A Jégen Edzett Férfi 14.

Sziasztok!

Már nincs bőr az arcomon, de azért beköszönök, mert hiába ígérgettem, hogy máshogy lesz, még mindig ritkábban hozom a részeket. Sajnálom, tényleg, de csak úgy rohannak a napok mellettem, és csak azért sem fogok elkapkodott, erőltetett munkát átadni nektek. Az a minimum, hogy a késések eltűrése miatt olyan részeket kaptok tőlem, amiket megszokhattatok. Na de ennyit rólam, tényleg bocs, hogy megint magyarázkodok, de talán még mindig jobb, mintha csak kipakolnám a folytatást.

A történetről szólva: Dius írta kommentben az előző fejezethez, hogy még sok részt remél. Nos, ki kell ábrándítsalak Titeket, én ezt mindig is egy kis történetnek terveztem, eredetileg csak 10 fejezetesnek, de hát ismertek... Szóval a sztori már nagyon régóta összeállt a fejemben elejétől a végéig, de csak nemrég körvonalazódott, hogy ezen kívül már csak két, maximum három rész kell a végkifejletig. Bevallom, elgondolkodtam azon, hogy esetleg húzzam-e még tovább, de szerintem úgy lesz jó a befejezés, ahogy eredetileg is elképzeltem. Szóval készüljetek, mert már a célegyenesben vagyunk, vagy ha már jégkorong, akkor a harmadik harmadban 😄 Addig is várom a véleményeteket és amint tudom, hozom a folytatást! :)

U.i.: nektek is furán működik a blog? Nálam néha nem tölt be teljesen, máskor pedig nem tudok görgetni rajta. A chatről nem is beszélve, úgy ahogy van borzalmas, de sajnos nem tudok vele mit tenni... Már erre is van egy tervem, de az még a jövő zenéje... :)

Köszönöm, hogy olvastok!

Alexa

A Jégen Edzett Férfi 13.

Első évad: A Jégen edzett férfi

13. fejezet: "Te csaj" 

A Jégen Edzett Férfi 12.

Első évad: A Jégen edzett férfi

12. fejezet: Nappal szőke, éjjel barna

Jégen Edzett Férfi 11.

Sziasztok!

Sokkal könnyebb lenne egyszerűen kiposztolni ezt a részt, de nem tudom megtenni. Megint ezer év eltelt, szörnyen gyorsan telik az idő, és sajnos egyre kevesebb jut a blogra. De továbbra is írok, nem fogok eltűnni. Igyekszem magasabb fokozatba kapcsolni és mihamarabb befejezni ezt a történet, mert vannak még más terveim is. 

Köszönöm a kitartó olvasóknak a végtelen türelmet!

Alexa

Jégen Edzett Férfi 10.

Sziasztok!

Amint láthatjátok, még mindig nem adtam fel. És nem is fogom. Akármennyi időbe is telik, nem fogom félbehagyni ezt a történetet. Az motivál, hogy Ti itt vagytok és még mindig kitartotok mellettem. Higgyétek el, nagyon sokat számítanak azok a visszajelzések, amiket a részek után kapok :) Most is várom a véleményeteket, ha sikerült felkelteni az érdeklődéseteket a résszel.

Köszönöm!

Alexa

Jégen Edzett Férfi 9.

Sziasztok!

Elhatároztam magamban, hogy nem fogok magyarázkodni, de mégsem tudom szó nélkül megosztani veletek ezt a részt. Tudom, hogy nincs mentség a sorozatos, túlságosan hosszú késésekre, és illene tartanom magam ahhoz, amit anno eldöntöttem. Kérlek, ne haragudjatok, tényleg igyekszem, de sajnos már nem jut olyan sok időm erre a hobbira, mint korábban. Azt megtehetném, hogy rövidebb időközönként nyúlfarknyi résszel jelentkezzek, de az nem vall rám, mindig is hosszú részeket írtam, mert a tartalmasságra és a jól felépítettségre törekedtem. Ez a jövőben sem lesz másképp. Éppen ezért szeretném továbbra is a türelmeteket kérni! Viszont azt megpróbálom megígérni, hogy a jelenlegi történetemet még idén befejezem(ném), ami azt jelenti, hogy nem lesznek ekkora kihagyások a fejezetek között. Nagyon bízom magamban, hogy ez sikerülhet. Az utóbbi időben sokkal többet tudtam foglalkozni a bloggal, remélem tartom ezt a formát. Addig is továbbra sem tudok elég hálás lenni azoknak, akik nap, mint nap idelátogatnak. Miattatok érdemes folytatni ezt az egészet! :)

Kérlek, reagáljatok valamilyen formában erre a fejezetre (is), hogy tudjam, van, akit még érdekel a folytatás. Köszönöm.

Alexa

Jégen Edzett Férfi 8.

Sziasztok!

Rettenetesen bánt, hogy több hónap elteltével tudok újra jelentkezni. Sajnálom, hogy így eltűntem, de nem akartam magyarázkodni, amíg nem tudok jönni egy újabb résszel. Nyilván megvolt az oka a kihagyásnak, de ezt fölöslegesnek gondolom részletezni, inkább csak annyit szeretnék leszögezni, hogy ha néha hosszabb idő is eltelik a részek között, az nem azt jelenti, hogy ennyi volt. Végig fogom vinni ezt történetet, az első évadot egészen biztosan!  Igyekszem mindig a lehető leggyorsabban megosztani a következő részt, de mint mindenki másnak, nekem is közbejöhet ez-az, ezért kérem továbbra is a türelmeteket, ha esetleg megint elcsúsznék az idővel.

Viszont nem mehetek el amellett, hogy nagyon hálás olvasóközönség vagytok, hiszen az inaktív időszakok alatt is nagyon sokan kattintotok a blogra, és ezt nagyon szépen köszönöm! Igyekszem meghálálni, ígérem! 

Jó olvasást a részhez, remélem elnyeri a tetszéseteket. :)

Alexa

Jégen Edzett Férfi 7.

Sziasztok!

Tudom, hogy egy kicsit - nagyon - megvárakoztattalak Titeket az új fejezettel, amit sajnálok, de megvolt az oka. Ezzel a szokásosnál hosszabb és eseménydúsabb résszel remélem kárpótolva érzitek majd magatokat. Régi jó szokásomhoz híven most több képet is belecsempésztem a részbe, hogy kicsit színesebb legyen ez a nagy betűtömeg :)

Egyébként most eljutottunk ennek az évadnak a feléig, ami azt is jelenti, hogy a 7. fejezet egy fordulópont a történetben. Kíváncsi vagyok, mit szóltok nem csak ehhez, de az eddigi részekhez is, úgyhogy várom a véleményeteket a sztori alakulásáról.

Köszönöm a türelmeteket!

Alexa

Jégen Edzett Férfi 6.

Első évad: A Jégen edzett férfi

6. fejezet: Nyomulás
(a kép csak illusztráció)

Reggel megint nem voltam a toppon. De amikor beértem a suliba és azt láttam, hogy öreg barátom egy csajjal beszélget, rögtön kipattantak a szemeim.

Közelebb lopakodtam és láttam, hogy a csaj nem más, mint Eliina, az egyik legdögösebb koris. Na ez igen! Mosolyogtam egyet, de inkább vártam. Nem akartam belebaromkodni a beszélgetésükbe. Odébb álltam és megtámaszkodtam az egyik oszlopnál, ahol még pont szemmel tarthattam őket. Szerencsére Mikael sem vett észre, zavartalanul nyomta tovább a dumát a csajnak. Büszke voltam, hogy részese lehettem ennek a történelmi pillanatnak.

Pechemre pont ekkor sétált el mellettem Kiira és a vihogó barátnői, akik azt hitték Eliinát stírölöm. Mennyire gáz már, hogy ilyen feltűnően bámulja? Ja, mekkora bunkóság már! Na ja. A barátnőm persze ezen felhúzta az orrát.

- Tudtad, hogy narancsbőrös a segge? - kérdezte ártatlan tekintettel.

Nem is tudtam hova tenni ezt a megjegyzését.

- Azt tudom, hogy féltékeny vagy - mondtam. Plusz egy laza mosoly a hatás kedvéért.

Kiira rögtön morcos arcot vágott. De nem tagadta. Inkább gyorsan továbbment a bandájával. Utána fordultam, ő is ugyanezt tette. Ekkor már ő is mosolyogni kezdett.

- Hát ez meg mi volt?

Mikael hirtelen ott termett előttem.

- Ezt én is kérdezhetném - nevettem, közben a szokásos öklössel köszöntöttem a haveromat. - Rámozdultál a kis barnára?

- Hm...talán - vigyorodott el. - Megkérdeztem, van-e kedve velem jönni a szponzorestre. És sikerült meggyőznöm ezzel - mutatott a vigyorgó képére.

- Jaj, baszki..

- Mi van, te is őt nézted ki?

- Dehogy! Semmi kedvem elmenni erre a puccparádéra - morogtam.

- Tavaly megúsztad, idén nem hagyhatsz egyedül a sok öltönyös barommal - figyelmeztetett nevetve.

Hát ja, múlt évben sikerült annyira lebetegednem, hogy pont nem tudtam részt venni ezen a hülyeségen. De mostanra egyelőre nem volt semmi kifogásom.

- Anyám úgyis elküld - sóhajtottam csalódottan. - Na, mondd inkább, mi volt Eliinával?

- Hát nem sok. Megállítottam, elhívtam, ő először azt mondta, még azt sem tudja milyen ruhát húzzon fel és most ez a legnagyobb problémája. De amikor mondtam, hogy tök mindegy miben jön, szerintem szép lesz, egyből nyert ügyem volt! - mesélte büszkén.

- Ez igen, haver! - veregettem hátba. - Ősidők óta nem szóltál egy csajhoz se, és egyből aratsz.

- Hát...nem vagyok egy Aleksi, de azért tudom, hogy kell bánni a nőkkel - kacsintott.

- Taníts mester! - kérleltem röhögve.

- Oké, kezdjük mondjuk azzal, hogy hogyan ejtsük a barátnőnket, mielőtt egy másikra mozdulunk rá...

Ez kegyetlen volt. Vissza kellett vágnom.

- Hé...amúgy tudtad, hogy narancsbőrös a segge?

Előre tudtam, hogy utálni fogom a mai edzést. De még én is meglepődtem, amikor kiderült, hogy Vainio sem bírja ezt a majomkodást.

- Nos, mint tudjátok, holnap rendezzük meg a szponzorok estjét - kezdett bele a mondókájába. - Szerény véleményem szerint nektek is lenne jobb dolgotok szombat este, mint a pénzes zsebűekkel jópofáskodni, de a vezetőség ragaszkodik ehhez, mint minden évben, úgyhogy nincs mit tenni.

Már kezdtem örülni, hogy végre egyszer valamiben egyetértünk Edző bával, de folytatta:

- Éppen ezért jelzem, hogy mindenkinek kötelező a részvétel! Negyven fokos lázzal, törött lábbal, menstruáló barátnővel, kilencven éves szülinapos nagymamával is itt kell lenni minden egyes csapattagnak! A béna kifogásaitokat már most elfelejthetitek! - nézett szigorúan Eliasra, aki éppen felemelte a kezét, hogy mondjon valamit. - Kérdés?

- Lehet alkoholt inni? - érdeklődött Toni, majd gyorsan hozzátette: - Természetesen úgy értettem, hogy ha megkínál egy pohár...öö...pezsgővel az egyik szponzorunk, ledönthetek én is egyet?

Vainio a szemét forgatta, mi viszont teljesen egyetértettünk Tonival.

- Csak és kizárólag akkor fogyaszthattok alkoholt, ha ők kínálnak meg - mondta végül. - Fordítva nem fordulhat ez elő! És ha valakit mégis részegen látok, azonnal ki van rúgva a csapatból! Világos? Na akkor most munkára!

Fura módon az edző most nem ugráltatott annyit, mint általában. A többi srácot játszatta centerként, én meg koptattam a kispadot. Egy idő után meg is untam. Felálltam és elindultam az öltözők felé.

- Hova ilyen sietős Räikkönen? - mordult rám Vainio.

- Szerintem rám már nincs szükség ma - mondtam.

A fiúk alig akarták elhinni, hogy ezt meg merem csinálni az edzővel. Kis híján felrobbant az ember.

- Azonnal pucolj ide vissza! - üvöltötte. - Akkor mész el, ha én azt mondom! Mäite helyére beállsz!

- Na végre! - engedtem meg magamnak egy büszke mosolyt.

- Most meg mit vigyorogsz? - akarta tudni.

- Semmit...

Nem akartam még jobban felbaszni szegényt. Így is megint egy perc alatt sikerült kiakasztanom.

- Hallod, egyszer tényleg ki fog baszni innen - röhögött Reijo, amikor beálltam mellé a sorba.

- Nem teheti. És ezt ő is tudja...

- Te egoista barom!

Edző bá ezután nem is cserélt le, végigjátszhattam a két órát, ráadásul az összes poszton. Az edzés végére már eléggé kifulladtam, de a világért sem mutattam volna ki.

- Ácsi, Räikkönen, te a konditerembe indulj! - intett Vainio az edzőterem felé.

- Mivan?

- Szeretem, ha valaki szorgalmas - vigyorgott. - Irány erősíteni!

- Na baszd meg... - Ezt azért simán kihagytam volna a mai napból.

A gyúrást sosem bírtam. Nem vagyok túl izmos, gyerekkoromban is elég vézna voltam. Amióta hokizok, kicsit jobb a kondim, de azért nem viszem túlzásba. Vainio azt akarja, hogy karra edzek, de amióta egyszer rábasztam a lábamra az egyik súlyt, nem vagyunk nagy haverságban. Most is inkább a futópadon futottam...amikor valaki benyitott a terembe.

Eliina

- Ó! - Kicsit meglepte a lányt, hogy van valaki bent. De mintha örült volna a társaságomnak. - Szia Kimi! 

- Heló! - intettem Eliina felé, de közben megint a futópad kijelzőjét figyeltem. Már egész jó tempóban vonszoltam magam.

- Megvárod Kiirát? - érdeklődött.

- Nem. Csak edzek.

- Jaaa, értem - Leült az egyik zsámolyra, mint aki beszélgetni akar. Jaj ne! - Figyu, megkérdezhetem, mi van most veletek?

- Meg - feleltem.

Annyira nem díjazta a poént.

- Szóval?

- Nincs semmi - mondtam, ami végülis igaz volt. A nagy büdös semmi, az van.

- Semmi jó, ugye? - próbálkozott tovább. - Látjuk, hogy valami történt mostanában.

- Látjátok?

- Aha...a csajokkal. Megcsaltad, vagy ő csalt meg?

- Mivan? - fordultam felé.

- Hát azt gondoltuk azért vesztetek össze - magyarázta. - Eddig semmi gondotok nem volt egymással, most meg amióta feltűnt ez az új csaj, és hallottuk mi volt a bulin...

- Jaanának ehhez semmi köze - vágtam a szavába gyorsan.

- Biztos? - vonta fel a szemöldökét kíváncsian.

- Biztos - mondtam már kissé morogva. - Amúgy meg mi a faszért foglalkoztok velünk? Nincs jobb dolgotok?

- Figyelj... - kezdett bele a mondókájába. - Nekem csak jó, ha az egyik fő riválisomnak párkapcsolati problémái vannak. Egyrészt könnyebb lesz lenyomni Kiirát. Másrészt...talán lóghatnánk néha együtt...

Na ez azért már kicsit sok volt. Megálltam a futásban és odafordultam a lányhoz.

- Eliina...nem most mondtál igent Mik meghívására?

- De...és? - csavargatta az egyik hajtincsét.

- Most meg rám nyomulsz?

- Dehogy nyomulok! - nevetett fel. - Csak gondoltam dumálhatnánk, meg elmehetnénk ide-oda, ha van kedved. Tényleg, a számomat tudod?

Totális döbbenet.

- Majd szólok, ha egyszer annyira unatkoznék, hogy rád lenne szükségem - feleltem kicsit nyersen.

- Hát...rendben - mosolygott. Úgy látszik, ő ezzel is beérte. - Szerinted szőke hajjal jobban néznék ki? - vizsgálgatta a barna tincseit.

- Ehh...hát... - Nem nagyon akartam semmit mondani, de gondoltam behúzom a csőbe. - Nem t'om, nekem például a barnák jobban bejönnek.

Ez mintha totál meglepte volna. Elkezdte jókedvűen dobálni a haját.

- Tulajdonképpen szeretem, hogy ilyen a hajszínem...

- Fasza... - ráztam a fejemet hitetlenkedve. Mindig is tudtam, hogy Eliina egy felszínes csaj, de hogy ennyire hülye is... - Még valami? - Reméltem, hogy végre békén hagy és futhatok tovább.

- Hát...igazából csak ennyit akartam - vonta meg a vállát.

- Figyu, kérdezhetek én is valamit? - Támadt egy kurva jó ötletem arra, hogyan száműzzem innen.

- Persze - csillant fel a szeme.

- Tényleg narancsbőrös a hátsód?

Fél perc hiszti után már hűlt helye volt a kondiban.

Hazafelé menet még be kellett ugranom Füveshez. Csak pár házra lakik tőlünk, úgyhogy tettem egy kitérőt, mielőtt hazamentem volna. Meg is lepődött, amikor megjelentem a szobájában.

- Na ne már, hogy megint ugyanaz... - röhögtem, amikor megláttam ugyanazt a Playboyt, ami legutóbb is itt hevert a szobája közepén.

- Öcsém, az a nő kurvára beindít! - védte meg magát azonnal. - Amúgy mit keresel már megint ebben a retkes fészekben?

Így szereti a szobáját. Amúgy tényleg egy bazi nagy retekben él. Átléptem egy rohadó szendvicset, egy fél pár bakancsot, amiből kilógott egy zokni, meg egy adag papírt, ami le volt öntve valamivel. Már csak félre kellett dobnom egy izzadtságszagú pulcsit és le is ülhettem.
- Kéne egy kis...ajándék.
- Ajándék? - kérdezett vissza értetlenül.
- Ja. Nekem.
- Szülinapod van? - tátotta el a száját.
- Nem, de a haverod vagyok és most megdobhatnál egy kis ajándékkal.
- Baszd meg, mondd már el mit akarsz! - röhögött, mert már fingja se volt miről beszélek.
- Valami...lazítót adhatnál.
- Aha... - Leesett a tantusz.
- Ja. Szóval adsz? - kérdeztem, mert a bólogatáson kívül nem csinált semmit.
- Mi a fasznak kell neked...ajándék?
Valamiért jól mulatott ezen. Marhára nem vett komolyan.
- Figyu... lesz egy ilyen kiöltözős baromság a csapatnak. Ott lesz egy csomó szponzor, csupa komoly arc. Tudod, hogy utálom ezeket a szarságokat. Valami kéne, hogy túléljem.
- Ááááá, vágom! Hmm...
- Most min agyalsz?
- Nem t'om mi lenne jó neked. Nem is bírod egyiket se - nevetett ki.
- Dehogynem - mondtam, pedig nem volt ez annyira biztos. - Csak valami lazát adj! Amitől nem durran el az agyam, meg nem lesz kétszer akkora a szemem, de azért kicsit...érted...kimegy a feszkó belőlem.
Füves elgondolkozva nézett maga elé.
- Hát. Talán tudok neked segíteni, Räikko. De ezért mit kapok cserébe? - kérdezte vigyorogva.
- Mi kéne? - Azért kicsit meglepődtem, hogy ezt kérdezte.
- Semmi, öreg! - nevetett. - Neked ingyen adom.
- Na azért! - mosolyodtam el én is.
- De azért ebből ne csinálj rendszert, te hokibuzi! - mondta, de közben már beütötte a titkos széfje kódját. Ja, tök fura. Az egész szobája egy káosz, de a kincseit egy profi széfben tartja.
Kattant a zár, és kinyílt a kis kamra.
- Ez egy kész gyűjtemény, baszd meg! - ámultam el a rengeteg bogyó meg por láttán.
- Nem láttál semmit, öcskös!
- Ja, hát persze - bólogattam. Ez volt a szabály. Soha nem szólhatok erről senkinek.
- Na nézzük.
És belemerült a keresgélésbe. Füvesnek valami különleges kapcsolata lehet ezekkel a szarokkal, mert úgy bánik velük, mintha drágakövek lennének. Most is mindegyiket külön megfogta, megnézegette és nagyon óvatosan tette vissza a helyére. Végre akadt egy olyan csomag is, ami nem került vissza.
- Ez... - nyújtotta felém. - Nem olyan odabaszós, de azért érzed a hatását. Egyet vegyél be mielőtt elindulsz otthonról. Mire odaérsz, már jól leszel.
- Mi ez amúgy? - kíváncsiskodtam. Csak kis bogyókat láttam a kezemben.
- Az mindegy neked. Csak vedd be és élvezd a hatását! - vigyorgott.
Hát jó. Végülis nem kell tudnom, mi a neve.
- Kösz haver - mondtam, aztán zsebre raktam a csomagot.
- Neked nincs mit - csapkodta meg a vállamat.- Ja amúgy, ha este még meg akarnál húzni valakit, fix, hogy ezzel nem fog menni - tette hozzá röhögve.
- Kösz a figyelmeztetést! - nevettem. Nem mintha most azt terveztem volna.
- De most komolyan mondom, haver! - erősködött. - Te beállsz tőle, de a cerka nem...
- Oké, vágom! - nevettem még mindig. - Kösz még egyszer.
- No problem, öcskös. Ha kell még szólsz! Csak előbb bírd ki ezt az estét.
- Hát azon leszek - mondtam. Reméltem, hogy sima lesz a holnap.

Otthon este még egyszer belenéztem a csomagba. Egyedül voltam a szobában. Kivettem a bogyókat a dobozból, megnéztem, megszagoltam. Próbáltam megtippelni, mennyire leszek betépve tőle.
- Kisfiam!
Villámgyorsan az ágy alá dobáltam az összeset, amikor anyám hangját hallottam.
- Mivan? - kiabáltam vissza. Közben gyorsan bekapcsoltam a tévét és úgy tettem, mintha azt néztem volna.
De anyám nem jött be. Más viszont szeretett volna.
- Jött valaki hozzád!
Tippem se volt ki kereshet. A srácokkal se beszéltünk le ma semmit. Kimentem a konyhába és totál meglepődtem, amikor megláttam ki áll az ajtóban.
- Ööö...szia! - köszöntem. - Hát te?
- Én is örülök, hogy látlak, Kims! - jött oda hozzám gyanúsan vidáman Kiira. Szinte beugrott a nyakamba. Nem is tudtam, hogy jóban vagyunk.
- Én meg annak örülök, hogy minden rendben veletek, fiatalok - mosolygott anyám. - Menjetek csak be!
- Igen, én is ezt akartam mondani - bólogatott Kiira, aztán belém karolva megindult a szobám felé.
- Neked meg mi a franc bajod van? - kérdeztem, amikor becsuktuk az ajtót magunk után.
- Neked mi bajod van? - nézett végig rajtam a...barátnőm? - Nem is örülsz, hogy itt vagyok?
- Nem értem... - motyogtam.
- Hát én sem - csóválta a fejét, miközben a tévét figyelte. - Ez most komoly?
A képernyőn pont pár bikinis csaj mosott egy autót, elég szexin...
- Ööö...pont most kapcsoltam be, mikor jöttél - mondtam az igazat.
- Na persze. Mindegy - rántotta meg a vállát, miután egyszerűen fogta a távirányítót és kikapcsolta a tévét.
Aztán megindult a szekrény felé.
- Elárulod, mit csinálsz? - kérdeztem. - Meg hogy egyáltalán mit keresel itt?
- Valami használhatót keresek - mondta, de alig értettem, mert a feje már elveszett a felakasztott ruhák között.
- Hallod, ne túrd már fel a...
- Van valami normális öltönyöd? - fordult felém hirtelen.
- Mi..?
- Vagy anyukádat kérdezzem meg? - érdeklődött és már ment is volna ki az ajtón, de megállítottam.
- Hé, állj már meg egy rohadt percig! Mondd már el, mi a faszt akarsz itt!
- Velem így ne beszélj, Räikkönen! - mutatta felém a mutatóujját.
- Akkor áruld már el, mi a fészkes fenét csinálsz! - mondtam most már türelmetlenül.
- Ahogy mondtam: valami használható öltönyt keresek, amiben holnap el tudsz jönni.
- Arra a hacacáréra?
- Nem, a szomszéd kislány szülinapi zsúrjára! - forgatta a szemét. - Persze, a szponzor bulira, mi másra? Ennyire este van már?
Na jó.
- Te csak ne cseszegess, oké? - léptem oda hozzá, és becsuktam a szekrényajtót mielőtt feltúrta volna az összes ruhánkat. - Egy ideje nem is beszélsz velem, most meg csak így berontasz, ha? Mi ez?
Összekulcsolta a karját, aztán nagy sóhajtások után végre hajlandó volt válaszolni.
- Tudnom kell, hogy van-e olyan öltönyöd, amiben el tudsz jönni a holnapi estére.
- Miért érdekel az téged?
- Mert nem szívesen megyek egy szakadt ruhás sráccal, azért... - flegmázott tovább.
- Ki mondta, hogy velem kell jönnöd? - kérdeztem totál döbbenten.
Nem tudom mikor álmodta ezt. Nekem eszem ágában sem volt vele menni.
- Együtt vagyunk, nem? Evidens, hogy együtt is megyünk egy ilyen eseményre. Pláne, ha mindketten ugyanazért vagyunk hivatalosak oda.
Neki bezzeg egyáltalán nem volt ez ilyen meglepő dolog. Megint mindent eltervezett a megkérdezésem nélkül.
- És mikor akartál szólni, hogy már nem duzzogsz? - vontam fel a szemöldökömet.
- Figyelj, előbb-utóbb valakinek véget kellett vetnie ennek - mondta sokkal kedvesebb hangon, és a karjával lassan átölelte a nyakamat. - Gondoltam most én leszek az okosabb, aki enged.
Na baszd meg! Még a végén elhiteti velem, hogy nem is ő sértődött be napokig, hanem én. Nők...
- Most mit csinálsz? - kérdeztem, mert egyre inkább bújt hozzám.
- Békülök - mondta, de kicsit úgy, mintha kérdezte volna.
- Mi lesz az öltönnyel? - mutattam a szekrényre.
- Az várhat még egy kicsit nem? - pillantott fel rám csábosan. Már a szája szélét is elkezdte nyalogatni. - Én nem tudok... - suttogta már majdnem a számba.
Baszki. Megint ki van éhezve. És hát sajnos mindig akkor a legjobb a szex, amikor valaki a legjobban azt akarja.
Eszembe jutott, mit mondott Füves haverom. Holnap este úgyis esélytelen. Akkor nincs mit tenni.

Kiirával a szex olyan, mintha fát vágnál. Fogod a fűrészt, beindulsz, várod, hogy széthasíthasd a fát. Aztán pár másodperc alatt végzel vele. A fa leesik, te meg nagyot szusszansz közben. Aztán nekiesel a következőnek...
Carter egyik bulijában a haverom pont ránk nyitott. Kicsit már be voltunk piálva, úgyhogy észre se vettük a srácot. Ő meg csak állt ott egy darabig és nézte a műsort. Aztán volt képe úgy elém állni másnap, hogy ő még nyulat se látott így dugni. Na körülbelül olyan lehetett most is a dolog.
Beletelt egy kis időbe, mire mindketten eléggé kielégültünk. Fura is volt, mert azt hittük, hogy ha nekiesünk egymásnak pár nap ínség után, olyat szexelünk, mint még soha. De inkább csak a kielégülés esett jól, nem a szex.
- Hm...hiányoztál - mormogta Kiira, miután pár percig csak néztük a plafont.
Mondjuk én eközben azon sakkoztam fejben, vajon anyám mennyit hallhatott az egészből.
- Én hiányoztam, vagy a szex? - kérdeztem rá.
Eltelt pár másodperc, mire válaszolt.
- Mindketten...
Egy darabig nem is mondtam semmit. Aztán eszembe jutottak anyám szavai, amikor erről volt szó.
- Szerinted okés ez így?
- Mi? - fordult felém ártatlan tekintettel.
- Hát ez. Nem is szólsz hozzám napokig, aztán idejössz, flegmázol egy sort, aztán baszunk egyet...
- Hát, mondjuk lehetnél néha romantikusabb - mondta, miközben az ujjával a mellkasomon körözött.
Próbáltam nem a képébe röhögni.
- És hogy képzelted ezt a holnap estét?
- Hát kiöltözünk, eljössz értem és együtt elmegyünk. Biztos vagyok benne, hogy a szponzorok jó szemmel nézik majd, hogy egy jégkorongos és egy jégkorcsolyázó együtt érkezik. Ezzel is csak a klubot erősítjük és azt, hogy profik és elkötelezettek vagyunk egymásért és a sportért is.
- Nem gondolod túl ezt egy kicsit? - nevettem fel.
- Ez így van, ahogy mondtam - erősködött.
Aztán egyszercsak felült és már húzta is fel a melltartóját.
- Készülsz valahová? - érdeklődtem.
- Hazamegyek. Még el se döntöttem melyik ruhámat vegyem fel! - döbbent rá kétségbeesetten.
Azt tudtam, mit mondott volna erre Mikael. De az ő, én meg más vagyok...
- Aleksi nem adott valami jó tanácsot? - kérdeztem enyhén gúnyosan.
- Ez most mit akar jelenteni? - fordult felém morcosan.
- Jó ízlése van, biztos megmondta, melyik ruhádban vagy a legszexibb...
- Te most féltékeny vagy? - húzódott mosolyra a szája. - Hallottam ám a bunyótokról. Gyerekesek vagytok... - nevetett. - Én azért nem téptem meg Eliinát.
- Mivan? - Ez most tök váratlan volt.
- Szerinted én nem tudok arról, amikor rád mozdul valaki? Ugyan, Kimi! - nézett le rám, már talpig felöltözve. - De azt is tudom, hogy egy lánynak sincs esélye, amíg én itt vagyok. És ez ugyanúgy igaz rád is, remélem tudod... - mosolygott, aztán lehajolt, hogy adjon egy gyors csókot. - Hm, ez is hiányzott már.
- Nagyon sietsz? - Most már egészen megjött a kedvem egy egész estés béküléshez.
- Mennem kell - felelte. - De holnap egész este a tiéd vagyok - ígérte az ajtóból. Még egy puszit is küldött, mielőtt becsukta volna maga után.
Én nem mondtam semmi ilyesmit neki. Csak intettem. Úgysem én fogok dönteni a holnap estéről...
Elővettem az ágy alól a kis csomagot és még egyszer megnézegettem őket. Ők fognak ugyanis dönteni...

A Jégen Edzett Férfi 5.

Első évad: A Jégen edzett férfi

5. fejezet: Pofonok

Harmadik napja próbáltam beszélni a csajommal. De Kiira pont olyan, mint mindig: makacs és önfejű. Nem adja könnyen magát. Fogadok, hogy még élvezi is azt, hogy loholok utána és csak azért, hogy végre szóba álljon velem és megbocsásson.

Elegem volt ebből. A suliban is úgy került, ahogy csak tudott, de most elkaptam.

- Meddig akarod még ezt játszani? - kérdeztem semmi köszönés után.

A barátnőivel éppen valamin nagyon röhögcséltek, de amikor rám nézett, lefagyott a mosoly az arcáról. De azért se szólalt meg, csak a szemét forgatta, és visszafordult a lányokhoz.

- Kérdeztem valamit... - szólaltam meg egy kicsit erőteljesebben. Megfogtam a karját és kényszerítettem, hogy rám figyeljen. - Nem unod még ezt a gyerekes haragudást?

- Még én kérjek elnézést, hogy haragszom? - kérte ki magának felháborodva. - Amikor te még csak arra sem voltál képes, hogy kinyögj egy bocsánatot?

- Mert le se szarsz, amikor hozzád beszélek!

- Erről is te magad tehetsz! - felelte szárazon.

Kezdett felmenni bennem a pumpa, főleg, hogy a két csaj úgy bámult, mintha moziban lennének.

- Akkor most beszélhetnénk? - kérdeztem, még viszonylag nyugodtan.

- Nem érek rá... - vonta meg a vállát. - Vagyis inkább nem érek rád. Ismerős?

És még volt pofája egy álszent mosolyt is a képembe küldeni.

- Tudod mit...akkor baszd meg! - mondtam egyszerűen, aztán továbbmentem.

Még hallottam, ahogy a lányok döbbenten habogni kezdenek, Kiira viszont totál megmukkant. Inkább ne is beszéljen, ha ilyen geci velem. Nem is értem, miért akartam egyáltalán dumálni vele. Örülnöm kéne, hogy végre megszabadultam ettől a hülye libától. De valami azt súgja, hogy ennek még nagyon nincs vége...

- Kimi... - lökdösött valaki oldalról. Lassan pislogni kezdtem.

- Hah?

- Még 12 perc, bírd ki! - suttogta Mikael és a fejével a teremben lógó faliórára bökött.

Hát...kábé negyed órát sikerült végigszunyókálnom az órából. Baromi unalmas. Még jó, hogy Mik időnként felkelt, különben már végigterültem volna a padon és nyálcsorgatva horkolnék.

- Utána mi jön?

- Tesi. Dupla.

- Fasza! - nyögtem. - Semmi energiám nincs.

- Hosszú volt az éjszaka? - kíváncsiskodott vigyorogva.

- Áhh... - támaszkodtam meg a könyökömön. - A bátyáméktól nem tudtam aludni.

- Ciki - nevetgélt halkan. - Kiirával még mindig nem volt meg a békülős szex?

- Békülni sem akar, nemhogy szexelni...

- Szívás... - Ez aztán az együttérzés... - Nyugi, úgysem bírja sokáig nélküled.

- Eddig jól megy neki.

- Én a helyedben örülnék neki, hogy legalább van egy kis nyugtom - vigyorgott.

- Élvezem is, hidd el! - mosolyodtam el. - Csak kurvára álmos vagyok.

- Mikor nem? - poénkodott. Egyet kellett értenem vele.

Óra után a tesicsarnokba mentünk, útközben belefutottunk Carterbe.

- Hallod, Kimster! Csajt cseréltetek Aleksivel?

- Heh?

- Az előbb láttam Kiirát Playboy-fiúval - mesélte izgatottan.

- És?

- És láttam azt is, hogy a buliban nagyon nyomultál Aleksi szöszi nőjére - folytatta vigyorogva.

- Nem nyomultam. Csak dumáltam vele.

- Aha persze - Jól szórakozott rajtam. - Akkor ennyi erővel Aleksi is csak dumálgatott a csajoddal. Csak egy kicsit közelebb voltak egymáshoz, mint két beszélgető ember.

Na ekkor már kezdett egy kicsit érdekelni a dolog.

- Most mire akarsz kilyukadni?

Cart teljesen meglepődött azon, hogy ezt kérdeztem.

- Hát bazdmeg! Rányomult a csajodra, vágod? Kicsit sem zavar?

- Komolyan mondom, mindenki többet foglalkozik a csajjal, mint én! - nevettem.

- De a te nőd, ember!

- Jó és? Leszarom. Azt csinál, amit akar- rántottam meg a vállamat.

- Komoly? - kerekedett ki a szeme - Akkor nekem is szabad a pálya?

- Haver, nem vagy te egy kicsit pofátlan? - szólt közbe Mikael.

- Miért, még együtt vagytok? - nézett rám Carter.

- Nem t'om - mondtam. Tényleg nem tudtam, mi az ábra most.

- Hát, szívás. Jólvan, majd ütközünk! - köszönt el egy öklössel.

Mikaellel furán néztünk össze.

- Mindenki a te csajodat akarja?

- Nem tudják, mire vállalkoznak - nevettem. Kiira tényleg jó csaj, de hosszabb távon nem mindig jó parti.

- Nyugi, én nem pályázok fúriákra - tisztázta Mik gyorsan.

- Nem is bírnál vele - szívattam, mire ő bosszúból nekem jött vállal.

- De téged azért lenyomjak fekvőtámaszban - mondta a kis egoista, amikor már az öltöző felé tartottunk.

Pechjére nem fekvőtámaszoztunk, hanem amerikai fociztunk. Ráadásul egy másik végzős osztállyal. A tanár azt mondta azért, mert hallotta, hogy túl sok a feszkó az évfolyamon. Mondjuk igaza van, naponta összeverekedik valaki, még a csajok is egymás haját tépik néha. Ránk fér egy kis hejehuja.

- Csak semmi erőszak! - figyelmeztetett a tanár. - Keményen, de sportszerűen, gyerekek!

Nekem nem volt kedvem keménykedni. Amúgy sem szeretem az amerikai focit. Az idióta osztálytársaim előrenyomultak, hogy ők szerezzék meg elsőre a labdát. Én inkább hátul vártam őket.

- Mi van, Kims? Várod, hogy az öledbe hulljon a győzelem? - kérdezte az egyik ellenfél. Mégpedig Aleksi.

- Már előre tudod, hogy veszíteni fogtok? - kérdeztem vissza egy félmosollyal.

- Az veszít, aki nem tesz semmit a győzelemért - okoskodott.

- Ne is erőlködj, ez nem a te sportod.

- Igazad van - ismerte el, aztán vigyorogni kezdett. - A csajozásban profibb vagyok. Kérdezd meg a barátnődet!

- Elég a dumából srácok! - ordított ránk a tanár. - Csináljatok is valamit, ne csak a szátokat jártassátok!

Aleksi idióta vigyorral az arcán tovább szökdelt a vézna lábain. Én is inkább odaverekedtem magam a többiekhez.

- Adjatok labdát! - szóltam a srácoknak. Mik rám kacsintott. Tudtam, hogy rá számíthatok.

Amúgy is hátrányban voltunk, úgyhogy ideje volt beszállnom a játékba. A tanár sípolt, és mindenki egy emberként ugrott a labdáért. Végül a másik osztály szerezte meg, de Mikael egy jó mozdulattal elcsórta, mielőtt támadhattak volna. Jó barát volt, és egyből nekem passzolta. Nem is volt rajtam ember. A barmok megszokták, hogy nem vagyok túl aktív, nem is jöttek rám. Úgyhogy szabad volt a pálya. Nem is kellett sokat sprintelnem a touchdownig. Hiába rohantak utánam, már megvolt a pont!

A csapatom ünnepelt, én viszont Aleksit kerestem a szememmel. Most nem volt őszinte a mosolya.

- Most megleptél, haver! - ismerte el, amikor beálltunk a következő kezdéshez. - Tudsz, te ha akarsz!

- Még mindig én vagyok a sportoló - tártam szét a karomat büszkén.

- És a csajod pasija is te vagy? Az már nem olyan biztos - rázta a fejét mosolyogva. Hiába a haverom, kezd már nagyon az agyamra menni.

Egymással szemben álltunk, amikor a tanár a következő menet kezdését befújta. Egyszerre ugrottunk fel a labdáért...és egyszerre estünk a földre. Sikeresen összefejeltünk nagy igyekezetünkben.

- A kurva életbe! - káromkodta el magát a selyemfiú, amikor meglátta, hogy vérzik a homloka - Ez direkt csináltad, ugye?

- Persze, hogy az én fejem is megszívja? - vakargattam a fájó részeket. Észrevettem, hogy az én ujjaimon is véres nyomok voltak.

- Hogy fog ez kinézni, ember? - dühöngött. - Ha be fog lilulni, vagy még rosszabb, kinyírlak!

- "Jaj, egy csajnak sem fogok kelleni a bevert képemmel!" - poénkodtam röhögve.

- Baszd meg, Räikkönen!

És egyszerűen rám vetette magát. Én meg persze nem hagytam magam.

- Idióták! - üvöltött ránk a tanár, miután szétszedett minket. - Megmondtam, hogy nincs durvulás!

- Ez csak a játék része - mondta gyorsan Mikael, hogy oldja a feszkót. - Barátok!

Muszáj volt röhögnünk ezen. A tanár viszont nem volt vicces kedvében.

- Barátok nem verik szét egymást! Na tűnés az orvosiba, aztán az igazgatóiba! A játéknak vége kis barátaim!

Az osztálytársaink megrökönyödve nézték, ahogy kivonultunk a csarnokból. Hiába nem vagyunk a legjobb amerikai focisták, még mindig mi vagyunk a legmenőbbek az osztályainkból. Heh.

- Ugye, tudod, hogy a játéknak még nincs vége, haver? - fordult felém Aleksi.

- Végre valamit jól mondasz...haver - értettem egyet vele.
Aztán öklöztünk egyet. Mert végülis barátok vagyunk. És szerencsére a fejünk is egyben maradt. Selyemfiúnak épphogy egy piros csík látszik a homloka közepén, nekem meg csak egy bepirosodott dudor maradt. A kis összecsapásunkat pedig megúsztuk egy figyelmeztetéssel.

Suli után szokás szerint egyből a csarnokba mentem edzésre. Szokás szerint megint késve értem be az öltözőbe. És szokás szerint Vaino megint az én lebaszásommal indította az edzést.

- Räikkönen!

- Imádom, ahogy kimondja a nevemet - mormogtam, Mikael viszont jó nagyot röhögött rajta.

- Mi olyan nevetséges, Granlund? - förmedt rá az edző, mire a barátom gyorsan abbahagyta. - Én is így gondoltam. Räikkönen! - fordult ismét felém. - Hogy néz ki a fejed?

- Mi van vele? - értetlenkedtem.

Vaino a szemét forgatta. Sikerült megint az agyára mennem egyetlen kérdésemmel.

- Hallottam, hogy verekedtél az iskolában...

- Ja, én is! - vágott közbe Reijo - Tényleg bemostál egyet a szépfiúnak?

- Eskola, kértem, hogy pofázz bele a mondandómba? - mordult fel Vaino.

- Bocs mester, de ez marha jó! Beverte a képét a macsógyereknek!

Reijo csak rihegett-röhögött teli szájjal, az edző feje meg folyamatosan pirosodott. Amikor a csapattársam még hátba is veregetett elismerésképpen, totál elborult az agya.

- NA IDE FIGYELJETEK! Ez nem nevetséges, nem menő és nem marha jó! Ez szégyen, gyerekek! - üvöltötte mindannyiunknak. - Az erőszak nem megoldás sem a való életben, sem a pályán! Hogy várhatjátok el az ellenféltől, hogy ne verje bele a képeteket a jégbe, ha ti is ugyanezt művelitek a társaitokkal? Ezt pofázom egyfolytában! NINCS ERŐSZAK! Nem ezzel kell menőzni és bizonygatni, hogy milyen kemények vagytok, értitek? Ezt nem tűröm el egyikőtöktől sem, mert ha a nyavalyás lázadó életetekben is ilyeneket csináltok, a meccseken is semmi perc alatt kijön belőletek az állat, az pedig akár egy kitiltást is eredményezhet! A bajnokság alatt pedig egy játékost sem akarok elveszíteni ilyen baromság miatt! Világosan beszéltem? Úgyhogy akit még egyszer rajtakapok bármilyen verekedésen, erőszakoskodáson, az ki van rúgva a csapatból! FELFOGTÁTOK?

Már sípolt a fülem, mire bejezte.

- Tehát akkor...ki vagyok rúgva? - kérdeztem, csak mert nem voltam benne biztos. De ahogy észrevettem, a többiek sem vágták le rögtön, hogy akkor most mi a szitu.

Vaino szeme olyat villant, hogy még én is majdnem megijedtem. Majdnem...

- Igen...a mai edzésről - mondta végül, mire én elmosolyodtam. - És a pofozkodó társad is. Na tűnés a pályámról!

- De ő nincs is a csapatban... - világosítottam fel. Aleksi és a hoki...?!

- Azt mondtam TŰNÉS, Räikkönen! - ordított rám ismét.

Aha. Szóval még az én kurvaanyámat!

A csapat is alig bírta röhögés nélkül, amíg le nem mentem a pályáról. Az öltözőben már nekem is muszáj volt kicsit kinevetnem az öreget. Mindig meglep valamivel...de szeretem.

Főleg, hogy végre kaptam egy szabad délutánt, amire mostanában nem volt példa. Bajnokság, bajnokság, bajnokság, edzés edzés hátán, már nagyon unom, hogy folyton ezért nincs semmire időm. Most kivételesen hiperszupergyorsan átvedlettem a rendes ruhámat és spuriztam is ki az öltözőből.

Útközben még a barátnőmbe is belefutottam. Mondjuk azt nem értettem, mit keres itt. De gondoltam azért kéne dumálnom vele.

- Kiira! - kiabáltam utána. Nagyon sietett, hátra se fordult. - Hé! Állj már meg, heló!

Amikor visszafordult, le is stoppoltam. Kicsit meglepődtem, amikor nem is őt láttam. Meg azon, hogy a csaj sírt.

Először nem is tudtam mit mondani. Totál lefagytam. Néztem, ahogy sír. Ő meg inkább faképnél hagyott. Ekkor végre észhez tértem.

- Hé! Várj! - futottam utána. Nehéz volt a dög nehéz cuccaimmal. - Jaana!

Ekkor megtorpant.

- Jé, tudod a nevemet? - kérdezte kissé gúnyosan.

- Ööö..persze - feleltem jobb híján. - Ööö...

- Jót beszélgettünk - mondta és már ment is volna tovább, de visszafogtam. Erre összerázkódott.

- Hé, mi a baj? - kérdeztem rá, mert láttam, hogy valami nem stimmel vele.

- Azon kívül, hogy egy tuskó dumál hozzám? - kérdezett vissza megint élesen.

Hú, nem is láttam még ilyen harciasnak. Vagyis de. Baszki. Eszembe jutott, hogy mi volt legutóbb.

- Figyelj...én már akartam...szóval na...bocs a múltkoriért - nyögtem ki nagy nehezen.

- Egy cseppet sem érdekel - vágta rá szárazon - Van nagyobb gondom is nálad, Räikkönen!

- Jé, tudod a nevemet? - utánoztam, hátha ezzel oldom a feszültséget. 

Hát nem jött össze.

- Undorító köcsög vagy! - És megint el akart lépni. Megfogtam a karját, erre majdnem felsikított. - Hozzám ne érj!

- Nyugalom! - Gyorsan elvettem mindkét kezemet. Ekkor láttam meg, hogy be volt kötözve az egyik csuklója. - Bakker, mi történt?

Jaana idegesen húzta magához a kezét. És megint folytak a könnyei.

- Semmi közöd hozzá - szipogta.

- De érdekel, na! - erősködtem, de ő továbbra is feszülten nézett. - Tudom, hogy faszfej voltam veled a bulin, oké? Bocs, már mondtam. Nem voltam magamnál.

- Tipikus pasi - húzta el a száját - Az alkoholra fog mindent...

Azért neki is felvágták ám a nyelvét! Ez már nem az a szűzies csaj volt a jégpálya mellett.

- Mi történt a kezeddel? - tértem vissza az előző témára.

Láthatta, hogy tényleg izgat, mi a szitu, úgyhogy nagy nehezen, de megenyhült.

- Elestem...edzés közben. Most jövök az orvosi szobából.

- És fáj?

- Neeem, csak így jobban tetszik, azért kötöztettem be! - ironizált.

- Jó'van, bocs, hogy érdekelsz - morogtam. Azért már kezdett fájni az egómnak ez a sok gúnyos beszólás. De azért fura volt, hogy nem vágott vissza. Csak bambult rám. - Most meg mi van?
- Ezt meg hogy érted? - értetlenkedett.
- Mit? - Már nem tudtam miről dumálunk.
- Hogy...érdekellek...vagy mit mondtál...
- Hát azt - vontam meg a vállamat. Nem értettem, mi a fura ebben. - Kíváncsi vagyok, miért sírsz és mi a baj a kezeddel.
- Áhh... - bólogatott. Egészen megváltozott az arckifejezése. - Hát jó. Megtudtad. Akkor szia!
Már sarkon is fordult, de nem hagytam, hogy ennyivel itt hagyjon.
- Várj már! Nem is mondtad, hogy taknyoltál el.
Kicsit meglepődött, hogy ilyet kérdeztem.

- Egy új figurát próbáltam, amivel nyerhetnék a döntőben - mondta, majd elkezdte törölgetni a szemét. - De nem jött össze.
- Attól még simán nyerhetsz.
- Lehet, de úgy nem fog menni, ha a héten már nem edzhetek. Helyre kell jönnie - forgatta a csuklóját. Fel is szisszent közben.
- Nyugi - tettem rá a kezem a karjára bátorításképpen. - Hamar rendben lesz. Te meg jó vagy...tudod, láttalak - emlékeztettem az első kis találkozásunkra, mire ő még könnyes szemmel, de elmosolyodott.
- Hát, kösz...a biztatást!
Mintha kicsit zavarba jött volna. Jól esett látni, főleg a goromba beszólásai után.
- Nincs mit. Néha tudok ilyen is lenni - tettem hozzá egy félmosollyal.
- Ezek után már nem is tudom, mit gondoljak rólad - vallotta be kicsit zavartan.
- Amit akarsz - rántottam meg a vállamat. - Majd megismersz.
- Miért veszed ezt olyan biztosra? - vonta fel a szemöldökét.
- Valahogy mindig egymásba futunk - emlékeztettem.
Erre már ő is mosolyogni kezdett. Elég szépen csinálja, mellesleg.
- Nekem viszont most mennem kell. Akkor a legközelebbi viszontlátásra! - intett, majd ment tovább.

De sietős lett neki hirtelen... 

- Én is épp arra megyek - mondtam, miután gyorsan beértem.

- Neked nem edzésed van?

- Kirúgtak...

- Hát ez...kellemetlen - villantott egy együttérzőnek nem nevezhető mosolyt. - Na szia!

- Elkísérhetlek? - dobtam fel az ötletet. Ha már van egy szabad délutánom és egy jó csaj itt mellettem...

- Ööö...az úgy nem jó. Maradjunk a spontán összefutásoknál! - kacsintott rám pajkosan.

Bejött, amit és ahogy mondta. Csak ezért engedtem neki. Hagytam, hogy elköszönjön és eltávolodjon. És ahogy vártam, mégis csak visszafordult.

- Hé...ki az a Kiira?

Fél másodpercem volt kitalálni, mi a francot mondjak.

- A csajom...vagyis a volt csajom.

Nem mondott rá semmit, csak mosolyogva ment tovább.

A Jégen Edzett Férfi 4.

Első évad: A Jégen edzett férfi

4. fejezet: Másnap

Mindenki utálja a másnapokat. Kivéve én. Én szeretek másnapos lenni.

Jó, az iszonyatos fejfájást annyira nem csípem. De büntetlenül fetrenghetsz egész nap és nem kell semmi mással foglalkoznod. Ha ezt betartod, harmadnapra újra színjózan és fitt leszel.
Kivéve, ha nemcsak részeg, hanem egy igazi fasz is voltál.
- Jó reggelt! - köszöntött anyám, amikor végre kivonszoltam magamat a szobámból.
- Neked is - mormogtam még félkómásan.
- Látom jól aludtál, kisfiam! - mondta olyan hangon, ami még túl élénk volt a másnapos fejemnek. - Sajnos én nem annyira. Vagy fél százszor csörgött a vezetékes telefonunk. És egyszer sem engem kerestek, mégis engem ébresztett fel.
- Bocs. Kiira volt az? - Más tippem nem nagyon volt.
Bólintott.
- Most, hogy végre felkeltél, mit mondjak, miért nem akarsz beszélni vele? - érdeklődött.
- Mit tudom én... - nyögtem, miközben töltöttem egy pohár vizet és egyszerre lehúztam.
- Akár te is felvehetnéd, ha megint...
- Inkább nem - hárítottam azonnal. - Nincs most kedvem hozzá.
- Ebédhez sincs? - mutatott az asztalra, ami két főre volt megterítve.
Hát persze. Szokásos vasárnapi "családi" ebéd.
- Nincs most étvágyam - mondtam, de amikor elmentem a hűtő mellett. hirtelen megkívántam valamit.
- Nem szeretem, amikor másnapos vagy, kisfiam! - ingatta a fejét anyu.
- Ez majd rendbe hoz - mutattam felé a jégkrémes dobozt.
Erre elmosolyodott.
- Na jó, most az egyszer elnézem, ha...
- Szeretlek anya! - öleltem meg cserébe. Imádja, ha ezt csinálom, mert nem gyakran teszem.

Nemcsak nekem nem volt jó napom. Mikának sem. Úgy vezetett, mint egy kétbalkezes balfék.
- Picsába! - morogtam, amikor már másodjára hagyta lemenni a gépet a pályáról.
- Vigyázz a szádra, fiam! - szólt be anyám a konyhából.
- Szólj Häkkinennek, hogy vezessen úgy mint egy világbajnok!
- Tudtommal Mika nem világbajnok - akadékoskodott.
- Még! De ha így folytatja, ez a seggfej Villeneuve hamarabb lesz bajnok, mint ő.
- Még egy ilyen szó és nincs több Forma 1, Kimi! - fenyített be anya.
- Csak az igazat mondom... - mondtam két kanál jégkrém között.
- Szebben is kifejezhetnéd magad - hagyta annyiban a dolgot. Már inkább az szúrt neki szemet, hogy milyen nagy adagokban lapátolom a jégkrémet. - A bátyádnak is hagyhatnál belőle...
- Itt van? - néztem rá egy másodpercig. Nem is tudtam tovább, mert a kommentátor megint Mika bénaságán siránkozott. - Baszki, ez már tényleg hihetetlen. Mi van ma vele?
- Remélem a testvérednek jobban megy ma - mondta csak úgy mellékesen anya.
Már majdnem mondtam valamit, de inkább visszafogtam magam. Inkább a versenyre figyeltem.
- Häkkinen jelenleg a negyedik, de még nem állt ki kereket cserélni. Villeneuve továbbra is vezet Schumacher előtt, de a kétszeres német világbajnok nem fogja könnyen adni a győzelmet. Alesi is közeledik hozzájuk a Benetton-Renault-val, már csak 5,7 másodpercre van Schumacher Ferrarijától.
Nem is nagyon érdekelt, mit szajkózott a kommentátor. Azt figyeltem, hogyan esnek be a kanyarokba és gyorsítanak ki utána. Követtem a szememmel az autókat, ahogy mennek az íveken. Baromira meg tudott nyugtatni. Szinte nem is pislogtam.
- Hány kör van még? - érdeklődött anya, megzavarva a bambulásomban.
- 13 - olvastam le a képernyőről - Miért?
- Beszélni szeretnék veled.
- Miről? - Nem csináltam mostanában semmi gáz dolgot. Még a suliban is egész jó gyerek voltam.
- Rólad...és a barátnődről.
Most ez volt az utolsó dolog, amiről szívesen dumálgattam volna. Gondoltam hátha 12 kör alatt elfelejti ezt a hülyeséget és békén hagy. Rosszul hittem.

- Na, mit szeretnél? - kérdeztem a futam végén. Igazából már az utolsó előtti körben lekapcsoltam a tévét, miután Mika kiesett és már tudtam ki fogja nyerni a versenyt.
Anya befejezte a takarítást és odaült mellém a kanapéra. Elég komoly arcot vágott.
- Tudni szeretném, mi folyik most köztetek Kiirával?
De jó, egyből a közepébe!
- Semmi extra - vontam vállat - Jól megvagyunk.
- Akkor miért nem vagy most vele? - kérdezte, alighogy válaszoltam neki.
- Miért kéne?
- Mondjuk azért, mert megígérted neki, hogy meglátogatod?
Baszki. Ekkor esett csak le.
- A boltban találkoztam az anyjával, aki aggódva kérdezte, hogy történt-e veled valami, mert állítólag megígérted Kiirának, hogy a meccsetek után elmész hozzá Turkuba. - folytatta anya. - Szegény lány már tűkön ül, mert nem tudja, miért nem értél még oda hozzá. Már kezdte azt hinni, hogy a tegnapi buli után a detoxban kötöttél ki, vagy ilyesmi.
Hát ezért keresett annyit tegnap. Én meg egy sms-sel elintéztem, de egyébként szartam a fejére. Szegény...
- Kénytelen voltam elmondani Soniának, hogy a fiam csak egyszerűen túl másnapos ahhoz, hogy buszra szálljon - mondta enyhe éllel a hangjában.
- Ajj, a picsába! - Hátradőltem a kanapén és a fejemet fogtam. Anyámnak sajnos rohadtul igaza volt.
- Remélem neki nem ezt fogod mondani - csóválta a fejét rosszallóan.
- Hát...nem tudom, mit mondjak... - néztem rá tök tanácstalanul.
- Hát az igazat, mi mást? - nevetett.
Ja, végülis más választásom nincs. Egyszerűen csak kurvára elfelejtettem, hogy meg kéne néznem.
- De kisfiam, hogy felejthetted el a barátnődet?
- Nem t'om - rángattam a vállamat.
Igazából tudtam. Tegnap először a meccs vette el a figyelmemet, aztán egy másik csaj kötött le...
- Ha ilyet teszel, nem hiszem, hogy minden rendben van veletek - vonta fel a szemöldökét gyanakvóan.
- Már azt sem tudom. Mostanában alig vagyunk együtt. Akkor is csak szexelünk.
Anyámat egyáltalán nem rázta meg, hogy ilyen nyíltan beszélek. Vele mindig őszinte vagyok.
- És neked ez nem elég?
- Dehogynem - nevettem - Ennél több nem is kell most. Legalább kimaradok a nyálas szarságokból.
- Hát akkor mi a gond? - firtatta tovább a témát.
- Nincs gond. Csak néha már baromira idegesít - vallottam be. - Most is, meg se kérdezte, mik a terveim hétvégére. Oké, a meccset tudta. De tökre leszarta, mit akarok vasárnap csinálni.  Csak odaparancsolt a hotelbe. Hát most cseszheti. Engem senki se rángasson sehová.
Anya rám mosolygott, olyan "jaj, kisfiam" módon.
- Szerintem az nem bűn, hogy egy lány együtt akar lenni a barátjával...
- Hát én viszont már nem biztos, hogy együtt akarok vele lenni... - mondtam magam elé.
Nem tűnt meglepettnek. Szerintem már simán levette az arckifejezésemből, hogy ezen jár az agyam.
- Akkor mondd meg neki! Könnyebb lesz neked és neki is.
- Neki miért? - Ezt nem értettem, miért mondja.
- Tudod, nemsokára itt a bajnokság. Ha most szakítasz vele, még ki tudja heverni előtte.
Bakker, erre nem gondoltam. Hát ja, lehet nem lenne a legjobb húzás most helót mondani neki, amikor gőzerővel készül a bajnoki címre. De nem csak ő...
- Anya... mennyi ideig van egy csaj fejében, ha megbántom? - kérdeztem, látszólag csak úgy.
- Attól függ, mennyire szeret - felelte. Aztán elmosolyodott - De nyugi, Kiira erős lány. Eleinte biztos a pokolba kíván, de szerintem túl büszke ahhoz, hogy sokáig rágódjon ezen. Hamar túlteszi majd magát rajta.
- Hát...remélem - hümmögtem.
Kár, hogy most nem csak róla van szó.

- Csá, haver!
Beléptem a szobába, ami egy merő bűz volt. Káosz, sötétség, egy négyzetcentiméternyi szabad hely. Levágtam magam az ágyra. Füves ott döglött a penészesedő foteljében. Egy régebbi Playboyt olvasott.
- Hugyos! - fordult felém totál meglepve. - Szeva! Hát te?!
- Mióta mondom, hogy ne hívj így? - morogtam, de azért odahajoltam, hogy egy öklössel köszöntsem régi barátomat.
- Bírom, hogy ennyi év után még mindig ennyire bassza a csőrödet! - röhögött. Imádja, ha ezzel az idióta becenévvel szivathat.
- Hidd el, már rég elfelejtettem volna, ha nem emlékeztetsz rá állandóan...
- Nyugi, teszek róla, hogy még akkor is eszedben legyen, ha nagypapa korodban sztorizgatsz az unokáidnak - vigyorgott továbbra is.
Na igen, amennyi éve már ismerjük egymást, tuti, hogy még öreg faszokként is jó haverok leszünk.
- Neked is lesz mit mesélned... - húzódott mosolyra a szám széle amikor jobban megnéztem azt a Playboyt, amit a kezében tartott. - Ez nem az, amire akkor recskáztál, amikor a húgod rád nyitott?
Egy másodpercre elsötétült az arca, ebből tudtam, hogy igazam van.
- Nem gondoltam volna, hogy ez még neked is megvan - dörmögte, de aztán ő is nevetni kezdett.
- Sose felejtem el - biztosítottam vigyorogva. - Na és hogy van Mia?
- Pont ma beszéltem vele. Full másnapos. Valami durva egyetemi buliban tolta az éjszakát. Amikor hívott, még nála volt a faszi.
- Jól nyomja a kiscsaj! - mosolyodtam el. - Nem csalódtam benne!
- Az én húgom! - húzta ki magát büszkén Füves. - Nem t'om anyámék mit hittek, hogy ott majd megjavul? Pont Hollandiában?
- Na ja... - bólogattam. - A fű és a kurvák otthonában.
- Maga a mennyország - mondta átszellemülve. - Elbasztam, amikor nem mentem vele. Isteni életem lehetne ott.
- Aha, kábé két hétig éltél volna - nevettem. Ismerve a haveromat, a töménytelen drogozás és szexelés tuti hamar kinyiffantotta volna. Ezt ő is jól tudta magáról.
- Mia még jól bírja! - mesélte. - Szerintem rosszabb, mint itthon volt. Állandóan csak azt hallom tőle, mennyit bulizik meg pasizik.
- Azért itthon is elég rossz kislány volt - emlékeztettem, mire ő csak csóválta a fejét.
- De legalább ti nem tudtátok meghúzni - nézett rám gonoszkodva, én meg elhúztam a számat. - Mindig azt mondtam neki, hogy a vele egyidősekkel azt csinál amit akar, de ha az én haverjaim közül szemel ki valakit, akkor csak velük baszik ki.
- Ezért vagyok még mindig a földön - poénkodtam, ő viszont komolyan bólogatott.
- Hát Kimster, téged nem szívesen nyírtalak volna ki - mondta, miközben meggyújtott egy füves cigit. Engem is megkínált, én meg úgy voltam vele, hogy ha már másnapos vagyok, ez sem fog jobban megártani.
- A meccsünkön is be voltál szívva? - kérdeztem.
- Egy kicsit - vallotta be csibészes mosollyal. - De épp csak annyira, hogy mások ne szúrják ki.
- Úgyis tudja, az egész város, hogy egy kibaszott drogos vagy - nevettem. Nem értem, miért csinálja ezt a színjátékot.
- Tudom - nevetgélt szórakozottan. - Faszom, nem is érdekel. Leszarom. Csak azért mentem, hogy megnézzem, mit baromkodtok össze.
- Akkor meglepődtél, mi? - nevettem.
- Meg bazmeg! - bólogatott röhögve. - Hugyos! Nagyon keményen toltad...
- Mindig keményen tolom... - vigyorogtam büszkén.
- Most nem a csajodra gondoltam...
Perverz pillantás. Ez annyira jellemző rá.
- Tényleg, nem is láttam a kis szőke ciklont...
Témánál vagyunk...
- Áhh... - Semmi kedvem nem volt belemenni. Elkezdtem kutakodni a sok szemét és szennyes cucc között a playstationt keresve. - Van valami új játékod?
- Beszereztem a Grand Prix 2-t! - mondta, jó nagyot szívott a spanglijából, aztán gonoszkodni kezdett: - De csak akkor szállhatsz be, ha végre kinyögöd, mi a gáz a gádzsiddal.
- Gádzsi.. - Muszáj volt röhögnöm ezen. Mintha Carter mondta volna. - Nincs gáz.
- Az már rég gáz, ha itt vagy és nem őt dugod éppen - okoskodott.
- Túl másnapos vagyok ahhoz, hogy elmenjek hozzá Turkuba. Te közelebb vagy.. - fordultam felé nevetve.
- A ps-ezéshez persze nem vagy másnapos...
- Ahhoz soha - vigyorogtam. - Na toljunk egy versenyt Spában!
- Jó, de én vagyok Mikával!
- Köcsög... - Mindig én voltam Mikával. - Nem gáz, ma úgy is szarul megy neki.
- Be vagyok szívva, haver! - röhögött, aztán ledobta magát mellém a földre. - Örülök, ha a pályán tudom tartani.
- Amúgy sincs esélyed ellenem - mosolyogtam.

Már bőven este volt, amikor hazajutottam. Nem is tudom, hány menetet nyomtuk le a PS-ben. Füves egy idő után teljesen elszállt, már alig volt magánál, amikor eljöttem. Mindig ez van. De azért bírom a fejét. Meg a játékait. A dohányát már annyira nem...még szarabbul lettem, mint amikor csak másnapos voltam.
- Na végre! - sóhajtott fel megkönnyebbülten anyám, amikor bementem a házba.
- Mi van? - néztem rá bambán. Nem tudtam, mi baja van.
- Este 10 van, Kimi! Holnap iskola! Hol voltál ilyen sokáig?
- Csak Fü..Pavaliéknál.
- El tudom képzelni, mennyire örültek, hogy eddig maradtál! - idegeskedett tovább. - És egyébként meg már elmondtuk egy párszor, hogy ne barátkozz Juhoval! Nincs jó hatással rád az a fiú...
- Nem is ismered! És hadd barátkozzak már azzal, akivel akarok! - mordultam fel.
- Hé, mi ez a hangoskodás? - jött be apám a konyhába. - Fiam, végre hazataláltál!
- Ne kezdd te is, apa! - forgattam a szememet.
- Miért vagy ilyen ideges? - kérdezte meglepve. Nem sokszor lát ilyennek.
- Nem vagyok... - motyogtam, miközben töltöttem egy pohár vizet és húzóra megittam. Kezdek teljesen kiszáradni.
- Hallom jól játszottál tegnap! - váltott gyorsan témát apa.
- És?
- Kimi! - szólt rám anya totál döbbenten.
- Mi van már megint? - fordultam feléjük most már tényleg idegesen. - Nem mondtam semmit.
- Hát ez az! Mesélj már valamit a tegnapi meccsről! - kérte apa.
Ma már sokadjára nem volt kedvem mesélni.
- Nincs mit mesélni - mondtam, és igyekeztem rövidre fogni. - Nyertünk. Ennyi.
Elindultam a szobába, és akkor se fordultam vissza, amikor anyámék tovább kérdezősködtek.
- Én is szeretlek, kicsim! - hallottam már kívülről a bátyámat.
Benyitottam és a hányinger duplán kapott el, amikor belehallgathattam ebbe a nyáladzásba.
- Muszáj ennyire...?! - kérdeztem.
Sikerült meglepnem Ramit. Leközvetítette a csajának, hogy megzavartam a kis csevejüket, aztán gyorsan elköszönt és letette a telefont.
- Mi van, öcsi? Gáz van? - érdeklődött, közben elfintorodott. - Szörnyen nézel ki...
- Kösz, szívem, én is szeretlek! - utánoztam az ő hangját és az undorító szövegét.
A bátyám persze nagyon jól szórakozott rajtam.
- Hallod...te szívtál?
- Úgy nézek ki? - fordultam felé.
Eddig nevetett, de most már elkomolyodott.
- Most, hogy mondod...hát ja, eléggé látszik.
- Fasza! - csaptam rá az arcomra. Egyre jobban forgott velem a világ.
- Szerintem rád fér egy hideg vizes zuhany!
Lenéztem a gatyámra, de nem látszódott semmi dudorodás. Értetlenül néztem a tesómra.
- Nem azért, te ökör! - nevetett. - Úgy látom, duplán ki kell józanodnod, öcsikém!
- Ja, rám férne... - feküdtem végig az ágyon. Szar volt a gyomrom, és szédültem is.
- Ja és máskor ne anyáékkal kiabálj, ha gáz van Kiirával és szívsz a haveroddal!
- Ne kezdd te is! - figyelmeztettem a mutatóujjammal. - Mondd inkább, mi volt a futamon!
- De csak ha megfürdesz, tesó! Enyhén bűzlesz... - legyezte a levegőt az orra előtt.
Ezen már muszáj volt mosolyognom. Nagy nehezen feltápászkodtam, és elindultam kifelé.
- Gyors leszek! - mondtam, mire a bátyám kacsintott egyet.
- Én is! Visszahívom Ellát! - vette a kezébe a telefont. - Aztán jöhet az esti mese!

A Jégen Edzett Férfi 3.

Első évad: A Jégen edzett férfi

3.fejezet: Tét nélkül

- Még valami, hölgyek... - szólt az edző, miután átbeszéltük a felállást és a taktikát. - Ha ma veszítünk, ne is álmodozzunk a bajnoki döntőről.

Még kaptunk egy "ne hozzatok rám szégyent" mosolyt, aztán kiment az öltözőből. Ez aztán a lelkesítő beszéd.

- Az edzők gyöngyét hallottuk - kommentálta Oskari gúnyosan.

- Szégyen ez az ember! - fintorgott Luka - Mi lenne, ha veszítenénk, csak, hogy ne lássuk többet ezt az undorító vigyorát?

- A sportemberek gyöngyét hallottuk - tapsolta meg Toni, mire az egész csapat röhögni kezdett.

- Elég a poénkodásból srácok! - hűtött le mindenkit Oskari. - Basszunk oda nekik!

- Csapatkapitányok gyöngye! - kiabálta be Reijo. Persze ezt sem hagyhattuk nevetés nélkül.

Még egy gyors csapatpacsi és "odabasszuk" csatakiáltás, aztán mehettünk a pályára.

Ezen az edzőmeccsen Helsinki nagymenő csapata állt ki ellenünk, akik valószínűleg a legnagyobb riválisaink lesznek a bajnokságban. Ezért nem is úgy vágtunk neki, mintha egy sima gyakorlómeccs lenne, amit ellazáskodhatunk. Tudnunk kellett, mire számíthatunk tőlük, úgyhogy tétmeccsként fogtuk fel ezt az összecsapást.
A pályán már érezni lehetett a feszkót az ellenfél és a mi csapatunk között. Akárhányszor egymás ellen játszottunk, mindig ilyen volt a hangulat. Ők sem bírtak minket, és mi sem őket, ezért mindig vérre menő küzdelem volt a meccsen.
Nem csoda, hogy az összes nem hokis haverunk is eljött szurkolni. De inkább azért, hogy őrjönghessenek és beszólogathassanak a helsinki csókáknak. Cartert már az első pillanatokban kiszúrtam, ahogy önkívületben ordítozta a csapatunk nevét. A jégkoris csajok is a lelátón drukkoltak, mint minden fontos meccsünkön. Még Füves is tiszteletét tette, akit alapból nem hoz lázba a hoki, de szemmel láthatóan rápörgött erre a maira. A legnagyobb meglepetés mégsem ő volt...
- Gyerekek, ti is látjátok, azt amit én?
Persze, hogy láttuk, amit Luka. Nem volt nehéz észrevenni őket.
- Basszátok oda tökösök! - kiabálta nekünk Aleksi a lelátóról, miközben átkarolta a mellette ülőcsajt. Aki nem más volt, mint a mi jégkoris szőkeségünk...
Nem kicsit döbbentünk le. Főleg én. Úgy feszítettek ott, mintha ezer éve együtt járnának. Jaana pedig még jobban nézett ki, mint az edzős gönceiben. Észrevehette, hogy őt figyeljük, mert szégyenlősen elmosolyodott. Mintha kicsit zavarba jött volna.
- Csapat! - kiabált ránk Oskari. Erre mindenki befejezte az újdonsült párocska stírölését. - Előbb meccs, aztán a csajok, világos? Meg kell nyernünk, fiúk!
- A cséká szavai az edző szava is, hölgyek! - hangsúlyozta Edző bá. Szigorúan felmutatta a mutatóujját. - Ez egy tét nélküli döntő, de akkor is győznötök kell! Na nyomás!
Aztán egy csapatkiáltás után kiküldött minket a pályára.

Centerként kezdtem, balomon Tonival, jobbomon Reijoval, és ez a hármasunk általában jól is szokott működni, de most valamiért nem szórtuk úgy a pontokat, ahogy illett volna. Az első percekben többet hibáztam, mint szoktam, és nem értettem miért. Vainio hamar le is cserélte a sorunkat, és persze engem cseszett le, mihelyst leültünk a kispadra.
- Räikkönen, mi a francot művelsz? Nem véletlen állítottalak be kezdőnek! Nem engedem, hogy a pályán is olyan lomha legyél, mint az edzéseken. Szedd össze magadat, de kurva gyorsan!
Elengedtem a fejmosást, nincs szükségem erre, hogy észrevegyem a hibáimat. A fiúk csak jól vállon veregettek, ők aztán nem nehezteltek rám. Így is meglepő módon vezettünk, nem is kevéssel.
- Jól van, eddig nem rossz! - értékelt Edző bá az első harmad után. - De sokkal több akciót várok elöl és hátul is. Granlund, ne hagyd ennyiszer szabadon a pozíciódat! Kilsen, lehetne, hogy több kedvvel ütöd el azt a szerencsétlen korongot? Räikkönen, te meg kapard össze az energiáidat, mert megint center leszel. Järvinen balszél, Koskinen jobbszél. Letvala, te váltod Räikkönent, Mäite és Halmainen a másik kettőt. Világos voltam?
Mindenki bólintott. Mertünk volna mást tenni...

Másodjára már egész jól mozogtam a pályán, kezdtem bemelegedni a játékba. Már nyoma sem volt a kezdeti bénázásnak. Jó volt az összhang a szélsőkkel, pedig Vainio folyton váltogatta őket. Egyszer sem rakott minket ugyanabba a hármasba, úgyhogy alkalmazkodnunk kellett. Ezt azért tudta megtenni, mert az ellenfél fura módon nem volt olyan erős, mint vártuk, így lehetett kísérletezni. Érdekes, hogy még így is viszonylag könnyen hoztuk a második menetet.
- Nem játszanak teljes erőbedobással, ha nem tűnt volna még fel - oktatott ki minket az edző. - De ez nem jelenti azt, hogy ti visszavehettek, értitek? Ha kell, feltöröljük velük a padlót, ha már hagyják magukat. Úgyhogy döngöljétek őket a jégbe!
Tartottuk magunkat az edző szavaihoz. Jól esett kicsit odaverni a helsinki bandának. Már közel jártunk a győzelemhez, amikor az egyik bedobásnál viszont kimutatták a foguk fehérjét.
- Na mi van, azt hiszitek, hogy csak úgy hagyjuk, hogy nyerjetek? - vigyorgott a helsinkiek centere, amikor farkasszemet néztünk egymással.
- Nem csak hisszük, meg is tesszük! - vágtam vissza, győzedelmesen vigyorogva.
Ez persze már nem tetszett neki.
- Akkor nyisd ki jobban a szemed, Räikkönen! - vicsorgott, aztán teljes erejéből nekem vágódott.
Annyira váratlanul ért ez a támadás, hogy persze elszalasztottam a korongot. De nem ez volt a gáz. Hanem, hogy sikerült úgy ellöknie, hogy hátraesés közben az ujjaim durván túlfeszültek, amikor a kezemre támaszkodtam a jégen. Megakadályoztam, hogy elzakózzak, de utána nem éreztem az ujjaimat.
A bíró persze látta a szándékosságot, és rögtön kiállította a köcsög Nieminent. A srácok meg jöttek hozzám felkaparni a pályáról.
- Nyugi, egyben vagyok! - röhögtem, amikor láttam, hogy tök idegbetegek lettek.
- Megölöm ezt a barmot! - morogta Luka.
- Jól van Kimster, eleget pihentél már! - nyújtotta a kezét nevetve Mikael, amit el is fogadtam volna, de nem volt semmi erő az ujjaimban.
- Megy egyedül is haver! - mondtam végül, aztán inkább egyedül tápászkodtam fel.
Próbáltam pár mozdulatot csinálni az ujjaimmal, de mintha lefagytak volna. Már Vainio is kezdett ideges lenni a kispadról.
- Räikkönen, még ma visszaállsz a helyedre, vagy jössz ide ücsörögni egy kicsit?
Nem volt más választásom, játszanom kellett. Pedig baromira zsibbadtak az ujjaim, sőt az egész kezem. Nem is voltam valami jó ezek után. De nem adhattam meg az örömöt ennek a faszfej Nieminennek és a nyomorult csapatának, és persze Edző bának sem.
- Hallod, ha még egyszer nekünk jönnek, esküszöm kicsinálom őket! - fenyegetőzött most már komolyan Luka, amikor Reijót is elbuktatták. Szándékosan és elég durván. De Reijo rögtön felpattant, és már majdnem ő ment neki a srácnak.
- Kicsit begőzöltek - mondta Mikael, miután sikerült leszednünk a társunkat az ellenfélről.
- Érzik a vereség szagát - gonoszkodott Oskari. - Adjuk meg a kegyelemdöfést!

Végül csak két ponttal vertük a helsinkieket. De a győzelem az győzelem. A meccs végének szerintem a legjobban a bíró örült. Nem győzött fújni, főleg az utolsó harmadban. Előre sajnálom a bajnoki döntőt vezető bírót, aki ugyanezt fogja átélni.
De előbb magamat kellett sajnálnom, mert hiába voltam a második legtöbb pontot szerző játékos, megint én kaptam a legnagyobb pofont.
- Mi volt ez, he? - kérte számon Vainio a bukásomat. - Neked mentek, oké, de ki kérte, hogy ücsörögj a jégen még negyed órán keresztül?
- Nem éreztem az ujjaimat - magyaráztam, és mutattam is neki a kesztyűs kezemet, amit még mindig nem igazán tudtam mozgatni.
- Ugye csak viccelsz? - És egyszerűen kiröhögött.
- Edző bá, azért elég csúnyán ráesett - állt mellém Mikael.
- Engem az nem érdekel, Granlund! - förmedt rá az edző, aztán ismét rám nézett. - Formába kell hoznod magad a bajnokságig, különben szívhatok miattad, ha nem vagy képes feltápászkodni egy kis pöccintés után. Jövő héttől plusz erőnléti az edzések után, értve vagyok?
- Hát ez nagyszerű! - forgattam a szememet.
- Ha ki mered hagyni egyiket is, kiteszlek a csapatból! - fenyegetett meg komolyan.
Inkább meg sem szólaltam, különben már most utánam dobta volna a cuccaimat.
- Csapat! - fordult a srácokhoz, mielőtt még elvonultunk volna. - Szép játék volt, de nem akarok több ilyen agresszív megmozdulást látni! A döntőben nem lehet kiállított játékosom, világos? Fair play-jel győzünk, vagy sehogy! Véssétek az eszetekbe, gyerekek!

Nagy megkönnyebbülés volt lejönni a pályáról. De a feszkó jött velünk az öltözőbe is.
- Kicsinálom! - ordibált Rejo. Még mindig ott tartott, hogy elgáncsolták. - Esküszöm, megölöm, ha megint nekem jön! Még egy ilyen húzás, és fog nélkül fogja végigjátszani a döntőt!
- Nyugi, haver! - veregette hátba Luka. - Ha téged vagy bárkit felöklel még egy helsinki, annak a meccsnek véres vége lesz.
- Engem már az sem érdekel, ha Vainio kicsinál minket, de előbb én akarom kicsinálni ezeket a barmokat! - mondta Elias is a magáét.
- Na csigavér, srácok! - szólalt meg végre jó csékához méltóan Oskari. - Azért ott még nem tartunk. És ha bajnokok akarunk lenni, nem keveredhetünk bele egy istenverte öldöklésbe.
- A kurva anyjukat, ők kezdték az egészet! - folytatta Reijo. - Hát hogy fellökték Kimstert!
- Túlélem! - emeltem fel a kezemet. - De azért engem is felbasz ez az egész...
- Hogyne baszna fel, mikor csak így képesek leverni minket? - idegeskedett Janni is.
- Amúgy hé, srácok! - szólalt meg Petri, a kapusunk. - Mi vertük le őket, nem?
És ekkor jött rá mindenki, hogy a nagy ellenségeskedés közben egyébként mi nyertünk.
- Bazdmeg, tényleg!

- Akkor? Ez mit jelent?
- ÜNNEPLÉS! - ordította el magát a csapat egyszerre.
A feszkó gyorsan elmúlt, már mindenki azt találgatta, hogy egytől tízes skálán mennyire fog bebaszni. Én meg ekkor vettem észre a full lilla meg kék ujjaimat, amik a kesztyűben kétszer akkorára duzzadtak. Na...legalább már értem, miért zsibbadtak annyira...

Szóval ma inni kellett. És nem is volt kérdés, hogy rögtön a meccs után neki is kezdünk az ünneplésnek. Gyorsan spuriztunk kifelé az öltözőből. Edző bá már felszívódott, csak pár néző téblábolt még az előcsarnokban.
- Kimster! - És már megint teljes testtel nekem jöttek.
- Hé, Cart, megint sok vagy... - állítottam le a fiút. Néha nagyon buzisan tudott örülni.
- Bocs, haver! De nagyon nagy voltál. Megint! Gigamegaüberjó, vágod? - dicsért meg a szokásos amerikai szavaival. Aztán adott egy öklöst is, hogy tényleg ne tűnjön buzinak. - A többi fasz merre van?
- Jönnek...
- Baró! - csapta össze a tenyerét. Nem tudom, minek örült meg hirtelen. - Ma megint csapatjuk akkor?
- Naná! Kell valami, amitől ez megjavul - mutattam a bedurrant ujjaimat.
- Ez kemény! - röhögött, amikor meglátta. - De lesz mivel kezelni, garantálom. Van pár söröm, meg vodkám, de kéne egy kis utánpótlás...
- Nem probléma! - Ezt már nem Carter, hanem Aleksi mondta.
Aki épp most jelent meg új egy éjszakás kalandjával, a szöszi korissal. És tök természetesen belepofátlankodott a beszélgetésünkbe.
- Fasza, fizetsz mindent? - fordult felé Cart csillogó szemekkel.
- Na azért nem szakadt rám a bank! - nevetett Aleksi. - De beszállok egy pár üveggel. Apám most tankolt fel hétvégére, családi összeröffenés lesz. Nem fogja észrevenni, ha lenyúlok párat.
- Királyság! - pacsizott le vele Carter, aztán a csajra nézett. - De ugye te is jössz, Szöszi?
Jaana hezitált. Tanácstalanul fordult Aleksi felé, aki viszont bólogatott helyette is.
- Naná, hogy jön! Velem van - vigyorodott el, aztán átkarolta a lány derekát.
Az meg csak mosolygott. De legalább végre rám mert nézni. Fura volt, mert nem azt a magabiztos csajt láttam, aki pár napja szinte letuszkolt a pályáról. De így is volt valami szexis abban, hogy csak úgy  ácsorgott ott.
- A többiek a közeledbe se fognak érni, szívem! - bókolt Carter. De még mielőtt rákérdezhettünk volna, hogy kikre gondol, már ment is, hogy szóljon a többieknek az ünneplős buliról.
- Jó meccs volt, Kims! - gratulált Aleksi egy baráti öleléssel.
- Kösz. Csak az ujjam bánta...
- Azt látom - nézett le a kezemre. Nem tudtam nem észrevenni, hogy míg ő csak elfintorodott, Jaana tökre elsápadt az ujjaimat nézve.
- De legalább volt akció. Gondolom élveztétek... - mosolyodtam el ferdén.
- A legjobb meccsetek volt, amit láttam - vigyorgott Aleksi is, de közben a lány felé fordult.
Jaana megint hozta a zavarba jövős formáját. De aztán gyorsan összeszedte magát.
- Tényleg egy élmény volt - A hangja fura módon megint arra a menő edzős csajszira emlékeztetett. - Gratulálok, jól játszottál! Nem is értem, miért büntet az edződ.
És végre őszintén elmosolyodott. Szóval emlékezett az első gyors találkozásunkra.
- Ez van, ha jobb vagy, mint az edző fiatalkorában - vontam vállat.
Erre elnevette magát.
- Mindig is tudtuk, hogy az egód a helyén van, Kimster! - bokszolt mellkason a haverom.
- Na megszólalt! - adtam vissza ugyanezt. Jaana ezt is nevetéssel díjazta.
- Akkor Carternél ütközünk! - köszönt el egy öklössel, aztán a csajjal együtt megfordultak és elindultak a kijárat felé. A szöszi még visszafordult és hitetlenkedve rázta a fejét. Tuti, hogy bír.
Épphogy elmosolyodtam ezen, máris elvonták a figyelmemet.
- Kimi Räikkönen! - hallottam meg a nevemet, és amikor a hang felé fordultam, nem akartam hinni a szememnek.
Rasmus Vilaren, a helsinkiek edzője mért végig ferdén mosolyogva. Várta, hogy mit szólok ahhoz, hogy megszólított. Én is vártam, hogy ő mit szól ahhoz, hogy nem mondok semmit. Végül feladta.
- Csalódtam benned - kezdte mézes mázon hangon. - Azt hittem megint olyan gladiátor leszel, mint az előző meccseteken. Nem ezt vártam tőled. Akiről mindenki azt mondja, nemsokára a felnőtt válogatottban lesz.
- Nem mondja ezt senki - mondtam. Legalábbis nekem még senki nem szólt erről.
- Nem hát! - nevetett, aztán mélyen a szemembe nézett. - De nem is fogják, ha továbbra így pocsékolod el a tehetségedet. Jó játékos vagy, de nem elég jó. A csapatomhoz még biztos nem eléggé.
- Nem érdekel a csapata - jelentettem ki határozottan. Nem értettem, mire akar kilyukadni, de már kezdtem unni.
- Dehogynem érdekel - erősködött. Megint az a fölényes vigyor. - Ha nem most, hát majd a döntőben fog érdekelni, amikor lealázzuk a csapatodat. Akkor majd elgondolkozhatsz azon, hol is lenne a helyed...
- Mondja meg mit akar, vagy hagyjon békén! - türelmetlenkedtem. Irritál ez a pasas...
Elmosolyodott, aztán előhúzott a zsebéből egy kártyát. Firkantott valamit az egyik oldalára, aztán felém nyújtotta.
- Bizonyítsd be, hogy elég felnőtt vagy már! - mondta, aztán ment tovább.
Lenéztem a kezemben lévő kártyára és megfordítottam: egy telefonszám és egy helsinki cím szerepelt rajta. A csapatlogó és a csapatzászló mellett.
- Mit bambulsz Kimster? Irány csapatni! - támadt be hátulról Reijo és Luka.
Gyorsan zsebre tettem a kártyát. Ma már nem akarok többet a meccsre gondolni.

Útközben lecsekkoltam a mobilomat, Kiira pontosan huszonhétszer keresett. Ebből a fele üzenet volt, mindegyikben követelte, hogy adjak valami életjelet magamról. Hát ja, teljesen elfelejtettem, hogy ő most nem lesz ott a meccsen a többi korislánnyal. Bár igazából fel se tűnt, annyira el voltam foglalva minden mással. Most viszont semmi kedvem nem volt felhívni és fél órán keresztül hallgatni, hogy mennyire hiányzok neki és, hogy egész nap rám gondolt stb.. Mert fordítva ez nem nagyon volt igaz. De asszem ez megbocsájtható, mert fontos meccsünk volt, amit végülis megnyertünk. Most meg egy fontos ünneplés jön: a nap legjobb része! Meg is írtam neki ezt sms-ben.
Többre nem is lett volna időm, mert a srácok már félig szétszedték Carter lakását, és nekem is be kellett szállnom a buliba.
- Lemaradtál, haver! - jött oda hozzám Mikael két pohárral.
- A huszadik körről? - kérdeztem nevetve, és közben beleittam az egyik ciderbe.
- Arról is, meg az új álompár bevonulásáról - bökött a fejével a másik szoba felé.
- Mi van? - néztem rá értetlenül.
- Aleksi meg a szöszi koris lány - magyarázta, én meg nem kicsit lepődtem meg, hogy a haverunk tényleg elhozta a csajt. - Épp az előbb jöttek meg. Látnod kellett volna Aleksit, mintha ő lenne James Bond...komolyan nem értem, ez a lány hogy fér el az egója mellett...
- Szerintem köszönnünk kéne nekik...
El is indultam abba a szobába, ahol a legtöbben voltak. Kb 5-10 perce, mikor elvonultam sms-ezni, még feleannyian voltak, mint most. Carter nemcsak a hokicsapatot, de a fél ismeretségi körét elhívta a lakásába, ami most már tényleg a feje tetején állt. És tényleg ott volt Aleksi, mellette pedig Jaana.
- Elég dögös... - csúszott ki a számon, ahogy megláttam.
Mik csak nevetett.
- Kár, hogy már foglalt, mi? Mondjuk Kiira tuti megölne már csak ezért a nézésért is...
- Kiira nincs itt. Igyunk inkább, hagyjuk a csajokat! - koccintottam régi barátommal.
Nem akartam, hogy azt higgye, rá akarok startolni Jaanára, pedig nem nagyon tudtam levenni a szemem róla. Annyira nem idevaló és látszik rajta, hogy nem találja fel magát. Aleksi szokása szerint eldumálgat mindenkivel, ő meg csak ácsorog ott, mint valami díszbábu. Kezdtem megsajnálni, de nem sokáig, mert a srácok megrohamoztak.
- Ezt figyeld, Kims! - dugott az orrom elé egy citromot Reijo. Mikor megfordította, akkor vettem észre, hogy rajzolt rá két bandzsa szemet és egy foghíjas szájat is. - Na, tudod ki ez?
- Passz - rántottam meg a vállamat, de már most röhögnöm kellett a hülyeségén. - Te?
- Francokat! - szólt le sértetten. - Ez itt nem más, mint az a köcsög retardált, aki megpróbált felöklelni.
- Na ne már, hogy még mindig itt tartasz...
- De már! - erősködött, aztán szorosabban összenyomta a citromot a tenyerében. - És most lazán végzek vele a szemetek láttára.
- Beteg... - néztünk össze Oskarival, aki már a homlokát fogta a nevetéstől.
Reijót nem érdekelte, hogy hülyének nézzük, ezzel csak még jobban felpumpáltuk csóró gyereket. Összepréselte a szerencsétlen citromot, aztán egészben a szájába tuszkolta. A képe teljesen eltorzult, miközben rágta. Aztán egyszercsak nyelt egyet. Tényleg végzett vele. És rohant is a klotyóra, mert kicsit felkavarta a gyomrát a citromsav.
- Jézusom, jól van? - rohant oda hozzánk hirtelen egy szőkeség.
Kicsit megdöbbentünk, hogy egyáltalán érdekli más is Aleksin kívül. Meg azon is, hogy ezt most tök komolyan megkérdezte.
- Menj utána, kis szívem és majd meglátod! - küldte volna el Toni.
Szegény lány ugrott is azonnal, de amikor Luka utánakiáltott, megtorpant. Ugyanis azt javasolta, hogy ha már ott van, segítsen rajta, hiszen csak azért csinál ilyeneket, mert már nagyon régen volt nővel.
- Hogy lehettek ilyen disznók, amikor a barátotok kihányja a belét? - csóválta a fejét értetlenül.
- Látszik, hogy még nem ismersz minket, szivi! - karolta át Oskari. - De itt a tökéletes alkalom arra, hogy közelebbről is megismerkedjünk egy kicsit.
- Hé, haver, el a kezekkel! - szólt rá Aleksi, aki gyorsan kiszúrta, hogy a csajt taperolják.
- Mi van, selyemfiú? Nem látom a gyűrűt az ujján! - vágott vissza Oskari.
- Na jó, én azt hiszem szívok egy kis friss levegőt... - szólalt meg Jaana.
- Várj, csajszi, kikísérlek! - ugrott rögtön a Playboy-fiú, de a csaj meglepő módon lerázta, és egyedül sétált a terasz felé. Aleksi vállat vont és elkezdett beszélgetni két lánnyal, akik odamentek hozzá.
- Itt a lehetőség, Kims! - bökött oldalba Mik.
- He? - Nem értettem, mire céloz.
- Csapj le Jaanára, amíg Aleksi mással van elfoglalva - mondta vigyorogva.
Elmosolyodtam, aztán csak a fejemet ráztam.
- Nem fogok rányomulni.
- Ki mondta, hogy nyomulj? Csak dumálj vele! Látom, hogy nézel rá...
- Sehogy nem nézek. Nincs is itt - védekeztem.
- Haver... - nézett rám lesajnálóan. - Figyu, a csajod nincs itt, hogy jelenetet rendezzen. Nyugodtan dumálhatsz más csajjal is. Én simán kihasználnám.
- Akkor mindjárt odamegyek Eliinához - fordultam az egyik jégkoris lány felé, aki épp nagyon nevetett valamin egy másik csajjal együtt.
- Ne fárassz már! - türelmetlenkedett Mik, mire nevetnem kellett. Ilyenkor úgy nézett ki, mint egy morgós törpe.
- Jó'van, majd később megkeresem - mondtam végül.
Úgyis kellett innom egyet Tonival, aztán végignéztem Reijo újabb baromságát, amikor kihajolt az ablakon és úgy engedett le egy üveg vodkát a negyedikről. Fogadott Carter egyik osztálytársával, hogy ha épségben leér az üveg, kap még egy ugyanolyat. Reijo meg imádta a vodkát. Ahogy én is.

Egy órával később már annyira fejembe szállt a pia, hogy csak züllöttem a fiúkkal. Egymás részegségén röhögtünk, mert ilyenkor mindenki idiótán viselkedett. A jófiú Mikael is aratott a hirtelen kitalált nagyon szar vicceivel, Oskari bemutatta, hogy még holtrészegen is képes kézen állni, Luka meg undorítóbbnál gyomorforgatóbb piakeverékeket húzott le egy-egy rókázás után.
Én már elértem azt az állapotot, amikor nem akartam hülyét csinálni magamból, úgyhogy amíg ők műsoroztak, kimentem a teraszra rágyújtani. Egy srác éppen akkor dugta le a nyelvét egy koriscsaj torkán, aki kicsit zavarba jött, mert sajnos ismertem a pasiját, akit épp most csal meg. El is vonultak, valószínűleg a fürdőbe, hogy tovább nyalakodhassanak. Legalább egyedül maradhattam.

Tök szerencse, hogy sikerült megmentenem egy szálat Carter egyik idősebb haverjától, aki szobára vitt egy lányt és ott felejtette a nappaliban a cigisdobozát. Mindenki rámozdult, de senki nem vette észre, hogy egy csóri szál még benne maradt a legalján. Én nagy hasznát vettem most.
- Adsz egy kicsit? - zavart meg valaki csendes magányomban.
Ránéztem és egyszerűen elröhögtem magam.
- Felejtsd el!
- Most miért? Nem kértem elég szépen? - kérdezte meglepve.
Úgy látszik, tényleg szívni akar. Most én is meglepődtem.
- Ez az utolsó szálam és ez most nagyon kell nekem - mondtam.
- Nekem is nagy szükségem lenne most rá!
- Szerezz magadnak! - rántottam meg a vállamat, és jó hosszan kifújtam a füstöt.
Sértetten összevonta a szemöldökét, aztán csak ennyit mondott.
- Te egy világi bunkó vagy!
Na ekkor nem bírtam tovább és a visszafojtott nevetéstől meg a cigifüsttől köhögnöm kellett.
- Elnézést, hercegnő, hogy nem adok dohányt, és nem hódolok be kegyednek, mint mindenki más.
Ezzel annyira megleptem, hogy még a szája is kinyílt. Baromi jól szórakoztam rajta.
- Miről beszélsz?
- Rólad, szivi! - fordultam felé. - Idejössz, mint valami kisasszony. Befoglalod az arénát. Megszeretteted magad a bájgúnár haverommal, aki elhoz a győzelmi bulinkra. És van pofád elkérni a cigimet.
Most elmosolyodott és karba tette a kezét.
- És neked melyik fáj a legjobban?
Bakker, erre a kérdésre nem voltam felkészülve.
- Hát...az, hogy tarhálni akarsz.
Az arckifejezését látva nem erre számított. De próbálta leplezni.
- Hát...lehet, hogy nem volt túl kedves dolog, hogy csak így rád rontottam. De tényleg szükségem lett volna egy szálra - mondta, miközben rákönyökölt a terasz korlátjára és ő is nézelődni kezdett.
- Egy sportlady minek bagózik?
- Egy profi hokis minek bagózik? - kérdezett vissza pimaszul. Ez tetszett.
- Most részeg hokis vagyok, nem profi - válaszoltam lazán.
- Már értem, miért utál annyira az edződ.
- Leszarom...
Rám se nézett, csak mosolygott a távolba.
- Furák vagytok - elmélkedett. - Annyi idős vagyok, mint ti és mégis annyira kívülállónak érzem magam közöttetek.
- Ezzel nem fogsz meghatni - nevettem, miközben szívtam egyet a cigiből. Tudtam, hogy még mindig erre pályázik. De azzal, hogy magát sajnáltatja, még nem fog kapni belőle.
- Csak beszélgetni próbálok - védekezett.
- Aha, persze...
- Most miért mondod ezt? - ráncolta a homlokát értetlenül.
- Ismerem a csajokat...és a módszereiket.
- Engem nem ismersz - fújtatott, mint valami sértett macska.
Ránéztem és volt valami izgató benne.
- Biztos, hogy igazából egy tüzes kis vadmacska vagy, csak ezzel a szende szűz dumával nyomulsz....
Most már nem csak meglepett volt, de rendesen meg is döbbent.
- Semmit sem tudsz rólam! - kérte ki magának.
- Dehogynem. Dögös vagy, iszol, bulizol, bagózol...vagyis bagóznál... és lelki dumákat nyomatsz. Mint az összes többi csaj - összegeztem.
- Te meg ugyanolyan arrogáns fatökű, mint minden pasi! - vágta hozzám mérgesen és már épp el akart volna menni a korláttól, amikor megfogtam a karját.
- De te pont ezt bírod... - mondtam, és egy pillanat alatt olyan közel léptem hozzá, hogy megdermedt.
Nem is válaszolt, csak bámult rám és mintha parázott is volna, amikor a nyakához hajoltam. Épphogy súroltam a számmal a bőrét, éreztem, hogy libabőrös lesz és gyorsabban veszi a levegőt.
Aztán már csak a fájdalmat az arcomon...
- Barom! - mondta ingerülten, miután felpofozott.
Amíg az arcomat dörzsöltem, már el is húzott a teraszról. Láttam az ablakból, hogy a lakás másik felébe veszi az irányt, aztán eltűnt.
Hát erre nem számítottam. Mi a francot képzel ez a nő? Biztos ez volt az ára annak, hogy nem adtam ebből a kibaszott cigiből.Még egy slukk maradt benne, de mikor megint rátámaszkodtam volna a korlátra, sikeresen leejtettem a negyedikről.
Néztem ahogy az égő szál landol, pont ott, ahol egy lány kiviharzott az épületből. Jaana volt az, épp felrángatta magára a kabátját, és átvágott az úton. Pár másodperccel utána a selyemfiúja is rohant utána.
Legalább egyikünknek jó éjszakája lesz.