Rész-előzetes: 60. fejezet

Sziasztok!
Most már tényleg karnyújtásnyira az a beígért 60. fejezet :) Mielőtt még felcsigáználak titeket egy kis részlettel, hozzátenném, hogy az utóbbi 1-2 könnyed rész után most végre választ kaphattok valamire, amire már sokan kíváncsiak vagytok. Hogy mi ez, az legyen a rész titka :)

Most már nem.  - írta a küldő, azaz Kimi. Szóval most már nem alszik. Bár a jelentésétől rosszabbul kellett volna éreznem magam, elfutotta az arcomat a mosoly. Nem is gondolkodtam a visszaíráson, rögtön küldtem a válaszomat.
Bocsi, nem akartalak felébreszteni! Azt hittem nem fogsz visszaírni.
Ezúttal már nem váratott magára sokat az újabb SMS, és már a kezemben rezgett meg a telefonom.
15 perce berreg ez a szar, nem volt nehéz felkelni rá. Miért nem alszol?
Nem tudok. Ez a vihar kikészít! - írtam meg őszintén, de nem éppen a következő választ vártam.
Csak nem félsz? - és a vicc, hogy egy nevető smile-t is tett a végére. Csak nem szórakozik rajtam?
Nem, csak elegem van belőle. Nem tudok aludni tőle. - panaszoltam el az SMS-ben.
Gyere át, ha félsz! - írta válaszként, amin csak pislogni tudtam. El sem hiszem, hogy ezt Kimi írta!
Biztos hogy jó helyre küldtem el az első SMS-t? Bocs, ha felébresztettelek, én Kiminek akartam írni.
A legjobb helyre jött. Na átjössz? - kérdezte meg újra írásban egy újabb mosolygós smile-val zárva a sorait. Mosolyogva ráztam meg a fejemet. Hihetetlen, hogy komolyan azt hiszi, fosok a vihartól.
Ne hülyülj, nem fogok bepisilni egy kis esőtől. - válaszoltam, remélve, hogy végre elhiszi az igazságot.
Komolyan engem akarsz hülyíteni? Mondom, hogy gyere! - Hát akkor tévedtem. Átlát rajtam.
Tényleg nem félek a vihartól. Inkább a holnaptól. - magyaráztam meg, hátha ettől majd hisz nekem.
Akkor gyere át és beszéljük meg! - erősködött továbbra is, de eszem ágában sem volt átmenni hozzá.
Nem megyek sehova az éjszaka közepén, Kims! Így sem tudsz aludni tőlem!
Ha már ébren vagyunk, akkor nem mindegy hogy írásban vagy szóban dumálunk? - jött a jogos válasz.
Oké, akkor most hagylak aludni, jó? - készültem lezárni az üzenetváltásunkat. Bevallom, kedvetlenül.
Nem kell, már pihent vagyok. Miért nem jössz át? - kérdezte megint és ez jól esett tőle. Ezek szerint nem is zavarja annyira, hogy az éjszaka közepén felébresztettem és ilyen gáz SMS-ekkel traktálom.
Mert nem. Aludjunk, már így is túllőttem a célon. - "köszöntem el", aztán hogy ellenálljak a kísértésnek, kikapcsoltam a telefonomat és letettem az éjjeli szekrényemre. Most már tényleg aludnom kell!