2018. január 23., kedd

A Jégen Edzett Férfi 14.

Sziasztok!

Már nincs bőr az arcomon, de azért beköszönök, mert hiába ígérgettem, hogy máshogy lesz, még mindig ritkábban hozom a részeket. Sajnálom, tényleg, de csak úgy rohannak a napok mellettem, és csak azért sem fogok elkapkodott, erőltetett munkát átadni nektek. Az a minimum, hogy a késések eltűrése miatt olyan részeket kaptok tőlem, amiket megszokhattatok. Na de ennyit rólam, tényleg bocs, hogy megint magyarázkodok, de talán még mindig jobb, mintha csak kipakolnám a folytatást.

A történetről szólva: Dius írta kommentben az előző fejezethez, hogy még sok részt remél. Nos, ki kell ábrándítsalak Titeket, én ezt mindig is egy kis történetnek terveztem, eredetileg csak 10 fejezetesnek, de hát ismertek... Szóval a sztori már nagyon régóta összeállt a fejemben elejétől a végéig, de csak nemrég körvonalazódott, hogy ezen kívül már csak két, maximum három rész kell a végkifejletig. Bevallom, elgondolkodtam azon, hogy esetleg húzzam-e még tovább, de szerintem úgy lesz jó a befejezés, ahogy eredetileg is elképzeltem. Szóval készüljetek, mert már a célegyenesben vagyunk, vagy ha már jégkorong, akkor a harmadik harmadban 😄 Addig is várom a véleményeteket és amint tudom, hozom a folytatást! :)

U.i.: nektek is furán működik a blog? Nálam néha nem tölt be teljesen, máskor pedig nem tudok görgetni rajta. A chatről nem is beszélve, úgy ahogy van borzalmas, de sajnos nem tudok vele mit tenni... Már erre is van egy tervem, de az még a jövő zenéje... :)

Köszönöm, hogy olvastok!

Alexa


Első évad: A Jégen edzett férfi


14. fejezet: Csak szex és ennyi

- Oké, most már mehetsz - szólalt meg Jaana a semmiből.
- Hová?
- Hát el. Haza. Vagy akárhova.
- Kidobsz? - kérdeztem nevetve.
- Megkaptad, amiért jöttél, nem? - nézett rám egy villámgyors pillantásig. - Te is, és én is - fűzte hozzá.
Értetlenül meredtem rá. Mi a jó édes anyámról beszél?
- Ezt most nem vágom...
- Ezt akartad, nem? Hát megtörtént, aminek meg kellett. Miért maradnál tovább...
Ezt már nem is kérdezte, hanem inkább csak magának mondta. Felült az ágyban, felhúzta a térdeit és rátette a fejét. Én meg csak pislogtam, hogy most mégis mi a szar ütött belé hirtelen.
- Ja, szóval csak szexre kellettem. Hát kösz... - próbáltam poénkodni, hátha felenged.
De nem nevetett. Még csak nem is mosolygott. Én is felültem, hogy ne csak a hátát nézzem. Csak meredt maga elé, de úgy, mint akinek épp most mondták el, hogy haldoklik. Kurvára nem értem, mi folyik itt...
- Aha, vágom. Nem voltam elég jó... - vicceltem megint. Persze, hogy csak vicc volt. 
- Basszus, hagyd már ezt! - pirított rám hirtelen. - Te is tudod, hogy jó volt. Piszok jó. 
Azért nem volt rossz hallani is.
- Akkor meg?
- Nincs semmi!
- Na ne kamuzz! - Miért kell mindig ezt csinálni a csajoknak? Pláne egy bitang jó szex után?
- Te meg ne játszd meg magad! - Végre felém fordult és komolyan rám nézett. - Úgyis leléptél volna reggel. Miért nem mész most? Kíméljük meg magunkat a...
- Na ne mondd már! Azzal szekállak napok óta, hogy itt éjszakázok - emlékeztettem. - Dehogy húzok el. Csak ha két kézzel rángatsz kifelé. De asszem erősebb vagyok.
Erre elmosolyodott. Végre eltűnt a képéről az a stresszes arckifejezés. Mintha megszállta volna valami, vagy nem t'om. Egy darabig csak szemeztünk, mert egyikünk se tudott nagyon mit mondani. Én csak kiélveztem, hogy láthatom ezt a csajt meztelenül magam mellett az ágyban. Még akkor is ha kicsit furcsán kezdett viselkedni.
- Miért vagy ilyen jófej velem? - dobta fel hirtelen.
- Az előbb megmutattam szerintem.
Megint nem bírta ki mosolygás nélkül.
- Minden csajjal ilyen jófej vagy, hah? - kötözködött tovább, de már legalább humorosan.
- Minden verseny előtt szexelsz a helyi csávókkal, hah? - vágtam vissza, mire összezsugorodtak a szemei. Asszem nem díjazta ezt a...bókot.
- Hm, lehet, hogy van még mit bepótolnom - motyogta, aztán csábosan pislogva várta a reakciómat.
- Segíthetek, ha akarod - mentem bele a játékba. Mögé helyezkedtem, hátulról átöleltem és elkezdtem csókolgatni a nyakát. - Mondjuk így...
Elégedett mormogások. Oké, ezek szerint jól megy. Azért egy darabig próbált ellenállni. Nem mozdult, még a légzését is próbálta visszafogni. De akárhányszor hozzáért a szám a bőréhez, kirázta a hideg. Nem volt nehéz megtudni, mit érez...
- Ne csináld... - kérte erőtlenül. Vagyis pont azt akarja, hogy csináljam. - Kérlek, ne...
- Ne hazudj!
- De tényleg....ez...
Szegény, nem hagytam beszélni. A nyakáról áttértem a fülére. Végigmentem a fülcimpáján, aztán szépen lassan az arccsontján is. Amikor a szájához értem, a feje már magától fordult felém. Még az ajkai is elnyíltak, annyira várta, hogy lecsapjak rá. Totál kiszolgáltatta magát nekem, én meg baromira élveztem, hogy azt csinálhatok vele, amit akarok. Már nem is emlékeztem arra, hogy most voltunk túl azon a jó kis szexen.
Megcsókoltam, ő meg persze nem ellenkezett. Sőt, már szinte teljesen kicsavarodott, hogy még jobban igazodjon hozzám. Tenyerembe fogtam a jó kerek cickóit, ő pedig az egyik karjával átölelte a nyakamat, ujjaival a hajamba túrt, miközben egyre vadabbul smároltunk. Hát ez gyors volt. Sikerült rendesen felizgatnunk egymást. Megint.
Nem bírtuk tovább ezt a pozíciót. Jaana egyszerűen megfordult, és amikor én hátradőltem, rám feküdt. Egy kicsit felnyögtem, pedig nem egy dagadt csaj. Az volt a gáz, hogy a farkam megint éledezni kezdett, nem is kicsit. Ezt ő is megérezte. Hirtelen felkapta a fejét, a hajzuhatag eltűnt az arcomból. Pont láttam a sötétben is, hogy megint olyan furcsán néz.
- Nem kellene ezt... - nyöszörögte olyan szexi hangon, hogy majdnem azonnal elhallgattattam.
- Mer'?
- Mert ez...így... - Nem igazán tudott kinyögni semmi értelmeset, hiába szenvedett.
- Na ez az...nem is akarsz elküldeni.
Elmosolyodott. Végre visszakaptam a jobbik felét.
- De ha azt akarod, hogy elmenjek, akkor, jobb ha sietsz...
Most már nem is bírta ki nevetés nélkül. Lehajolt, én lecsaptam a szájára, és innen már nem volt visszaút.

Fél órával később megint kifulladva terültünk el az ágyon. Már az első menet is kurva jó volt, de a második... Ez a csaj totál kicsinált.
Ő is kipurcant, mert csak csendben feküdt. Felé fordítottam a fejemet, és megláttam, hogy megint csak bambul maga elé. De nem úgy, mint aki most van túl élete legjobb szexén, és csak lebeg. Mint én.
- Mi az? - kérdeztem.
- Semmi - motyogta, aztán ő is felém fordult. Elmosolyodott, mintha mi se történt volna. - Itt maradsz?
- Ha akarod...
Válaszul csak sóhajtott. Ez meg mi a francot akar jelenti?
- Most már mindegy - mondta végül. - Ha tudtam volna, hogy...
- ...ilyen jó velem a szex? - szóltam közbe poénkodva. Fura, de úgy nézett, mintha pont ezt akarta volna mondani. - Ha tudtam volna, hogy veled is, tuti jobban nyomulok.
- Csoda, hogy eddig bírtuk, nem? - nevetett fel hirtelen.
- Nekem rosszabb volt, hidd el. Nem most állítottál fel először, csak hogy tudd.
Nem terveztem ezt elmondani. Csak úgy kijött. Nem is tudott rá reagálni. Sötét volt, de száz százalék, hogy totál elvörösödött.
- Én is éreztem valamit - mondta bizonytalanul. - Asszem ez a...kémia. Biztos csak ennyi.
Nem akartam ebbe belemenni. Láttam, hogy ő se, mert gyorsan témát váltott.
- Megéheztem.
- Én is. Meg tudnám enni az összes pudingodat.
- Azt már nem! - derült fel rögtön. Fel is tornászta magát, hogy megelőzzön. Én is reagáltam, körbezártam a karjaimmal, hogy ne tudjon tovább mozogni. - Naaa, ne csináld! Engem megkaptál, de a puding az enyém, világos?
Nem vitatkoztam. Bármit megkaphat, ha ő meg az enyém lesz.

Nem gondoltam, hogy ez csak reggelig fog tartani. Jól bezabáltunk (megint), aztán lefeküdtünk...aludni. Ő akarta. Azt mondta fáradt és holnapra friss akar lenni. Abban maradtunk, hogy reggel felfrissítem a saját módszeremmel. De mire reggel lett, már nem volt velem.
Jó sokat aludhattam. Még full kómásan nyitogattam a szememet, de így is feltűnt, hogy egyedül vagyok. Túl sok helyem volt. A hosszú szőke lobonc már nem birizgálta az államat. A mellkasom kihűlt. És csak az összegyűrt takarót találtam meg mellettem.
Hova tűnt már megint? Nem hiszem el! Egyszer van végre velem, akkor is lelép. Azt hittem, már nem fog többet eltűnni előlem. De mégis.
Felültem és álmosan körbenéztem. Nem láttam a tegnap még a földön hevert ruháit. De a sütis tálcákat sem. Felkeltem és bementem a fürdőbe, majd a klotyóra, de persze ott sem találtam. Bassza meg, hol ez a lány?
Már éppen kezdtem magam nagyon felbaszni, amikor kiszúrtam egy kis tányért az egyik olyan sütivel, amit tegnap is ettünk. A kedvencemet. Mellette egy kis cetlit, Jaana írásával.

"Bocs, hogy itt hagytalak, de nekem ez nem megy. Most a versenyre kell koncentrálnom. Az éjszaka fantasztikus volt, köszönöm. Kérlek, ne keress többet! Én nem foglak zavarni, megígérem. Köszönök mindent, és ne haragudj! Remélem a süti kiengesztel."

Ezt nem hiszem el! A kurva életbe! Hát mindenre számítottam, csak arra nem, hogy lógva hagy. Pont ő. A csaj, aki totál megőrjít. Most már még jobban.

Otthagytam a picsába a sütit. Felöltöztem és kirontottam a szobából. Nem tudom, mikor baszott fel utoljára így valami. Nem is vágom, miért vagyok ideges. Csak minél előbb el akartam húzni innen. A szobában csak úgy terjengett az illata, és az sem segített, hogy mindenhol a cuccait láttam. Kivéve azt, amiben múltkor futni ment...Tudtam, hová kell mennem.

Lerohantam a hotel előcsarnokába. Csak át akartam vágni az egész placcon, főleg amikor megláttam, hogy ki dolgozik a recepción. A csaj, aki mellett legutóbb ébredtem. És pont kiszúrt.
- Szia Kimi! - köszönt totál meglepődve. - Hát te...itt?
Full zavarban volt. Én is. Nem is lehetne jobb ez az elcseszett reggel.  
- Heló, bocs, de sietek - próbáltam gyorsan lerázni. Bunkóság vagy nem, most nincs kedvem ehhez.
- Várj már! - Kijött a pultból és elém állt. - Nem kell menekülnöd, én csak...
- Ehh, ez nem az. Csak most éppen sietek...valahova. - Elég balfaszul ment a magyarázkodás. Vérciki ez az egész. Hadd menjek mááár!
- Ja, értem én. Csak le akarsz koptatni - vágott egy "aha, ne nekem akard ezt beadni" grimaszt.
- Dehogyis! - forgattam a szememet. 
Hiába próbáltam elhúzni, csak nem akart rólam leszállni... A huszadik elköszönés után még a hotel kijáratáig is követett.
- Figyu, nem akarok semmit, tényleg... Csak hadd mondjak valamit!
Meguntam, úgyhogy megálltam és ránéztem, várva a nagy mondanivalójára.
- Jó, de gyorsan!
Megint fintorgott. Nem nagyon tetszett neki, hogy siettetem. De végül egy nagy sóhajtás után belevágott.
- Csak annyi, hogy nyugi, tudom, hogy a múltkori...tudod, a buli... Szóval, nem nagy ügy. Nem fogom túlgondolni vagy ilyesmi. Csak, hogy tudd. Nem olyan lány vagyok - vihogott zavartan.
Ja, amúgy még mindig nem vágom, mit csináltunk, de oké. Nem nagy ügy. Faszom...
- Ja, hát...oké - Semmi értelmeset nem tudtam kinyögni. Azt se tudom, mi a szar történt, mit mondjak?
- Szuper - mosolygott elégedetten. - Akkor...igazából ennyi. Amúgy élveztem...mármint a bulit. Lehet, hogy hamarabb leléptem volna, ha nem szórakoztatsz. De nem hittem volna, hogy reggelig maradok. Tényleg, te mikor mentél el?
Baszki, nem is tudja...
- Ööö...nem t'om, elég későn...vagy korán.
- Az biztos, hogy előttem - viccelődött. - Mondd, hogy nem voltam annyira gáz...
- Nem, dehogyis - nevettem idétlenül. Kezdett nagyon kínos lenni a dolog, úgyhogy itt volt az ideje lelépni - Bocs, de most már mennem kellene...
- Ja jó, persze - motyogta, miközben a hajával babrált. - Megint utána mész, ugye?
- Ööö...mi?
- Hát a csini korislány! - mondta úgy, mintha egy idiótával beszélne. - Az éjszakás csajok mondták, hogy nála voltál este... És most is itt vagy.
- Hát ez fasza! - Hülye pletykások....
- Tudom, semmi közünk hozzá - nevetett, kezeit védekezően maga elé emelve. - De tudok mást is. Futni ment. Ha hozzá sietsz...
- Kösz, már rájöttem - vágtam rá kicsit bunkón. Nem tehetek róla, fogy a türelmem.
- O-oké. Akkor nem tartalak fel tovább. Hétvégén találkozunk!
- Hétvégén???
- Aha. Nem hagynám ki a meccseteket. Remélem a döntőt sem kell - kacsintott.
Ja, hogy a meccs. Ja igen. Totál elfelejtettem, hogy az is van. Konkrétan holnap kezdődik...

Elmentem abba a parkba, ahol múltkor futottunk, de sehol sem találtam Jaanát. Persze, túl szép lett volna. Biztos végzett már, és pont elkerültük egymást. Vagy elbújt valamelyik bokorba, hogy még véletlenül se találkozzon velem. Nem értem a csajokat. Mire jó ez? És pont ő csinálja ezt velem.
Egy óra után feladtam. Semmi értelme futnom egy csaj után. Még Jaana után sem. Pár nap és úgyis elmegy. A szex megvolt. Megkaptam, amit akartam. Ő is. Ennyi.

Akkor még nem jutott eszembe, hogy ma van a bajnokság első napja. Megnyitó, sorsolás, aztán rögtön egy bemelegítő meccs nekünk, mint hazai csapatnak. Még jó, hogy formában vagyok... Ja
nem.
- Egy kicsit lehetnél izgatottabb - nyaggatott anyám, miközben a nyakkendőmet kötötte. Úgy kellett rám erőltetnie a pingvinjelmezt. Semmi kedvem megint ehhez a kiöltözős baromsághoz.
- Mer'? Sosem vagyok az.
- Sok minden múlhat ezen a bajnokságon - mondta, de nem fejezte be, hogy miért. Nem is kellett.
- Nem is érdekel az egész...
- Mi van veled, fiam? - Egy pillanatra megállt a kötésben és egyenesen az arcomba nézett. - Megint másnapos vagy?
- Nem.
- Akkor elmondod végre, hol voltál tegnap éjjel?
- Nem kell mindenről tudnod.
Vissza akart szólni, de aztán inkább csak sóhajtott egyet.
- Igaz. De egész héten furcsa voltál, és csak aggódom miattad, kicsim.
Ahh, a szokásos duma. Most én sóhajtottam.
- No para, anya. Minden fasza.
Persze kamuztam.

Amikor megérkeztem a csarnokba, inkább visszafordultam volna. De a srácok még időben lerohantak, hogy eszembe se jusson elspurizni.
Az öltözőben gyűlt össze a csapat. A hazai pálya előnye, nem kell a folyosón rostokolni, amíg el nem kezdődik a hacacáré.
- Mi van, haver, te még mindig nem heverted ki a bulit? - lökött oldalba Mikael, amikor meglátta a siralmas pofámat.
- Áhh... Csak már most kivan a faszom ezzel az egésszel.
- Csak játsszunk már, ugye? Szeretnék már zúzni.
Ez őrült. Pár napig nincs edzés és máris hiányzik neki a hoki. Én tök jól elvoltam nélküle. Történt egy s más, amit jobban élveztem.
- Akkor már nem menstruálsz? - baszogattam. Nem lehetett elfelejteni a kiborulását a bulin.
- Baszd meg, jó? - nevetett. Mintha kicserélték volna azóta. Visszatért a jó öreg Mik. Hála az égnek.
- Kit kell megbaszni? - vetődött rám a semmiből Reijo. Ő is eléggé fel volt dobva.
- Bárkit, csak engem hagyj ki - mondtam, miközben levakartam magamról.
- Ja, hát neked már megvolt a szexadagod, ahogy hallom - húzogatta a szemöldökét vigyorogva.
- Ja tényleg, mi volt azzal a magas barnával? - kíváncsiskodott Mik is.
Ja, hogy Hannáról van szó....
- Passz, full részeg voltam. - Ezen mindketten röhögtek. - Te persze, hogy nem tudsz szart sem, mert úgy ki voltál ütve - néztem Mikre.
- Hát még szép, leitattál, te köcsög!
- Ittál magadtól is, te barom! Ment beléd a pia, mint Jézusba a százas szög.
- Hallod, tesó, megittál három nagy vodkát egyedül - közölte vele Reijo, de úgy mintha csóró Mikael valami hatalmas bűnt követett volna el. Hát...ez az is volt.
- Te meg megint kihánytad a beledet az undorító "koktéljaidtól" - emlékeztem vissza.
- Méregtelenítés - magyarázta meg egyszerűen, aztán visszavágott: - Te viszont úgy faltad azt a csajt, mintha ezer éve nem dugtál volna.
- Mi a fasz? - kerekedtek ki a szemeim. - Ő csak egy ismerős. Tuti nem csin...
- De, de csináltad, te fasz - nevetett ki könyörtelenül. - Kérdezd meg Lukát.
Odarángattam a másik őrült haveromat is, aki sajnos pont ugyanezt mondta el.
- Komolyan, tesó. Úgy ráizgultál, mint tranzisztoros rádió a mobilra.
- Na persze. Szép volt, de nem jött be.
- Nem kamuzok, Kimster - erősködött Lukas. - Nem mintha stíröltelek volna titeket vagy valami, de annyira nyalakodtatok, hogy nem lehetett nem észrevenni. Eskü! - Még a kezét is a szívére tette.
Ezt nem tudom elhinni. Mi a fenét csinált Hanna, amitől ennyire rányomultam? Lehet, hogy a sok piától azt képzeltem, Jaana az?
- Ne legyetek már ekkora pöcsök, hogy a csajokról pletykáltok az első meccsünk előtt - cseszett le minket Oskari.
- Nyugi cséká, csak megdumáltuk, hogyan edzettünk - mentette a helyzetet Reijo...a saját módján.
- Remélem a pályán is ennyi energiád lesz, Jojo!
- Az biztos. Ma csak a balszélsőjüket baszom meg, akármelyik csapatból legyen is.
- Én meg a védőket - jelentkezett Mikael is.
- Akkor tiéd lehet a center, Kims - nézett rám Oskari. - Úgy hallottam, elég "dögös".
- Menjetek a picsába!

A meccs még odébb volt. Most még csak pingvinként feszítettünk a pályán, arra várva, hogy mi következzünk a sorban a bemutatásnál. A lelátók tele voltak. Az idiótán vigyorgó bátyám meg a barátnője és az őseim is ott ültek. Anya párszor biztatóan felém integetett, de csak a szememet forgattam.
A bemutatást persze a lányokkal kezdték, akik sokkal szebbek voltak, mint általában. Mindegyikük csillogó ruhában sorakozott fel, aztán tipegett be a pálya közepére a szőnyegen, amikor szólították.
Kiira külön show-t is csinált magának. Abba az öt másodpercbe, amíg ő volt a figyelem középpontjában, belesűrített egy extra rövid koreográfiát is pár elég szexi táncmozdulattal. Jó nagy tapsot kapott a végén. A mikrofonos ember meg rögtön ki is nevezte az ő bajnokságuk legnagyobb esélyesének, pláne hogy hazai pályán van. A lelátón is egy kisebb szurkolótábora volt. Amikor visszaállt a sorba, pont elkaptam, ahogy egy helsinki hokis felé mosolygott, az meg vissza rá. Miért nem lepődök meg?
- Úgy látszik átállt a sötét oldalra - morogta mellettem Toni.
- Pff, leszarom.
Tényleg nem érdekelt. Még egy ok, hogy jól tettem, hogy dobtam ezt a csajt.

Sorban jött az összes csaj, de egyedül Isabellen akadt meg a szemem...nem csak nekem. Kíváncsi leszek, melyik helsinki fasz akarja meghúzni az öltözőben egy meccs után.
Végül megjelent ő is - fehér ruhában, hullámos hajjal, mosolyogva. Nem játszotta túl a bevonulást, a pálya közepén körbefordult és meghajolt, a közönség mégis nagyon megtapsolta. Nem csoda, ebben a lányban tényleg van valami.
Amikor végzett és visszafordult, kiszúrtam, hogy egy pillanatra rám nézett, de zavarában azt se tudta, merre fordítsa a fejét utána. Persze pont a helsinki köcsögöknél ragadt le, akik nem győztek füttyögni neki. Barmok.
- Hú, apám, ez a csaj nagyon ott van! - ámuldozott Mikael.
- Már késő megdugni, haver! - szólt be neki Toni.
- Hülye, nem azért mondtam. Amúgy meg Kimsnek mondd, ő akart rányomulni.
- Te is lecsúsztál róla - közölte Toni vigyorogva.
Visszavigyorogtam. Nem kell mindenről tudniuk.
- Még nincs vége - mondtam. És asszem komolyan is gondoltam.

A sorsolás baromi unalmas volt és semmi meglepetést nem hozott. Az egyik gyenge középmezőnybeli csapatot kaptuk elsőként. Egyikünk se volt túl izgatott.
- Azért nem fogunk bepunnyadni! - figyelmeztetett Oskari. - Őket is porrá kell zúzni, hogy a buzi helsinkiek lássák, még keményebbek vagyunk, mint legutóbb.
- Az tuti, ne kíméljétek őket - helyeselt a kapusunk is.
Közben Edző bá is megjelent. Már olyan rég láttam, kezdett hiányozni a gonosz pofája.
- Ugye senki sem másnapos? - kérdezte, mielőtt még megbeszéltük volna a taktikát. Mindannyian felröhögtünk. És persze ráztuk a fejünket. - Meg vagyok lepve. Remélem hallottátok a csékát, nem akarok lankadt faszú csapatot bemutatni ma a nézőknek. Láttátok, mennyien vannak? Csináljatok egy jó kis show-t nekik. Ugye mondanom sem kell, hogy a győzelem ebben az esetben kötelező, kifogások nincsenek. Érthető? - Bólintottunk. - Na akkor nézzük a felállást.

Amikor kivonultunk, felrobbantak a lelátók. Már ma? Mi a fasz? Rengetegen jöttek ki szurkolni, pedig ez még csak az első nap. Egyikünk se számított ekkora tömegre, csak a nagycsapatra kíváncsiak ennyien. Még ők is ott voltak a VIP szektorban, meg az a sok pénzes és fontos tag is, akik direkt minket figyelnek.
- Räikkönen! - hívott még magához egy szóra az edző, amikor már sorakoztunk a pályán. - Ne hozz szégyent rám és magadra se, mert sokan figyelnek. Ezen a rohadt bajnokságon múlhat a felnőtt válogatottságod vagy még több is. Tedd a dolgod, hallod?
- Meglesz, Edző bá - biccentettem.
Most az egyszer elég jófej volt...a maga módján. De én is tudom, hogy mi a tét. Nem kéne elbaszni. Csak most kurvára nehéz erre koncentrálni. Mintha nem is érdekelne annyira az egész...
De koncentrálnom kellett, mert én kezdtem centerként. Kábé öt percbe telt, mire feltérképeztük az ellenfél taktikáját. Elég kiszámítható volt a védekezésük, könnyen átjutottunk rajtuk. Az első harmad végén már hárommal vezettünk, nagyon simán.
Az edzőnek persze ez se volt elég jó.
- Eddig oké, de azért kicsit feljebb is kapcsolhatnátok, a közönség elalszik...
- Ha megnyerjük a kupát, esküszöm, tökön lövöm a pezsgőkupakkal - morogta Toni, én meg majdnem hangosan felnevettem.
A második harmad kábé felét végigültem. Most nem zavart annyira. Nem kibaszni akar velem az edző, csak pihentet. Az istenért se mondaná ki, de tudom, hogy én vagyok az egyik, akitől sokat vár. És fix, hogy seggbe rúgna és hetekig takaríthatnám a pályát, ha miattam veszítenénk el a bajnokságot.
- Räikkönen, emeld a seggedet! - szólt rám, aztán sorcserét ordított. - Remélem nem csak bambultál, hanem láttad azt az orbitális lyukat a mostani védősoruknál.
Csak a szememet forgattam. Végre megint pályán voltam, tele energiával. 4-0-ra vezetünk, nekem két perc kellett, hogy már öt legyen. A védők tényleg nem nehezítették meg a dolgunkat.
- Szép volt! - veregetett hátba Oskari. - Most jobbra!
- Meglesz.
Ennyivel ledumáltuk a taktikát a következő gólhoz. Ha Oskari, Reijo és én voltunk a támadók, sosem volt gond. Most Tonitól indult a korong Reijohoz, mi Oskarival előretörtünk és ahogy megkaptuk, lőttük is. Újabb pont.
- Ezeknek annyi! - röhögött Reijo.
- Azért még lőhetek? - kérdeztem.
- Végezzük ki őket! - pacsizott le velem még a sípszó előtt.
Itt volt az ideje, hogy kicsit megfuttassam magamat. Most én maradtam hátul, egy kis csatában megszereztem a korongot. Felnéztem. Oskari és Toni is szabadon volt. Bocs, srácok. 
Elindultam egyedül cikk-cakkban, egészen a hátsó védőig. Szegény nem volt eléggé résen, azt hitte megint jobbról fogok lőni, de csak a fejemet fordítottam arra. Balról kikerültem és meglendítettem az ütőt. 6-0.
- Räikkönen ismét pontot szerez az Espoo Bluesnak! Micsoda előretörés, micsoda lövés! Alaposan csőbe húzta a védőt, aki teljesen tehetetlen volt ellene. Hihetetlen, milyen gyors és pontos ez a fiú. Ha így folytatja, a bajnokság legjobbja is lehet - hallottam a hangszóróból. Az egóm köszönte szépen.
A srácok jöttek gratulálni, a másik csapat meg majdnem felrobbant, hogy ünnepléssel basszuk el a maradék idejüket az egyenlítésre. Hát...ez van.
- Így kell ezt, hugyosok! - dicsért meg minket Edző bá a maga módján. Azért persze belekötött pár dologba, még abba is, hogy nem voltam elég gyors annál a bombalövésnél. Hát oké. Neki semmi sem elég jó.
De az utolsó harmadban is megmutattuk, hogy nem kell paráznia. Még kétszer találtunk be, de csak azért ennyivel, mert nem akartuk tovább alázni őket. Az utolsót pont én lőttem be, úgyhogy megint engem ünnepelt a csapat. Meg a közönség. Az ősöket is kiszúrtam, anyám majd kiugrott a bőréből, de apa is úgy tapsolt, mintha fizetnének érte. A helyszíni kommentátor pedig megint majdnem elélvezett.
- Hölgyeim és uraim, az Espoo Blues, Kimi Räikkönennel az élen bejelentkezett a bajnoki címért!

Azért az edző most sem volt elájulva tőlem.
- Räikkönen, remélem nem vakulsz el a dicsőségtől, mert ez még csak egy szaros bemelegítő meccs volt - szólt hozzám szokásos stílusában az öltözőben.
- Edző bá, ne csinálja már! - szólt be neki Reijo.
- Eskola, te inkább hallgass, néha azt hittem, a buzi jégtáncos fiúk egyike tévedt a csapatomba, úgy cirkáltál - vágott vissza az edző, mire mindenki röhögésben tört ki.
- Ezt jól megkaptad, Jojo!
Kábé mindenkit lebaszott valamiért, de meg se hallottuk. Jók voltunk ma, kurva jók, csak nem akarja elismerni, hátha kiengedünk.
- Közben meg feszít tök büszkén, mert tudja, hogy nyerni fogunk - nevetett Toni.
- Hallod, ez a faszi még a díjátadón is szét fog alázni minket - mondta Elias.
- Pont ezért kell megnyernünk, hogy végre kicsikarjunk belőle egy normális szót is - szólalt meg végül Oskari. - Úgyhogy csak azért se basszuk el ezt a kupát.
A csékánk mindig tudja, mit kell mondani. Nem is értem, miért nem én vagyok az...
- Átjössz ütögetni egy kicsit? - kérdezte Mikael, amikor már kifelé mentünk. Szerencsére a tömeg már felszívódott, csak csapattagok, edzők, öltönyös figurák járkáltak a csarnokban.
- Te hülye, egész hétvégén hokizunk, az nem elég?
- Jobb programod van? - kérdezte a szemöldökét vonogatva.
De már nem tudtam válaszolni, mert pont megállt előttem egy ismeretlen fazon.
- Kimi Räikkönen, ugye? - nyújtotta a kezét mosolyogva. Magas, ősz hajú és tuti, hogy akar tőlem valamit.
- Aha. Üdv. - Kezet fogtam vele. Valahonnan ismerős a pasas.
- Arttu Käppa - mutatkozott be. És akkor beugrott. Ő a kibaszott másodedző a válogatottnál. - Gratulálok a győzelemhez és a mai játékodhoz is.
- Ööö...köszönöm.
- Sokat hallottam már rólad, tényleg nem hazudtak - mosolyodott el. - Nem akarok nyomást tenni rád, mert tudom, milyen hazai pályán a nyeréskényszer. De jól játszol. Nem is értem, miért vagy még a junioroknál.
- Mi sem - szólt közbe Mik.
- Csak sok sikert akartam kívánni. Nem ígérek semmit, de ha továbbra is így játszol, lehet, hogy még fogunk beszélni.
- Hát...menni fog szerintem - mondtam. Semmi jó nem jutott eszembe.
- Azok után, amit most láttam, biztos vagyok benne - ütögette meg a vállamat bátorítóan. Aztán Mikre nézett - Egy jó védőt is elkél nálunk, úgyhogy téged is figyelünk, Mikael Granlund.
- Azta! Hát ez király, köszönöm!
- Jól van fiúk, csak így tovább! - köszönt el végül Käppa.
Mikkel összenéztünk, aztán egyszerre röhögtük el magunkat.
- Hallod, haver, ez nagyon fasza!
- Az. De lehet, hogy csak jófej akart lenni.
- Vagy titokban Blues rajongó.
- Simán. De tuti, hogy a köcsög helsinkiekhez is benézett, szóval ne ájulj még el.
- Még egy ok, hogy elpicsázzuk őket - nevetett, aztán összeöklöztünk. - Aha... Asszem ott áll az esti programod.
Csak néztem hülyén, hogy ez meg mi a faszról beszélt... Aztán megláttam, hogy merre néz. Az előcsarnokban, a regisztrációs pultnál ott állt Jaana. Épp beszélt valakivel, úgyhogy nem is vett észre minket.
- Na, megvárod? - kérdezte türelmetlenül Mik, miután pár percig csak bámultam.
- Ööö...nem t'om.
- Mit nem tudsz? Haver, jobb ha sietsz, nemsokára elmegy. Most már meg kéne húznod.
- Már megvolt - böktem ki. Már meg is bántam, főleg ahogy mondtam, de most már baszhatom...
- Mi vaaan? - A haverom szemei durván kikerekedtek.
- Ja, tegnap vele voltam.
- Baszki, nem is mondtad.
- Nem vagyunk "barinők" - poénkodtam.
- Akkor maradsz?
- Ja.
- Sok sikert, haver! Kell a tuning holnapra is! - kacsintgatott, de aztán kilöktem az ajtón. - Na csá!

Én is inkább kimentem, nehogy Jaana meglásson még bent és kimenjen a másik bejáraton. Ott álltam kábé tíz percig, mire megláttam. Majdnem elhúzott mellettem, de megállítottam. Szegény totál lesokkolódott, értetlenül bámult rám.
- Szia! - törtem meg a csendet.
- Szép meccs volt - dicsért meg, mégsem mosolygott vagy valami.
- Köszi. Te meg jól nézel ki.
- Kösz - rántotta meg a vállát. Hát, nem éppen ezt a reakciót vártam.
- Nem is tudtam, hogy ma itt leszel.
- Csak elintéztem valamit. De már itt se vagyok.
- Elkísérlek... - ajánlottam fel, miközben már ment volna.
- Mondtam, hogy ne keress! - szólt vissza gorombán. És már indult is tovább.
- Várj már! Reggel is úgy otthagytál, mint a szart.
Na itt megtorpant és mint a szélvész, visszafordult.
- Miért, mit vártál? Hogy majd kéz a kézben jövünk ide? Csak szex volt és ennyi.
Most én álltam tök döbbenten. Ebbe a csajba meg mi ütött? Mintha nem is ő lenne.
- Neked meg mi bajod van?
- Mi? Semmi! - vágta rá mérgesen. - Nem tudom, mit akarsz még. Megmondtam, hogy hagyj békén!
- Hát nem, lefirkantottad egy szaros fecnire.
- És? Nem tudsz olvasni? Vagy csak nem tudod felfogni?
- Nem vágom, mi ez a hiszti.
- Nem hiszti. Szerintem leírtam érthetően. A versenyre akarok koncentrálni - mondta már kicsit nyugodtabban.
- Jó, de akkor miért kell lepattintani?
- Most az a bajod, hogy egyszer az életedben nem te hagytál ott egy csajt reggel? - csattant fel megint. - Szép volt, jó volt, de ennyi. Nem is értelek.
- Hát én se téged - ráztam a fejemet értetlenül. Ki ez, és hova tűnt az a Jaana, aki tegnap még alattam nyögdécselt és bevallotta, hogy még sosem szexelt úgy, mint velem?
- Mit akarsz, Kimi? Most komolyan... Ennyire fáj az egódnak, hogy ott hagytalak reggel?
- A faszt...
- Akkor? Meg akarsz dugni ma is? - kérdezte élesen. - Bocs, ha belerondítottam a tervedbe...
- Kurvára nem értem, min vagy így kiakadva - kaptam fel én is a vizet. Kezdett idegesíteni, hogy így beszél.
- Nem is kell. Csak hagyj békén, jó? - sóhajtott, mintha már elege lenne az egészből.
Megint elindult, de most már hagytam, hadd menjen. Nem ismerek rá. És el se hiszem, de képes volt felhúzni. Egy lány, aki nem Kiira. El se hiszem, hogy ez ugyanaz a csaj, akivel éjjel voltam.

1 megjegyzés:

  1. Szia! Nagyon jó volt ez a rèsz is de azért remélem nem lesz ilyen fagyos hangulat a végén :) nagyon ügyes vagy és várom a kövi rèszt :) viszont kicsit szomorú is vagyok mert hamarosan vège pedig nagyon szeretem ezt a sztorit :) fogsz ujabb történetet írni?
    Puszi Dius ;)

    VálaszTörlés