Live For Enjoyment 6.

Sziasztok!
Meghoztam a folytatást, és nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek, mert ez most kicsit hosszabb is lett, mint az előzőek :)
Mindenféle véleménynyilvánítást elfogadok, rohamozzatok meg, lécci lécci :)
Ha ez megtörténik, már szombaton felteszem a folytatást, úgyhogy hajrá ;)
Jó olvasást!

Ha fejbe vertek volna egy serpenyővel, valószínűleg még azt sem éreztem volna. Nagy döbbenetemben úgy kikerekedtek a szemeim, mintha félrenyeltem volna.
Amikor becsukódott Kimi mögött az ajtó, legszívesebben utána ordítottam volna valami szép amerikai káromkodást, de tudtam, hogy maximum csak egy kiröhögés lett volna a válasz.
Hát bevallom őszintén, most pofára estem. Nagyon nem erre számítottam. Úgy terveztem, hogy ebben a csodaszép emeleti szobában végre sikerül az, amire azóta vágyok, mióta megláttam Kimit a klubban. Csodás éjszakát töltünk együtt egymás karjaiban, aztán reggel, mielőtt ő felébredne, elcsórom a boxerét és diadalmas vigyorral rohanok vissza a szállodáig, hogy Jersey pofájába dörgölhessem a győzelmemet.
De persze ami Amber-világban természetes és elfogadott, Kimi fejében nyilván szóba sem jöhet. Ezt mutatja az is, hogy egyszerűen kisétált a szobából, és úgy magára hagyott, mint tegnap éjjel a klubban, azzal a különbséggel, hogy ezúttal Holnap találkozunk! helyett csak egy Jó éjt!-et lökött oda nekem.
Teljesen megalázottnak és cserbenhagyottnak éreztem magamat. Mégis hogy képzelte ezt? Az előbb még azt ígérte, nem hagy ott az utcán és elhozott a villájába...most viszont magamra hagyott, mintha ezzel minden el lenne intézve. De Kimi még nem ismeri az igazi Ambert, aki foggal-körömmel harcol a céljaiért. Úgyhogy nem fogom annyiban hagyni ezt a sportszerűtlen húzását.
- Kimi, Kimi, ezt most nagyon benézted. - sziszegtem a fogaim között, majd ledobtam a táskámat az ágyra és bátor léptekkel kiléptem az ajtón.
Szétáradt bennem az izgatottság, hogy egy ismeretlen terepen kell üldöznöm azt a pasit, akit meg akarok hódítani. Az emeleten is legalább annyi szoba volt, mint a földszinten. Először egy nappaliszerűséget láttam meg, ahol hatalmas plazmatévé és egyéb berendezések látványa fogadott. Téves.
Tovább sétáltam, és benyitottam egy hálószobának kinéző helyiségbe, amiről kiderült, hogy egy gardróbszoba. Téves.
A következő szoba már a hálószoba volt, hasonlóan hatalmas franciaággyal, mint az "én" szobámban, ahová Kimi vezetett, de találtam néhány személyes tárgyat is, ebből gondoltam, hogy jó helyen járok. De Kimi itt sem volt. Téves.
Megfordult a fejemben, hogy megcsinálom az egyik trükkömet, amit alkalmazni szoktam, ha a pasik felvisznek magukhoz, hogy ott intézzük el a dolgunkat. Fehérneműben végigterülök az ágyon és csukott szemmel megvárom, amíg a pasi rám nem veti magát zuhanyzás után. De tudtam, hogy Kiminél ez nem működne. Ő ugyanis teljesen más lapra tartozik...különben már rég nem bújócskáznánk, hanem felavatnánk azt a minden bizonnyal alig használt franciaágyat, amit nekem szánt éjjelre. Viszont ez az ötlet eszembe juttatta, hol bujkálhat az én kiszemeltem.
Izgatott mosollyal lopództam a fürdőszoba felé, ami - Kimi elmondása szerint - a nekem szánt szoba mellett foglalt helyet. Az ajtóra tapasztottam a fülemet, és nem is csalódtam: vízcsobogást hallottam bentről.
- Aki bújt, aki nem... - vigyorogtam, miközben benyitottam a fürdőszobába, amit teljes egészében belengett a pára. Amint kitisztult a tekintetem, Kimi szexi mosolyával találtam szembe magamat.
A zuhanyzókabinból lógott ki a feje, ahonnan a gőz áradt kifelé. Az arcán a meglepettség kevésbé sem látszott.
- Szóval itt bujkálsz... - néztem a szemébe még mindig önelégülten vigyorogva. - Azt hitted elmenekülhetsz előlem?
- Eszem ágában sem volt. - mosolygott féloldalasan, amitől máris beindultam.
- Akkor mi a fenének hagytál ott a szobában azzal a dumával, hogy Jó éjt? - tettem csípőre a kezemet.
- Buta amcsi lány... - ingatta a fejét nevetve. - És a fürdőszobai útbaigazítással mi van?
És akkor megvilágosodtam. Ennyi ideig tartott, amíg valaki fejbe nem ütött azzal a bizonyos serpenyővel, mert ahogy leesett, mire is ment ki a játék, a mosolyom szétterült az arcomon.
- Mekkora egy bunkó paraszt vagy! - nevettem fel hitetlenkedve, miközben közelebb sétáltam a kabinhoz.
- Bírom, amikor ezt mondod rám... - szűrte a fogai között, miközben olyan kihívó pillantással méregetett, hogy rögtön ledobtam magamról a kardigánomat és a fekete felsőmet is.
- Reméltem, hogy megvilágosodsz! - vigyorgott elégedetten, aztán amikor már csak melltartóban és bugyiban álltam a kabin előtt, kinyújtotta a kezét és egy rántással behúzott maga mellé a gőzzel teli zuhanyzóba.
- Azt hittem undorítónak tartod ezt az egészet... - néztem a szemébe izgatottan, miközben a pulzusom már az egekben járhatott.
- De téged egy kicsit sem... - vallotta be, mire a szívem őrülten dobogni kezdett, amikor az előbbi állítását be is bizonyította.
Egyetlen mozdulattal hozzám préselődött, a testem pedig a kabin csempéjének ütközött. Az arcunk vészesen közel került egymáshoz, miközben még mindig egymás szemét fürkésztük.
Csináld, csináld, csináld!  - követeltem tőle gondolatban és mintha olvasott volna a gondolataimban, a szexi vigyorát már az ajkaimon fojtotta el. Úgy tapadtam rá, mintha ez lett volna az első csókom. Mintha még sosem kívántam volna ennyire valakit. Mintha az eddigi kuncsaftjaim nem is lettek volna.
Kimi úgy vette birtokba az ajkaimat, mint ahogy megismerkedtünk. Először csak óvatosan feltérképezte, aztán úgy csapott le rá, mint ahogy az előbb behúzott magához a kabinba. Nyelveink őrült kergetőzésbe kezdtek a szánkban, miközben én átkaroltam vizes nyakát, ő pedig egyik kezével a derekamat simogatta, a másikkal pedig a hajamba túrt. A víz közben folyamatosan csobogott, így se-perc alatt eláztam én is, a nedves testünk pedig úgy simult egymáshoz, mint két összeillő puzzle darabka.
Csókolózásunk egyre hevesebbé és hevesebbé vált, annyira, hogy már nem tudtunk egy helyben meglenni, így körbe-körbe forogtunk a kabinban. Egyszer Kimi nyomott a falhoz, máskor én préseltem neki a hátát a csempének, miközben nem tudtuk levenni egymás kezét a másikról és ajkaink sem akartak elválni.
Olyan érzés kerített hatalmába, ami még csókolózáskor sosem. Ez nem csak egy alkalmi pasi szédületes technikája volt. Ez a csókcsata számomra maga a férfiasságot testesítette meg, olyat, amilyet még sosem volt szerencsém megtapasztalni. És az volt benne a leghihetetlenebb, hogy el se tudtam volna képzelni, hogy a tegnap este látott forever alone pasi így tud hatni rám egy szimpla zuhanyzós smárolással.
- Ne...hagyd...abba! - kértem, amikor elhúzta a száját az enyémtől.
- Nem bírom már a függőlegeset. - mormolta szorosan ölelve engem, aztán feltépte a zuhanyzókabin ajtaját és felemelve engem száguldott a szobába, ahová először vezetett. Nevetnem kellett, ahogy mindketten csurom vizesen zuhanunk az ágyra.
- Nyitva...hagytad...a csapot. - kuncogtam, miközben Kimi már akciózni kezdett, méghozzá a nyakamnál.
- Szerinted...ez most mennyire érdekel? - nevetett.
- Sok lesz a vízszámla... - folytattam még mindig jókedvűen, de a karjaimmal már átkaroltam széles hátát.
- Fogd már be a szád! - büntetett meg egy szenvedélyes csókkal, és ezután már nem is volt kedvem beszélgetni, elégedett vigyoromat Kimi ajkába fojtottam, és már tudomást sem vettem a rendszertelen  szívzakatolásomról, csak élveztem, hogy ott és azzal vagyok, akivel és ahol ebben a pillanatban lenni szeretnék. És érdekes módon eszembe sem jutott, hogy a győzelem már a fejünk felett lebeg. Most csak Kimi számított, aki nem feledtette velem, mennyire kívántam már őt tegnap óta. És bebizonyította, hogy nem véletlen kellett megszenvednem érte. Mert így többszörösen értékeltem, mekkora isten is az ágyban!

Egy kifullasztó és végtelennek tűnő éjszaka után másnap délelőtt erős fényre ébredtem. Amikor kinyitottam a szememet, rögtön a szőke hercegem arcát láttam meg, ahogy mélyen alszik, a karja azonban a derekamon pihent.

Nem hiszem, hogy volt már ennyire jó reggelem egy szeretkezés után. Ilyenkor mindig az volt az első teendőm, hogy minél gyorsabban fogtam a pasi alsógatyáját és nyom nélkül elhagytam a házat. Most viszont nem akaródzott kapkodva elsietni a szállodába. Élvezettel néztem Kimi nyugodt, békés arcát, ahogy szuszog, és különös bizsergést éreztem, amikor óvatosan végigsimítottam a rajtam nyugvó tetovált karon. A szívem majdnem kiugrott, amikor Kimi megmoccant, de szerencsére nem ébresztettem fel.
Kedvem lett volna megsimogatni a haját, végigsimítani sima arcán, de nem akartam, hogy felkeljen, bármennyire is sajnáltam. Magam előtt sem tagadhattam le, hogy a vele töltött éjszaka minden eddiginél fenomenálisabb volt...de tudtam, hogy mi a dolgom. És sajnos ezt nem kerülhettem el.
Amikor megpróbáltam óvatosan levenni rólam Kimi karját, megakadt a szemem az egyik tetoválásán. Iceman felirat díszelgett rajta.Hümmögve csodáltam meg, milyen precíz és gyönyörű tetkója van, és elméláztam azon, vajon van-e valamilyen köze a Jégember elnevezésnek Kimi viselkedéséhez.
Mert nagyon is illik rá. - ismertem fel elégedetten mosolyogva. Kimi, mint a megközelíthetetlen, mértéktartó és hűvös Jégember. Elöntött valamiféle jó érzés, hogy nekem mégis sikerült áttörnöm a jégpáncélt, és átélhettem vele egy kicsit sem hideg, sőt forró éjszakát.
Ahogy rápillantottam, egész testemben megbizseregtem, és magam sem értettem miért. Már rég úton kéne lennem a szálloda felé, de egyszerűen képtelen vagyok elszakadni tőle és már fél órája egy lépést sem tettem az ágytól, mert csak a karját és az arcát tudom bámulni, amióta felébresztett a panorámaablakból áradó fény.
- Te aztán nem vagy semmi, Jégember! - suttogtam alvó arcának mosolyogva és csak nagy nehezen tudtam megállni, hogy egy kósza tincset ne söpörjek félre az arcából. - Nem gondoltam volna, hogy mégis ez történik velünk a tegnapi gorombaságod után, amikor jó éjszakát kívántál. De megleptél. Mint eddig is.
Csodáltam, hogy nem ébredt fel, de nyilván nagyon jó alvó. Meg hát alaposan kifárasztottuk magunkat éjjel, kár is tagadni. Én legalább három kilót fogytam.
- Mér kezdettől fogva más voltál, mint az eddigi partnereim. És az ágyban is valami eszméletlenül teljesítettél.
Már magamon röhögtem, hogy egy alvó pasival beszélgetek, de nagyon jól esett ezt elmondani neki. Annál is inkább, mert tudtam, hogy nem lesz alkalmam többet beszélni vele.
- Szóval....eddig te voltál a number one egész eddigi életemben. Büszke lehetsz magadra!
Ekkor pedig azt hittem szívbajt kapok, amikor megláttam, hogy az alvó arcon egyszer csak megjelenik az a bizonyos féloldalas mosoly. Ijedtemben sikítottam egy aprót, amikor Kimi lassan kinyitotta a szemeit.
- Büszke is vagyok... - mormolta és egyenesen a szemembe nézett.
- Kimi...nem szégyelled magad? - förmedtem rá, de nem tudtam ellenállni, muszáj volt vigyorognom rajta.
- Nem akartalak félbeszakítani. Olyan szép volt a monológod. - piszkálódott, mire rájöttem, hogy egész idáig ébren volt, csak tettette, hogy alszik!
- Akkora szenya vagy! - pöcköltem meg az arcát, ahogy mindketten oldalra fordulva fürkésztük egymás arcát.
- A bunkó parasztot eddig jobban szeretted! - érintette össze az orrunkat továbbra is vigyorogva.
- De azóta rájöttem, hogy az Iceman sokkal találóbb.
- Szóval láttad... - emelte fel azt a karját, amin az tetkója volt.
- Illik rád. - dicsértem meg.
- Tudom. Ezért tetováltattam magamra. - mondta és amikor egy pillantást vetett a saját nevére, a karjával szorosabban magához vont. - Örülök, hogy még itt vagy...

- Hová mentem volna? - kérdeztem értetlenkedve. Jó, hazudtam. Igazság szerint tényleg olajra kellett volna hogy lépjek már egy órával ezelőtt, de nem vitt rá semmi, hogy itt hagyjam.
- Ne add az ártatlant, tudom, hogy az volt a terved, hogy lelépsz. - folytatta és ezúttal már nem mosolygott. - Mentél volna a barátaidhoz, hogy elújságold, én is megvoltam neked.
- Ne mondj ilyet... - szontyolodtam el, mert nagyon rosszul esett, hogy ezt hallom tőle. És az bántott a legjobban, hogy tudtam, hogy igaza van. Mert tényleg ez volt a tervem.
- Amber... - fogott meg egy hajtincset, amivel játszadozni kezdett. - Mi a fenének csinálod ezt?
- Mit?
- Hogy lefekszel az összes pasival, akit 5 perce ismersz, csak azért, hogy bővítsd a gyűjteményedet.
- Nem erre megy ki a játék! - védekeztem, pedig megint csak igazat mondott.
- Akkor? Minek játsszátok ezeket a hülye játékokat? Mire jó ez? - kérdezgette rosszallóan.
- Ezt te nem értheted. - fordultam a hátamra és a plafont kezdtem el bámulni.
- Szeretném megérteni... - erősködött és gyengéden megsimogatta a hajamat.
- Mi...én és a barátaim a vegasi elitben nőttünk fel. - kezdtem mesélni nem túl jókedvvel. - Mindig is a szórakozás és a partizás jelentette nekünk az életet. Mintha erre neveltek volna minket. Ez az életstílusunk, mind ilyenek vagyunk, és ezen nem tudunk változtatni már.
- Te nem ilyen vagy, Amber. - fordított maga felé ismét.
- Dehogynem. Egy olyan csaj, akivel már egész Las Vegasnak dolga volt. - ismertem be, de fájdalmasabb volt, mint gondoltam.
- A barátaid lehet, hogy ilyenek. De én nem úgy látom, hogy te is ilyen lennél.
- De hát nem is ismersz, Kimi... - Most már egyszerre voltam zaklatott és szomorú is.
- Pont emiatt tudom azt, hogy te más vagy, mint a haverjaid. - mondta őszintén és ahogy a szemébe néztem, tényleg azt olvastam ki belőle, hogy ez most nem üres szó. - Te igenis többet érsz annál, amit mutatsz.
- Akkor miért fektettél meg tegnap? - kérdeztem kicsit ingerülten, de valójában csak csalódott voltam.
- Hát...gyönyörű vagy. - bókolt és ezúttal mosollyal is igazolta őszinteségét. - De nem a tested miatt történt az ami köztünk. Nem fekszek le olcsó ribancokkal és tudom, hogy te nem vagy az.
- De, Kimi, az vagyok. - ellenkeztem és már éreztem, hogy a könnyek lefolynak az arcomon. - Az az igazság, hogy tényleg egy ribanc vagyok és te is jobban jártál volna, ha azzal a krapekkal fekszek le, akit javasoltál a klubban. Akkor most megkímélhettelek volna attól, hogy egynek érezd magad a sok közül.
Zaklatottan felültem az ágyból, mert úgy éreztem, ha még tovább fekszek mellette, teljesen elvesztem az irányítást magam felett. De ahogy ki akartam kelni az ágyból, Kimi megfogta a karomat.
- Most meg hová mész? - kérdezte és ahogy visszafordultam, teljes értetlenséget láttam az arcán.
- El innen tőled...őszintén sajnálom, hogy egyáltalán betörtem az életedbe. Sajnálom, hogy téged szemeltek ki a barátaim, és hogy ilyen átkozott módon elértem, hogy összefeküdj velem. Nem ezt érdemelted volna.
Azzal felpattantam és nem hagytam, hogy Kimi visszarántson, idegesen a fürdőbe rohantam, ahol összekapartam a ruháimat, amiket lefelé a lépcsőn magamra aggattam.
Hallottam, hogy Kimi is kiugrott az ágyból, és utánam jött, de nem akartam, hogy utolérjen, így felgyorsítottam a lépteimet, és ahogy voltam, kócosan, csapzottan és könnyektől ázva kirohantam a házból...