Live For Enjoyment 5.

Sziasztok!
Magam is csodálkozok, hogy milyen gyorsan tudom hozni a frisseket, úgyhogy ha ilyen ütemben haladok, a jövő hét elejére be is fejezem ezt a novellát, ami azt jelenti, hogy utána ismét folytatódik a történet :) Addig is örülnék a véleménynyilvánításoknak ehhez a részekhez is :))
Az esetleges helyesírási hibákat nézzétek el, minél gyorsabban akartam hozni a folytatást!
Jó olvasást!


- Rossz helyen ülök? - Csak ennyit tudtam kinyögni így hirtelenjében, amikor felnéztem rá. Kimi szinte ugyanolyan hatást keltett bennem, mint tegnap éjjel, mégis csak hebegni-habogni tudtam.
- Pontosan. - bólintott. - Az az én törzshelyem.

Bármennyire is örültem a látványának - és egyáltalán annak, hogy itt van és eljött és nem a levegőbe beszélt, mikor tegnap azt mondta: Holnap találkozunk! - mégis éreztem, hogy azért nem kéne úgy néznem rá, mint borjú az új kapura. Úgyhogy magabiztos mosolyt varázsoltam az arcomra és felvontam a szemöldökömet.
- Ó, tényleg? Én valahogy nem látom a nevedet a törzshelyeden.
Kimi tekintete erre már kicsit megenyhült. Fagyos mosolyt villantott rám, aztán kelletlenül leült velem szembe oda, ahol tegnap még én ültem. Fekete sapkáját most sem hagyta otthon, de valahogy élénkebbnek nézett ki, mint tegnap annak ellenére, hogy ugyanazt a méla ábrázatát láttam.
Rögtön magához intette az egyik pincérlányt, aki egy másodperc alatt mellettünk termett.
- Ma mivel mérgezed magad, Kimi? - kérdezte bájosan mosolyogva.
- Mára jöhet egy kis hazai. - mormolta gépiesen Kimi, mire a pincércsajszi már rohant is az italért. Egy kis hazai? Honnan tudta máris a csaj, hogy pontosan mire is gondolt Kimi?
A következő pillanatban meg is ismerhettem Kimi hazaiját, amikor a csajszi egy Finlandia vodkát tett elé.
Én is kértem magamnak még egy Malibu rumot, mivel a várakozásban nem volt jobb dolgom, mint ledönteni előzőleg kettőt ebből.
- Tudtad, hogy ma is itt leszek... - szólaltam meg egy kis csend után. Kimi tekintetét látva nem is kérdés volt.
- Szerinted miért mondtam, hogy ma találkozunk? - vonta fel a szemöldökét kérdően.
- Elég magabiztos vagy. - jegyeztem meg. - Kicsit meglepődtem, hogy ezúttal nem amcsi lánynak neveztél. Annyi vodka után még sikerült az agyadba vésned becses keresztnevemet?
- Errefelé nem hívnak akárkit Ambernek...Meg amúgy is...enyhén kitűntél a többi itteni csaj közül.
Na erre már mosolyra húztam a számat. Mintha nem is telt volna el egy nap...Ugyanúgy flörtölgetünk és iszogatunk, mint tegnap este. Remélhetőleg ma azért sikerrel járok.
- Nem mondod? Nem lehet mindenkinek olyan stílusa, mint Amber Millenhall-nak, ezt jobb ha megjegyzed!
- Biztos. Bár most alig ismertelek fel, ilyen...hm...hétköznapi cuccban. - nézett végig a ruházatomon. Egy világos koptatott csőfarmert viseltem csinosabb félvállas fekete felsővel, kék kardigánnal és koptatott fehér bőrdzsekivel. A 7 centis fekete magassarkúmhoz elég visszafogott kiegészítőket használtam, mindössze egy, a felsőmmel passzoló tollas fülbevaló és egy fekete-fehér karperec volt rajtam. Nyilván elütött ez a szerelés a tegnapi rövid, pink, simulós miniruhámtól, de nagyon boldog voltam, hogy észrevette a változást. Ez a visszafogottabb outfit ugyanis csak az ő kedvét szolgálta...
- Szóval ez jobban tetszik, mint a pink ruhás, szőke plasztik sminkcsomag? - idéztem fel a szavait mosolyogva.
- Egyértelműen. - És végre megjelent az a féloldalas szexepil típusú mosoly! Hirtelen nem is tudtam válaszolni, a tekintetem a száján ragadt. Vajon milyen ízű lehet a csókja? Olyan hideg és fagyasztó, mint a jégkék szeméből áradó hűvösség?
Fura az egész pasi. Egyáltalán nem úgy viszonyul hozzám, mint az összes eddigi, akikkel lefeküdtem. Őket biztosan nem hatott volna meg egy ilyen laza farmer-magassarkú-bőrdzseki felszerelés, sokkal inkább a szűk és rövid miniruhákban láttak szexinek. Erre itt ez a csávó, akit nyugodtan hívhatnék jégszobornak is a belőle áradó hűvös visszafogottság miatt, és teljesen máshogy kell levennem őt a lábairól. Az biztos, hogy még sosem akadt ilyen kihívás a "pályafutásom" során...
- Én nem változtam sokat tegnaphoz képest... - Kimi hangja zökkentett vissza a valóságba, és egy bárgyú vigyort mutatott felém. Aha, nyilván észrevette, hogy őt bámulom. Hoppá.
- Nem is kértem. Így is ugyanazt a bunkó paraszt hatást közvetíted, mint tegnap. - hecceltem, mire ő közelebb hajolt és halkan megkérdezte.
- Már csak azt nem értem, miért ülsz itt ezzel a bunkó paraszttal szemben?
Talált, süllyedt! Hogy tud olvasni a tekintetemből? És honnan szedi egyáltalán ezeket a pont beillő szurkálódásokat? Pazarul csinálja...
- Lehet, hogy nem is vagy annyira bunkó, mint amilyennek mutatod magadat. - válaszoltam és a tenyerembe helyeztem az államat, noha tudtam, hogy nem nagyon kéne húzni a beszélgetést. Jersey minden mozdulatunkat figyeli valahonnan és ha csak azt látja, hogy trécselünk, már most keresni fogja az óvszert a retüküljében. Fúj...már a gondolattól is kiráz a hideg. Nem fogom győzni hagyni! Ha kell erőszakos leszek Kimivel, de semmiképpen se engedem ennek a démonnak az ágyába!
- Nem ismersz még te annyira, hogy megítélj. - mondta hűvösen, és ezúttal csak hamiskásan mosolygott.
- De valami azt súgja, hogy te sem azért jöttél vissza ide, hogy a vodkáddal és a mobiloddal randizgass...
- Rá gondolsz? - Egy Blackberry-t vett elő a zsebéből. - Elhoztam, ha nem lenne jobb társaságom...
- Sürgősen tedd el! - tettem rá a kezemet a kezében nyugvó telefonra, miközben nem bírtam ki nevetés nélkül. - Nem fogok még egyszer háborút vívni a figyelmedért, világos?
- Szóval a figyelmemre vágysz... - Lassan lefejtette az ujjaimat a telefonjáról, majd a zsebébe süllyesztette a Blackberry-t, miközben nem vette le rólam a szemét. - Ezért jöttél ma is vissza ugye?
- Lehetnek elképzeléseid... - köröztem az ujjammal a körasztalon. - Mint ahogy nekem is vannak terveim.
- Aha...tehát engem is be akarsz építeni a kis hadseregedbe?
- Hadseregembe? - ismételtem meg összezavarodva, de amikor megláttam, milyen gonosz tekintettel mered rám, egyből leesett, mire gondol. - Tévedsz...Nem voltam pasival, amióta eljöttünk Vegasból.
- Aha...tehát már hiányod van. És én lennék a megfelelő személy, aki enyhíteni ezt a fájdalmat. - szította tovább a tüzet, amivel egyszerre idegesített és izgatott.
- Nagyon csíped ezt a megfelelő személy dumát, mi? - A nevem úgy néz ki sokkal nehezebben ragadt meg benne, mint az, amikor elmondtam, hogy csak akkor fekszek le valakivel, ha megvan a megfelelő személy.
- Teszel róla, hogy csak ezen járjon az eszem. - Most nagyon sármosan méregetett, ami egyre jobban tetszett. Ebből a megjegyzéséből azt tudtam kiszűrni, hogy az ő agyában is lepergett már néhány kép rólunk.
- Szeretnék tenni. - javítottam ki. - És tudod, nem is tévedtél nagyot, amikor azt állítottad, hogy fogadásból találtalak meg téged azzal az indokkal, hogy társaságra vágyok...
Úgy gondoltam ezt joga van tudni, mielőtt tovább megyünk, de a várakozásomtól eltérően egyáltalán nem tűnt meglepettnek vagy megdöbbentnek. Megértően bólintott, mintha ez eddig is egyértelmű lett volna számára.
- Miben fogadtatok? - kérdezett rá rögtön érdeklődve.
- Benned. - vallottam be őszintén, aztán röviden elmeséltem a kis játékainkat, amiket Vegasban szoktunk játszani bulizáskor.
Kimi egészen jól szórakozott rajta, néha még elismerően bólintott is, de azért láttam a szemében, hogy mennyire nem tudja megérteni ezt az életformát, amit mi képviselünk.
Azt a részletet sem hagyhattam ki, hogy Jersey is meg akarja magának szerezni. Igaz, kicsit változtattam az igazságon.
- ....és abban állapodtunk meg, hogy ezúttal nem leszünk olyan könnyelműek. Minél nehezebb ellenfelet választunk magunknak, annál nagyobb lesz a dicsőség. De Jersey azt mondta, te túlságosan megszerezhetetlen vagy ahhoz, hogy én, azaz a béna szőke el tudjalak csábítani. És mivel tudom mennyire utálja, ha mégis sikeresnek bizonyulok a játékainkban, most alaposan az orrára akarom dörgölni, hogy jobb vagyok nála.
- Ez undorító... - fejezte ki a véleményét a mondókám végén és egyértelműen undor ült ki az arcára némi lenéző vigyor kíséretében. Vele ellentétben én meglepődtem, hogy ezt mondja.
- Talán tényleg az. - ismertem el, mert ahogy kimondtam, tényleg gázul hangzott az egész játék. De hát ebben éltünk már évek óta, ez jelentette számunkra a szórakozást. Mégis, ahogy most Kimi olyan megvetően és lekezelően meredt rám, kicsit szánalmasnak is éreztem magamat. Talán mégsem kellett volna árulkodnom.
- De bírom, ha valaki ennyire őszinte. - mondta ezután, mire váratlanul elmosolyodtam. - És ha a barátnődnek ekkora az egója, ideje, hogy valaki letörje a szarvát.
- Segítesz? - kérdeztem kerek szemekkel. Ez azért most meglepett.
- Azt nem mondanám. Inkább kisegítelek. - mosolyodott el halványan, de ravaszkodva.
Felhörpintette a maradék vodkáját, aztán felvette a dzsekijét. Értetlenül bámultam, mire készül.
- Most hová mész? - vontam kérdőre kétségbeesetten.
- Fizetek. Aztán haza hozzám. - felelte kifejezéstelen arccal, de amikor meglátta, hogy zavartan elmosolyodok, ő is vigyorogni kezdett. - Egy perc.
Odament a bárpulthoz és kifizette mindkettőnk italát, miközben én is felhúztam a dzsekimet és felkaptam a táskámat. A tekintetemmel Jersey-t kutattam, akinek villogó szemét hamarosan megláttam a táncolók tömegében. Egy koktélospoharat emelt a szájához, de a pohár felett engem nézett. Diadalmas vigyort küldtem felé, és a fejemmel enyhén a pultnál támaszkodó Kimi felé böktem. Jersey vette a lapot, de a tekintetével azt sugallta: Nincs még ez a meccs megnyerve, Blondie!
Néha komolyan elgondolkozok azon, hogy ez a csaj tulajdonképpen egy boszorkány. Tíz méterről is képes beszélni hozzám, úgy, hogy nem is mozog a szája. Már ez is ultra bosszantó benne!
- Mehetünk? - Kimi jelent meg mellettem, és ahogy így ránéztem, megjegyeztem magamban, hogy egyáltalán nem bánnám, ha minden nap ilyen pasival látnának. Ez a csávó baromira jóképű és elég csak ránéznie az embernek, máris kirázza a hideg.
- Hát persze. - bólintottam mosolyogva és boldogan belekaroltam volna, vagy megfogtam volna a kezét, de az azt hiszem már túl szép lett volna. Annak is örülhettem, hogy kinyitotta előttem az ajtót, amikor kiléptünk.
- Most mi van? - kérdezte visszafordulva, amikor hirtelen megtorpantam az utcára kilépve.
- Biztosan benne vagy? - Fogalmam sincs, miért kérdeztem meg, hiszen persze, hogy benne van! Felajánlotta, hogy elvisz magához, és győzelemre segít a játékban. Mégis...valahogy úgy éreztem, hogy kár lenne, ha tényleg csak muszájból tenné meg ezt értem.
- Most már kicsit késő ehhez a kérdéshez, nem? - Cseppet sem tűnt úgy, hogy vissza akart volna lépni.
- Nem. Nyugodtan itt hagyhatsz. Jersey már látott kijönni veled. A többit megoldom. - mondtam halkan, bár egyáltalán nem szerettem volna, hogy magamra hagyjon. Nagyon is vágytam arra, hogy elmehessek vele, hogy megismerhessem hol lakik, milyen is ő otthon. De nem akartam becsapni. Többnek éreztem őt a többi pasinál, akikkel egyszerűen csak lefekszek, reggel meg faképnél hagyom. Nem akartam átejteni, így megadtam a menekülési lehetőséget. Csak abban bíztam, hogy nem él vele.
- Nem foglak itt hagyni. - mosolyodott el, aztán erősen megragadta a kezemet, legnagyobb meglepetésemre. - Na gyere már, biztos vagyok benne, hogy a démon barátnőd rá van tapadva az üvegablakra.
Azzal magában nevetve, húzott az utcán a kezemnél fogva. Nem is tudtam, vajon a meglepettség, vagy a jól eső érzés hatása volt nagyobb, de hihetetlen vigyor ragadt az arcomra.
Leintett egy taxit, a sofőr pedig valamiért rögtön tudta merre kell mennie. Kimi bizonyára sokszor teszi meg az otthona és a klub közötti távot. Az autóban ülve kíváncsian pillantottam a megmentőmre.
- Még nem késő. - mondtam apró vigyorral a szám szélén.
- Ha még egyszer ezt mondod, ki is doblak innen. - fordult felém egy kedves, de piszkálódó vigyorral, mire inkább befogtam a számat, és igyekeztem elfojtani az arcomra íródott örömöt.

Egészen a külvárosig utaztunk, és meg is lepődtem, milyen messze lakik Kimi a belvárostól. Amikor a sofőr kitett minket egy csendesebb utcában, szemem szám elállt látva azt, hogy Kimi egy elég pazar villa felé vette az irányt. Csodálkozva követtem az ajtóig, amit egy másodperc alatt kinyitott, majd betessékelt.
Leplezetlen ámulattal tekingettem körbe a baromi nagy házban, és nem akartam elhinni, hogy ez a bunkó paraszt, akit még először depressziósnak meg slampos fickónak csúfoltam magamban, ekkora kéróban éli mindennapjait.
- Annyira talán paraszt sem vagyok... - mondta ki Kimi azt, amit pontosan magamban gondoltam. - Most meglepődtél, mi?
- Kicsit kisebb, mint a miénk, de azért elmegy. - piszkálódtam, de elégedetten láttam, hogy Kimi csak a szemét forgatta rajta.
- Kérsz még valamit inni? - kérdezte udvariasan és rögtön a konyhába menetelt. Jól sejtettem, magának vodkát vett ki a hűtőből. Kezdem azt hinni, hogy orosz vér csörgedezik benne.

- Leitatást nem kértem. - hárítottam el az ajánlatot és örömmel figyeltem, hogy milyen háziasan mozog a konyhájában. A hátsója sem volt utolsó, amit minden irányból megcsodálhattam a munkálatai közben.
- Nem kötelező. - mondta, miután lehajtott egy jó nagy kortyot a vodkájából, majd visszatette a hűtőbe. - Gyere, megmutatom a ház becsesebb részeit. - vigyorodott el és egyértelműen jelezte, hogy az emeletre tart. Izgatottan követtem, egyenesen egy csodaszép szobába, ahol egy nagy franciaágy és stílusos bútorok helyezkedtek el, a hatalmas üvegablakon pedig beszűrődött a hold fénye. Fantasztikus látvány volt.
- Akkor helyezd magad kényelembe! A WC és a fürdő rögtön balra van, gondolom megtalálod. - ismertette velem a többit. - Jó éjt! - És ekkor legnagyobb megdöbbenésemre egyszerűen kisétált a szobából...