Heartbreaker 5. - Bosszúeskü

Sziasztok!
Végül is úgy döntöttem, ebből a történetből hozok folytatást, amit az utóbbi időben kicsit elhanyagoltam a Racer Girl javára. Előzetes reményeim szerint nem hiszem, hogy szombaton még tudom hozni abból az új részt (ami amúgy már készülget), ezért hétfőn számítsatok csak frissítésre, mivel a vasárnapomat a Hungaroringen fogom végigőrjöngeni :)) 
Így hát akkor most ezúton szeretnék kívánni mindenkinek, aki élőben a Ringről, vagy a tévéből követi az eseményeket, nagyon jó szurkolást és élvezetes Magyar Nagydíjat! Ez a hétvége a miénk, magyar F1-es rajongóké, úgyhogy élvezzük ki! :D
Jó olvasást, hétfőn visszatérek! :))

Még magam sem tudtam biztosan, hogy helyesen cselekszek-e, de már késő volt gondolkodni. Szombaton az időmérő előtti ebédszünetben lecsaptam az unokanővéremre és minden különösebb ok nélkül beszédbe elegyedtem vele. Először kicsit furcsállotta, hogy leülök az asztalához - miután elzavartam a csapat nyálcsorgató pasijainak jó néhány képviselőjét - és bocsánatot kérek tőle, amiért tegnap este úgy leugattam, de aztán mintha megörült volna a társaságomnak. Mosolyogva hallgattam, hogy mennyire örül annak, hogy elnézést kértem, mert ő nem szeret haragban lenni senkivel, de ezzel újra eszembe juttatta az amúgy is evidens tényt. Brittany amilyen szép, olyan buta és hiszékeny. Ha nem a mellét és a száját, hanem az agyát pumpálná, már régesrég kiakadt volna azon, hogy mi ez a hirtelen nyalizás a részemről. Ugyanis pontosan tudta, hogy bárhogy is tepert, hogy a legjobb unokatesók legyünk, én sosem voltam benne. Ennek pedig egyszerű oka volt: születésemtől fogva utáltam, attól a perctől kezdve, amikor elkezdte elcsórni a játékbabáimat gyerekkorunkban, és folyton kihisztizte, hogy ő ártatlan, csak játszani akart vele, nem ellopni.
És milyen ironikus, éppen ezt a gyerekes viselkedést űzi még most, túl a 30-on. Csak a játékbaba helyett Matt-et csórta el tőlem egy játék erejéig...amire ráment a jövőbeli házasságom! És bármennyire is báránylelkűnek tartom magamat, aki még a légynek se tud ártani, ezt most vissza kell fizetnem neki. Ha ő összetörte az én szívemet, akkor most rajtam a sor, hogy megmutassam neki, milyen érzés is ez. És a változatosság kedvéért hajlandó vagyok feladni az elveimet. Elég rémisztő ez a bosszú, de remélhetőleg kárpótol és könnyít a lelkemen. Ahogy a tökéletes fogsorát rám virító Brittany-ra néztem, elszállt minden kételyem.
- Kimi amúgy merre van? - kérdeztem szinte ártatlanul, és körbenéztem a részlegben, ahol a vendégek és a csapattagok is ebédeltek. Elég nagy zsúfoltság töltötte be a teret, de a pilótát sehol sem láttam.
- Ohh, hát azt nem tudom. - vonogatta a vállát szórakozottan Brittany és látványosan a szájába ejtette a csirkefalatot, amit előzőleg apró darabkára vágott, ahogy a gyerekeknek szokták. Pár pasi körülöttünk a száját nyalogatta. Az unokatestvérem kissé erotikusan evett, meg kell hagyni. - De este bulizni megyünk, Kimi elvisz valami überszupi klubba! Fú, kár, hogy nem lehet átugrani ezt az időmérős dolgot, úgy unom magam a garázsban.
- Ööö...figyelj csak Britt, nem akarsz mesélni nekem arról, hogyan jöttetek össze? - hajoltam közelebb kíváncsian, és próbáltam nagy mosollyal ránézni, pedig legszívesebben vicsorogtam volna. Már az is nehezemre esett, hogy a családban használt becenevén szólítottam, az meg pláne, hogy kedveskedtem vele.
- Dehogyneeeem! - örült meg a kérdésemnek, aztán inkább hagyta a kajálást és hosszú rózsaszín műkörmeivel kopogtatva az asztalon belekezdett a tündérmeséjébe. - Hát az úgy volt, hogy ugye beszéltem neked arról a buliról még télen....januárban volt.....vagy februárban? A csudába, már nem emlékszek! - esett transzba és összeráncolta a homlokát az időponton agyalva, de mielőtt még leragadnánk itt, gyorsan továbbtereltem a témát.
- Januárban volt még....és nem buli, hanem csapatünnepély volt. - okoskodtam, mert Miguel így mesélte nekem.
- Nekem buli volt, főleg amikor összetalálkoztunk ezzel a szexi palival. - utalt vigyorogva a pilótára.
- És ez hogy történt pontosan? - állítottam meg rögtön a legelején.
- Nagyon érdekes sztori. - pillantott rám huncutul. - Iszogattam pár taggal...te, azok a koktélok mesések voltak! Na szóval ezeket ittuk és Eric bemutatott a pilótáknak. Jaj, a másik srác nevére már nem is emlékszek...Ro...Robert? Vagy nem, várj! Ron?
- Romain! - javítottam ki belülről bosszankodva, de ezt kívülről nem mutattam. Hogyhogy nem tudja, hogy hívják a másik versenyzőt?! Ez már a szánalmasság alsó határát súrolja!
- Júúúj, tényleg! - vihogott a saját rövidtávú memóriáján. - Na mindegy, engem úgyis csak a másik érdekelt.
- Mármint Kimi. - vetettem közbe. Hogy nevezheti a pasiját a másiknak? Meg sem érdemli Kimit!
- Persze, hogy Kimi! - nézett rám szemrehányóan. Ja, hogy még én vagyok a hülye? Bocs. - Akarod tudni, hogy hogyan jöttünk össze? Mert akkor örülnék, ha hagynál beszélni.
- Hallgatlak. - erőltettem egy édes mosolyt az arcomra. Túltettem magam a bosszankodáson, hála a mérhetetlen kíváncsiságomnak.
- Na szóval... - gondolkodott el Brittany visszaemlékezve a megismerkedésre, majd hirtelen hatalmas vigyor ült ki az arcára. - Már az első percben szikrázott körülöttünk a levegő...éreztem! És amikor elkezdtünk dumcsizni, Kimi aaaaannyira cuki volt velem. Megdicsérte a ruhámat meg a hajamat és megkérdezte, hogy mennyibe került a műtétem. Én meg visszakérdeztem, hogy milyen műtét, erre meg rábámult a cicimre. Aaaanyira vicces volt, Kimi nagyon humoros pali. - kuncogott jókedvűen. - Én meg olyan rendes voltam, hogy megmondtam neki, mennyit fizettem a kicsikékért. Azt mondta megérte, mert nagyon jól állnak. Hát nem egy cukiság? De később megismertem a vadabb oldalát is...az ágyban egy isten! - emelte ki az utolsó szót, amit abból szűrtem le, hogy kétszer nagyobbra nyílt a szeme. - De az csak az első éjszakánk volt...
- Ti komolyan lefeküdtetek az első alkalommal? - kérdeztem meglepve. Én fél évig randizgattam Matt-tel, amikor sort kerítettünk az első közös éjszakánkra. Persze Brittany sosem fordított gondot arra, hogy előbb megismerje a partnerét, mielőtt alá fekszik. Miért is lepődök meg?
- Persze, miért ne? - nevetett fel könnyedén. - Sok férfivel volt dolgom, de Kimi felülmúlta szinte az összeset...jó, talán Zack-et nem, tudod az volt az a sármos pincérfiú még St. Tropezben. De egyébként érti a dolgát rendesen Kimi is. Ezt Sydneyben is bebizonyította. - szaladt fel újra a vigyor az arcára.
- Sydney? - vontam fel a szemöldökömet. - Mikor voltatok együtt Sydneyben?
- Hát az első F1-es hétvégén Ausztráliában! - magyarázta értetlenül.
- Az Melbourne-ben volt! - helyesbítettem. Nem mintha követtem volna az eseményeket, de Miguel említette az első verseny helyszínét, amikor először kérdezgettem őt Brittany és Kimi viszonyáról.
- Jaj, nem mindegy? - legyintett nyávogva, mielőtt folytatta volna a beszámolóját. - A lényeg, hogy Kimi lett az első és este nagyot buliztunk a csapattal és megismételtük a téli kalandunkat. Na hát onnantól kezdve van köztünk valami.
- Mit jelent ez a valami? - faggatóztam leplezetlen kíváncsisággal. - Azóta összefutottatok valamikor?
- Persze, Kimi meg is hívott magához Svájcba. - jelentette ki lazán, mire nekem kikerekedett a szemem a döbbenettől. - Bazi nagy háza van, és az összes szobában akcióztunk. - kuncogott. - Szerencse, hogy Kimi elvált, hálám üldözze az exfeleségét, hogy itt hagyta nekem emlékbe ezt a pasit!
- Hogy lehetsz ilyen....szerencsés? - javítottam magam gyorsan, mert már a számon volt a 'szívtelen' szó, de szerencsére még idejében fejbe kólintottam magamat. Brittany büszkén rebegtette meg a szempilláit.
- Nem panaszkodok, nagyon jól megvagyunk Kimivel. Az a legnagyobb szerencsém vele, hogy nem ragaszkodik mindenféle nyálas vacsihoz meg olyanokhoz, amiket ti csináltatok Matty-vel, hanem csak hív, ha ráér és akkor van pár....hm...vad percünk együtt. - büszkélkedett és ide-oda táncoltatta a nyakát jókedvében.
Szóval csak szex és más semmi, vontam le a következtetést Brittany elmondása alapján. Kimi hívja őt, ha le akar feküdni valakivel, és amilyen hülye, az unokanővérem ugrik minden szavára. Most már érthető, hogy miért nyalja-falja a finnt, miközben maga Kimi csak akkor néz rá, ha kanos. Kicsit megnyugodott a lelkiismeretem, hogy nincsenek komolyabb kapcsolatban, viszont csalódtam is egy picit, mert ha Brittany nem kötődik annyira Kimihez, akkor nem fog annyira fájni neki, ha elveszíti. Először is jó lenne, ha mélyebb kapcsolat alakulna ki közöttük, hogy hatásosabb legyen a pofára esés, de Brittany-t ismerve ez lehetetlen. Az idejét nem tudom, mikor bírt ki egy pasi mellett két hétnél többet. De ha január óta még mindig viszonya van Kimivel, akkor még reménykedhetek. Talán csak a látszat ez a se veled-se nélküled kapcsolat köztük?
Miközben elgondolkodtam a lehetőségeken, Brittany egyfolytában csacsogott az estéről és arról, hogy reméli sikerül a pasijának a verseny, mert akkor megint nagy bulizásra meg hancúrozásra számíthat. Nem is figyeltem oda a mondókájára, csak akkor ugrottam fel a helyemről, amikor megjelent maga a szóban forgó Kimi Räikkönen. Olyan ridegen nézett rám, hogy szükségét éreztem annak, hogy magukra hagyjam őket.
- Ööö...akkor én most megyek. - emeltem fel a Burn-ös dobozomat és gyorsan kiittam a maradékot.
- Még jó, mert a helyemen ültél! - pirított rám a pilóta. - Mit akart? - nézett rá Brittany-ra, aki szelíden legyintett.
- Csak beszélgettünk egy kicsit, semmi extra. Főként rólad dumcsiztunk, szivi. - simított végig a finn arcán, aki viszont ekkor rám kapta a tekintetét. Nagyot nyeltem, ahogy találkoztam a jeges szempárral.
- És mit dumáltatok rólam? - kérdezte mogorván, egyértelműen nekem szegezve a kérdését.
- Ööö...igazán semmiről....vagyis semmi jelentősről.... - habogtam, mint egy óvodás, amikor rosszat csinált. - Én....izé, inkább elmegyek...hagylak titeket enni...szóval öhm...jó étvágyat! - mosolyodtam el, hátha javítok a helyzeten. Kimi azonban nem díjazta se a szövegemet, se az arckifejezésemet.
- Jobb is lesz, ha elhúzol innen, hátha megint kedved támad a padlóra dobni a kajámat. - sziszegte villámló tekintettel, amitől beállt a görcs a gyomromban.
- Hát ööö...azért szerettem is volna...tudod...bocsánatot kérni. - böktem ki nagy nehezen.
- Ez a minimum. - nevetett fel lenézően. - Akkor ennek örömére akár el is húzhatnál a közelünkből, mielőtt meggondolnád magad és hozzám vágnád az ebédemet. - mutatott a tányérján lévő buritóra, aztán váratlanul felém nyújtotta a tányért. - Nem csábít a lehetőség? - vigyorgott gonoszul, én meg porig égve éreztem magamat.
- Nem. - szűrtem a fogaimon keresztül, mert legszívesebben tényleg arcon csaptam volna a kajájával együtt. Akkor viszont botrány lett volna a csapat szeme láttára, amit nem akartam megkockáztatni az első F1-es hétvégémen. Így hát lenyeltem minden indulatomat és jókislányhoz méltóan integetve búcsút intettem nekik. - Ezt még megbánod, Räikkönen! - sziszegtem magam elé, de aztán sóhajtva hozzá kellett tennem. - Ha végre leküzdöm a félelmemet, amit akkor érzek, ha rám nézel.

Az időmérőt a biztonság kedvéért Romain garázsából követtem, ahol sikeresen megállapítottam, hogy tényleg ugyanolyan ricsaj van, mint a szomszéd helyiségben. Egyébként is úgy éreztem, hogy a tegnapi ütközésünk után Kimi látni sem akar a boxában, Romain pedig amúgy is szimpatikusabb srácnak tűnt, és szerettem volna megismerni. Igazából lelkiismeretfurdalásom volt, amiért tegnap rájuk törtem, és szerettem volna normális körülmények között is elnézést kérni tőle.
- Szia Romain! - köszöntem neki mosolyogva, amikor a pihenőjéből kifelé jövet elkaptam a látszólag rohanásban lévő pilótát. Kedvesen rám nézett és rögtön megállt. Fényévekkel rendesebb srác, mint a csapattársa, ezt már rögtön megjegyeztem magamban.
- Haley! - lepődött meg, és kérdően magára mutatott. - Rám vártál?

- Ami azt illeti igen. Először is gratulálok az eredményhez, ügyesen vezettél! - dicsértem meg, mert a közvetítésből látva úgy terelgette a kanyargós pályán az autóját, hogy egyszer sem hibázott. Gondoltam, ez jó teljesítmény egy pilótának.
- Hát...a 7. hely nem a legjobb a rajtrácson, de azért köszi. - mosolyodott el szelíden.
- Én igazából szerettem volna bocsánatot kérni, hogy rátok nyitottam tegnap. - vallottam be az igazi okát annak, hogy miért akartam társalogni vele. - Nem volt szép tőlem, hogy kopogás meg kérdés nélkül betörtem a szobádba, csak izé...kicsit ideges voltam, mert öhm...Kiminek kellett kézbesítenem a kajáját.
- Micsoda "úriember" ez a Kimi! - nevetett fel jókedvűen. - Hoszteszlánynak nézett, vagy mi? Bár elég csinos vagy ahhoz, hogy összetévesszen a kiszolgálólányokkal. - bókolt aranyosan, mire elpirultam. - Egyébként meg semmi nem történt, előfordul az ilyesmi. Te meg még új vagy itt, fogalmad sem volt róla, mi merre, jól gondolom? - vonta fel a szemöldökét mosolyogva.
- Körülbelül. - ismertem el kicsit zavarban. - De mit mondtál a hoszteszekről? Azok nem azok az uniformisos lányok, akik reggel a kávét, napközben pedig a sütiket meg az energiaitalokat osztogatják?
- De. - bólintott helyeselve. - Sőt az egyikük, Catarina egyenesen nekünk szállítja ezeket a cuccokat. Mármint nekem és Kiminek. De miért kérdezed?
- Hm... - gondolkoztam el egy pillanatra, és ekkor remek ötletem támadt. - Gondolod, hogy elég jól nézek ki egy hoszteszlányhoz? - kérdeztem, mielőtt még végiggondolhattam volna, hogy ezt hangosan is kimondjam-e.
- Öhm...hát persze. - vágta rá kis meglepődése után. - De miért akarnál beállni hosztesznek?
- Kicsit unalmas vendégként. - vallottam be kuncogva.
- De hát csak két napja vagy itt. - ráncolta össze a homlokát szórakozottan.
- Tudom, de...ez az egész lazsálás nem nekem való. Az unokanővérem csak mutogatja a körmét meg eszi a salátáit a csirkefalatkáival együtt, de amíg ő tökéletesen ellébecolja az időt, én halálosan unatkozok. - közöltem vele lebiggyesztett szájjal.
- Oh, hát furcsállom, hogy unatkozol, mert itt mindig pörög az élet. De ha így gondolod, akkor kérdezz rá Ericnél, szerintem nem fogja bánni, ha felajánlkozol nála. - kacsintott vidáman.
- Köszi a tippet! - hálálkodtam boldogan. - Te leszel az első, akit kiszolgállak, jó?
- Már alig várom. - kuncogott. - Hát örülök, hogy beszélgettünk, de most mennem kell...Marion már vár. Tud egy jó éttermet, ahol állítólag jobban főznek, mint én. Muszáj megnéznem, hogy igaz-e a pletyka!
- Tudsz főzni? - csodálkoztam meglepetten.
- Ezt itt mindenki tudja rólam. - vont vállat szerényen. - Ha tényleg beállsz hosztesznek, majd mutatok egy-két trükköt a finomságokhoz. Ennyivel hadd járuljak hozzá a sikeres hosztesz-pályafutásodhoz. - kacsintott cinkos mosollyal az arcán, amitől nekem is vigyorogni támadt kedvem.
- Nagyon aranyos lenne tőled! Már előre is köszönöm. Szerintem belevágok. - határoztam el hirtelen.
- Akkor megvan az első rajongód. Na de most már tényleg megyek. Szia, Haley! - köszönt el mosolyogva.
Látva, ahogy elrohan, hogy a párját vacsorázni vigye, elszorult a torkom. Nagyon hiányzott, hogy velem is így törődjön valaki. Elfogott a vágy, hogy érezzem Matty pusziját az arcomon, és a kezét az enyémmel összekulcsolva. Hirtelen nagyon magányosnak éreztem magam, és az előbbi jókedvem úgy tűnt, Romainnal együtt távozott. De még mielőtt elkezdhettem volna siránkozni, két kar megforgatott a derekamnál fogva.
- Miguel! A frászt hoztad rám! - szóltam rá a spanyol fiúra, aki nevetve vette tudomásul, hogy megijesztett.
- Bocsi, nem hagyhattam ki! Na hogy van az én kis csini táncpartnerem? Egész nap alig láttalak. - biggyedt le a szája látszólag szomorúan.
- Szóval hiányoltál? - vontam fel pajkosan a szemöldökömet. - Akkor most be kell pótolnunk az elvesztegetett időt. Van valami programötleted estére? - kérdeztem látszólag ártatlanul, de azt reméltem elhív abba a buliba, ahol ma Kimi és Brittany buliznak. Olyan hülye voltam, hogy nem kérdeztem meg a klub nevét az unokatesómtól!
- Arra gondoltam lemehetnénk a tengerpartra. - hozakodott elő az ötletével és mivel rögtön válaszolt a kérdésemre, gyanítottam, hogy ezt már előzőleg eltervezte. - Hoztál bikinit?
- Persze! És a strandolás remek ötlet! - lelkesedtem, bár kicsit csalódott voltam, hogy ezek szerint nem leshetem meg Brittanyékat szórakozás közben. - Biztosan szép a spanyol part. Alig várom, hogy láthassam.
- Este még szebb, mint nappal, bízd ide! - ütögette meg a mellkasát vigyorogva. - Most van még egy kis elintéznivalóm, de 7-re érted megyek jó?
- Szuper! Már alig várom! - mosolyogtam és már könnyedén vettem, hogy Miguel egy arcrapuszival búcsúzott el tőlem. Nagyon megkedveltem a Lotusos fiút és hálás voltam neki, amiért így mellettem áll, ha már egyesek utálattal néznek rám. Az eddigiek alapján pedig biztosan nem egy unalmas estére számíthattam, hiszen ez a srác csak pörögni tud. Kíváncsi vagyok, tudom-e tartani vele a ritmust.

Valamivel később már strandfelszereléssel ültem be Miguel csapattól kapott autójába. Állítólag a Lotus jónéhány dolgozója számára biztosít ilyen bérelt autókat, hogy azzal közlekedjenek Barcelona és Montmelo, azaz a pálya helyszíne között. Most pont jól jött a járgány, hiszen gyorsan lejutottunk a Barceloneta nevű strandra, ami első látásra dugig volt a spanyol fürdőzőkkel. Kicsit zavarba is jöttem, hogy ekkora tömeg előtt hogy leszek képes fesztelenül élvezni a tengert. Ez az egyik gyengeségem: nehezen bírom a tömeget és ha magamon érzem az emberek tekintetét, hajlamos vagyok totálisan hülyén viselkedni.
- Minden oké? - fürkészte aggódóan az arcomat Miguel. Ő már lepakolta a cuccait és a felsőjétől is megszabadult. Elidőzött a tekintetem a kidolgozott hasizmain, és azon filóztam, vajon egy egyszerű csapattagnak miért van szüksége ilyen formás felsőtestre. De mire kiagyalhattam volna a választ, Miguel vigyorogva összefonta a mellkasán a karját és felvont szemöldökkel érdeklődött a bámuló-akciómról.
- Ja, öhm...bocs, nem akartalak megbámulni, csak....szóval öööö...tiszta hülye vagyok. - ráztam meg a fejemet és mivel már égett az arcom, inkább a csomagjaim kipakolásával kezdtem foglalatoskodni.
- Semmi baj. - kuncogott a spanyol fiú. - Többek között az ilyen női szemrevételezések miatt dolgozok rajta. - meglepetten mosolyogva néztem rá, ezért hozzátette. - Nyugi, csak vicceltem.
- Tulajdonképpen miért kell...ööö...gyúrnod? - próbáltam szlengesebben kifejezni a kérdésemet.
- Nem kell, nem kötelező, de a versenyzőknek szokása edzeni. - magyarázta, mire kikerekedett a szemem.
- Te is versenyző vagy?
- Néhanapján. - vonta meg a vállát, amikor feltette a napszemüvegét.
- Hogy érted azt, hogy néhanapján? - értetlenkedtem, miközben nagynehezen lehámoztam magamról a szellős nyári ruhámat. Kicsit még tartózkodtam attól, hogy a bikinis testemet mutogassam, ezért egy színes strandkendőt tekertem magamra. - Én még nem láttalak autóban ülni ezen a hétvégén. Hátrányból fogsz indulni, nem? Hiszen az időmérésen sem vettél részt!
- Én nem itt versenyzek. - javított ki nevetve. - Illetve csak tesztpilóta vagyok a Lotus csapat kötelékében. Más kategóriában szerepelek, de mint a csapat tagja meghívást kaptam erre a hétvégére. Elvégre ez a hazai nagydíjam. Amúgy is gyakran látogatom meg a nagycsapatot, és segítem is a munkájukat.
- De...ha ez így van. - gondolkoztam el és ijedten meredtem rá. - Akkor a következő hétvégén már nem leszel ott?
- Sajnos akkor versenyem lesz a saját kategóriámban a saját csapatommal. - húzta el a száját, amikor rám nézett. - Pedig szívesen lennék még az idegenvezetőd. Olyan muris elmagyarázni a tök alapvető dolgokat.
- Nem hazudok, ha azt mondom, fikarcnyit sem értek ehhez a cirkuszhoz. - fordítottam el a fejemet kissé megsértődve. Miért kéne tudnom bármit is a Forma 1-ről? Hiszen én csak vendég vagyok, ráadásul most járok ebben a közegben először? Különben is fogadok, hogy Brittany még azt a keveset sem tudja, amit én ebben a három napban megtanultam Migueltől!
- De pont ettől vagy ilyen aranyos. - karolt át vidáman, és játékosan vállon bökdösött. - Te, miért vagy még mindig ebben a pongyolában? Fürdeni akarsz vagy takargatni magad, mint az öregasszonyok?
- Én nem vagyok olyan hivalkodó. - védtem meg magam. - Nem úgy, mint az a csaj ott piros...mi? Az ott úgy néz ki, akár az unokanővérem! - akadt meg a tekintetem egy lányon, aki egy pasi kezét fogva sétálgatott a part mentén, másik kezében egy italt szürcsölve. - És...és az ott meg olyan, mint....
- Azok Brittany és Kimi. - derült fel Miguel arca, az enyém pedig ezzel párhuzamosan lehervadt. - Hé, Kimi! - intett oda a finnek, aki észrevéve a srácot odaintett. Nem tudtam nem észrevenni, hogy mosolya alábbhagyott, amikor napszemüveges tekintete rám terelődött. Amikor a természetesen tökéletesen festő Brittany is észrevett, vinnyogva odahúzta a pasiját hozzánk, akik még mindig csak a naptejjel bajlódva ücsörögtünk.
- Júúúúúj, Haley, de jó, hogy összetaliztunk! - vigyorgott boldogan az unokanővérem és ragaszkodott hozzá, hogy felálljak és rokoni ölelésben üdvözöljük egymást. Ezzel csak az volt a baj, hogy amikor meggondolatlanul lábra álltam, lecsúszott rólam a strandkendő, ezzel felfedve a babarózsaszín bikinimet, ami ugyan nem mutatott többet a kelleténél, de elég volt ahhoz, hogy kellemetlenül érezzem magamat. Az sem segített, hogy éreztem, hogy a közelemben lévő két pasi végigjáratja a szemét rajtam, miközben Brittany szemügyre vette a fürdőruhámat. - Ó, szivi, miért ezt a kislányos bikinidet húztad fel? Kölcsönadtam volna valami szexisebbet is, ha már randiztok.
- Nem randizunk! - jelentettem ki kerek-perec, talán a kelléténél hevesebben. - És különben is...nekem tetszik ez a bikini.
- Az gondolom kicsit sem érdekel, hogy úgy nézel ki benne, mint egy 9 éves csitri. - jegyezte meg gúnyosan Kimi, de mielőtt még egyáltalán ránézhettem volna, Miguel a védelmébe vett.
- Az biztos, hogy olyan tested van, mint a kamaszlányoknak, Haley. - bókolt, amitől máris elillant a hirtelen jött rossz érzésem, amit a pilótának köszönhettem. 
De ezzel együtt kicsit szégyelltem is, hogy Miguellel látnak együtt a váratlanul ismerősök, belül pedig ezért nagyon megvetettem magamat. De hát valljuk be, én egy kis szürke tinilánynak nézek ki a tökéletes idomokkal és gyönyörű hajkoronával megáldott Brittany mellett, és bár az aranyos arcú és lebarnult Miguel is jól nézett ki a maga módján, azért a több izommal és jeges sármmal mutatkozó Kimi több körrel verte szegény haveromat. Aki viszont kicsit sem érzékelt ebből semmit, mert jóhangulatú társalgást kezdeményezett.
- Na és hogyhogy nem bulizni mentetek?
- Rávettem Kimit, hogy előbb pancsizzunk egy kicsit, aztán vessük bele magunkat az éjszakába. - mesélte ezer wattos mosollyal Brittany, és szorosan hozzábújt a világbajnok oldalához, aki elengedte a kezét és lazán átkarolta. Fantasztikusan mutattak együtt, mint egy igazi sztárpár. Az önbizalmamat újabb ütés érte.
- Na és ti? - cikázott Kimi szeme rajtam és Miguel-en, miközben kissé lenéző mosollyal rákérdezett. - Együtt jártok vagy mi?
- Nem járunk és nem is randizunk! - közöltem velük másodjára is, mire a finn komolytalanul rötyögni kezdett. - Most meg mi olyan vicces?
- Már eleve az vicces, hogy sikerült ööö-zés nélkül kimondanod valamit. - szúrt oda pimaszul. Ó, ha tudná, hogy csak az ő közelében nem találom a szavakat, biztosan kétszer akkorára nőne az egója. De ezt nem hagyhattam! És azt se, hogy nyilvánosan lealázzon.
- Örülök, hogy jókedved van. - mosolyogtam rá angyalian. - Azt hittem a mosolygás nálad eleve tabu.
- Csak olyanoknak jár ez a kiváltság, akik rászolgálnak. - vágott vissza egy gúnyos vigyorral, amit sajnos nem tudtam überelni, de azért megpróbáltam.
- Akkor nyilván Brittany-t nem csak az ágyban nyújtott teljesítményeddel fárasztod, hanem a folytonos mosolygással is. Gondolom ő azért kiérdemli a jó hangulatodat.
Képzeletben vállon veregettem magamat, amiért sikerült ilyen velős beszólást produkálnom, de rögtön le is fagyott az arcomról az elégedett mosoly, amikor Kimi arca elkomorult.
- Hát igen, egyesek eleve hátrányból indulnak - méregetett felvont szemöldökkel, majd Miguel felé nézett. - A helyedben kordában tartanám a kishercegnődet, mert elbeszélgetek Eric-kel és akkor koppanás lesz.
Bár a fenyegetését nem vettem komolyan, megint átjárt a félelem, amit az utóbbi napokban megszoktam, ha ilyen kemény tekintettel néz rám. Már nem is akartam újra beszólni neki, mert tartottam a visszavágásától.
- Jaj, Kimiiii, hagyd már az unokahugcimat! - simogatta meg érzékien a pilóta mellkasát Brittany, mire Kimi elszakította a tekintetét rólam és olyan lendületesen lesmárolta a barátnőjét, hogy szerintem még őt is meglepte. Miguel kényelmetlenül nevetgélni kezdett, én viszont udvariatlanul bámultam az intim pillanatot. - Hmmm, szivi, megbeszéltük, hogy ezt későbbre tartogatjuk. - susogta az unokanővérem a pasija fülébe, mire az láthatóan csalódottan felmordult. Brittany ekkor felénk fordult. - Megiszunk valamit közösen, ha már itt vagyunk? Páros randi, olyan izgi! - lelkendezett, én pedig úgy döntöttem, nem fárasztom magam azzal, hogy harmadjára is a tudtára adom, hogy mi ketten nem vagyunk együtt.
- Persze, már úgy is ránk fér valami frissítő. - fogadta el a meghívást Miguel és hogy egyenlítsen, ő is átkarolta a vállamat, úgy sétáltunk el egy közeli strandbárig.
Miután mindannyian helyet foglaltunk, majd rendeltünk egy-egy spanyol elnevezésű koktélt. Miguel és Brittany meglepő módon rögtön cseverészni kezdtek a barcelonai éjszaka életről és a legjobb klubokról, miközben én és Kimi csendben kortyolgattuk a jeges italunkat. Néha amikor megkíséreltem rápillantani, rögtön észrevette, hogy őt nézem és olyan megfélemlítő pillantást küldött felém, amitől automatikusan elfordítottam a fejemet. Máskor viszont én kaptam rajta, hogy engem vizslat a napszemüveg mögé rejtett szemeivel. Olyannyira kezdtem feszengve érezni magamat, hogy gyorsan felhörpintettem a maradék koktélomat és leugrottam a bárszékről és megfogtam Miguel karját.
- Kezd melegem lenni, nem mártózunk meg egy kicsit?
- Persze, miért ne? - mosolygott rám a haverom, de azért láttam rajta, hogy kicsit csalódott, amiért gyorsan kellett felhajtania a maradékot az italából. Bánatomra viszont a másik kettőt is a partra invitálta. - Ti nem jöttök? Úgy látom már kezd oszlani a tömeg.
- Azért jöttünk. - mormogta Kimi és pechemre megfogta a csaja kezét, hogy velünk tartsanak.
Bármit is gondoltam a nap elején, kezdtem kételkedni saját magamban. Már kicsit sem akartam megfigyelni őket kettesben, sőt azt kívántam, bárcsak inkább bulizni mentek volna, és ne futottunk volna össze. Magamban őrlődve követtem kisebb lépéshátrányban a többieket, és mivel a lábamat néztem, ahogy a homokba süllyed minden egyes lépéskor, észre sem vettem a karomon végigsimító kezet.
- Hé, valami baj van? - kérdezte Miguel érdeklődve. Kimi és Brittany előttünk kéz a kézben sétáltak tovább. Ismét kellemetlen érzés fogott el a látványuk miatt. De lenyeltem minden őszinte gondolatomat.
- Nem, sőt, nagyon tetszik a hangulat. - erőltettem magamra egy mosolyt.
- Akkor jó. - karolt át barátságosan a spanyol srác már legalább tizedjére, amióta lejöttünk a partra. - Már kezdtem azt hinni, hogy feszélyez Kimiék társasága. Amit furcsállottam is volna, elvégre az unokatesódról van szó.
- Szó sincs ilyesmiről. - nevettem el magam erőltetetten. Közben már a vízbe léptem és a sós tenger úgy simogatta a lábfejemet, hogy le kellett hajolnom és végigsimítani a felszínén. - Atyaég, ez olyan jó!
- Menjünk csak beljebb! - javasolta, amit én úgy értelmeztem, hogy esetleg belefutunk a kék vízbe, de Miguel spanyol vérmérséklete azt diktálta, hogy gyorsítsunk a tempón. Sikoltozva kapálóztam, amikor a karjába kapott és úgy rohant velem beljebb a tengerbe. - Na most tényleg hercegnőnek érezheted magad!
- Miguel, tegyél le! - nevetgéltem, de közben kénytelen voltam a nyakába kapaszkodni, hogy ne pottyanjak bele a vízbe. Egyébként is tartottam tőle, hogy hirtelen hűvös lesz a víz a felhevült testemnek, de így, hogy nem álltam a lábamon, még inkább paráztam a vízbe érkezés miatt.
- Neeeem, túlságosan élvezem a helyzetet! - nevetett gonoszul és ahelyett, hogy letett volna, körbe-körbe forogva feszítette tovább a félelmemet. - Ne kapálózz, mert a végén még leejtelek! Hallod, Haley? - állt meg egy pillanatra és amikor a tekintetünk találkozott, mintha lenyugodott volna.
A barna szempárból áradó pajkosságot mosolyra késztetett, de ki is használtam a helyzetet, mert egy mozdulattal kioldoztam magam Miguel karjaiból. Ezzel a hirtelenséggel viszont azt értem el, hogy elbotolva belecsobbantam a vízbe. Amikor nevetve felálltam és kisöpörtem az arcomból a víztől tapadó hajamat, meglepetésemre nem Miguellel találtam szembe magam, hanem egy összefröcskölt világbajnokkal, aki olyan szúrósan nézett rám, hogy a torkomon ragadt a nevetés.
- Élvezed, mi? - szűrte ingerülten a fogai közül. - Direkt bosszantani akarsz ugye?
- Jaj, ne haragudj, sajnálom, hogy lefröcsköltelek! - szabadkoztam, de persze nem hagyta, hogy végigmondjam.
- Ha nem tudsz kajákkal dobálózni, akkor rám zúdítod a tenger összes vizét! - panaszkodott morogva, miközben levette a napszemüvegét és megtörölte volna a fürdőgatyájában, ha az nem lett volna csurom víz. - B*szki, ez is szarrá ment, úgy hogy még egy percre sem merültem el a vízben! És ennek is ki az oka? A kishercegnő!
- Már mondtam, hogy sajnálom! - tördeltem a kezemet zavaromban. - Egyébként meg szerintem nem tragédia, ha vizes leszel a tengerparton.
- Nem a víz itt a probléma! - vágta rá dühöngve. - Hanem az, aki mindenhová odakotnyeleskedik, ahol nincs is helye!
- Tudtommal ez szabad strand, nem a te tulajdonod. - kértem ki magamnak. Azért ezt a hangnemet nem érdemeltem volna ki.
- Szivi, min civakodtok már megint? - érkezett meg Brittany és rámászott Kimi vizes felsőtestére.
- A hülye kis unokahúgod úgy fröcsköl, mint egy hatéves! - panaszolta el nagy bánatát a bajnok.
- Kimi, komolyan felhúzod magad egy kevés vizen? - kelt a védelmemre Miguel és cinkos mosolyt váltott velem. - Szép volt a mentőcsobbanás, Haley! Milyen kis furfangos vagy!
- Az biztos! - válaszolt helyettem Kimi. - Valahogy mindig úgy kombinál a miniatűr agyával, hogy keresztbe tegyen másoknak.
- Ne bántsd már az unokahugcimat! - nyafogott Brittany, amit most az egyszer díjaztam, mert engem védett.
- Nekem elég volt mára a strandolásból...meg egyes gyerekes strandolókból. - nézett rám egyértelmű jelzéssel a pilóta. Álltam a tekintetét, bár nem volt egyszerű. Az egyik részem mérges volt rá a sértegetéseiért, másik oldalról viszont még mindig paráztam tőle. Ez a kettősség kezdte elrontani a kedvemet.
- Már nekem sincs kedvem maradni, Miguel. - fordultam a spanyol barátom felé, akinek lebiggyedt a szája, de engedékenyen bólintott. - Hát jó, akkor menjünk. Holnap találkozunk a pályán, Kimi. - intett a csapattársának, aki viszont barátságtalanul felhorkantott.
- Remélem addig elteszed láb alól ezt a kis csitrit, hátha megpróbálja tönkretenni a holnapi napomat is.
- Ígérem, azon leszek! - csúszott ki a számon, mielőtt végiggondolhattam volna. Rögtön a számra tapasztottam a kezemet, de már késő volt. A finn szigorú tekintettel elém lépett és halkan megfenyegetett.
- Jobb, ha a közelembe se jössz, te szerencsétlen, világos?
- Ezt sajnos nem tudom garantálni. - kotyogtam ki újra az aktuális gondolatomat, amiért képzeletben fejbe kólintottam magamat. Annyira zavaró, hogy egyik percben még szókimondó vagyok - ami amúgy nem jellemző rám -, a másikban viszont fülem-farkam behúzom a tekintetétől. Így volt ez rögtön azután is, hogy mélyen a szemembe fúrta a pillantását. - Vagyis...öhm...oké, nem foglak zavarni. - helyesbítettem kényszeremben.
- Én is így gondoltam. - bólintott és Brittany kezét fogva elindult vissza a part felé. Miguellel megvártuk, míg kisétálnak a homokra és hallótávolságon kívül kerülnek.
- Mi a fenét akar ez jelenteni? - tudakolta értetlenül, én viszont nem tudtam levenni a szememet a távolodó Kimiről. Most bezzeg belemondanám a magamét a hátába, ha őméltósága nem döntött volna úgy, hogy végleg eltűnik a strand tömegében. - Haley! Hahó, hozzád beszélek! - legyezett a szemem előtt figyelemfelhívásként.
- Kimi utál, az van! - vágtam rá kicsit túl hevesen, amiért rögtön elnézést is kértem. - Ne haragudj, kicsit kiborít a viselkedése.
- Úgy vettem észre, hogy őt is bosszantja a te megnyilvánulásaid. - kommentálta a látottakat.
- Mintha bármit tettem volna ellene! Hihetetlen, hogy Brittany képes elviselni ezt a faragatlan bunkót 0-24-ben! Én már most rosszul vagyok tőle. - kulcsoltam össze a karomat magam előtt durcásan.
- Én se értem Kimit, alapból nem szokott ilyen udvariatlan lenni, főleg nem a női vendégekkel. - vonta össze a szemöldökét. - Bár tény, hogy nem nagyon rajong a VIP-emberekért. Kivéve persze az unokanővéredet...
- Aki emberileg egy szemeteszsáknak felel meg! - fejeztem be a mondatát fennakadva, majd szélesen elmosolyodtam. - Majd én megváltoztatom ennek a flegma bajnoknak a véleményét. Hamarosan megtudja, melyik Bennetts-lányban van több ész.
Ezzel a gondolattal készültem fel a holnapi napra, amire vonatkozóan nem fogom betartani az ígéretemet, miszerint nem fogok ősztárságát zavarni. Biztos, hogy nem fogom hagyni, hogy Kimi Räikkönen bohócot csináljon belőlem!