég sok cucca hevert a szobában. Kiszúrtam egy képet az egyik kis szekrényen. Hárman voltak rajta, a szöszi meg még két fiú. Nagyon hasonlítanak egymásra, biztos a tesói. Eszembe jutott, miket mesélt a családjáról. Találtam egy közös képet a szülőkkel is. Az anyja kerekesszékben ült, körülötte gyűlt össze mindenki. Mosolyogtak.
Addig néztem, hogy észre sem vettem, hogy Jaana közben kijött a fürdőből, és megállt mellettem.
- Régi szép idők - nézett rá a képre. Kicsit szomorúnak tűnt.
- Hiányoznak, mi?
- Rohadtul - bólintott. És tovább bambult a fotójukra.
- Hát...figyu... Pár nap és mehetsz haza - próbáltam felvidítani.
- Hát ez az... - motyogta. Mi van? Mielőtt rákérdezhettem volna, megrázta magát és végre elmosolyodott. - Mindegy, ne is beszéljünk róla. Mit kajálunk?
Felsoroltam minden kalóriabombát, erre kitágultak a szemei.
- Azta, mindezt így a kupa előtt?
- Múltkor is kóláztunk...
- Hát jó, de két nap múlva már versenyünk van!
- És? Szard már le! Nem fogsz felszedni egy dekát sem. Majd ledolgozzuk - villantottam rá egy ferde vigyort.
Azt hittem zavarba jön, mint mindig, de egész jól visszavágott.
- Hát jó, te akartál hajnalban futni...
Szex után bármit, szivi.
- Akkor itt kell maradnom éjszakára, nem? - kontráztam. Azért nem fog olyan könnyen lerázni.
- Hm. Majd meglátjuk...meddig tart megenni ezt a rengeteg kaját - mosolygott angyalian.
Asszem elleszünk reggelig.

A kajáról kezdett beszélni, hogy miket szokott enni, mik a kedvencei, de csak fél füllel figyeltem. Kicsit későn kapcsoltam, de csak most vettem észre, hogy vizes a haja. Hát akkor ezért áztatta magát olyan sokáig. Egy sima fehér trikóban és a saját JJ-s rövidgatyájában volt. Vagyis...rövidgatyában. Nem is láttam még ennyire kevés ruhában. Persze, hogy nem tudtam koncentrálni arra, mi a francról csacsog.
Pont jókor jött a kaja, mert már kérdezett is, de fingom sem volt, mit. Felkelt az ágyról és a kerek kis seggével odament az ajtóban ácsorgó pincérhez. Jó hosszú lábai vannak, bár ezt eddig is tudtam. Így pucéran azért még szebbek. A rövidnadrág meg...hát pont olyan rövid.
- Anyám! Ez rengeteg! - tátogott a kajamennyiségre a tálcákon.
- Éhes vagyok, na...
- Én is. De mire ezt bekebelezzük...
- Csak figyelj! - mondtam és már el is vettem egy sultsinát.
Kurva finom volt, kábé öt harapásra megettem. Jaana csak pislogott.
- Mi van? Fejlődésben vagyok.
- Azt látom - nevetett. Ő még ki se választotta, mit egyen. - Óóóó...puding is van?
- Naná! A kedvenced, nem?
- De. Imádom - lelkendezett. Aztán mintha leesett volna neki, hogy miért is tudom ezt az infót. - Hát most megleptél. Köszi.
Olyan hálásan nézett, hogy egy pillanatra meg is álltam a zabálásban. Egyik édesség se ért annyit, amennyit az a mosoly, amit kaptam. A rohadt életbe, ha még sokáig gyötör, lehet, hogy feladom és nekiesek...
- Ez a mustikkapiirakka is isteni! Anyukám csinálja a legjobbat, de ez is elég közel van hozzá.
- Akkor anyámét még nem kóstoltad.
- Hát persze, ő mindenben annyira jó - mosolygott. - Mázlisták vagytok a tesóddal.
- Azért néha az agyamra megy. Biztos megint lecsesz, mert nem megyek haza időben.
- Miattam aztán ne legyen vita. Ha megetted, nyugodtan mehetsz.
Felnéztem a kajálásból. Komolyan gondolta.
- Faszt... Nem azért jöttem, hogy zabáljak a számládra.
- Hanem? - kérdezte vidáman és kíváncsian.
- Hát miattad - mondtam komolyan. Elmosolyodott, ezért én is. - Asszem félbehagytunk valamit...
Nem tudtam már várni, annyira akartam. Csak a kajástálcák választottak el tőle, ahogy az ágyon ültünk. Legszívesebben felborítottam volna az egészet. De persze ez nem volt elég. Ahogy bámultam, feltűnt, hogy pár vízcsepp végigfolyt a nyakán a még nedves hajából. Oké, végem van.
Ő is nyelt egyet. Lehet, hogy már ő sem bírta.
- Ööö...várj csak...akkor, amikor betoltam ide a csinos kis seggemet? - kérdezte, aztán beharapta a száját. Ennyi, kikészültem.
Egy mozdulattal arrébb toltam a tálcákat, és máris nekiestem. Ő is felizgult, mert egyáltalán nem ellenkezett, amikor lesmároltam. Most még baróbb volt, mint először. Úgy kapkodtunk, mintha mindjárt belehalnánk. Elképesztő volt megint kóstolgatni a száját. Nem tudtam betelni vele.
Máris lihegtünk, pedig még bele se lendültünk. A tarkójánál fogva közelebb húztam, ő meg engedelmesen préselődött hozzám. Nem kérdés, hogy ő is akarja.
- Várj... - állított meg mégis váratlanul.
- Mmm..mer'? - Nem hiszem el, hogy megint ezt csinálja.
- Csak...várj - suttogta szexisen mosolyogva.
Hát jó, ha így kéri, akkor várok. Néztem, hogy feltápászkodik, összeszedi a kaját, és ráteszi a kis asztalra. Ah, ne már! Én nem sajnáltam volna, ha a földön landolnak. Türelmetlenül morogtam, erre ő csak kuncogott. Pfff, kurva jó, még szórakozik is rajtam. Szerintem csak erre várt. Végre nem a sütikkel bajlódott, hanem rám nézett. Úgy, mint aki direkt húzza az agyamat.
- Most mit csinálsz? - kérdeztem, mert gőzöm sem volt, mit tervez.
Erre hirtelen lenyomta a villanykapcsolót.
- Sötétben jobb - hallottam a hangját már a sötétben. Hú, de ismerős. De most legalább történik is valami...ugye?
Érzékeltem, hogy közelebb jön. Én közben hátráltam az ágyon, mert már volt elég hely. Amikor végre hozzászokott a szemem a sötétséghez, már azt láttam, hogy épp kibújik a felsőjéből.
- Azt a kurva! - csúszott ki a látványtól. Ha tudtam volna, hogy csak sötétség kell neki, már akkor lekapcsolom azt a rohadt lámpát, amikor bejövünk.
- Cssshhh - suttogta már egészen közelről. - Nem kell a duma.
Hát nekem nem kellett kétszer mondani. Csak élveztem a látványt, ahogy elém helyezkedett az ágyon, már csak egy melltartóban, csapzott hajjal. Totál, mintha egy filmbe kerültem volna. Próbáltam megérinteni, de nem engedte. Ő közeledett. Megéreztem a kezét az arcomon, aztán rögtön a száját is. Aha, szóval ő akar irányítani. Lassan csókolt, egyáltalán nem úgy, ahogy egymásnak estünk az előbb. Nem gáz, élvezzük ki, ha már végre valahára sikerült ágyba csalnom.
De azért ennyivel nem érte be. Lassan belehelyezkedett az ölembe, miközben még mindig a számra tapadt. Felnyögtem. Nem bírtam már magammal. A kezeim egyszerűen rátapadtak a tökéletes seggére. Uhh, de rég vágytam már erre. Szerencsére hagyta, sőt, már az ő kezei is elkezdtek taperolni. Az arcomról lecsúsztatta a nyakamra, majd le a mellkasomra, aztán elhúzódott, de csak azért, hogy megszabadítson a pólómtól. Hú, gyors a csaj! És nem rossz. Mintha már nem először csinálnánk, de komolyan. 
Már félpucéran smároltunk, és a dolgok kezdtek elfajulni. Bennem legalábbis kurvára. Ő is érzékelte odalent, mert mocorogni kezdett az ölemben. És nem csak ő. Most már nem akartam tovább várni.
- Lesz pofon?
- Fogd már be! - nevetett fel édesen. Rátett egy lapáttal arra, hogy mindkét karjával átölelte a nyakamat. Nem hiszem el, mekkora mázlim van, bassza meg!
Megfogtam a derekánál fogva és magam alá gyűrtem. Mostantól én irányítok. Nem bánta, mert tovább kuncogott és már húzta is le a nyakamat magához. Ó, istenem, ez a csaj tud ám smárolni. Mintha erre született volna. Észre sem vettem, hogy miközben egyre mélyebben jártam a szájában, már a gatyámmal bajlódott. Nagyon sietős lett a kisasszonynak. Nem hagyhattam, hogy ő vezessen, hiszen már azóta vágyok erre, hogy megláttam. Kicsatoltam a melltartóját, aztán magamtól lerúgtam a nadrágomat. Az övével viszont még kivártam egy kicsit. Előbb ki akartam élvezni, amit eddig kaptam belőle.
Elengedtem a száját és kicsit beleszívtam a nyakába. Ezerrel dübörgött a szíve. Mentem tovább, és amikor a melléhez értem, már bennem is forrt a vér rendesen. Főleg a tökömben. Ahogy az ujjaim is hozzáértek, kirázta a hideg. Elmosolyodtam.
Felemelte mindkét kezét a feje fölé, ezzel gyakorlatilag totál rám bízta magát. Tettem is, amit kellett. Lehúztam róla a többi ruhát is, aztán szépen felkúsztam rá. Láttam, hogy ő is mosolyog. Tetszett neki, amit csinálok vele, ezért hálából ő is bevette a nyakamat. Ahogy a szája végigcsókolta az arcomat, majd ment egyre lejjebb, egészen a mellkasomig, már kis híján felrobbantam az izgatottságtól.
- Megőrjítesz, te csaj... - mormogtam jólesően.
Nem válaszolt, de szerintem mosolygott. Beletúrtam a vizes hajába és visszacsókoltam. Nem ismerek magamra, ilyenkor már rég túl szoktam lenni az első meneten. De nem vele. Még mindig nem tudok betelni a szájával és ezzel a bombatesttel.
- Csináld! - sürgetett suttogva, amikor épp levegőt vettünk.
- Igenis, bébi! - vigyorogtam rá. Baszd meg, ez is eljött végre.
Nem is várakoztattam tovább. Nagyon kívántam már, és ő is engem. Végre benne voltam, ezt jelezte is egy kisebb nyögéssel. Ez az, csak ezt akarom hallani! Mozogni kezdtem, először lassan, aztán egyre gyorsabban. Jaana a hátamba mélyesztette körmeit és folyton nyögdécselt. Nem mostanában szexelhetett utoljára.
- Még - lihegte, amikor én már kezdtem elveszteni az eszemet.
Hirtelen beugrott valami. Amikor futottunk a parkban.  "Sprinter vagyok. Gyorsan kiadok mindent magamból." - mondtam nagy felvágósan, ami szarul sült el.  "Nálad tartalékolni kell, mert sokáig bírod, ahogy látom." Baszki, és tényleg bírja. Nem mondtam hülyeséget. Hát nem ezt szoktam meg, de a franc bánja...

Megvolt az orgazmus neki is, meg nekem is. Neki szerintem duplán is, mert nem volt valami halk. De nem is csodálom, elég sokáig kényeztettem. Magamat is, mert szerintem még sosem volt szerencsém ilyen sokáig dugni egy csajt. 10/10-es szex volt, az tuti. Amikor legördültem róla, mintha elszállt volna az összes erő belőlem...meg a farkamból is. Csak feküdtünk kiterülve, és néztük a plafont a sötétben.
Nem tudtam, mire gondol. Totál összezavart. Ki gondolta volna, hogy egy ilyen vadmacska tud lenni az ágyban? Ja, én. De akkor csak poénkodtam vele. Most meg kiderült, hogy tényleg az. Kár, hogy ez csak most derült ki.
Oldalra fordítottam a fejemet. Csak nézett maga elé, kezeit azokon a jó kis mellein kulcsolta össze. Gyönyörű ez a lány. Főleg így full pucéran.
- Mondjak valamit? - szólalt meg hirtelen, még mindig a plafont fixírozva. - Nekem ez volt az első...
MI A FASZ? Kipattantak a szemeim.
- ...az első olyan, amikor éreztem is valamit - fejezte be. Nem is mondott többet.
De hülyeséget sem. Bakker...
- Asszem nekem is.