Heartbreaker 3. - Ismeretlen világ

Sziasztok!
Meghoztam a másik történet folytatását, amiben már picit megindulnak az események, remélem tetszeni fog és véleményezitek is a történteket. Bár egy picit tartok tőletek :)
Kicsit másfelé kanyarodva...Elképesztően boldog vagyok a futam miatt, amit annyira végigizgultam, hogy a végén amikor felálltam, még szédelegtem is egy kissé :D Nekem ez a dobogó a gyengém  - ebben a sorrendben - szóval rémesen örülök annak, ahogy alakult ez a nagyon de nagyon szoros verseny. Még sok ilyet! :)
Végszóra jó olvasást! :)


- Meddig akarsz még duzzogni? Csak mert jó ha tudod, hogy ha ráncolod a homlokodat, akkor hamarabb lesznek ráncaid. - osztotta meg velem ezt a rendkívül fontos infót az unokanővérem, aki néhány perccel ezelőtt ismét kiborított és nemcsak a jelenlétével.
Brittany és én az apjától kapott magánrepülőn utaztunk Spanyolországba, egészen pontosan Barcelonába, ahol a Forma 1 mezőnye ezen a hétvégén letáborozott. Ezen a csütörtökön kezdődik meg a szüleim szerint "az új életem", amiben sem Matt, sem a korábbi elképzeléseim, sem a mérhetetlen csalódottság nem lesz
jelen. Bezzeg Brittany-t nem felejtették ki a programból, mellettem ült virágmintás nyári ruhájában és bazi nagy pink kalapjában és éppen a tökéletesen manikűrözött körmét vizslatta, miközben folyamatosan engem bosszantott. Már akkor tudtam, hogy egy percet sem fogok kibírni mellette, amikor ártatlanul integetve felém várt a Heathrow repülőterén.

- Megtennéd, hogy nem piszkálsz állandóan? - fordultam felé meglehetősen bosszúsan. Már a jelenléte is zavart, meg az is, hogy akárhányszor csak ránéztem, az a pillanat ugrott be, amikor Matt karjaiba hetyeg. Sosem bírtam az unokanővéremet, mert elég sok sérelmet okozott már nekem, de a tudat, hogy miatta ment tönkre a kapcsolatom és ő az okozója annak is, hogy elúszott álmaim élete és boldogsága, még rosszabb fényben tüntette fel nálam. Egyenesen undorodtam tőle.
- Jól van na, csak gondoltam kiengesztellek valamivel, ha már ilyen rosszkedvű vagy. - próbálkozott kedves unokatesónak tűnni, de ettől megint csak hányingert kaptam tőle.
- Kiengesztelni? - nevettem fel. - Ahhoz te nem értesz, Brittany! Tedd meg nekem azt a szívességet, hogy nem nehezíted meg még jobban az életemet az örökös okoskodásaiddal és ezzel a nyávogással, jó?
- Jézusom, beléd meg mi ütött? - forgatta a szemét, miközben a miniatűr tükrében vizsgálgatta a rúzsos száját. - Jobb lesz, ha lenyugszol, mindjárt megérkezünk!
- Hála az égnek! - kukkantottam ki az ablakon, ahol már felfedezni véltem a spanyol kikötőváros partját.
Egyenesen egy szállodához vezetett a repülőtéren ránk váró sofőr. Na igen, a nagybátyám, Brittany apja, aki elintézte nekünk ezt az egész cirkuszt, nem bízott semmit ránk, foglalt két pazar lakosztályt Barcelona egyik legmenőbb szállodájában és állandó sofőrt meg magángépet pilótával rendelt el mellénk. Egy 'gondoskodó apa', meg kell becsülni.
- Melyik csapathoz vagyunk meghívva? - érdeklődtem az unokanővéremtől, akivel együtt autóztunk ki a pályára. - Csak mert fogalmam sincs, hogy mibe csöppentem bele. - mérgelődtem sértetten.
Egy picit még mindig haragudtam anyámékra, akik csak úgy elküldtek utazgatni a világba, noha tudom, hogy tényleg szükségem lehet ilyesmire, ha ki akarom heverni a szakításunkat Matt-tel. De miért pont ezzel a nőszeméllyel, akivel világéletünkben tűz és víz voltunk és soha nem értettük meg egymást? Ez fájt a legjobban, hogy a szüleim nem tudják elhinni, mennyire rossz a viszonyunk Brittany-val. Még hogy ez az utazás majd elrendezi kettőnk kapcsolatát? Frászt!
- A Lotushoz...legalábbis azt hiszem ez a neve. - kuncogott drága rokonom és a szájával csücsörítve bámult ki az ablakon, ahol az elsuhanó utcákat szemlélte. - Júúúúj, tudok egy jó pár klubot itt, feltétlenül el kell majd jönnünk! A spanyolok igazi macsók, bármire kaphatóak!
- Nem akarok veled bulizni! - akadtam fent újfent a viselkedésén. Totál nem érdekli, hogy szerelmi bánat miatt jöttem el otthonról és az sem, hogy igazából neki köszönhető az is, hogy ilyen lelkiállapotban vagyok. - És pasizni sem, te üresfejű! Szerinted Matty után tudnék egyáltalán pasihoz közeledni?
- Most miért, Haley, egész hátralévő életedben rajta akarsz keseregni? - vonta fel hibátlanul rendezett szemöldökét. - Legyél már egy kicsit felnőttebb és ne viselkedj úgy mint egy összetört szívű kamaszlány!
Legszívesebben megmondtam volna neki a magamét, de ennek egy csepp agya sincsen, felesleges bármit is megmagyarázni neki, a "pasi, buli, ruci, pink, barinők" szavakon kívül nem nagyon fér el a fejében bármi értelmes.
Amikor végre megérkeztünk a pályára - legalábbis nekem azt mondták, ott vagyunk -, Brittany otthonosan mozogva elindult egy nagy kapu felé és a retiküljéből kivett két kártyát, az egyiket nekem adta.
- Ezzel tudsz közlekedni be-ki. - vetette oda félvállról, mert jobban lefoglalta, hogy ragyogó mosollyal mutassa be magát a kapunál álló ellenőröknek. Brittany Bennetts bemutatkozása elkezdődött. - Ne bámészkodj már, még ma akarom látni a drágát! - sürgetett, amíg én a hatalmas épületeket csodáltam, amiken különböző csapatok logói és színe szerepeltek és emiatt csak lassan lépkedtem előre.
- Milyen drágát? - kíváncsiskodtam, mire az unokanővéremnek széles mosoly futott végig az arcán.
- Ha sietnél, akkor már láthatnád is. - türelmetlenkedett és ha lehet még jobban kopogott a magassarkúja a betonon.
Mivel felcsigázott, én is sietősebbre vettem a tempót, habár teljesen idegennek éreztem magam ebben a környezetben, és szerettem volna előbb kicsit körülnézni. Igazság szerint egy picit tartottam is attól, hogy rögtön bedobnak a mély vízbe és erősen az volt a gyanúm, hogy ez az egész nem fog tetszeni nekem.
- Megérkeztüüünk! - ujjongott, amikor megálltunk egy fekete-arany festésű épületnél. A feliratot olvasva meglepődtem, hogy Brittany agyában tényleg megmaradt a Lotus elnevezés, ugyanis ez volt a csapat neve. Rögtön be is lépett az ajtón, mivel felmutatta a nyakában lógó kártyáját, én pedig egyre jobban izgulva követtem jobb híján. Az unokanővérem olyan gyorsan masírozott a különböző folyosókon keresztül, hogy esélyem sem volt körülnézni, hogy egyáltalán hol vagyok. Mire észbekaptam, már egy tágas helyiségben találtam magamat, több fekete-arany egyenruhás emberrel együtt, akik egy pultnál sorakoztak és néhány szintén uniformist viselő lánytól ételt és italt kaptak. Azt hiszem valamilyen étkezőben lehetünk.
- Brittany! - örült meg egy srác az unokanővéremnek, aki egyike lehetett a csapattagoknak.
- Miguel! - visította Brittany és odatipegett a srác karjai közé. - Úúúú de jó újra látni!
- Téged jó újra látni, szépségem! - csodálta meg az amúgy is pöffeszkedő mellét Brittanynak, de ő vigyorogva tűrte, amíg mindenki figyelme rá nem irányult. - És te ki vagy, hercegnő? - pillantott rám a fiú.
- Ööö....a nevem Haley. - nyújtottam a kezemet zavaromban és éreztem az emberek figyelmét, ami egy kissé feszélyezett. Miguel egyszerűen kinevetett és lazán átölelt, amitől még jobban megrémültem.
- Ne aggódj virágszál, nálunk így szokás köszönni. - vigyorgott rám széles mosolyával. - Miguel vagyok.
- Egy spanyol csapattag? - tippeltem, mert a kinézete és a neve alapján erre tippeltem.
- Eltaláltad. - nevetett, majd végigjáratta rajtam a szemét. - Te is nagyon csinos vagy. Le se tagadhatnád, hogy ez a szöszi a rokonod. - szólt oda a mellette feszítő Brittanynak. Én inkább nem is válaszoltam erre, amúgy is túlságosan zavarban éreztem magam a spanyol fiú hirtelen közeledésétől.
- Na de Miguel, hol van a sztárocskátok? Úúúúgy akarok már talizni vele! - faggatta Brittany Miguelt.
- Szerintem nemsokára ő is befut. - kacsintott rá az unokanővéremre. Vajon kiről beszélnek?
- Ó, hát megérkeztetek! - sietett elénk a nagy tömegben egy szemüveges, kerek fejű férfi.
- Eric, olyan jó újra itt lenni! - ugrott a karjaiba Brittany, mire a pasas furcsa arckifejezéssel viszonozta az ölelést. - Elhoztam az uncsihugicámat is, látod? - mutatott rám, mintha a kiskutyájáról beszélne.
- Nagyon örülök, hogy itt vagy. - fogott velem kezet a férfi, majd bemutatkozott. - Eric Boullier vagyok, ennek a meglehetősen vidám csapatnak a vezetője. Már nagyon vártuk az érkezéseteket!
- Haley Bennetts. - mosolyogtam rá udvariasan. - Mi köszönjük a lehetőséget! Itt minden olyan...furcsa. - böktem ki kínomban, mert valami pozitívumot akartam mondani, de csak ennyire futotta tőlem.
- Majd megszokod. - simította meg a karomat bátorítóan. Barátságos embernek tűnik. - Nézzétek, éppen most teszi tiszteletét nálunk a Jégember is. - mutatott a hátam mögé és amikor megfordultam, láttam, hogy egy elég komor képű pasi sétál be lazán az étkezőbe. Ki ez, hogy mindenki őt nézi? És milyen Jégembert emlegetett Eric?

- Szevasztok! - intett lazán a belépő személy, mire mindenki nagy hanggal köszöntötte. Nagyon furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy ki lehet ez a csávó, akit ekkora figyelem övez, mihelyst megjelenik. Éppen oda akartam fordulni az unokanővéremhez, hogy megtudakoljam tőle, de azzal kellett szembesülnöm, hogy Brittany felsikkant és a pasi nyakába ugrik, majd nagy cuppanós puszit ad az arcára.
- Kimiiiiiiii, végre itt vagy! - csimpaszkodott a nyakába, a csávó pedig röhögve próbálta lefejteni magáról a karjait.
- Én is hiányoltalak, Brittany! - nevetgélt és bár én kiéreztem a hangjából a gúnyt, Brittany nem vette a lapot.
- Tényleg? Nekem is nagyon hiányoztál! - vigyorgott és még egyszer megpuszilta az összezavart srácot.
- Oké, szerintem elég lesz. - tolta el magától a lányt, aztán meglepetésemre ahogy beljebb jött, rajtam akadt meg a szeme. Bár nem csodálom, mert úgy bámultam őt, mintha életemben először látnék embert.
De ahogy rám nézett, az a tekintet egyszerűen sokkolt. Pár pillanatig pislogni is elfelejtettem, annyira letaglózott az a megfélemlítő energia amit felém közvetített. Inkább ránéztem a mellette álló Brittany-re, aki még mindig rajta lógott és a karját simogatta.
- Csáó, Kimi, jó, hogy befutottál! - köszöntötte Eric férfias kézfogással, mire a srác levette a napszemüvegét.
Csak akkor sokkolt igazán, amikor megláttam a szeméből áradó hűvösséget, amit a főnöke felé nem is közvetített, mert mosolyogva váltott vele pár szót. - Látom Brittany már nem okozott meglepetést. - vigyorgott Eric hol a pasira, hol az unokatesómra nézve.
- Én sem számítottam ilyen lerohanásra. - pillantott Brittany-ra ferdén. Ahogy az unokanővérem rámosolygott, már éreztem, hogy van itt valami, amiről nem tudok.
- Ő itt az unokahúga, Haley. - mutatott ekkor hirtelen rám a csapatfőnök, én pedig hirtelen elfelejtettem levegőt venni, amikor a srác rám emelte a tekintetét. Nem tudom miért, de azt éreztem, hogy félek tőle.
- Nem hasonlítotok. - jegyezte meg, ahogy látványosan végigmért. Éreztem, hogy teljes mértékben elpirulok, de igyekeztem úrrá lenni magamon. Kicsit meglepett hogy nem is mutatkozik be, de gondoltam, ha már ő férfi létére ilyen udvariatlan, akkor majd én kezdeményezek, bármennyire is nehezemre esett.
- Haley Bennetts. - nyújtottam a kezemet, de rögtön meg is bántam, amikor egy lenéző vigyorral előbb a kezemre, majd rám nézett. - Ööö...örülök, hogy megismerhetlek. - makogtam totális zavaromban.
- Kimi. - bökte ki végre legalább a keresztnevét és egy örökkévalóság után végre megfogta a kezemet és lassan megrázta. - Üdv itt, bármeddig is maradsz. - tette hozzá valamivel kedvesebben, amin elmosolyodtam.
- Jaj, Kimi, úgy vártam már, hogy talizhassunk! - rondított be az amúgy is élettelen beszélgetésünkbe Brittany és újra Kimi nyakába csimpaszkodott. - Olyan jól sikerült az a múltkori buli, meg kéne ismételnünk, nem?
- Buliból jövök, de ha letudtam a sajtót elnézhetünk valahová. - mosolyodott el féloldalasan és a bensőm megérezte, hogy valószínűleg ez a "lábremegtető" szexepilje, amivel Brittany-t tüntette ki.
- De előbb a munka, aztán a szórakozás. - veregette hátba Eric, Kimi pedig a szemét forgatva visszavette a napszemüvegét és elsuhant mellettem Brittany-val az oldalán. Pislogva néztem utánuk, ahogy eltűntek az egyik folyosón.
- Úgy látom, Miguel-lel már egész jól megbarátkoztál, majd ő körbevezet, ha szeretnéd kicsit megismerni ezt a környezetet. - karolt át kedvesen Eric, amikor én még mindig letaglózva ácsorogtam.
- Persze, oké... - motyogtam, de közben rémesen éreztem magamat, amiért az unokanővérem csak úgy itt hagyott ezernyi ismeretlen emberrel körbevéve. Bár ha jobban meggondolom, inkább idegen arcok legyenek a közelemben, mint ez az irritáló nőszemély.
- Na akkor hol kezdjük? - lépett mellém Miguel nagy mosollyal az arcán. Szimpatikus a fickó.
- Ki ez a Kimi? - csúszott ki a számon akaratom ellenére, ami belülről foglalkoztatott, majd hogy mentsem a helyzetet, tovább kérdezgettem. - Úgy értem, milyen szerepet tölt be a csapatotokban? Ő a nagyfőnök?
- Neeeem. - nevette el magát, de amikor értetlenül meredtem rá, lefagyott az arcáról a vigyor. - Komolyan kérdezed? Totál fogalmad sincs róla, kicsoda Kimi Räikkönen?
- Legalább most már a vezetéknevét is tudom, bárhogy is kell kiejteni. - morfondíroztam el. - Amúgy halvány lila gőzöm sincs. De így első benyomásra elég félelmetes....és kicsit tapló alaknak tűnik.
- Hát ez kész! - fogta a fejét nevetve. - Idejössz a Lotushoz, és nem ismered a sztárpilótát?
- Ó, szóval pilóta! - világosodtam meg. - Az ugyanaz, mint a versenyző?
- Persze, hogy ugyanaz, te jó ég! - törölgette a szemét a spanyol srác a nevetéstől. Nem értettem, mi ilyen vicces, de szemlátomást jól szórakozott rajtam. - Mekkora F1-analfabéta vagy! Azt legalább tudod, hogy mi az a versenyautó?
- Nagyon vicces. - húztam el a számat. Úgy érzem, most teljesen hülyének néz a csávó.
- Na jó, figyelj, ha akarod, elmagyarázom a dolgokat. - mondta leküzdve a röhögőgörcsét és a karomat megfogva kivezetett a csapat épületéből ki a betonos részre. - Ez itt a paddock. - mutatott körbe. - Ezek pedig a motorhome-ok, ahol úgymond lakunk a szállodán kívül. Kimiék pedig most oda mennek. - mutatott egy még nagyobb épületre, amin a "Médiaközpont" felirat állt. - Interjúkat fognak adni a versenyzők.
- És Kimi az egyedüli versenyzőtök? - érdeklődtem. Más pilótát még nem láttam fekete-arany felsőben.
- Nem, mindkét csapatnak két pilótája van. - magyarázta tovább vidáman, látványosan élvezve, hogy oktathat. - A másik srác Romain, ő már rég itt van és lehet, hogy már körbejárja a pályát a mérnökeivel.
- Szóval ez a Kimi...milyen név ez egyáltalán? - fordultam felé értetlenül. - A vezetéknevével már nem is próbálkozok...mi is volt?
- Räikkönen és egyébként ez egy finn név. - suttogta bizalmasan.
- Miért kell csendben mondanod? - furcsállottam a hirtelen átváltott hangnemet.
- Mert überciki, ha valaki itt nem tudja, ki az a Kimi Räikkönen! - kuncogott továbbra is, én meg kezdtem egyre bénábbnak érezni magam, ahogy folyamatosan beégek az ilyen kérdéseimmel.
Miguel nagyon segítőkészen mesélt egy kicsit Kimiről, ami a pályafutását illeti. Megtudtam, hogy pár évvel ezelőtt nyert már egy világbajnoki címet és a tavalyi évben tért vissza elég sikeres szerepléssel. Mondanom sem kell, hogy nem igazán ezekre az adatokra voltam kíváncsi, sokkal inkább az izgatott, amit percekkel ezelőtt láttam az étkezőben.
- És honnan ismeri ilyen jól az unokanővérem? - böktem ki azt a kérdést, amire már rettenetesen kíváncsi voltam. - Úgy ugrott a karjaiba, mintha legalább tíz éves házasok lennének!
- Elég közelről ismerik egymást. - nevetgélt, nekem meg kitágultak a szemeim, ahogy mesélni kezdett. - Év elején volt egy szponzorbuli, amikor a Burn-nel aláírtunk erre az évre.
- És Brittany el is ment oda, ugye? - Rémlett valami, hogy az unokanővérem ezzel hencegett még február táján.
- És rendesen be is dobta magát a bulizásba. - kuncogott, még jobban felkeltve az érdeklődésemet. - Folyt ott minden, ami legalább egy százalék alkoholt tartalmazott. Szinte mindenki seggrészegre itta magát, még a nagykutyák is. - emlékezett vissza röhögcsélve. - Brittany pedig becserkészte a részeg Kiminket.
- Micsoda? - kerekedett el a szemem és kis híján felsikítottam megdöbbenésemben. - Azt mondod....
- Igen, egymásra találtak azon a bulin. - vigyorgott ahogy felém fordult. - Erről nem számolt be az unokatesód?
- Öööö....hááát. - próbáltam kutakodni az emlékeimben, de csak az jutott eszembe, amikor a buliról akart mesélni és én elzavartam valami ürüggyel, hogy nem érdekel. - Azt hiszem említette, hogy felejthetetlen éjszakája volt egy jó pasival, de....micsoda? Álmomban sem gondoltam volna, hogy ezzel!
- Figyelj, biztos forrásokból tudom, hogy a női szemekben Kimi egy jó pasinak számít.
- Miféle biztos forrásokból? - érdeklődtem.
- A húgom odáig meg vissza van érte. - árulta el nevetve. - Láttam ám, hogy neked is leesett az állad tőle.
- De nem azért, mert tetszik. - fintorogtam. Mekkora hülyeség ez! Különben is, hogy nézhetnék úgy egy pasira, hogy még mindig a volt vőlegényem jár a fejemben? Most esélytelen, hogy egyáltalán valakit olyan szemmel nézzek. - Nem is tudom...kicsit félelmetes. - vallottam be félénken. - A hideg is kirázott tőle.
- Az a beceneve, hogy a Jégember. - ismertetett velem egy fontos infót. - Híres arról, hogy elég távolságtartó tud lenni az emberekkel, csak a közeli ismerősök tudnak a kegyeibe férkőzni.
- Brittany már elérte ezt? - kíváncsiskodtam leplezetlenül.
- Szerintem már jó úton halad. Szemlátomást Kiminek sincs ellenére, ha néhány éjszakát vele tölthet. Főleg amióta elváltak a feleségével, biztosan élvezi ezt a kötetlen viszonyt az unokanővéreddel!
- Ezek viszonyba is keveredtek egymással? - hökkentem meg. Olyan információhoz jutottam, amire egyáltalán nem számítottam. Bármennyire is ki nem állhatom Brittany-t, ebben a pillanatban nagyon szívesen kifaggattam volna erről az egészről. De egyelőre csak Miguel-lel érhettem be.
- Erről én sem tudok olyan sokat, csak azt, hogy Brittany Melbourne-ben, az első futamon is velünk volt a Burn képviseletében és mivel Kimi megnyerte a versenyt, megint jól sikerült kettejük éjszakája.
- Nem hiszem el! - bámultam tátott szájjal a spanyol Lotus-osra. - Hogyhogy te ennyi mindent tudsz?
- Szeretem a pletykákat. - vont vállat széles vigyorral az arcán. - Ha akarod mesélhetek még pár érdekességet Kimiről, meg úgy amúgy a csapat életéről. Van pár cikis sztori a tarsolyomban.
- Szívesen meghallgatom. - mosolyodtam el és máris kezdett egy kicsit jobb kedvem lenni, amit eddig nem tapasztaltam, amióta felszálltam Brittany magángépére. Érdeklődve hallgattam a vidám és meglehetősen pletykás srácot, ahogy beavat a Lotus csapat privát életébe. De közben egyetlen kérdés foglalkoztatott: mi lehet Brittany és Kimi között? És ha ma is együtt mennek bulizni, akkor tényleg létezik, hogy az unokanővérem egy F1-es világbajnok szeretője?
Azt hiszem ez a F1-es kaland máris érdekes meglepetésekkel kezdődik és rögtön felkeltette a kíváncsiságomat, hogy mennyi mindenben lehet részem itt. Mi jöhet még?