2016. január 2., szombat

Jégen Edzett Férfi 6.

Első évad: A Jégen edzett férfi

6. fejezet: Nyomulás
(a kép csak illusztráció)

Reggel megint nem voltam a toppon. De amikor beértem a suliba és azt láttam, hogy öreg barátom egy csajjal beszélget, rögtön kipattantak a szemeim.
Közelebb lopakodtam és láttam, hogy a csaj nem más, mint Eliina, az egyik legdögösebb koris. Na ez igen! Mosolyogtam egyet, de inkább vártam. Nem akartam belebaromkodni a beszélgetésükbe. Odébb álltam és megtámaszkodtam az egyik oszlopnál, ahol még pont szemmel tarthattam őket. Szerencsére Mikael sem vett észre, zavartalanul nyomta tovább a dumát a csajnak. Büszke voltam, hogy részese lehettem ennek a történelmi pillanatnak.
Pechemre pont ekkor sétált el mellettem Kiira és a vihogó barátnői, akik azt hitték Eliinát stírölöm. Mennyire gáz már, hogy ilyen feltűnően bámulja? Ja, mekkora bunkóság már! Na ja. A barátnőm persze ezen felhúzta az orrát.
- Tudtad, hogy narancsbőrös a segge? - kérdezte ártatlan tekintettel.
Nem is tudtam hova tenni ezt a megjegyzését.
- Azt tudom, hogy féltékeny vagy - mondtam. Plusz egy laza mosoly a hatás kedvéért.
Kiira rögtön morcos arcot vágott. De nem tagadta. Inkább gyorsan továbbment a bandájával. Utána fordultam, ő is ugyanezt tette. Ekkor már ő is mosolyogni kezdett.
- Hát ez meg mi volt?
Mikael hirtelen ott termett előttem.
- Ezt én is kérdezhetném - nevettem, közben a szokásos öklössel köszöntöttem a haveromat. - Rámozdultál a kis barnára?
- Hm...talán - vigyorodott el. - Megkérdeztem, van-e kedve velem jönni a szponzorestre. És sikerült meggyőznöm ezzel - mutatott a vigyorgó képére.
- Jaj, baszki..
- Mi van, te is őt nézted ki?
- Dehogy! Semmi kedvem elmenni erre a puccparádéra - morogtam.
- Tavaly megúsztad, idén nem hagyhatsz egyedül a sok öltönyös barommal - figyelmeztetett nevetve.
Hát ja, múlt évben sikerült annyira lebetegednem, hogy pont nem tudtam részt venni ezen a hülyeségen. De mostanra egyelőre nem volt semmi kifogásom.
- Anyám úgyis elküld - sóhajtottam csalódottan. - Na, mondd inkább, mi volt Eliinával?
- Hát nem sok. Megállítottam, elhívtam, ő először azt mondta, még azt sem tudja milyen ruhát húzzon fel és most ez a legnagyobb problémája. De amikor mondtam, hogy tök mindegy miben jön, szerintem szép lesz, egyből nyert ügyem volt! - mesélte büszkén.
- Ez igen, haver! - veregettem hátba. - Ősidők óta nem szóltál egy csajhoz se, és egyből aratsz.
- Hát...nem vagyok egy Aleksi, de azért tudom, hogy kell bánni a nőkkel - kacsintott.
- Taníts mester! - kérleltem röhögve.
- Oké, kezdjük mondjuk azzal, hogy hogyan ejtsük a barátnőnket, mielőtt egy másikra mozdulunk rá...
Ez kegyetlen volt. Vissza kellett vágnom.
- Hé...amúgy tudtad, hogy narancsbőrös a segge?

Előre tudtam, hogy utálni fogom a mai edzést. De még én is meglepődtem, amikor kiderült, hogy Vainio sem bírja ezt a majomkodást.
- Nos, mint tudjátok, holnap rendezzük meg a szponzorok estjét - kezdett bele a mondókájába. - Szerény véleményem szerint nektek is lenne jobb dolgotok szombat este, mint a pénzes zsebűekkel jópofáskodni, de a vezetőség ragaszkodik ehhez, mint minden évben, úgyhogy nincs mit tenni.
Már kezdtem örülni, hogy végre egyszer valamiben egyetértünk Edző bával, de folytatta:
- Éppen ezért jelzem, hogy mindenkinek kötelező a részvétel! Negyven fokos lázzal, törött lábbal, menstruáló barátnővel, kilencven éves szülinapos nagymamával is itt kell lenni minden egyes csapattagnak! A béna kifogásaitokat már most elfelejthetitek! - nézett szigorúan Eliasra, aki éppen felemelte a kezét, hogy mondjon valamit. - Kérdés?
- Lehet alkoholt inni? - érdeklődött Toni, majd gyorsan hozzátette: - Természetesen úgy értettem, hogy ha megkínál egy pohár...öö...pezsgővel az egyik szponzorunk, ledönthetek én is egyet?
Vainio a szemét forgatta, mi viszont teljesen egyetértettünk Tonival.
- Csak és kizárólag akkor fogyaszthattok alkoholt, ha ők kínálnak meg - mondta végül. - Fordítva nem fordulhat ez elő! És ha valakit mégis részegen látok, azonnal ki van rúgva a csapatból! Világos? Na akkor most munkára!
Fura módon az edző most nem ugráltatott annyit, mint általában. A többi srácot játszatta centerként, én meg koptattam a kispadot. Egy idő után meg is untam. Felálltam és elindultam az öltözők felé.
- Hova ilyen sietős Räikkönen? - mordult rám Vainio.
- Szerintem rám már nincs szükség ma - mondtam.
A fiúk alig akarták elhinni, hogy ezt meg merem csinálni az edzővel. Kis híján felrobbant az ember.
- Azonnal pucolj ide vissza! - üvöltötte. - Akkor mész el, ha én azt mondom! Mäite helyére beállsz!
- Na végre! - engedtem meg magamnak egy büszke mosolyt.
- Most meg mit vigyorogsz? - akarta tudni.
- Semmit...
Nem akartam még jobban felbaszni szegényt. Így is megint egy perc alatt sikerült kiakasztanom.
- Hallod, egyszer tényleg ki fog baszni innen - röhögött Reijo, amikor beálltam mellé a sorba.
- Nem teheti. És ezt ő is tudja...
- Te egoista barom!
Edző bá ezután nem is cserélt le, végigjátszhattam a két órát, ráadásul az összes poszton. Az edzés végére már eléggé kifulladtam, de a világért sem mutattam volna ki.
- Ácsi, Räikkönen, te a konditerembe indulj! - intett Vainio az edzőterem felé.
- Mivan?
- Szeretem, ha valaki szorgalmas - vigyorgott. - Irány erősíteni!
- Na baszd meg... - Ezt azért simán kihagytam volna a mai napból.

A gyúrást sosem bírtam. Nem vagyok túl izmos, gyerekkoromban is elég vézna voltam. Amióta hokizok, kicsit jobb a kondim, de azért nem viszem túlzásba. Vainio azt akarja, hogy karra edzek, de amióta egyszer rábasztam a lábamra az egyik súlyt, nem vagyunk nagy haverságban. Most is inkább a futópadon futottam...amikor valaki benyitott a terembe.
Eliina
- Ó! - Kicsit meglepte a lányt, hogy van valaki bent. De mintha örült volna a társaságomnak. - Szia Kimi! 
- Heló! - intettem Eliina felé, de közben megint a futópad kijelzőjét figyeltem. Már egész jó tempóban vonszoltam magam.
- Megvárod Kiirát? - érdeklődött.
- Nem. Csak edzek.
- Jaaa, értem - Leült az egyik zsámolyra, mint aki beszélgetni akar. Jaj ne! - Figyu, megkérdezhetem, mi van most veletek?
- Meg - feleltem.
Annyira nem díjazta a poént.
- Szóval?
- Nincs semmi - mondtam, ami végülis igaz volt. A nagy büdös semmi, az van.
- Semmi jó, ugye? - próbálkozott tovább. - Látjuk, hogy valami történt mostanában.
- Látjátok?
- Aha...a csajokkal. Megcsaltad, vagy ő csalt meg?
- Mivan? - fordultam felé.
- Hát azt gondoltuk azért vesztetek össze - magyarázta. - Eddig semmi gondotok nem volt egymással, most meg amióta feltűnt ez az új csaj, és hallottuk mi volt a bulin...
- Jaanának ehhez semmi köze - vágtam a szavába gyorsan.
- Biztos? - vonta fel a szemöldökét kíváncsian.
- Biztos - mondtam már kissé morogva. - Amúgy meg mi a faszért foglalkoztok velünk? Nincs jobb dolgotok?
- Figyelj... - kezdett bele a mondókájába. - Nekem csak jó, ha az egyik fő riválisomnak párkapcsolati problémái vannak. Egyrészt könnyebb lesz lenyomni Kiirát. Másrészt...talán lóghatnánk néha együtt...
Na ez azért már kicsit sok volt. Megálltam a futásban és odafordultam a lányhoz.
- Eliina...nem most mondtál igent Mik meghívására?
- De...és? - csavargatta az egyik hajtincsét.
- Most meg rám nyomulsz?
- Dehogy nyomulok! - nevetett fel. - Csak gondoltam dumálhatnánk, meg elmehetnénk ide-oda, ha van kedved. Tényleg, a számomat tudod?
Totális döbbenet.
- Majd szólok, ha egyszer annyira unatkoznék, hogy rád lenne szükségem - feleltem kicsit nyersen.
- Hát...rendben - mosolygott. Úgy látszik, ő ezzel is beérte. - Szerinted szőke hajjal jobban néznék ki? - vizsgálgatta a barna tincseit.
- Ehh...hát... - Nem nagyon akartam semmit mondani, de gondoltam behúzom a csőbe. - Nem t'om, nekem például a barnák jobban bejönnek.
Ez mintha totál meglepte volna. Elkezdte jókedvűen dobálni a haját.
- Tulajdonképpen szeretem, hogy ilyen a hajszínem...
- Fasza... - ráztam a fejemet hitetlenkedve. Mindig is tudtam, hogy Eliina egy felszínes csaj, de hogy ennyire hülye is... - Még valami? - Reméltem, hogy végre békén hagy és futhatok tovább.
- Hát...igazából csak ennyit akartam - vonta meg a vállát.
- Figyu, kérdezhetek én is valamit? - Támadt egy kurva jó ötletem arra, hogyan száműzzem innen.
- Persze - csillant fel a szeme.
- Tényleg narancsbőrös a hátsód?
Fél perc hiszti után már hűlt helye volt a kondiban.

Hazafelé menet még be kellett ugranom Füveshez. Csak pár házra lakik tőlünk, úgyhogy tettem egy kitérőt, mielőtt hazamentem volna. Meg is lepődött, amikor megjelentem a szobájában.
- Na ne már, hogy megint ugyanaz... - röhögtem, amikor megláttam ugyanazt a Playboyt, ami legutóbb is itt hevert a szobája közepén.
- Öcsém, az a nő kurvára beindít! - védte meg magát azonnal. - Amúgy mit keresel már megint ebben a retkes fészekben?
Így szereti a szobáját. Amúgy tényleg egy bazi nagy retekben él. Átléptem egy rohadó szendvicset, egy fél pár bakancsot, amiből kilógott egy zokni, meg egy adag papírt, ami le volt öntve valamivel. Már csak félre kellett dobnom egy izzadtságszagú pulcsit és le is ülhettem.
- Kéne egy kis...ajándék.
- Ajándék? - kérdezett vissza értetlenül.
- Ja. Nekem.
- Szülinapod van? - tátotta el a száját.
- Nem, de a haverod vagyok és most megdobhatnál egy kis ajándékkal.
- Baszd meg, mondd már el mit akarsz! - röhögött, mert már fingja se volt miről beszélek.
- Valami...lazítót adhatnál.
- Aha... - Leesett a tantusz.
- Ja. Szóval adsz? - kérdeztem, mert a bólogatáson kívül nem csinált semmit.
- Mi a fasznak kell neked...ajándék?
Valamiért jól mulatott ezen. Marhára nem vett komolyan.
- Figyu... lesz egy ilyen kiöltözős baromság a csapatnak. Ott lesz egy csomó szponzor, csupa komoly arc. Tudod, hogy utálom ezeket a szarságokat. Valami kéne, hogy túléljem.
- Ááááá, vágom! Hmm...
- Most min agyalsz?
- Nem t'om mi lenne jó neked. Nem is bírod egyiket se - nevetett ki.
- Dehogynem - mondtam, pedig nem volt ez annyira biztos. - Csak valami lazát adj! Amitől nem durran el az agyam, meg nem lesz kétszer akkora a szemem, de azért kicsit...érted...kimegy a feszkó belőlem.
Füves elgondolkozva nézett maga elé.
- Hát. Talán tudok neked segíteni, Räikko. De ezért mit kapok cserébe? - kérdezte vigyorogva.
- Mi kéne? - Azért kicsit meglepődtem, hogy ezt kérdezte.
- Semmi, öreg! - nevetett. - Neked ingyen adom.
- Na azért! - mosolyodtam el én is.
- De azért ebből ne csinálj rendszert, te hokibuzi! - mondta, de közben már beütötte a titkos széfje kódját. Ja, tök fura. Az egész szobája egy káosz, de a kincseit egy profi széfben tartja.
Kattant a zár, és kinyílt a kis kamra.
- Ez egy kész gyűjtemény, baszd meg! - ámultam el a rengeteg bogyó meg por láttán.
- Nem láttál semmit, öcskös!
- Ja, hát persze - bólogattam. Ez volt a szabály. Soha nem szólhatok erről senkinek.
- Na nézzük.
És belemerült a keresgélésbe. Füvesnek valami különleges kapcsolata lehet ezekkel a szarokkal, mert úgy bánik velük, mintha drágakövek lennének. Most is mindegyiket külön megfogta, megnézegette és nagyon óvatosan tette vissza a helyére. Végre akadt egy olyan csomag is, ami nem került vissza.
- Ez... - nyújtotta felém. - Nem olyan odabaszós, de azért érzed a hatását. Egyet vegyél be mielőtt elindulsz otthonról. Mire odaérsz, már jól leszel.
- Mi ez amúgy? - kíváncsiskodtam. Csak kis bogyókat láttam a kezemben.
- Az mindegy neked. Csak vedd be és élvezd a hatását! - vigyorgott.
Hát jó. Végülis nem kell tudnom, mi a neve.
- Kösz haver - mondtam, aztán zsebre raktam a csomagot.
- Neked nincs mit - csapkodta meg a vállamat.- Ja amúgy, ha este még meg akarnál húzni valakit, fix, hogy ezzel nem fog menni - tette hozzá röhögve.
- Kösz a figyelmeztetést! - nevettem. Nem mintha most azt terveztem volna.
- De most komolyan mondom, haver! - erősködött. - Te beállsz tőle, de a cerka nem...
- Oké, vágom! - nevettem még mindig. - Kösz még egyszer.
- No problem, öcskös. Ha kell még szólsz! Csak előbb bírd ki ezt az estét.
- Hát azon leszek - mondtam. Reméltem, hogy sima lesz a holnap.

Otthon este még egyszer belenéztem a csomagba. Egyedül voltam a szobában. Kivettem a bogyókat a dobozból, megnéztem, megszagoltam. Próbáltam megtippelni, mennyire leszek betépve tőle.
- Kisfiam!
Villámgyorsan az ágy alá dobáltam az összeset, amikor anyám hangját hallottam.
- Mivan? - kiabáltam vissza. Közben gyorsan bekapcsoltam a tévét és úgy tettem, mintha azt néztem volna.
De anyám nem jött be. Más viszont szeretett volna.
- Jött valaki hozzád!
Tippem se volt ki kereshet. A srácokkal se beszéltünk le ma semmit. Kimentem a konyhába és totál meglepődtem, amikor megláttam ki áll az ajtóban.
- Ööö...szia! - köszöntem. - Hát te?
- Én is örülök, hogy látlak, Kims! - jött oda hozzám gyanúsan vidáman Kiira. Szinte beugrott a nyakamba. Nem is tudtam, hogy jóban vagyunk.
- Én meg annak örülök, hogy minden rendben veletek, fiatalok - mosolygott anyám. - Menjetek csak be!
- Igen, én is ezt akartam mondani - bólogatott Kiira, aztán belém karolva megindult a szobám felé.
- Neked meg mi a franc bajod van? - kérdeztem, amikor becsuktuk az ajtót magunk után.
- Neked mi bajod van? - nézett végig rajtam a...barátnőm? - Nem is örülsz, hogy itt vagyok?
- Nem értem... - motyogtam.
- Hát én sem - csóválta a fejét, miközben a tévét figyelte. - Ez most komoly?
A képernyőn pont pár bikinis csaj mosott egy autót, elég szexin...
- Ööö...pont most kapcsoltam be, mikor jöttél - mondtam az igazat.
- Na persze. Mindegy - rántotta meg a vállát, miután egyszerűen fogta a távirányítót és kikapcsolta a tévét.
Aztán megindult a szekrény felé.
- Elárulod, mit csinálsz? - kérdeztem. - Meg hogy egyáltalán mit keresel itt?
- Valami használhatót keresek - mondta, de alig értettem, mert a feje már elveszett a felakasztott ruhák között.
- Hallod, ne túrd már fel a...
- Van valami normális öltönyöd? - fordult felém hirtelen.
- Mi..?
- Vagy anyukádat kérdezzem meg? - érdeklődött és már ment is volna ki az ajtón, de megállítottam.
- Hé, állj már meg egy rohadt percig! Mondd már el, mi a faszt akarsz itt!
- Velem így ne beszélj, Räikkönen! - mutatta felém a mutatóujját.
- Akkor áruld már el, mi a fészkes fenét csinálsz! - mondtam most már türelmetlenül.
- Ahogy mondtam: valami használható öltönyt keresek, amiben holnap el tudsz jönni.
- Arra a hacacáréra?
- Nem, a szomszéd kislány szülinapi zsúrjára! - forgatta a szemét. - Persze, a szponzor bulira, mi másra? Ennyire este van már?
Na jó.
- Te csak ne cseszegess, oké? - léptem oda hozzá, és becsuktam a szekrényajtót mielőtt feltúrta volna az összes ruhánkat. - Egy ideje nem is beszélsz velem, most meg csak így berontasz, ha? Mi ez?
Összekulcsolta a karját, aztán nagy sóhajtások után végre hajlandó volt válaszolni.
- Tudnom kell, hogy van-e olyan öltönyöd, amiben el tudsz jönni a holnapi estére.
- Miért érdekel az téged?
- Mert nem szívesen megyek egy szakadt ruhás sráccal, azért... - flegmázott tovább.
- Ki mondta, hogy velem kell jönnöd? - kérdeztem totál döbbenten.
Nem tudom mikor álmodta ezt. Nekem eszem ágában sem volt vele menni.
- Együtt vagyunk, nem? Evidens, hogy együtt is megyünk egy ilyen eseményre. Pláne, ha mindketten ugyanazért vagyunk hivatalosak oda.
Neki bezzeg egyáltalán nem volt ez ilyen meglepő dolog. Megint mindent eltervezett a megkérdezésem nélkül.
- És mikor akartál szólni, hogy már nem duzzogsz? - vontam fel a szemöldökömet.
- Figyelj, előbb-utóbb valakinek véget kellett vetnie ennek - mondta sokkal kedvesebb hangon, és a karjával lassan átölelte a nyakamat. - Gondoltam most én leszek az okosabb, aki enged.
Na baszd meg! Még a végén elhiteti velem, hogy nem is ő sértődött be napokig, hanem én. Nők...
- Most mit csinálsz? - kérdeztem, mert egyre inkább bújt hozzám.
- Békülök - mondta, de kicsit úgy, mintha kérdezte volna.
- Mi lesz az öltönnyel? - mutattam a szekrényre.
- Az várhat még egy kicsit nem? - pillantott fel rám csábosan. Már a szája szélét is elkezdte nyalogatni. - Én nem tudok... - suttogta már majdnem a számba.
Baszki. Megint ki van éhezve. És hát sajnos mindig akkor a legjobb a szex, amikor valaki a legjobban azt akarja.
Eszembe jutott, mit mondott Füves haverom. Holnap este úgyis esélytelen. Akkor nincs mit tenni.

Kiirával a szex olyan, mintha fát vágnál. Fogod a fűrészt, beindulsz, várod, hogy széthasíthasd a fát. Aztán pár másodperc alatt végzel vele. A fa leesik, te meg nagyot szusszansz közben. Aztán nekiesel a következőnek...
Carter egyik bulijában a haverom pont ránk nyitott. Kicsit már be voltunk piálva, úgyhogy észre se vettük a srácot. Ő meg csak állt ott egy darabig és nézte a műsort. Aztán volt képe úgy elém állni másnap, hogy ő még nyulat se látott így dugni. Na körülbelül olyan lehetett most is a dolog.
Beletelt egy kis időbe, mire mindketten eléggé kielégültünk. Fura is volt, mert azt hittük, hogy ha nekiesünk egymásnak pár nap ínség után, olyat szexelünk, mint még soha. De inkább csak a kielégülés esett jól, nem a szex.
- Hm...hiányoztál - mormogta Kiira, miután pár percig csak néztük a plafont.
Mondjuk én eközben azon sakkoztam fejben, vajon anyám mennyit hallhatott az egészből.
- Én hiányoztam, vagy a szex? - kérdeztem rá.
Eltelt pár másodperc, mire válaszolt.
- Mindketten...
Egy darabig nem is mondtam semmit. Aztán eszembe jutottak anyám szavai, amikor erről volt szó.
- Szerinted okés ez így?
- Mi? - fordult felém ártatlan tekintettel.
- Hát ez. Nem is szólsz hozzám napokig, aztán idejössz, flegmázol egy sort, aztán baszunk egyet...
- Hát, mondjuk lehetnél néha romantikusabb - mondta, miközben az ujjával a mellkasomon körözött.
Próbáltam nem a képébe röhögni.
- És hogy képzelted ezt a holnap estét?
- Hát kiöltözünk, eljössz értem és együtt elmegyünk. Biztos vagyok benne, hogy a szponzorok jó szemmel nézik majd, hogy egy jégkorongos és egy jégkorcsolyázó együtt érkezik. Ezzel is csak a klubot erősítjük és azt, hogy profik és elkötelezettek vagyunk egymásért és a sportért is.
- Nem gondolod túl ezt egy kicsit? - nevettem fel.
- Ez így van, ahogy mondtam - erősködött.
Aztán egyszercsak felült és már húzta is fel a melltartóját.
- Készülsz valahová? - érdeklődtem.
- Hazamegyek. Még el se döntöttem melyik ruhámat vegyem fel! - döbbent rá kétségbeesetten.
Azt tudtam, mit mondott volna erre Mikael. De az ő, én meg más vagyok...
- Aleksi nem adott valami jó tanácsot? - kérdeztem enyhén gúnyosan.
- Ez most mit akar jelenteni? - fordult felém morcosan.
- Jó ízlése van, biztos megmondta, melyik ruhádban vagy a legszexibb...
- Te most féltékeny vagy? - húzódott mosolyra a szája. - Hallottam ám a bunyótokról. Gyerekesek vagytok... - nevetett. - Én azért nem téptem meg Eliinát.
- Mivan? - Ez most tök váratlan volt.
- Szerinted én nem tudok arról, amikor rád mozdul valaki? Ugyan, Kimi! - nézett le rám, már talpig felöltözve. - De azt is tudom, hogy egy lánynak sincs esélye, amíg én itt vagyok. És ez ugyanúgy igaz rád is, remélem tudod... - mosolygott, aztán lehajolt, hogy adjon egy gyors csókot. - Hm, ez is hiányzott már.
- Nagyon sietsz? - Most már egészen megjött a kedvem egy egész estés béküléshez.
- Mennem kell - felelte. - De holnap egész este a tiéd vagyok - ígérte az ajtóból. Még egy puszit is küldött, mielőtt becsukta volna maga után.
Én nem mondtam semmi ilyesmit neki. Csak intettem. Úgysem én fogok dönteni a holnap estéről...
Elővettem az ágy alól a kis csomagot és még egyszer megnézegettem őket. Ők fognak ugyanis dönteni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése