Rész-előzetes: 53. fejezet

Sziasztok!
Még mielőtt beleolvashatnátok, mire számíthattok a következő részből, szeretnék mindenkit lelkesíteni és ösztönözni arra, hogy SZAVAZZON az új történet pasi főszereplőjére, mert nagyon kiegyenlített az állás, hol az egyik, hol a másik fiú vezet, (most éppen Kimi), de van még időtök arra, hogy eldöntsétek! A bevezetőt már megírtam, csak rajtatok múlik, hogy melyik srác neve kerül bele, szóval hajrá!
És akkor egy icipici részlet a folytatásból:


A délutáni tollaslabda maraton miatt arra számítottam, hogy lesz egy nyugodt éjszakám, amikor egész éjjel csak pihenek, hiszen másnap előreláthatólag érkezik az edzők gyöngyei, azaz Heidi és Heikki, hogy a Német Nagydíj előtt felkészítsenek. Így mindenképpen szerettem volna nyugodtan aludni, azonban ez meghiúsult, amikor valami monoton kopogást hallottam az ablakomon.
- Fenébe a nyári viharokkal! - fordultam át a másik oldalamra. Újabb jégeső, vagy mi a franc?
Fura volt, hogy magát az esőt nem is hallottam, csak az idegesítő kopogást. Magamra húztam a párnát, befogtam a fülemet, de csak hallottam még ezek után is!
- A rohadt életbe, már egy normális éjszakája sem lehet az embernek?! - kászálódtam ki az ágyból mogorván, és suta léptekkel az ablakhoz közelítettem. Észre vettem, hogy nyitva maradt, így hát be akartam csukni, de ekkor esett le, hogy egyáltalán nem is esik az eső! Pislogtam párat, hátha tévedek, de még a hangját sem hallottam bármiféle csapadéknak. Megőrültem, vagy mi a fene van velem? Hallucinálok?
Magamban szitkozódva visszabotorkáltam az ágyamhoz, de ekkor újabb kopogást hallottam az ablak felől. Visszafordultam és odahajoltam az ablaküveghez. Ekkor tűnt fel, hogy valaki áll az utcán és az én ablakomat dobálja valamivel! A sötétben viszont nem láttam jól, hogy ki az, ezért miután kihajoltam az ablakon, lenéztem és durván odaszóltam neki.
- Menj már innen, te rohadék, valaki aludni akar éjjel!
- Ninaaaaaaa! - jött a válasz, és ezt a hangot már álmomból is felismertem volna.
- Kimi?????!!!! - kiabáltam vissza és ahogy hunyorítottam, tényleg láttam, hogy hasonlít rá a fickó. - Te vagy az, Kimi?
- Én hát, bakker! - ordított vissza teli torokból. - Szerinted a kaszás jött el érted?
- Ne ordítsd már! - csitítottam, mert a szomszédban a gyerekek biztosan az igazak álmát alusszák, ahogy valószínűleg a Fischer szülők és Jake is. Bár utóbbi egy cseppet sem érdekelt. - Normális vagy? Mit dobálsz az ablakomra?
- Köveket. - emelkedett fel egy kar, bár azt nem láttam, mi van a kezében. - De rohadtul jól aludhattál, ha még erre sem keltél fel! Itt dobálózok már negyed órája, te szerencsétlen!
Kétség sem fér hozzá, hogy nem józan. Te jó ég, ez tényleg Kimi?
- Kimi, mit keresel itt éjnek idején? - kérdeztem már-már nevetve, annyira szokatlan volt a szitu.
- Segítened kell... - kiabálta fel panaszos hangon és ekkor úgy döntöttem ideje lemenni hozzá.