Rész-előzetes: 64. fejezet

Sziasztok!
Jelentem visszatértem :) A teljes rész előszavában majd bővebben írok a kis lógásomról, most csak ezt a kis részletet hoztam a Racer Girl folytatásából, amit remélhetőleg holnap már közzé tudok tenni. Türelem új részt terem :P Kedden találkozunk, ha minden igaz ;)

- Ööö...megmondtad már neki? - kérdeztem rá kis habozás után. Nem szokásom túl sokat agyalni azon, amit meg akarok kérdezni, de ez most kivételes eset volt. Ráadásul piszkosul érdekelt a válasza.
- Mit? - értetlenkedett. Szemmel láthatóan nem tudta, mire célzok.
- Mégis mit? Hát azt, hogy totál belé vagy esve. - adtam a tudtára a kérdésem lényegét, mire egyből megváltozott az arckifejezése.
- Ja, szóval öööö.....azt? Hát az az igazság, hogy....öööö...még nem tudtam elmondani. - bökte ki nagy nehezen, miközben az ujjaival kezdett babrálni.
- Annyira tudtam! - forgattam a szememet. - De miért nem? Ennyire fosol tőle?
- Nem tőle fosok, hanem a reakciójától! - helyesbített komoly arccal. - Magyarországon már kész lettem volna kitálalni neki, de...
- Magyarországon? - pattant ki a szemem. Nekem erről fogalmam sem volt! Bakker! - Mégis mikor?
- Még pénteken, a kempingben. - válaszolt, amitől kicsit lenyugodtam, de az agyam továbbra is dolgozott. - De nem úgy sült el, ahogy akartam...
- Hogyhogy? - érdeklődtem leplezetlen kíváncsisággal. Baromira érdekelt, hogy mi gátolta meg a vallomásban.
- Nina egyfolytában a szavamba vágott! - nevetett fel könnyedén. - És egyszerűen nem hagyta, hogy elmondjam. Elég kínos volt, de nem tudtam mit tenni. Aztán apám meglátott minket, amikor összeölelkeztünk, és ettől még zavarba is jött. Utána már esélyem sem volt újra bepróbálkozni.
- Hát ez elég...ciki. - kommentáltam az esetet. - És mikor akarod újra...ööö...megpróbálni?
- Apa arra biztatott, hogy ne hagyjam veszni, és én sem akarom feladni. Ha eddig még mindig nem jött rá, ami tök nyilvánvaló, akkor el kell mondanom neki, nincs mese. - vonta meg a vállát mosolyogva. Én valahogy nem tudtam viszonozni a mosolygást.
- Jó, de még a közeljövőben tervezed bejelenteni, hogy 'halálosan' szerelmes vagy belé, vagy miután megnyerted a bajnokságot? - szúrtam oda neki kicsit flegmán, amire ő természetesen nevetéssel reagált.
- Először is, kösz, hogy mint a bajnokság harmadik esélyese, hiszel a győzelmemben, mégha most még siralmasan is állok. - veregette meg a vállam barátságosan. - Másrészt pedig mostanában szeretném elmondani neki. Csak...még meg kell találnom a megfelelő helyzetet és pillanatot, amikor...
- Milyen megfelelő helyzetről és pillanatról zagyválsz? - ráncoltam össze a homlokomat és észrevétlenül élesebbé vált a hangom. - Ha annyira akarnád a lányt, már rég őszintének kellett volna lenned vele!
- Megtörtént. - utalt a bulis esetre. - És ha tettekkel nem ment, hát akkor majd szavakkal fogom meggyőzni.
- Nina nem a szavakért van oda. - jegyeztem meg az igazsághoz híven.
- Ahogy tapasztaltam, a tettek sem győzték meg. - nézett rám ismét célozgatva.
- Biztos vagy benne? - vontam fel a szemöldökömet. Szerencsére fogalma sem volt arról, hogy nem a levegőbe beszélek.
- Ha majd elmondom neki, úgyis kiderül. - vonta meg a vállát magabiztos mosollyal. És nem tudtam eldönteni, hogy biztassam, hogy minél hamarabb sort kerítsen rá, vagy...szemet szúrjon az elszántsága.