Heartbreaker 1. - Sorsdöntő meglepetés

Sziasztok!
Ahogy ígértem, két Racer Girl rész között jönnek majd az új történet, a Heartbreaker fejezetei és hoztam is az elsőt, amiben megtörténik a kezdő löket arra, hogy főhősnőnk a F1-ben találja magát. Éppen ezért az első 2 részben inkább Haley-t és a hozzá kapcsolódó két másik szereplőt ismerhetitek majd meg jobban, azután indulnak majd be az igazi események :)
Remélem tetszeni fog az első rész ez a kis felvezetés után!
Jó olvasást! :)

Nagyon jó napom volt ma! Igazából mostanában az összes napom csodálatos! Nem is tudom mivel érdemeltem ki ezeket a boldog napokat, amiket mostanában megélek, de minden egyes percét élvezem.

Először is, ma az én új ötletemet fogadta el a főnököm, nem pedig az örök riválisomét, Heather-ét, ami hatalmas elégedettségre adott okot délelőtt. Larry, a főnököm személyesen azt is megsúgta, hogy ha végigviszem ezt a projektemet, számíthatok előléptetésre. És amióta belekezdtem a marketingmenedzser szakmába, azóta szeretnék érvényesülni mégpedig egyedül, ugyanis nem vagyok könnyű helyzetben. A nagybátyám a Burn energiaital cég tulajdonosa és az egész családomnak ő teremti meg a megélhetést. Az anyám, az apám és a testvéreim is önként és dalolva beépültek a cégbe, mindannyian ott élik az életüket és az a legszörnyűbb, hogy a nagy családi találkozókon is folyton az a téma, hogy hogy megy az üzlet. Egyedül én vállaltam, hogy a saját utamat járom be és elkülönülve építem fel az életemet. Nem bántam meg, a munkahelyemen csupa ambiciózus ember vesz körül, akik mind ugyanazt akarják: sikert!

Ma én arattam ezt a bizonyos sikert, így felhőtlen kedvvel léptem ki a munkahelyemről. Kellemes idő fogadott London belvárosában, imádtam, amikor nem esik az eső és még az időjárás is olyan vidám, mint én. Azért mosolyogtam minden nap felkelés után, mert tudtam: nemsokára feleség leszek és végre beteljesülnek a vágyaim: boldognak lenni egy gyönyörű házban egy jóképű pasival, aki csak engem szeret és feleségül vesz hűsége jeléül.
Hamarosan pedig jöhetnek a gyerekek, hiszen ez minden vágyam: családalapítás, mert a szerelem és a gyümölcse a legnagyobb boldogság amit egy földi halandó kaphat az élettől.
Márpedig nekem már tényleg csak egy icipici hiányzik ahhoz, hogy elérjem ezt a tökéletes állapotot. A párom, Matthew kereken egy hónapja jegyzett el, és mivel teljes mértékben szeretem, sőt imádom őt és a világon mindent megtennék azért, hogy az életemet összekössem vele, természetesen igent mondtam neki. Így még a szürke hétköznapok is színesebbek és mosolygósabbak lettek, és ettől szebb lett az életem.
A nagy bevásárlás után, amit mindennap megejtettem, izgatottan igyekeztem haza. Matt ma hamarabb ér haza és egy SMS-ben azt írta még a déli ebédidőmben, hogy valami igazán nagy meglepetésre készül nekem. Szinte biztos voltam benne, hogy az esküvő pontos időpontjával áll elő, mert már hetek óta tervezzük, hogy mikor legyen és bár én nagyon szerettem volna, hogy júniusban legyen, a szívem mégis azt kívánta, hogy ne várjunk még két hónapot, hanem házasodjunk össze minél előbb!
Amióta megkérte a kezemet, azóta tervezgetem az esküvőt. Elhatároztam, hogy nem csak a népes családomat, de a kedves munkatársaimat is meghívom Matt családja, kollégái és barátai mellett, így egy igazi nagy lagzira készülünk. Egy szép kora nyári napon, egy romantikus szabadtéri esküvő lesz rengeteg vendéggel, csodaszép menyasszonyi ruhával, mesés hitvesi csókkal, végtelenig tartó táncolással és ünnepléssel. Már mindent elterveztem. És alig vártam, hogy már ott tartsunk. Ez volt most minden vágyam.

- Matty! - köszöntem be, majd a nagy szatyrokkal beszuszakoltam magam a közös házunk bejárati ajtaján. London egyik meseszép lakóparkjában éltünk ketten, egy fantasztikus házban, amit közösen építettünk. Ez volt álmaink otthona, ahová mindig boldogan és szerelmesen tértünk haza. Én legalábbis biztosan. - Halihó!
Matt nem válaszolt, biztosan a dolgozószobájában ügyködik még, vagy rózsaszirmokat hint le valahol. Bármit meg tudott tenni értem, ha rólam van szó, sosem csalódtam benne, ha meglepetésekről volt szó.
- Tudom, hogy itt bujkálsz! -figyelmeztettem vigyorogva, de még nem kerestem, hanem lepakoltam a szatyrokat és zacskókat a konyhába. Mindent szépen sorban rápakoltam a pultokra, betettem a hűtőbe, amit kell, már nagyon belejöttem a háziasszony szerepébe. Alig vártam, hogy feleségként csináljam mindezt.
- Hé, Matty, játszani akarsz? - mosolyogtam, ahogy sorra bekukucskáltam a szobákba, de sehol sem találtam se a barátomat, se semmi apró árulkodó jelet, amiből kikövetkeztethettem volna, mire készül.
- Oké, én benne vagyok! Aki bújt, aki nem...felfedezlek! - nevettem fel, aztán eszembe jutott, hogy hol várhat rám. Hát persze! A hálószobánkban, a ház legromantikusabb kuckójában.
Beharaptam a számat, mielőtt benyitottam volna. Majd úgy csinálok, mintha nem lennék meglepve. Matt odakiabálja nekem, hogy meglepetés az ágy közepéről és rózsaszirmokat dob rám, majd magához húz és az ölelő karjaival csókokkal halmoz el. Végül odasuttogja, hogy mennyire szeret és már hétvégén házasodunk!
Matty kiszámítható volt, de ezt a világért sem mondtam el neki. Most is inkább elfojtottam a mosolyomat, majd lassan, finoman lenyomtam a kilincset. Amikor beláttam a szobánkba, mégsem a boldogságtól, hanem a döbbenettől tátottam el a számat...
Megszólalni sem tudtam, annyira letaglózott a látvány. A pasim egy másik lánnyal fekszik a mi hálónkban, a mi ágyunkban. Ráadásul nem is ismeretlen lánnyal, hanem a saját unokatestvéremmel! Meztelenül, összegabalyodva hevertek az ágyon, az unokanővérem a barátomon, akinek az arcát nem is láttam, amíg riadtan fel nem ült az ágyban, arrébb lökve ezzel a szőke lányt.
- Haley! - döbbent le a jelenlétemen, aztán levegő után kapkodva próbálta ellökdösni maga mellől az unokanővéremet, aki viszont szokásosan nyávogva és ciccegve vonakodott arrébb. - Ez....jaj, a francba!
- Én...én ezt nem hiszem el! - ráztam a fejemet, aztán sarkon fordultam és kirohantam a szobából, hogy ne lássanak sírni. Teljesen letaglózott a látványuk, és amint jött a felismerés, úgy engedtem utat a könnyeimnek.
- Haley, kicsim, várj! - hallottam Matt hangját, amikor megsemmisülten leroskadtam a nappali kanapéjára.
Felhúztam a lábamat és az arcomat a tenyerembe temetve hisztérikus sírásba kezdtem. Nem akartam elhinni! Hazajövök annak reményében, hogy a pasim valami romantikus meglepetéssel készül nekem egy hosszú nap után, erre mi fogad? Éppen megcsal a saját unokanővéremmel!
- Haley... - hallottam magam mellett a barátom hangját, aki bűntudatosan odaült mellém és megpróbált átölelni, de ellöktem magamtól. Rá sem bírtam nézni azok után, amit az előbb láttam. - Kicsim, kérlek hallgass meg, félreérted az egészet! Nem történt köztünk semmi olyan! - magyarázkodott hadarva.
- Legalább ne hazudj a szemembe! - fordultam felé idegesen. - Láttam, amit láttam, ne tagadd le!
- De mondom, hogy nem az történt, amire te gondolsz! - állította az igazát.
- Oké, akkor azt hiszem, én most lépek, drágaságaim. - libbent be a nappaliba a drágalátos Brittany és mézes-mázosan puszit küldött felém. - Ne itasd az egereket, picilány, csak szórakoztunk egy kicsit!
- Szórakoztatok?! - háborodtam fel ingerülten és villanó szemekkel néztem rá az unokatestvérem tökéletesen sminkelt arcára. Egy csepp bűntudat nem látszott rajta, ellenben a kétségbeesett pasimmal. Úgy néztem rájuk, mint akikre rá sem ismerek. Brittany sok szempontból megkeserítette már az életemet, de ezt azért nem vártam tőle. De látszólag ő nem bánt meg semmit, botoxos ajka lenéző mosollyá húzódott.
- Ugyan, Haley, ne gyerekeskedj már! Ha már házasságba űzöd szegény Matt-et, hadd élvezze ki még azt a pár napot, amíg még nincs örökre lekötve melléd. Mert belőled simán kinézem, hogy még az ágyhoz is odakötöznéd, csakhogy más nőre még csak egy pillantást se vethessen!
- Brittany, ne ronts a helyzeten! - kérte bosszúsan Matt, de én már nem voltam ilyen könyörgő kedvemben.
- Hallod magad, úgy őszintén? - rivalltam rá a fölénk tornyosuló nőszemélyre, aki továbbra is megvetően nézett le rám, sőt ki is nevetett.
- Tudod, mit kicsi Haley, szerintem inkább örülnöd kellene, hogy a férjjelölted nem egy cafkával, hanem az uncsinővéreddel élvezte ki agglegénykorának utolsó pillanatait. Előre sajnálom, milyen lesz az életed ezután, Matt. - nézett a barátomra, aki az ajkát harapdálva, sötéten pillantott Brittany-re. - A ti helyzetetekben a 'Megszoksz, vagy megszöksz' bölcsességből, a második lehetőséget javasolnám neked!
- Fogd be, te utolsó ribanc! - keltem ki magamból, ahogy az öklömet összeszorítva felálltam a kanapéról és dühtől sápadtan az unokanővéremre néztem. - Tűnj el innen, amíg a saját lábaidon mész ki!
- Már megyek is! - vigyorgott rám öntelten. - És kösz a bókot! Még elteszem későbbre! - integetett, miközben a tűsarkújában kitipegett az ajtón.
- Haley, megbeszélhetnénk? - kérdezte óvatosan Matt, amikor dühösen járkáltam fel-alá a nappaliban.
- Csak azt szeretném tudni, miért, Matty? Miért?! - fordultam felé és szerintem leolvasta az arcomról azt a keserűséget, amit okozott nekem, mert elszörnyedt a kérdésemen.
- Nem is tudom, mi ütött belém... - csóválta a fejét bűntudatosan. - Megjelent, amikor a meglepetésedre készültem, és mindenféle okosságról hablatyolt, hogy ez az utolsó lehetőségem arra, hogy élvezkedjek...olyasmit, amit most mondott. És nem is tudom....valahogy elültette bennem a gondolatot, hogy ezentúl elveszik bizonyos értelemben a szabadságom...
- Szóval ettől félsz? - kérdeztem döbbenten. - Attól, hogy összeházasodunk, és kénytelen leszel beérni velem? Hát akkor tudod mit? Ha neked csak ennyit érne ez az egész, akkor bontsuk fel a jegyességet...
- ...nem erről van szó, ne forgasd ki a szavaimat! - vágott közbe felemelt hanggal.
- ...és akkor nem is lesz több közünk egymáshoz! - fejeztem be csak azért is ingerülten.
- Haley, ne csináld már ezt! - akadt ki a hirtelen döntésemen. Meglepetten nézett rám.
- Matt, ha te tényleg attól félsz, hogy csak én maradok neked, akkor minek erőltessük a házasságot? - pillantottam rá szomorúan, mert ekkor már a dühön felülkerekedett a mérhetetlen csalódottság, amivel most szembesültem Matt szavai után. - Azt hittem, neked is olyan fontos a közös életünk, mint nekem, de...
- Ez így is van. - jött közelebb hozzám és gyengéden megsimogatta az arcomat. Nem tudtam ellökni magamtól, annyira szeretem! De a csalódás, amit okozott nekem, most ennél is nagyobb hatóerejű.
- Akkor minek feküdtél le Brittany-vel? - néztem a szemébe választ keresve.
- Még nem tartottunk ott...szerencsére pont akkor léptél be. - emlékezett vissza és mintha megkönnyebbülést láttam volna az arcán.
- Szerencsére, mi? - vettem el a kezét az arcomról. - Most akkor bocsássak meg, mert csak majdnem csaltál meg?! Hát bocs, Matt, de ez nem fog menni. Most nagyot csalódtam benned.
- Ne mond ilyet! - nyúlt utánam, hogy átölelhessen, de elléptem tőle. - Én téged szeretlek és ez csak egy szerencsétlen eset volt! Nem dobhatjuk félre ezért mindazt, amit már közösen elterveztünk!
- Szerinted nekem nem fáj, hogy most szembesülnöm kell azzal, hogy ezek közül már semmi sem fog megvalósulni? - néztem vissza rá könnyes szemekkel. Ha eddig csalódott voltam, akkor most már világfájdalmat éreztem. Most tudatosult bennem, hogy a hőn áhított jövőm elmosódni látszik előttem.
- Miről beszélsz? - ráncolta össze a homlokát ijedten. - Ugye nem akarsz velem szakítani, csak azért, mert az unokanővéred megpróbál közénk állni?
- Attól tartok, innentől kezdve már nem tudnék úgy megbízni benned, mint eddig. - hajtottam le a fejemet.
- Kicsim...nem veszed észre, hogy Brittany akar csak keresztbe tenni neked? Mint mindig! - próbálta védeni magát, de bármennyire is tudtam, hogy az is igaz, amit mond, nem tudtam elmenni bizonyos dolgok mellett.
- Matt, egy megcsaláshoz két ember kell, plusz a harmadik, aki a szenvedő alany. - utaltam magamra keserűen. - Lehet, hogy én is hibás vagyok, amiért nem tudtam megadni mindent....például pöffeszkedő melleket, botoxolt ajkakat, seggig érő hidroszőke hajat....
- Haley, ne hülyéskedj, tudod, hogy pont az egyszerűségedért szeretlek. - lépett oda hozzám és a homlokát az enyémhez döntötte. Szomorúan néztem a szemébe.
- Én is szeretlek, Matty. - mondtam halkan, mert ez az igazság. - De ez nem fér bele, ha össze akarunk házasodni. Én komolyan gondoltam a közös életünket...de ezek után....
- Nehogy azt mondd, hogy emiatt semmissé nyilvánítod a készülő esküvőnket! - mosolygott idiótán és ebből felfogtam, hogy nem is vesz komolyan.
- De pontosan azt akarom mondani! - csattantam fel élesen. - Át kell gondolnom a dolgokat. Már nem vagyok biztos benne, hogy bele kéne sétálni egy házasságba, ha nem bízhatok benned.
- Ne beszélj baromságokat! - nevetett a barátom. - Haley, hiszen semmi sem történt Brittany-vel!
- De a bizalmam akkor is megingott benned! És nekem ez pont elég arra, hogy elbizonytalanodjak abban, hogy érdemes-e hozzámennem egy ilyen pasihoz. - kötöttem az ebet a karóhoz. Jó, hogy nem poénként fogja fel a köztünk eddig csodásan működő bizalmat, ami most gyengülni látszott.
- Nem értelek, komolyan... - vakarta meg a fejét. Látszott, hogy meglepte az éles kijelentésem, de ő csak ne háborodjon fel! Mit vár, ha romantikus szellemben jövök haza és rajtakapom az unokanővéremmel az ágyban henteregni, amikor pontosan tudja, hogy mennyire gyűlölöm Brittany-t! És pont vele! Ez a pláne!
- Én meg téged...hogy hogy tehettél ilyet velem?! - vágtam vissza, aztán felkaptam egy kardigánt és az ajtó felé indultam. - Nem tudom mit terveztél estére, de nem vagyok kíváncsi rá. Elég volt mára a meglepetésekből! Elmegyek sétálni, és átgondolom van-e még értelme az esküvőnek...meg úgy egyáltalán az egész kapcsolatunknak. - mondtam még elmenőben, és sértetten vettem tudomásul, hogy Matt beletörődve bólintott és nem is jött utánam. Akkor azt hiszem már nincs is mit átgondolni....