Jégen Edzett Férfi 7.

Sziasztok!

Tudom, hogy egy kicsit - nagyon - megvárakoztattalak Titeket az új fejezettel, amit sajnálok, de megvolt az oka. Ezzel a szokásosnál hosszabb és eseménydúsabb résszel remélem kárpótolva érzitek majd magatokat. Régi jó szokásomhoz híven most több képet is belecsempésztem a részbe, hogy kicsit színesebb legyen ez a nagy betűtömeg :)

Egyébként most eljutottunk ennek az évadnak a feléig, ami azt is jelenti, hogy a 7. fejezet egy fordulópont a történetben. Kíváncsi vagyok, mit szóltok nem csak ehhez, de az eddigi részekhez is, úgyhogy várom a véleményeteket a sztori alakulásáról.

Köszönöm a türelmeteket!

Alexa

Első évad: A Jégen edzett férfi

7. fejezet: Félresikerült buli

Nem éreztem semmi különlegeset a kiöltözős parádé előtt. Felvettem a bátyám régi iskolás öltönyét, anyám segített a nyakkendő megkötésében, apám pedig lelkesítő beszédet tartott azért, hogy mosolyogjak már egy kicsit, mert szerinte ha így állok ki a szponzorok elé, az senkinek nem jelent jót. Rami pedig nem akarta elhinni, hogy Kiira tegnap itt járt.

- Azt hittem már kidobtad végre azt a nyávogós libát.

- Talán van még esély erre az egészre... - mondtam, szinte oda se figyelve, mert nagy keresésben voltam.

- Gondolom megvannak az eszközei, amivel meg tudott győzni a békülésről - vigyorgott sokatmondóan.

Egy pillanatra én is elmosolyodtam. Raminak is ismerős már a békülős szex szitu.

- De akkor sem értem - folytatta tovább. - Nem volt még elég a hisztijeiből? Csodálom a birkatürelmedet, öcsi.

- Én meg a nyálas szövegeidet, bratyó - vágtam vissza.

- Hééé! - nevetett, mert erre a revansra nem számított. - Egyszer te is találsz egy olyan lányt, akihez egyszerűen nem tudsz majd máshogy szólni. Csak szépeket tudsz neki mondani, mert megbénulsz  tőle. Meg fogsz lepődni, milyen könnyű átesni a ló másik oldalára...

- A bölcs megszólalt - hajoltam meg tiszteletteljesen a bátyám előtt.

- Barom! - adott egy tesós pofont. - Amúgy mit keresel ennyire?

Na igen. Még mindig nem akadtam a nyomára annak a csomagnak, amiben Füves pirulái voltak.

- Semmit - mondtam a lehető legrosszabb választ.

- Ha gumi kell, találsz a fiókomban - segített ki jókedvűen.

Szúrósan néztem rá.

- Ma nem fog kelleni - motyogtam.

- Hogyhogy? - kerekedtek ki a szemei.

- Mi lenne, ha nem kérdeznél annyit?

- Na jó, nem tartalak fel - állt fel az ágyról, ahol eddig terpeszkedett. - Viselkedj jól, tesó! És vigyázz a csajoddal!

Nem értettem miért mondta ezt, de nem is igazán érdekelt. Örültem, hogy végre magamra hagyott, mert így se-perc alatt megtaláltam az alsógatyás fiókba rejtett bogyókat. Egy pillanatig elgondolkoztam azon, hogy bevegyem-e, de arra jutottam, hogy kelleni fog, hogy túléljem ezt az estét.

Nem éreztem semmi különlegeset, még akkor sem, amikor megálltam a Korpi ház előtt. Nem volt kedvem bemenni, úgyhogy a küszöbön vártam Kiirára. Nem tudom mit csinált eddig, hogy most jutott eszébe még ez meg az.
- Mehetünk! - állt végre elém teljes harci díszben. Amiben meg kell mondjam, nem nézett ki rosszul. Mondjuk egy hat éves kislányon jobban el tudtam volna képzelni ezt a hópihés szerkót, de nem értek annyira a divathoz.
Meg amúgy is, ha azt mondom, úgy néz ki mint egy óvodás, visszamegy és még két órán keresztül készülődik. Inkább nem kockáztattam meg, hogy lemaradjunk erről a szaros eseményről.
- Szia! Csinos vagy - mondtam azt, amit hallani akart.
Ezer wattos mosoly és egy hosszú csók volt a hála érte.
- Neked is jól áll ez az öltöny - nézegette meg az én szerkómat. Megigazította egy kicsit a nyakkendőt, aztán jó erősen magához is húzta. Huncut mosollyal nézett fel rám - Igazi macsó pasim van.
Azért nekem se esett rosszul a dicséret.
- Köszi. Na mehetünk?
- Naná! - karolt belém lelkesen. - Alig várom már ezt az estét! Csúcs lesz!
Hát ha ő mondja...próbáltam elhinni.

Akkor éreztem először valami furcsát, amikor megérkeztünk az arénába. Nem tudom miért, de sokkal simábbnak tűnt minden. Kiira csacsogását is szótlanul tűrtem egész úton. Úgy látszik Füves tényleg jó anyagot adott. Eddig legalábbis beválik.
Volt egy terem, ahol a vendégcsapatok edzői és bírók felkészülhettek a meccsre, na oda hívtak meg mindenkit. Már annyian ott voltak, hogy azt hittem észre sem veszik, hogy mi is megjöttünk.
- Kimi, gyertek ide! - hívott magához a sportegyesület fővezére. Ismer már elég jól, Kiirát pedig egyenesen imádja. Mindkettőnket átkarolva bemutatott minket a körülötte toporgó embereknek: - Hölgyeim, uraim! Ők a mi kis sztárpárunk. Hát lehetne szebb összekapcsolódása a jégkorongnak és a műkorcsolyának? Nézzenek csak rájuk!
Lesült a bőr a képemről. Mi ez a nyáladzás? Nem hiszem el, hogy a fő góré is képes ennyire benyalni valakinek.
- Én sem mondhattam volna szebben, elnök úr! - mosolygott büszkén Kiira, és közben olyan közel simult hozzám, hogy azt hittem egybefolyunk.
Várjunk...mi?
- Nincs is szebb dolog, mint amikor valakit a sport hoz össze, nemde? - folytatta megint a vezetőnk.
Elnéztem az öltönyösök mellett és láttam, hogy a srácok nem győznek röhögni rajtunk. De főleg rajtam.
- A kurva anyátok! - mormogtam az orrom alatt.
- Hogy mondod, Kimi? - fordult felém a főmufti, mire kipattantak a szemeim.
Ezt az előbb ki is mondtam? Úgy néz ki igen, mert mindenki engem bámul. Baszki!
- Ööö...csak annyit akartam mondani, hogy...hát igen...szép dolog, ha valaki...ha valakiket a jégpálya hoz össze.
Ja. Vagy a töméntelen alkohol és egy átszexelt házibuli.
Kiira nem győzött pirulni. Nem tudom, hogy azért, mert ezt mondtam, vagy azért, mert neki is eszébe jutott az, hogy igazából, hogy is keveredtünk össze.
A szponzorképviselőket ez nem zavarta, jót derültek rajtunk, főleg, mert a klubgóré úgy adta elő az egészet, mint valami finn Rómeó és Júlia sztorit. Muszáj volt kimentenem magam.
- Bocsánat, váltanék pár szót az edzőmmel, ha nem gond - szóltam közbe. A beszélgetés kellős közepébe. Pofátlanul.
És mit is mondtam...az edzőmmel? Kiira is furán nézett rám.
- Rendben, kint van a pályán.
- Oké, megkeresem.
Odamentem a fiúkhoz, mindegyikkel lepacsiztam, de Reijonak és Lukasnak még egy laza gyomrost is benyomtam.
- Mit röhögtök, köcsögök? - kérdeztem nevetve.
- Te barom... - nyögte Reijo kicsit begörnyedve. Lehet kicsit erősebbet kapott, mint akartam.
- Hé, Kims, mióta vagy te ilyen jóban Edző bával? - kérdezte Toni.
- Mer'? - néztem rá értetlenül.
- Mert azt előbb mondtad nekik, hogy vele akarsz dumálni - magyarázta Lukas. Ő is a hasát fogta. - Erre idejössz és gyomron baszol minket.
- Túlélitek - vigyorogtam.
- Na de komolyan, mit akarsz Vainiotól? - kíváncsiskodott Oskari.
- Semmit. Nem is akarok beszélni vele.
- De az előbb azt mondtad...
- Nem is azt mondtam.
- De igen! - erősködött mindenki. - Ha nem mész ki, haver, fogyatékosnak fognak nézni a pénzesek.
- Jól van, basszátok meg, akkor megkeresem - forgattam a szememet.
De tényleg...miért pont az edzőm jutott eszembe kifogásként? Te jó ég...
Pechemre ki se kellett mennem a teremből, mert pont akkor jelent meg a jó öreg Edző bá. Volt vele valaki, épp nagyban beszélgettek valamiről. Mikor észbe kaptam, már előttük álltam és csak simán ezt mondtam.
- Na jól ment?
- Mi? - kérdezte értetlenül Vainio.
- Hát a duma, mi más...Miért, mire gondolt? - vontam fel a szemöldökömet mosolyogva.
Megint sikerült egy perc alatt felbasznom az öreget. Kíváncsi voltam, most hogy reagál a mellette álló öltönyössel.
- Räi... - kezdte, de még időben elharapta a végét. - Kimi volnál olyan úriember, hogy iszol velünk egy pezsgőt?
Mi a jó élet?! KIMI?
- Más nincs? - érdeklődtem, de Vainio olyan szúrósan nézett rám, hogy azt mondtam: - Oké, jó lesz.

Odamentünk ahhoz az asztalhoz, amit megpakoltak egy csomó pezsgőspohárral. Azt itta minden felnőtt. Nekünk eddig hozzá se szabadott szagolnunk. Eddig...
- Akkor most tisztelt vendégek, kedves sportolóink! - emelte meg a poharát az egyesületelnök. Pont beleittam volna a pohárba, amikor úgy döntött, hogy köszöntőt mond. - Koccintsunk együtt az együttműködésre és az eredményeinkre! Na meg persze arra, hogy sikeres bajnokságot zárjunk minden kategóriában! Egészségetekre!
Az úriemberek szép komótosan kortyoltak bele a poharukba. Bezzeg mi... Mi úgy ledöntöttük azt a gyenge löttyöt, mintha a kiszáradástól szenvednénk. Mindenki szomjazott már egy kis alkoholra, bármire, hogy lazábban érezze magát ebben a képmutató fosban. Szerencsére nekem könnyebb dolgom volt. Füves bogyója tényleg használt. Annyira ellazultam, hogy néhány pillanat tökre kiesett. Például azt se tudtam, hogy miért tűnt el a fél csapat a koccintás után. És hogy mit keresek megint Kiira mellett. De valószínűleg ő rángatott magával, hogy megint jópofizhasson egy sort.
- Ő a legfőbb támaszom. Ő megérti, mit jelent számomra a jégpálya. Hogy nem tudok nélküle élni - játszotta a drámakirálynőt az egyik nőnek, miközben a kezemet szorongatta.
A nő teljesen meg volt hatva.
- De mégis hogy tudjátok ápolni a kapcsolatotokat ennyi edzés és az iskola mellett? - kíváncsiskodott.
- Az ápolással nincs gond, Kiira nagyon jó benne - karoltam át a barátnőmet vigyorogva. A nő kicsit értetlen fejet vágott, úgyhogy tovább magyaráztam. - Esténként ápolgatjuk egymást, mert máskor nem nagyon van időnk rá. Néha még így se. De azért az ápolás fontos.
- Ööö...igen, igen - tette hozzá Kiira full vörös arccal. - Mindig igyekszünk erősíteni a kapcsolatunkat. Akár egy vacsorával, vagy egy esti laza filmnézéssel. Mindig találunk időt egymásra.
A nő mosolyogva bólogatott, aztán elfordult, hogy köszönjön valakinek.
- Szép mentés, bébi - suttogtam.
- Beléd meg mi ütött? - sziszegte felháborodva - Tökre lejáratsz minket!
- De hát csak az igazat mondtam...
- És pont a farkad ápolásáról kell igazat mondanod? - háborgott tovább. - Miért nem tudsz legalább egyszer egy kicsit romantikus lenni és szépen beszélni rólunk?
- Pont azt tettem most is - közöltem, de inkább elvettem a karomat a válláról. - Neked sose jó semmi.
Aztán otthagytam. Pofázzon csak ő a tökéletes rózsaszín felhőiről. Nekem nincsenek olyanok.

Csak egy barom edzőm, akinek én csak most jutottam eszébe.
- Áhh, Räikkönen! - közelített felém nagy léptekben.
Mintha egy viking akarna leigázni.
- Mi az ábra, Edző bá? - kérdeztem lazán.
- Na ide figyelj! - emelte fel a mutatóujját, de mire fogcsikorgatva mondott volna valami cseszegetést, megjelent mellettünk egy újabb öltönyös faszi.
- Helló, Kimi! - nyújtott kezet. - Jari Ikola vagyok a Karhutól.
- A sör? - vontam fel a szemöldökömet.
- Nem - mosolygott elnézően. - A sportruházat.
- Nekem mindegy - vontam vállat, amitől csak még jobb kedve lett a pasasnak.
Vainionak már annyira nem.
- Kimi - kezdte, én meg már ekkor úgy néztem rá, hogy ne nézzen már az asszonyának, hogy ilyen nyálasan beszéljen hozzám. Már másodjára mondta ki a keresztnevemet. Amióta itt van a csapatnál, egyszer se mondta még. Mi a fasz van vele? - Megtennéd, hogy körbevezeted Ikola urat a csarnokban? Megmutathatnád, hogy hol szoktatok edzeni, meg persze a pályát is. Az öltözőt...khm...inkább hagyd ki...
Heh. Pedig biztos szívesen látta volna a bögyös macákat a falon.
Nem volt amúgy sok kedvem hozzá. De Vainio megint úgy nézett, mint aki elevenen felfal, ha nem engedelmeskedem neki. Nem is viking, inkább kannibál.
- Akkor mehetünk? - kérdezte Jari Ikola.
Kicsit gondolkoznom kellett, hogy mit is kérdezett, mert épp azt képzeltem el, hogy Edző bá felvág egy késsel és a villájára szúrja előbb a lábamat, aztán a kezeimet, végül a fogaival leszedi a húst a bordáimról. Uh, baszdmeg.
- Ja, menjünk - mondtam végül.

Azt hittem legalább ennek az embernek nem kell jópofáskodni. Elég ha elmondom mi hol van, aztán békén hagy. Max megdicséri, hogy milyen pöpec helyen edzünk. Azt' kész. De ez még ezek után kíváncsiskodni is kezdett.
- És melyik poszton szeretsz a legjobban játszani? - kérdezte, amikor a lelátóról figyeltük a jégpályát. Páran mászkáltak rajta, és kiszúrtam egy-két csapattársat is, ahogy öltönyben balfaszoskodnak a jégen, csak hogy bemutassák, ők úriemberekként is menők a jégen. Alig bírtam visszafogni a röhögést.
- Mindegyiken. Csak játszhassak - feleltem a kérdésre.
Ez mintha tetszett volna neki.
- És melyiken vagy a legjobb?
- Mindegyiken - ismételtem. - Csak játszhassak.
Most már nevetett.
- Látom, nem vagy túl bőbeszédű.
- Játékos vagyok, nem politikus - rántottam meg a vállamat.
- Tetszik ez az attitűd - biccentett.
- Kösz. Amúgy...maguk mit is gyártanak?
Nem volt felkészülve a gyors témaváltásra.
- Sportruházatban utazunk. De pár perccel ezelőtt már tisztáztuk.
- Ja igen, a sör - jutott eszembe. - És a szponzorunk a cége?
- Nem - mosolygott. - Titeket még nem támogatunk. De meghívott az egyesületetek elnöke, hogy ismerjünk meg titeket, hátha ti is elég szimpatikusak lesztek ahhoz, hogy mellétek álljunk. Sok sportolóval vagyunk már szerződésben. Miattuk olyan népszerű a márkánk.
- Aha..
Hát én még sosem hallottam erről. A sörüket jobban bírom.
- Látod azt a lányt? - mutatott le a jégpályán császkáló emberekre. - Neki például mi vagyunk az egyik legfőbb szponzorai.
Nagyon eszes ez az ember...jó pár csaj lézengett ott lent. Fingom nem volt, melyikre gondol. Aztán egyszercsak rájöttem. Ha nem a mi egyesületünk lánya, akkor...
- Jaana?
- Igen - bólintott, miközben én még azon csodálkoztam, hogy Jaana egyáltalán itt van.
Hogyhogy itt van? És miért nem láttam eddig?
A jégpálya szélén állt egymagában és nézte a többieket. De annyira nem láttam jól rá.
- Mit keres itt? - mondtam félhangosan. Azt hittem csak magamnak, de Ikola is hallotta.
- Ezt is főleg nekünk köszönheti. Meg persze annak az embernek, aki finanszírozza az utazásait.
- Maga az? - fordultam felé. Kíváncsi lettem arra a fazonra, aki ideteleportálta hozzánk ezt a titokzatos csajt.
- Neeem - mosolygott. - Mi csak az edzőruháit adjuk, de dresszt is terveztünk már neki. Láttad a JJ feliratot már a tréningfelsőjén vagy alsóján? Én találtam ki, mert ez igazán hangzatos becenév.
Eszembe jutott az első találkozásunk, amikor kiszúrtam ezt a két betűt a ruháján.
- Maga miatt jött ma ide? - kérdeztem. Most már marhára érdekelt, ha már ez a faszi ennyit tud róla.
- Nem hinném. Ezt inkább tőle kéne megkérdezned.
- Meg is fogom - döntöttem el. Már indultam is volna. - Hát. Jót dumáltunk...ööö...Ikola úr. Ha lehet, passzoljanak nekünk is a menő szerkóikból. Ha nem megy, jó lesz a sör is - kacsintottam.
- Örülök, hogy találkoztunk, Kimi! - köszönt el nevetve.

Gőzöm sincs, miért repesztettem annyira, hogy lejussak a lelátóról a pályára. Annyira meglepődtem, hogy Jaana itt van. Nem tudtam, miért jött ide, de most, hogy láttam, muszáj volt megtudnom.
Mire leértem, már akadt társasága. Reijo a falnak támaszkodva nyomta neki a sódert.
- Na és mikor láthatlak akrobatikázni a jégen? - kérdezte tőle a bugyiolvasztó vigyorával.
- Hát...majd csak a versenyen - mosolygott szerényen a lány.
- És az ágyamban? - jött a következő kérdés.
Na ekkor rontottam közéjük.
- Csak viccel - mondtam a kikerekedett szemű Jaanának. - Hogyhogy itt vagy, te csaj?
- Te csaj? - ismételte meg és ha lehet, még meglepettebb fejet vágott.
- És te minek vagy itt Kimster? - morgott Reijo. Nem tetszett neki, hogy megzavartam a perverz dumáját.
- Leráztam a Karhu emberét - mondtam és közben figyeltem Jaana reakcióját. Semmi...
- Fasza vagy! Na heló, haver! - tolt volna el, de megállítottam.
- Várj már, te hülyegyerek! Mikor lesz vége ennek a majomkodásnak?
- Nem t'om, de a srácokkal kitaláltunk valamit. Afterpartiii - vigyorgott lelkesen. - Ha vége az egésznek és a górék elmentek, mi visszaszökünk a hátsó bejáraton. És bulizunk egy hatalmasat, még a bajnokság előtt. Na?
- Hm, tetszik - húztam mosolyra a számat. Jaanára néztem. - Te is maradsz, ugye?
- Hát...nem is tudom. A múltkori sem alakult a legjobban számomra - mondta bizonytalanul.
- Na ne röhögtess, kisanyám! Te voltál a buli sztárvendége! - mondta neki Reijo nyájasan, aztán átkarolta a vállát. - Nyugi bébi, nem lesz bajod, majd én vigyázok rád!
- Öreg... - néztem rá "ne csináld már" pillantással.
A lány is elég kellemetlenül érezte magát a haverom ölelésében.
- Mi van? - értetlenkedett. - Csak azt akarom, hogy jól érezze magát!
- Igazság szerint én azt terveztem, hogy ha vége, inkább... - próbált mondani valami olyat Jaana, ami nekünk tuti nem jött volna be.
- Muszáj maradnod - néztem rá nyugodtan. - Jó buli lesz. Legalább lazítasz egy kicsit. Kiadod magadból a feszkót, meg ilyenek... szerintem rád fér - böktem a fejemmel a még mindig bekötözött kezére.
- Meggondolom - sóhajtotta, de ahogy mosolygott, már biztos voltam benne, hogy maradni fog.
Én meg örültem a fejemnek. De nem tudom igazából miért.
- Na, királyak vagyunk, hogy így ezt ledumáltátok! - szólalt meg megint Reijo, aztán megint tologatni kezdett. - Most ideje menned, Räikko!
Jaana csak kuncogott. Én meg inkább leléptem, mert a végén még azt hiszi, rá akarok nyomulni.

Csak egy baj volt. Nem tudtam, hová menjek. Nem sok kedvem volt visszamenni az öltönyösökhöz, inkább bementem az öltözőbe. Gondoltam dobot egy sárgát, ezért egyenesen a WC-be mentem. Ott viszont olyat láttam, amit nem akartam.
- Ez most komoly, haver?
Mikael úgy ugrott hátra, mintha seggbe lőtték volna.
- Hát te? - hökkent meg.
Eliina közben épp próbálta kihámozni a hátsóját a piszoárból. Mert eddig benne ült. Nem tudtam nem odanézni.
- Ez undorító - röhögtem.
- Csak nem irigykedsz? - vonta fel a szemöldökét Eliina. És még véletlenül sem húzta összébb a felsőjét a mellénél, amit Mik már ki is lazított. Eléggé bemelegedhettek már...
- Mire? Hogy én is abban csészében üljek, amibe ki szoktuk verni két hugyozás között? - kérdeztem vissza fölényesen.
Sírva nevettem, ahogy a csaj villámgyorsan kikászálódott a helyéről. Kiugrasztottam a nyuszit a bokorból.
- Ez undorító! - nyafogott és közben szemrehányóan nézett Mikaelre. - Neked miért nem jutott eszedbe mondani, haaa?
Mik teljesen összezavarodott.
- Kims, ezt most miért kellett?
- Csak figyelmeztettem - tártam szét ártatlanul a karomat. - Ja amúgy... - fordultam megint Eliinához. - Láttad azokat a posztereket az öltözőszekrényeknél?
A lány eszeveszetten keresni kezdte a csajos fotókat. Megint egy világ dőlt benne össze, amikor meglátta, hogy nála sokkal dögösebb és szexisebb nőket nézegetünk minden egyes edzésnapon.
- Akkora szexista állatok vagytok.... - nyávogta.
- Azokat Luka, Elias és Reijo ragasztotta ki - próbálta menteni a helyzetet a haverom. - Tudod, milyenek... ha nincs barátnőjük, őket kell nézegetniük.
Eliina kuncogni kezdett. Tetszett neki Mik magyarázata. Csak az volt a baj, hogy az nem csak a fiúkra volt igaz.
- Miért, neked van barátnőd, haver? - kérdeztem meg csak úgy.
Most olyan csúnyán nézett rám, ahogy csak nagyon ritkán szokott.
- Hallod....ittál, vagy miért vagy ilyen baszott bunkó? Menj inkább máshová, itt csak zavarsz! - mondta olyan stílusban, amitől meg én hidaltam le egy kicsit.
Fasza. Másodjára küldenek el a haverjaim csaj miatt. Ez aztán a barátság.
Vállat vontam és inkább kimentem. Kezdett nagyon elmenni a kedvem ettől az egész szarságtól. Ha tehetném, már rég elhúztam volna haza. Már csak az afterparti mentheti meg ezt az estét...

Kb. egy órával azután, hogy a nagyemberek már eltüntették a pezsgőket és megunták a cseverészést, kezdtek a kijárat felé haladni. Ekkor kellett lépnünk nekünk is.
- Na akkor mi a terv?
- Én és még valaki marad, többiek spuriznak kifelé az öregekkel - vázolta fel a tervet Oskari. Most is nagyon beleélte magát a cséká szerepébe. - Biztos ide is jönnek ellenőrizni, úgyhogy meg kell várnunk a gondnokot, amíg bezár. Kicsit becsapjuk, rávesszük, hogy adja oda a kulcsot és majd mi bezárunk. Ennyi az egész.
Mindenki bólogatott. Elég fasza tervnek tűnt.
- Akkor ki marad velem?
- Majd én! - jelentkeztem elsőként.
- Oké, akkor ti szedjétek össze a csajokat és mutogassátok meg magatokat még egyszer ezeknek a díszmajmoknak! - adta ki a parancsot a kapitány.
Szépen elmasíroztak, egyedül Reijo nyafogott egy kicsit, amiért én stoppoltam le a helyet Oskari mellett.
- Na és mi lesz a kifogásunk? - kérdeztem.
- Passz - vonta meg a vállát nevetve. - Azt még nem találtam ki.
- Mekkora szégyen cséká vagy te... - nevettem én is. Aztán eszembe jutott valami. - Figyu, nekem úgyis hugyoznom kell....
- Jó vagy! - mutatott rám. - Nem tudod visszatartani, nem bírod ki hazáig, és már kicsit szédülsz is a sok pezsgőtől, szóval ha nem mehetsz vissza kiüríteni a tankot, akkor az aréna falát tiszteled meg a sárgáddal. Megjegyezted?
- Világos, főnök! - bólintottam mosolyogva.
- Akkor én most elbújok ide - mutatott a lépcsők alatti kis zugra. Elég sötét volt, főleg így este. Spóroltak a kivilágítással, csak a pálya és a fő folyosók voltak kivilágítva.
- És én?
- Várj egy kicsit, amíg mindenki felszívódik, aztán ha közeledik a gondnok ide a hátsó kapuhoz, dobok egy sms-t. Te meg bejössz rohanva, és kikönyörgöd a kulcsot.
Bólintottam. Kis idő múlva, mikor már kb. csend volt az arénában, kimentem hátsó kapun. Jól időzítettem, mert épp ekkor kaptam Kiirától egy sms-t: "Hol a francban vagy? Itt fagyoskodunk kint, a fiúk valami buliról beszélnek. Te nem jössz?" Legalább tudom, hogy már készenlétben vannak.
Visszaírtam, hogy a hátsó kapunál vagyok, mert én leszek a csali. A falnak dőlve vártam, hogy megkapjam a jelzést Oskaritól. De Kiira előbb jött, mint az üzenet.
- Kimi! Mi ez az egész?
- Francba, neked nem kéne itt lenned! - mordultam rá.
- Neked nem kéne itt lenned! - kezdett el vitatkozni. - Egész este velem kellett volna lenned! De egész végig pofátlan voltál és ráadásul faképnél is hagytál! Mi a jó fene ütött beléd ma este?
- Ahhjj - morogtam, de nem csak azért, mert megint kezdte a hisztijét, hanem, mert épp ekkor üzent Oskari. Gyorsan ki kellett találnom valamit. - Menj vissza a többiekhez!
- Dehogy megyek! - háborodott fel. - Eljössz velem abba a buliba, ha nem akarod, hogy itt és most véget vessek a kapcsolatunknak!
- Jaj baszdmeg, akkor velem jössz! - döntöttem el, aztán a kezénél fogva magammal húztam a bejárathoz.
- Most meg mi a fenét művelsz?
- Játszd el, hogy be vagy csípve. Nekem meg sürgősen hugyoznom kell és...
Ennyit sikerült elmondanom, mire a kapu kinyílt.
- Jó estét, Ralf bá! - köszöntem a gondnoknak, aki nem kicsit ijedt meg tőlünk.
- Hát ti mit kerestek még itt, fiatalok? - nézett ránk gyanakvóan.
- Az a helyzet, hogy....izéé...mindjárt bevizelek - Tök gáz, de ennyire futotta tőlem.
- Akkor azt ajánlom, siess haza! - nevetett Ralf bá, miközben már éppen be akarta zárni az ajtót.
- De...már kicsit szarul vagyok és sürgősen kéne egy budi...tudja...asszem mindjárt ideokádok...
Most már kezdett furcsán nézni rám.
- Kérem, Ralf bácsi! - szólalt meg végre Kiira is. - Engedje be, mert így nem tudom hazavinni!
- Rendben, de siessetek! Én is szeretnék már hazamenni - nézett rá az órájára.
- Majd mi..izé..bezárunk..menjen csak!
- Tényleg, Ralf bácsi, ne tessék aggódni! - A csajomnak jobban ment a meggyőzés. - Kimi kihugyozza és kirókázza magát, aztán szépen bezárunk és elindulunk haza. Nézzen rá, nem lesz jobban öt perc múlva. És ha nem mehetünk be, még a végén ide fog okádni az aréna falára.
A gondnok hezitált még egy darabig, de Kiira olyan hatásos volt, hogy végül jó pár megnyugtatás után nekünk adta a kulcsot. Egészen idáig nem hittem el, hogy ez a szivatás sikerülhet.
- Most komolyan, ez volt a nagy tervetek? - fintorgott Kiira, amikor Ralf bá lelépett.
- Bejött, az a lényeg...
- Hát a te alakításod pocsék volt...
- Hívd inkább a többieket! - mondtam, de a csaj jött velem befelé.
- Én veled maradok - jelentette ki.
- De tényleg budira kell mennem...
- Jártam már a fiú wc-ben, te lüke - forgatta a szemét.
- Jó, nekem mindegy - sóhajtottam végül.
Hihetetlen, hogy milyen makacs tud lenni. Most már nem is fogom tudni lerázni magamról egész este?
- Na végre! - örült meg nekünk Oskari. Végre kikászálódhatott a lépcső alól. - Mi tartott ilyen sokáig?
- Kimi bénázott, én mentettem meg - vigyorgott büszkén a barátnőm.
- Mindegy, a lényeg, hogy sikerült az akció - legyintett a csapattársam, és már írta is az sms-t a srácoknak, hogy tiszta a terep.
Közben én már siettem is a kotyó felé, kihasználva, hogy Kiira elkezdte ecsetelni Oskarinak, milyen nehéz volt meggyőzni a gondnokot.
Aztán rájöttem, hogy nem csak hárman vagyunk az arénában. Jaana jött velem szemben és kis híján felsikoltott, amikor a sötét folyosón összetalálkoztunk.
- Hát te? - kérdeztem totálisan meglepve.
- Ezt én is kérdezhetném! - háborodott fel. - Meg aztán, már másodjára kérdezed ezt tőlem. Ennyire zavar a jelenlétem? - kérdezte gyanakodva.
Muszáj volt elmosolyodnom.
- Dehogy - mondtam. - De tényleg, miért botorkálsz itt?
- Elmentem a mosdóba, de mire kijöttem, minden elsötétedett... - mondta zavartan, mintha kicsit félt is volna. - Aztán valami véletlen folytán megint éppen beléd botlottam...
- Megint?!
Ezt nem én kérdeztem. Hanem Kiira, aki sajnos tényleg utánam jött.
- És nem vagy egyedül... - motyogta Jaana, miközben farkasszemet nézett a csajommal.
- Ez a ribanc meg mit keres itt? - fordult felém Kiira. Elég vérmesen nézett szegény lányra.
- Ribanc? - hökkent meg Jaana. Aztán felváltva nézett rám és Kiirára, végül elmosolyodott. - Volt barátnő, ha?
Na ekkor kezdett kínossá válni ez a hármas találkozás.
- He? - nézett értetlenül Kiira a másik szőkére, aki erre csak mosolyogva sóhajtott egyet.
- Bocsi, de nekem mennem kell - indult el Jaana, de Kiira nem hagyta.
- Hova ilyen sietős? Bulit tartunk, nem maradsz? - kérdezte látszólag kedvesen. - Már úgyis mindenhol ott vagy, nem akarsz a bajnokság előtti utolsó közös bulinkba is belekontárkodni?
- Hé... - szóltam rá a barátnőmre, de hajthatatlan volt.
- Miért, ezt csinálja, nem? Amióta itt van, mindenkinek bekavar! Most is, mit keresel itt? Neked itt nincs helyed! - mondta egyenesen a szemébe.
Jaana legnagyobb meglepetésemre állta a pillantását.
- Tudod, mit? Azt hiszem mégis maradok - mosolyodott el. Rám nézett, mintha várna arra, hogy én is mondjak erre valamit.
Én inkább megelőztem a cicaharcot és Kiirához fordultam.
- Szedd össze a csajokat és várjatok meg minket az öltözőben!
- Nem foglak itt hagyni vele! - fújtatott dühösen. Vagy inkább féltékenyen?
- A kurva életbe, Egyszer csináld már azt, amit mondok!
- Jó. Legyen, ahogy akarod, szivi! - egyezett bele végül.
Odahajolt, átkarolta a nyakamat és rátapasztotta a száját az enyémre. Aztán diadalmasan Jaanára nézett, aki csak mosolygott ezen az egészen.
- Szóval ő a híres Kiira Korpi - nézett utána, amikor már eltűnt a folyosó végén. - Az egyik legnagyobb riválisom. És a barátnőd - nézett rám "mostlebuktál" pillantással.
Hát ja, nem is tagadhattam le, most szépen bebuktam előtte. Nem is akartam kimagyarázni magam.
- Nem tudom, meddig...
Jaana kuncogni kezdett. Nem úgy tűnt, mint aki elhiszi, hogy már legszívesebben hagynám a francba a csajomat.
- Foggal körömmel ragaszkodik hozzád...biztos nagyon szerelmes.
Erre nem nagyon tudtam mit mondani. Már kis híján behugyoztam.
- Figyu...ki kell ürítenem a tankot. Megvárod?
Bólintott, de nem voltam biztos benne, hogy ott lesz, amikor kijövök a budiról.

És így is volt. Alig pár percre hagytam magára, de már el is tűnt. Még életemben nem találkoztam ilyen titokzatos lánnyal. Miért csak pár percig van velem, akárhányszor összefutunk?
De nem nagyon bosszankodtam, mert ahogy kijöttem  a wc-ről, hallottam a hangokat az öltözők felől.
- Na végre, Kims is előkerült! - örült meg nekem Elias és már adta is a kezembe a műanyag poharat.
Az öltöző már bűzlött a piától. Vodka és sör mindenhol.
- Ezek meg honnan...?
- Jobb mint a pezsgő, nem? - röhögött a csapattársam. Nem ezt kérdeztem, de mindegy.
Ha már a kezembe került egy pohár vodka, lehúztam egy nagy kortyot belőle.
- Srácok! - szólalt meg Oskari, amikor már mindenki töltött magának a piákból. - A bajnokság alatt nem nagyon engedik majd, hogy bulizzunk, de ma még kirúghatjuk az aréna oldalát!
- Meg akkor, amikor lezúzzuk a helsinkieket a döntőben! - szólt közbe Toni vigyorogva.
- Naná, akkor nagyot ünnepelünk, azt előre megmondom! De ahhoz kurva jóknak kell lennünk egyesével és csapatként is, szóval ma buli, hétvégén józanodás, aztán hétfőtől kemény meló!
- Igyunk máááár! - követelte Luka és úgy lógatta a nyelvét, mintha ki lenne száradva.
- Bakker, hogy neked mindig csak a pián jár az eszed! - nevetett a csapatkapitányunk, de azért felállt az egyik padra és a magasba emelte a poharát. - Basszuk oda, srácok!
Nagyot koccintottunk, nagyot ittunk, negyed óra sem kellett, hogy már dalolásszunk. Reijo viszont nem bírt magával, és átruccant a csajokhoz, akikről ezidáig teljesen megfeledkeztünk. Két perc múlva nyáladzva jött vissza hozzánk.
- Basszátok meg, meg kell néznetek, mi megy ott túl!

Oké, ez tényleg váratlan volt. Még akkor is, ha tudjuk, hogy elég bevállalósak a csajok. De azt hittük, ennél azért jobban bírják a piát. Teljesen kivetkőztek magukból. Szó szerint.
Na jó, igazából csak az egyik csaj melltartóját igazgatta egy másik, ezért került le a ruha felső része. De a lányok annyira meglepődtek, amikor betörtünk hozzájuk, hogy szegény félmeztelen csajról lehullott a fél ruha. Két másodpercig szabadon stírölhettük a csöcsét.
- Baró a buli! - üvöltötte el magát Reijo. Neki ennyi kellett egy jó partihoz.
A csajok erre elkezdtek viháncolni meg sikoltozni, nem tetszett nekik, hogy csak így rájuk törtünk, miközben ők cicomázták magukat, meg vihogtak, meg ilyesmik. De elég volt egy "ne már!" nézés és máris felengedtek.
- Nélkülünk még bulizni sem tudtok rendesen - mosolygott önelégülten Eliina, amikor már elvegyültünk és elkezdtük az afterpartit.
Pont vele szemben álltam a poharammal. Ránéztem, és olyan szinten nem tudtam elviselni a fejét, hogy nem bírtam ki, hogy ne szóljak be neki.
- Én tudnék nélküled. Szabad a klotyónk...
- És? - kérdezett vissza nyávogva.
- Csak ha megint be akarnál hurcolni valakit.
A csaj felvonta a szemöldökét. Azt hittem megsértődött, de nem.
- Kimi, csak nem féltékeny vagy? - nevetett.
Még mindig nem t'om, hogy működik a csajok agya...
- Miért baszod át Mikaelt? - kérdeztem.
Most már több másik lány is hallgatózni kezdett. Nem baj, legalább tudnak róla.
- Ennyire zavar, hogy valaki boldoggá tesz, aki nem te vagy? - vonta le a következtetését, amitől már  megint égnek állt a hajam.
Mielőtt válaszolhattam volna, a haverom is odaférkőzött hozzánk. Felváltva nézett Eliinára és rám.
- Már megint mi bajod van, Kims?
Most kellett válaszolnom a korislánynak.
- Nem zavar, csak azon gondolkoztam, hogy mikor akartál volna velem lógni, ha Mikkel kavarsz? - tettem fel a nagy kérdésemet, amivel sikeresen zavarba is hoztam.
- Mi van? - értetlenkedett a barátom.
- Kimi féltékeny, mert veled smároltam a WC-ben és nem vele - mondta el a saját verzióját Eliina, miközben odabújt Mik mellé. Aztán fölényesen vigyorogni kezdett rám.
- De hát miért lenne féltékeny? - ráncolta a homlokát a haverom, mire én is vigyorgó pofával néztem a barnára. Kispályás, ha azt hiszi, Mik előbb hisz neki, mint az ezer éves barátjának.
- Édesem, mindenki tudja, hogy Kiirával már nem az igazi a dolog - folytatta a meséjét Eliina . - Biztos egy kis változatosságra vágyik...és hát látott minket akciózni a mosdóban.
Mik most még jobban megzavarodott. Furán figyelt rám, hátha megerősítem, amit a kamucsaja mond. Inkább elmondtam az igazat, mielőtt még jobban megkeveri a történetet.
- Haver, nem pályázok rá. Tegnap még ő akarta megadni a számát, mert azt hitte, Kiirával már végeztem. Még aznap, amikor megígérte neked, hogy veled jön erre a szarra. Na, szerinted ki kamuzik? - mosolyodtam el, mert már biztos voltam benne, hogy Mik megvilágosodik.
De előbb ránézett Eliinára, aki sértődötten fújtatott.
- Elég gáz, hogy így akarja védeni magát, nem? - nevetett végül. - Komolyan, Kimi, azt hittem ennél azért jobban tudsz hazudni.
- Nálad nem jobban kisanyám - kontráztam, aztán kortyoltam egy nagyot a poharamból. Már kezdtem kiszáradni.
De aztán majdnem ki is köptem, amikor Mikael dühösen kezdett méregetni.
- Hallod, nem értem, mi ütött ma beléd, haver! De leállhatnál már, mert magadat égeted!
- He? - Nem akartam elhinni, hogy ezt mondja.
- Nem vágom, mi bajod Eliinával - folytatta. - Tegnap még azt mondtad, végre egy dögös csajra mozdulok rá!
Na erre Eliina olyan büszke fejet vágott, hogy már a többi csajt is kezdte idegesíteni.
- Ja, de nekem nem kell - mondtam tök komolyan.
- Hát most már nem vagyok benne olyan biztos...
És beállt a nagy csend. De nem csak azért, mert feszkó támadt köztünk a legjobb haverommal. Az egyik koriscsaj, Isabel egyszerűen felállt az öltözőpadra, levette a felsőjét és melltartóban elkiáltotta magát:
- Akkor most rendesen bulizunk, vagy mi lesz?
Volt már benne egy pár pohár vodka az biztos, meg a többi csajban is, akik nem akartak elmaradni Isabeltől, főleg mert mi, fiúk most csak őt bámultuk, mert már a szoknyáját is elkezdte lehúzni magáról. Egyre jobban kezdett feszülni a gatyám a látványtól.
Várjunk csak...

- Áll a cerka, haver! - motyogtam a telefonba pár perccel később, miután kiverekedtem magam az enyhén szexszagú lányöltözőből.
- Áh, képzelődsz, tesó! - jött a válasz a vonal másik végéről.
- Nem képzelem, baszki! - morogtam tovább. - Pucérkodnak a csajok, én meg egyből beindultam. Azt mondtad a bogyó miatt nem fog működni ma. Mi a fasz van akkor?
- Akkor fasza a helyzet! - röhögött Füves. Nem hiszem, hogy teljesen magánál van.
- Mit adtál nekem te köcsög? Nem használ semmit, és még a farkam is megőrül tőle!
Köhögések.
- Hát...lehet, hogy rád nincs hatással, öreg.
- Ezt meg hogy érted? - kérdeztem. Közben próbáltam a lehető legeldugottabb helyen telefonálni, hogy ne derüljön ki ez a dolog.
- ...de az is lehet, hogy az tök ártalmatlan kis bogyó volt - nevetgélt tovább a haverom.
- Mivaaan?
Megint köhögések.
- Hát...az van, hogy csak egy sima hangulatjavító van benned.
- Amit a depressziósoknak adnak? - hökkentem meg.
- Ja...aki szedte, annak nem használt...már nem is fog - mondta nagy prüszkölések közepette.
Baszki. Egy halott depressziós gyógyszereit adta nekem?!
- Most szívatsz, ugye? Ne bassz át, Füves!
- Már késő, Räikko! - hallottam ismét azt a tipikus beszívott heherészést a telefon másik végéről.
- De legalább mondd, hogy én nem döglök bele...
- Nyugi, hugyos, nem lesz gáz! - Hát nem volt valami megnyugtató a hangja - De a dákóval vigyázz, nagy dolgokra képes ez a kis ártatlan fehér gömböcske!
- Például...?
De már nem tudtam figyelni mit válaszol, mert lépteket hallottam és amikor megláttam, ki közeledik, inkább kinyomtam a telefont.
- Bocs öreg, leteszlek. De ezért még kinyírlak, te drogos állat!

- Már te is?! - kérdeztem meghökkenve, amikor végre szemben álltunk egymással.
- Nem tudom, mire célzol, de én most azonnal elhúzok innen! - jelentette ki dühösen.
Egy szál melltartóban állt előttem, a felsője a kezében hevert, nagyon ramaty állapotban. Megpróbáltam uralkodni magamon.
- Mi a franc történt veled?
- Kérdezd a barátnődet! - vetette oda gúnyosan, aztán elviharzott mellettem.
Nem is tudtam felfogni, mi folyik itt, amikor már Kiira jött velem szemben, mint egy dühös fúria.
- Hát te meg...? - kérdeztem volna, de amikor elém állt villámló tekintetével, belém fojtotta a szót.
- IGAZ? Igaz, hogy miatta nem jöttél el hozzám Turkuba? - vágta hozzám a kérdését.
- Nem...
- Igaz, hogy megpróbáltad lesmárolni, csak ő nem hagyta?
Baszki, miről beszélgettek ezek?
- VÁLASZOLJ! - követelte.
- Hát...igen, de totál részeg vo...
- Mekkora barom vagy te! - kiabálta, miután egyszerűen felpofozott, mielőtt végigmondhattam volna.
- Hé, mi a jó istent művelsz? - háborodtam fel most már én is.
- Volt pofád lesmárolni, amíg nem voltam itt, aztán azt hazudni neki, hogy már nem vagyok a barátnőd? 
- Azt se tudtam, mi van velünk! - védekeztem, de ez egy cseppet sem érdekelte.
- Még egy ilyen faszkalapot, mint te, nem láttam! - mondta ingerülten. - Azt mondtad, jobb vagyok nála...de már ekkor is a képembe hazudtál! Azt hittem szeretsz! - Már kis híján elkezdett bőgni.
Hát én már nem tudom, mit hittem. Kicsit megsajnáltam, de eszemben volt, hogy mennyire őrült módjára viselkedett mostanában. Úgyhogy inkább megkönnyebbültem, amikor végre kimondhattam:
- Figyu... - kezdtem nyugodtan. - Nem volt okés már ez a dolog köztünk elég régóta. Egyszer besértődtél, egyszer meg szexhiányod lett és jöttél. Ma meg úgy rángattál ide-oda, mintha a rabszolgád lennék. Hát elegem lett és kész.
Egy darabig nézett könnyes szemmel, aztán megrázta a fejét és próbált erősnek látszani.
- Utállak, érted? Nem is akarlak látni, te szemétláda! Rohadj meg! - üvöltötte még a képembe, aztán egyszerűen faképnél hagyott.
Fura, de sokkal jobban éreztem magam, most, hogy elment. Mióta vártam már erre a pillanatra, baszki!

Ezek után nem volt már túl sok kedvem bulizni, mert tudtam, hogy Kiira mit fog művelni az öltözőben. Inkább leléptem. A hátsó ajtónál viszont megint belefutottam a titokzatos lányba. Aki még mindig félpucér volt...
- Jaj, bakker! - nyögtem. Kezdett sok lenni a félmeztelen női testek látvány a libidómnak. - Hát te mit keresel még itt?
- Próbálom kitalálni, hogy jussak haza - motyogta, de még véletlenül se nézett volna rám.
- Ööö..nyitva van az ajtó - mutattam rá, aztán ki is löktem, hogy lássa, elmehet, ha akar.
- És mégis hogy menjek így ki az utcára, nagyokos? - mutatott magára.
- Ja, tényleg...
- Ne tátogj már, hívj inkább egy taxit nekem! - kérte nem túl kedvesen.
Nekem jobb ötletem támadt.
- Nem okozunk ekkora örömöt neki...
Na erre már halványan elmosolyodott. Most kellett lépnem.
- Tessék, vedd fel! - adtam oda neki a szmokingomat. - Gyűlölöm, mint a szart... - mondtam, mert láttam, hogy habozik. - De ha meg akarod mutatni a didiket a fél városnak, akkor...
- Kell, köszi! - vette el gyorsan. Máris jobb színben láttam, amikor végre felügyeskedte magára.
- Cserébe hazakísérlek.
- Nem kell, egyedül is eltalálok - mondta sietve.
- Nem felajánlás volt - tettem egyértelművé. Nem is értem, miért akar állandóan lepasszolni.
- Kösz, rendes srác vagy, de...inkább hívok egy taxit, messze van a hotel.
- Hotel? - kérdeztem vissza.
- Ahol megszállok. Ott legalább nyugi van. Nem úgy, mint ebben az idióta társaságban...
- Elmesélhetnéd végre, mi történt Kiirával.
- A barátnőddel? - kérdezte gúnyosan.
- Már nem a barátnőm - mosolyodtam el. - Most már tényleg nem. Az előbb szakított velem - tettem hozzá, mert láttam, hogy megint nem hisz nekem. - Meséltél neki a buliról...
- Igen - bólintott, aztán lehajtotta a fejét. - Ne haragudj, nem szokásom árulkodni. Tudom, hogy nem akartad neki elmondani. De egyszerűen kihozott a sodromból.
- Mit mondott? - kíváncsiskodtam.
- Amikor elküldted, és elmentél a mosdóba, meg akartam lógni - kezdett bele. - Semmi kedvem nem volt maradni. Csak azért mondtam, mert nem tetszett, ahogy beszélt velem. Aztán már elindultam ide, de útközben megállított...és mindenfélét a fejemhez vágott. Meg is fenyegetett, hogy ha rád pályázok, jobb ha most leállok, különben...elintézi, hogy a másik kezem is megsérüljön és ne tudjak versenyezni.
- Erre te...?
- Nagyon felidegesített és visszaszóltam neki. Elmondtam neki, hogy a házibuliban mi történt, és hogy már nem tartod a barátnődnek. Mondjuk azok után, hogy ma együtt láttalak titeket, azt hittem csak nekem akartál hazudni - nézett rám kétkedve. - Azt is mondtam neki, hogy nem én pályázok rád, hanem..szerintem te rám. Erre nekem esett...és elszakította a felsőmet.
Fura, de sajnáltam, hogy lemaradtam erről a csajbunyóról.
- Hát...sajnálom - mondtam jobb híján. - Kiira érdekes csaj. Amikor begőzöl, nem lehet vele bírni. Én sem bírtam már tovább. De örülök, hogy azért egyben vagy - tettem a vállára a kezemet.
Erre elmosolyodott.
- Megyek is, nehogy eszébe jusson még ma eltörni a kezemet.
- Elmennék veled, biztos, ami biztos - próbálkoztam még utoljára. - Tudod, hátha mégis utánad jönne és ha meglátná rajtad a szmokingomat...
- Kösz, de tudok magamra vigyázni - biztosított kuncogva.
- Hát jó, nem erőltetem - vontam vállat. - De azt elmondhatnád, miért hiszed hogy nyomulok rád?
- Hát...kicsit betegesnek érzem, hogy valahogy folyton egymásba botlunk - mosolygott.
- Pedig tök véletlen...tényleg... - nevettem, mert megint úgy tűnt, hogy nem hiszi el egy szavamat sem. - De azért az igaz, hogy érdekel, mi van veled.
- Igen, ezt már mondtad - nyelt egyet. Asszem sikerült zavarba hoznom.
- És nem hiszed el, mi?
- Hát...nem tudom, mit higgyek - motyogta, miközben igyekezett még jobban beleburkolózni a szmokingomba. - De most már tényleg megyek, késő van...
- Inkább korán... - Kb. hajnali 3-ra saccoltam az időt. Jó sokáig elhúzódott ez az este.
- Akkor is! - Hú de sietősre vette a dolgot.
- Hát akkor...remélem, ha visszakapom ezt a göncöt, végre kicsit több ideig maradsz velem , Jéghercegnő- mondtam reménykedve. Most már büntetlenül lóghatok vele, és ez elég felszabadító érzés. Jaana viszont megint totál zavarba jött.
- Majd meglátjuk, Jégember! - mondta végül, aztán egy gyors köszönés után már ment is.
Én meg egy szál ingben, hajnali háromkor már indultam hazafelé, csaj nélkül. Nem ilyen estére számítottam, de végül is nem alakult annyira szarul, mint gondoltam. Ezután csak jobb jöhet.