Rész-előzetes: 100. fejezet

Sziasztok! :)
Közkívánatra egy kis részlet az utolsó fejezetből. Csak annyit tennék hozzá, hogy ahogy a történet során akármikor, most is BÁRMI megtörténhet! ;)
Kedden, amilyen hamar ideérek, felteszem a teljes részt!
U.i.: pár sort kiollóztam a (...) részeknél.

A gála napján sok minden megváltozott. Hirtelen akkor döbbentünk rá, hogy vége a szezonnak és ezután kezdeni kéne valamit azzal, hogy mi azért még együtt vagyunk. Aztán elkövettük a bakit, és azonnal felrémlett a lehetőség, hogy sokkal komolyabban kell számolnunk egymással és a következményekkel, ami rémisztő volt. Aztán jött a reggeli összekapás, ami még ijesztőbb volt. Mindig is utáltam Kimivel veszekedni, de ez a mostani túl komoly dolgokról szólt és a lelkem mélyén tudtam, hogy igaza volt mindenben, mert túlzásokba estünk aznap éjjel. De sikerült megrémisztenie azzal, hogy teljesen kiakadt és állandóan éreztette velem, hogy ez miattam van. Miattam volt dühös és frusztrált. Hát ez üldözött el tőle, amikor a terhességi teszt ürügyén leléptem.
(....)
- Így akarod komolyan ezt az egészet köztünk? - kérdezte nyugodtan, bár a hangjából csak úgy sütött a feszültség. - (....) Így hogy a francba tudnálak komolyan venni?
Igaza volt. Rohadtul. És fájdalmas volt beismerni, hogy én kértem arra, hogy gondolkodjon el magán, közben meg igazából nekem kellett volna magamra néznem és meglátni, hogy már nem csak magamra kell gondolnom ilyen esetekben, hiszen ketten játszunk ebben az összetett játékban, amit kapcsolatnak neveznek. Egy büdös szóra nem voltam képes ezek után. A megalázottság csendre kényszerített.
- Figyu... - folytatta valamivel nyugodtabban, bár egyértelmű volt előttem is, hogy csak visszafojtja, ami benne van - Azért intéztem el ezt a pár napot, mert gondoltam ez elég erős válasz arra, hogy komolyan akarlak, nem csak az üres napjaimra - Meghatottan néztem rá, de ő nem viszonozta ezt a pillantást - De most már kurvára nem tudom, mi értelme, ha te ugyanúgy passzolsz engem. És az a leggázabb, hogy pont akkor hagysz ki az életedből, amikor jogom lenne tudni róla, hogy mi van veled. És most nehogy cirkuszolni kezdj, hogy megint ezzel a szöveggel jövök! - emelte fel az ujját figyelmeztetően. Felesleges volt, most először éreztem úgy, hogy jogosan mondhatja... - Jól ismersz, tudod, hogy amit kurvára nem viselek el, az a hazudozás. És most pont te csináltad ezt. Marhára köszönöm, szivi! - fejezte be gúnyosan.
Nem tudom, mi volt fájdalmasabb jelen pillanatban. Az igazság, vagy az igazság. Vagy inkább az, hogy Kimi olyan kíméletlenül szembesített vele. Hát igen...'asszem' ez utóbbi nagy fölénnyel győzött.
- Igazad van, mindenben - ismertem el szomorúan - Te is az életem része vagy, sőt egy nagyon fontos része és minden jogod meg lett volna ahhoz, hogy tudj arról, mit csinálok. De láttam, hogy mennyire frusztrál az, hogy hirtelen előjött az esélye annak, hogy nagyon komolyra forduljon a kapcsolatunk. Először felajánlottad a villádat, de feltűnt, hogy néztél rám, amikor a volt feleséged ruháiban kávéztam és amikor a terhesség-rizikóról veszekedtünk. Kicsit gyorsabban történt ez az egész, mint gondoltad, nem? Nekem legalábbis úgy tűnt. Ezért láttam jobbnak, hogy inkább intézkedek egyedül, nem azért, mert nem akartam együttműködni veled. De jogosan háborodsz fel, tényleg tartoztam volna neked azzal, hogy legalább tudatom veled, mi történik velem. És az sem ment fel engem, hogy tényleg csak jó szándékból nem mondtam el mindent a tesztről és a hollétemről. Nem jövök már azzal a kifogással, hogy neked akartam idegeket spórolni, úgysem fogadod el. Csak kérlek szépen, ne haragudj! - néztem rá bocsánatkérően.
(....)
- (....) Úgy szeretném, ha ez a pár nap még oké lenne... aztán akár haragudhatsz is rám, vagy bármi mást, ami jól esik. Csak ezt most ne rontsuk el, jó?
- Kicsit elkéstél ezzel - mondta színtelen hangon.

Folyt. köv. :)