Jégen Edzett Férfi 8.

Sziasztok!

Rettenetesen bánt, hogy több hónap elteltével tudok újra jelentkezni. Sajnálom, hogy így eltűntem, de nem akartam magyarázkodni, amíg nem tudok jönni egy újabb résszel. Nyilván megvolt az oka a kihagyásnak, de ezt fölöslegesnek gondolom részletezni, inkább csak annyit szeretnék leszögezni, hogy ha néha hosszabb idő is eltelik a részek között, az nem azt jelenti, hogy ennyi volt. Végig fogom vinni ezt történetet, az első évadot egészen biztosan!  Igyekszem mindig a lehető leggyorsabban megosztani a következő részt, de mint mindenki másnak, nekem is közbejöhet ez-az, ezért kérem továbbra is a türelmeteket, ha esetleg megint elcsúsznék az idővel.

Viszont nem mehetek el amellett, hogy nagyon hálás olvasóközönség vagytok, hiszen az inaktív időszakok alatt is nagyon sokan kattintotok a blogra, és ezt nagyon szépen köszönöm! Igyekszem meghálálni, ígérem! 

Jó olvasást a részhez, remélem elnyeri a tetszéseteket. :)

Alexa

Első évad: A Jégen edzett férfi

8. fejezet: Változó viszonyok

- Edzek és alszok - feleltem Carter kérdésére. Arra volt kíváncsi, mik a terveim hétvégére. Nem is nagyon kellett gondolkoznom rajta. - Kábé ennyi.
Amerikai haverom "ugye csak szivatsz?" fejet vágott.
- Kimster, ne mondd már, hogy hétvégére azt tervezted, hogy a jégpályán bukdácsolsz, utána meg az ágyadban döglesz!
- Nem terveztem - húztam el a számat. - Bajnokságra készülünk, még mindig... Ez van.
- Nem értem, miért akkora szám nálatok a jégkorong - forgatta a szemét.
- Nálatok is elég menő... - emlékeztettem.
- De labdába se rúghat a foci és a kosár mellett - okoskodott. - Vagyis korongot sem üthet... - tette hozzá. Ez most annyira tetszett neki, hogy röhögve megveregette a saját vállát.
- Inkább bökd ki, mit akarsz! - sürgettem, mert a fél karomat feltettem volna rá, hogy azért kíváncsiskodik, mert van valami terve, amihez kellek.
El is árulta magát, amikor elvigyorodott. Átdobta a karját a vállamon és közelebb hajolt, mintha valami nagy titkot akarna mondani.
- Figyu...elintéztem egy bomba csajt - kezdte mesélni izgatottan. - Szőke, formás testtel, édes hanggal.
- Haver, nekem nem kell csaj...
- Nem is adnám neked - szögezte le gyorsan. - Szóval tök fasza kis csajszi, csak az a baj, hogy elég parázós. Nem akar feljönni a lakásba, se bulizni menni. Úgyhogy megdumáltam vele, hogy beülünk valahová, de ebbe is csak úgy egyezett bele, hogy hozza a barátnőjét - húzta el a száját fintorogva.
- Két nő egyszerre. Mi bajod van vele? - kérdeztem nevetve. Nem ezt szoktam meg Cartertől.
- Harmadik kerék szaga van ennek a randinak - suttogta, mintha szégyen lenne ezt kimondani. - De belementem, mert kell ez a csaj.
- Az este végére meglesz a másik is - biztattam, mire tiltakozón rázta a fejét.
- Neked meglehet! - mondta aztán, mire kikerekedtek a szemeim. - Figyu! Azt mondtam, eljön velem egy haverom is és ennek úgy megörült, mert szeretné, ha a kis barátnőjét is megdugná már valaki.
- Ja, biztos ezt mondta... - röhögtem. Nem tudtam ezt elképzelni egy olyan lány szájából, aki nem mer egyedül elmenni egy sráccal valahová.
- Jó, de ez volt a lényeg - legyintett, mintha azt mondaná "Hagyj már beszélni"!. - Szóval jöhetsz velem.
- Miért én? Ezer haverod van...
- Mert neked most nincs nőd - magyarázta, mintha én nem tudnám. - És tudom, hogy jól jönne egy kis kufirc két edzés között - kacsintott csibészesen.
- Nincs most kedvem megdugni egy olyan csajt, akit nem is ismerek - mondtam nem valami lelkesen.
Amióta Kiira nincs, se időm, se erőm nem volt időm gondolni a szexre.
- Milyen férfiból vagy te?! - húzta végig a tenyerét az arcán a lehető legfájdalmasabban, de aztán folytatta. - Akkor nem kell megdugni. Csak eljössz és végre látsz egy nőnemű arcot is nemcsak a csapattársakét...meg anyádét. Légyszííí - kérlelt, mert még mindig nem nagyon akartam belemenni ebbe.
- Fizeted a sörömet - mondtam végül.
Carter arca úgy felderült, mintha azt mondták volna neki, hogy mindenből ötössel ment át a záróvizsgán.
- Nagy vagy haver! - pacsizott le velem. - Majd megsmsezem mikor, hol.
- "Alig várom".

Carter történelemre ment, én meg matekra ültem be. Ledobtam magam az egyik üres padhoz, és még mindig azon csodálkoztam, hogy amerikai barátom rá tudott venni erre a találkozóra. Nem sok kedvem volt menni. De tényleg... Csak azért mentem bele, mert már napok óta nem is mozdultam ki sehová, csak a suli, az aréna és a házunk között ingázok. Semmire sincs időm mostanában.
- Akkor kezdjünk is bele a dolgozatba, hogy mindenkinek legyen ideje befejezni - szólt a matektanár, amikor még éppen csak bejött a terembe.
Fasza, már csak ez hiányzott. Azt se tudom, mit vettünk előző órákon. Valószínűleg akkor is félig aludtam.
- Hé - hajoltam át a tőlem jobbra ülő Mikaelhez. - Mi a francból írunk?
- Matekból - mondta rám sem nézve. A tollával szórakozott.
- Na ne mondd, nagyokos - forgattam a szemem. - Hallod, tényleg kurvára fogalmam sincs, mi volt a téma.
- Szívás - rántotta meg a vállát.
Egy darabig figyeltem, de nem nagyon akart rám hederíteni. Na ez az, amit még jobban nem tudtam elhinni. Hogy az egyik legjobb haverom szarik a fejemre. És gőzöm sem volt, miért.
- Kösz az infót, barátom - morogtam, mire valami szuszogás volt a válasz. Mikor odanéztem, csak fanyarul mosolygott maga elé.
A tanár kiosztotta a dogalapokat, én meg csak bambultam, amikor megláttam a betűket és a számokat. Felírtam a nevemet, hátha az alatt a pár másodperc alatt rájövök, hogy kell ezeket megcsinálni, de nem ment. Öt perces üldögélés után rájöttem, hogy ennek semmi értelme. Felálltam, odavittem a tanárhoz a lapot és azt mondtam, kész vagyok.
- Na ne szórakozz velem! - ráncolta a homlokát. - Nem állsz valami fényesen, ez jó lehetőség a javításra.
- Fölösleges - vontam meg a vállam.
Rázta a fejét, de kénytelen volt elvenni tőlem a dogát.
- Ha tényleg úgy gondolod, hogy nincs más, amit megtehetnél egy jó jegyért, akkor elmehetsz.
- Köszönöm.
Összeszedtem a cuccaimat, és amikor elindultam a kifelé a teremből, éreztem, hogy a többiek néznek. Láttam, hogy Mikael is kábé olyan fejet vágott, mint a tanár. Én meg azon döbbentem le, hogy ő már félig teleírta a lapját. A kis stréber még ennyi edzés mellett is tud tanulni?! Biztos ezért nem hajlandó velem lógni.

Jó volt kicsit egyedül ücsörögni a szünet előtt a suli udvarán. Még egy cigit is elszívtam, amit Füvestől csórtam. A kamubogyókért cserébe ez volt a minimum. Igaz, hogy a bagó nem nagyon tesz jót, és Edző bá is leordítaná minden szál hajamat, ha megtudná, hogy néha én is szívok...de egy fél doboz cigi még nem a világ.
Csak ne fújt volna ez a kibaszott szél! Vagy ötször kellett meggyújtanom, de alig slukkoltam belőle párat, megint elaludt a láng. Ideges lettem, annyira, hogy még ez a kicsi és használhatatlan öngyújtó is kiesett a kezemből.
- Kurva életbe már! - morogtam, de azért lehajoltam a kis szarosért.
A pad alatt viszont mást is találtam. Egy papírgalacsint. Biztos ezt is a szél fújta ide. Nem nagyon izgatott, túl lusta voltam ahhoz, hogy elmenjek a kukáig és kidobjam. De azért felvettem, mert érdekelt, kinek a szarul sikerült dogája lehet és milyen baromságokat írt bele.
De nem doga volt. És nem is egy ember írta, mert kétféle írás is volt a papíron.
Most már kezdett érdekelni, hogy akkor mi ez, úgyhogy kihajtogattam az egészet. Aztán elmosolyodtam, úgy mint aki valami olyat talál, ami nem az övé.
És mit találtál? - Ezzel kezdődött a sor, alatta pedig ott volt a válasz másik írással.
Nem sok mindent. Víz, törölköző, tampon (és fúj, ez kb. a legolcsóbb fajta), fésű, ilyesmik. Ja és a ruhája is ott volt. Elég béna az is!
Na itt már gondoltam, hogy két csaj levelezése van a kezemben. Azok a girbe-gurba betűk elárulták magukat. Meg ez a szöveg...te jó ég! De azért érdekelt a folytatás...
A táskájában tartja a ruháját???
Ja...mondjuk a helyében én se venném elő. RÉMES! Biztos a 100 éves nagyi varrta, mert egy összetákolt rondaság az egész.
De amúgy milyen színű volt?
Ilyen pirosas, rózsaszínes förmedvény. De annyira nem néztem meg, mert különben elhánytam volna magam - És itt még egy röhögő fej is volt.
Találtál mást is? Pénztárca, ilyesmi?
Megnéztem azt is. Benne volt a kulcsa. 113-as. Ráérsz holnap?
Fodrászhoz megyek suli után - Szomorú fej.
Jókor mondod. Most menjek egyedül?! Amúgy is ma kéne menni!
De apuval megyünk bevásárolni.
Jaj már, te sose érsz rá, amikor kéne!
És ennyi. Valamelyik biztos besértődött, mert nem írtak többet a papírra. Röhögnöm kellett, miközben összegyűrtem és eldobtam az udvar másik végébe a galacsint. Lányok...

Még pont volt időm elszívni a cigimet, mielőtt a csorda kiszabadult volna a suliból. Néztem az embereket, és csak úgy brahiból megpróbáltam megsaccolni, hogy melyik két csaj írhatta azt a marhaságot.
- Máris stírölöd a csajokat?
Tudtam, hogy mihelyst elkezdődik a szünet, megzavar valaki. Na de hogy ilyen gyorsan...?! Ráadásul pont Aleksi...
- Csak néztem ki a fejemből...
- És a jó öreg Räikkönen így csajozik...tudjuk! - röhögött a kis bájgúnár.
- Oké, le lehet állni! - hűtöttem le gyorsan. Most nem voltam vevő a baromságaira. Meg úgy egyáltalán hozzá se volt kedvem. Nem vagyunk a legjobb haverok egy ideje.
- Na jó, inkább nem szívom a véred, mert megint egymásnak esünk. A csajok biztos díjaznák - vigyorgott teljes pofával.
Ezen nekem is mosolyognom kellett. Jó pár csaj már így is a nyálát csorgatta felénk. Vagyis inkább Aleksi felé.
- Mondjuk azt hittem, hogy ideülök és rögtön lekeversz egy maflást...
Most először néztem rá. Nem értettem, miért mondja ezt.
- Kéne?!
Erre nevetni kezdett.
- Hát nekem nem hiányzik, de... - Egy darabig farkasszemet nézett velem, de amikor látta, hogy csak a homlokomat ráncolom, még furcsább lett a mosolya. - Haver, múltkor még azért akartál agyonverni, mert dumálgattam a csajoddal, most meg csak bámulsz?!
Még mindig nem vágtam le, mi a francról beszél. De nem mondott többet, csak nevetve állt a szája és csodálkozott.
Aztán egyszerre néztünk el másfelé. Egy csapat csaj sétált el a padunk előtt nem messze, mindegyik lopva felénk lesett. Kiira is köztük volt. Próbált úgy tenni, mintha észre se vett volna, de megláttam a csálé száját. Nem volt elég sunyi.
Visszanéztem Aleksire, aki most még jobban felvonta a szemöldökét legnagyobb hitetlenkedésében.
- Valószínűleg most ő is azon agyal, hogyhogy nem verted még be a képemet...
- Meghúztad... - mondtam szemrebbenés nélkül. Az övé se rebbent.
- Ahogy mondod - vágta rá. Meg se próbált védekezni, tagadni, hazudni, semmit...
Sőt. Vigyorgott. Alig várta, mit fogok lépni. Még azzal is próbált hergelni, hogy védekezően maga elé rakta az ökölbe szorított kezeit, mintha bokszolni akarnánk. Tök röhejes volt.
- Gratulálok! - Csak ennyit mondtam, miután elfordultam és megint az embereket figyeltem.
Aleksi alig bírt kinyögni valamit.
- Mi a...te most...komolyan...ennyit tudsz mondani?
Megrántottam a vállamat.
- Leszarom nagy ívből. Tudtam, hogy nem bírsz a farkaddal. És ő sem a vérével - tettem hozzá. Úgy ismertem ezt a két embert, mintha rokonok lettünk volna.
- Hát, haver...ezt nem gondoltam volna - csapkodta meg a hátamat. - Csak hogy tudd...csak úgy megtörtént...nem akartam kibaszni veled. És nem bosszúból csináltam, amiért rámentél a csajomra...
- Melyik csajodra? - kérdeztem vissza. Nem lehetett számon tartani.
- A szőke újoncra. Tudod, csábosan néz, de közben meg olyan mint egy szende szűz.
- Jaana - mondtam ki, mert elsőre ő jutott eszembe. Nem is tudtam, hogy Aleksi tudott arról, hogy részegen rányomultam a lányra.
- Mondjuk azért örül az egóm, hogy neked se jött össze... - vigyorgott. - Mostanában nem is láttam, totál felszívódott.
Ezt akár én is mondhattam volna. Ahhoz képest, hogy eddig állandóan egymásba botlottunk, már jó ideje nem került elém.
Nem is témáztunk róla tovább, mert vége lett a szünetnek. Aleksi nagyon lazán köszönt el tőlem, mintha legjobb haverok lennénk. Pár napja még egymást vertük, most meg kiderült, hogy megdugta a volt csajomat.
Fura, de egyáltalán nem húz fel a dolog. Már rég nem érdekel se Kiira, se Aleksi.

A másik haverom viszont igen. Az, amelyik továbbra is átnézett rajtam. Amikor délután megláttam, hogy az új csajával kézen fogva jöttek edzésre...hát komolyan azt hittem, hogy az nem lehet ő. Ő nem ilyen. Nem tudom, mi történt vele mostanában, de ez nem a jó öreg Mikael, akit kis szaros koromtól kezdve ismerek.
Mondjuk a többi srác se volt ma önmaga. Mindenki tök komoran öltözködött, egyedül Elias volt feldobva. Asszem valami csaj összejött neki, vagy mi. Pechjére mindenki leszarta a nőügyeit...

Tudtam, hogy ma kemény edzés lesz, mert Edző bá szereti, ha totál lefáraszt pénteken, nehogy eszünkbe jusson még este kocsmázni vagy ilyesmi. Azt vártam, hogy Vainio megjelenik és már kezdjük is. Ehhez képest jóval később tolta elénk a képét. És idegesebb volt mint szokott.
- Annyit dumálok nektek a csapategységről, fiúk! És nem véletlen! Mert ez a sport nem egyéni hősködés, hanem csapatjáték! - mondogatta már sokadjára. - Itt mindenkire szükség van, és nem azért, mert nem lenne utánpótlás! Nehogy azt higgyétek, hogy pótolhatatlanok vagytok! - nézett végig mindannyiunkon. - Egy rakat kiskamasz várja, hogy kinőjetek a junior korcsoportból és elhúzzatok a felnőtt csapatba, vagy...akárhová... csak végre ők is bekerülhessenek. De addig is, jelenleg ti vagytok a csapat! Nem kell, hogy legjobb barátok legyetek, de úgy se jöhettek ki a pályára, hogy szét akarjátok verni egymást. Akármi is van, nektek össze kell tartani, főleg, mert egy kibaszott bajnokság van előttünk, amit meg kell nyernünk! Úgyhogy innentől kezdve jó lenne, ha egymásra és a játékra koncentrálnátok! - vetette oda még utoljára, szinte már ordítva.
Aztán hirtelen szünetet tartott. Kezdtek látszódni az izzadtságcseppek a homlokán. Rendesen főhetett az agyvize. De nekünk még mindig fingunk sem volt arról, miért papol a csapategységről nekünk, és főleg arról, hogy miért ilyen kikúrt ideges. Néztem a többieket, de mindenki ugyanolyan bamba fejet vágott.

- Az első egy órában mindenki más poszton játszik - jelentette be, aztán egyesével nézett rá mindenkire. - Mäite és... Halmainen bal bekkek. Jarvinen és...Koskinen a jobb bekkek. Granlund center. Kilsen bal szél. Jobb szélen...Mäkäräinen. Räikkönen...kapuba.

- Mi van? - pattant ki a szemem. Még életemben nem voltam kapus. Én belőni tudom a korongot, nem kivédeni.

- És ÉN? - kérte ki magának Reijo. Utánam még a maradék pár embert is beosztott az edző két csapatba, csak ő maradt ki.

- Eskola...te váltod Räikkönent.

- Miért a legjobb csókák mennek a kapuba? - méltatlankodott, mire nekem is röhögnöm kellett, de Edző bá meg se hallotta, már fújta is a sípját.

- Mindenki a helyére! És ajánlom, hogy adjatok bele mindent, különben egy órával később mentek haza kajálni.

Csak emlegetnie kellett a kaját, máris lyukat éreztem a gyomromban. Bele se mertem gondolni, milyen finomat főzhet otthon anyám. Inkább a jeget néztem, már a kapuban állva.

- Haver, ez szívás - támasztotta meg mellettem a kapufát Reijo.

- Ja - bólintottam. Előttem már felsorakoztak a sorok, Mikaellel az élen. - Ez most valami vicc? Pont ő...?

- Miért, mi a gáz vele? - Nem nagyon értette, mi bajom Mikkel.

- Nézz rá! - böktem a haverom felé. - Mindjárt a két szemem közé bassza a korongot.

- Egy védő?! - nevetett fel.

- Egy olyan védő, mint ő? Simán.

Nem volt nehéz elhinnem róla. Mikael szerintem már az anyja hasában is korongokkal játszott.
- Azért ne könnyítsd meg nagyon a dolgát - mondta még Reijo, mielőtt az edző megfújta volna a sípját. - Szar szitu lenne, ha kiderülne, hogy jobb center, mint mi.
Nem válaszoltam, de időm se lett volna, mert Edző bá elindította az edzést. Pechemre a korongot Mikael csapata szerezte meg elsőként, és már jöttek is az én kapum felé. Egy kicsit sem éreztem magam kényelmesen a kapuban, utoljára talán kiskölyökként próbáltam itt játszani. Még jó, hogy hamar rájöttem, hogy én lőni és nem védeni tudok.
De most azért próbáltam nem lejáratni magam. Szorosan fogtam az ütőt és vártam, hogy a többiek ideérjenek. A szélsők már passzolgatták is egymásnak a korongot, kicselezve az ellenfeleket, de Mikael is velük együtt haladt előre. Már pont passzolni akartak neki, amikor az én csapatomból az utolsó pillanatban szereltek és a kapum mögé terelték őket. Nem bántam, hogy rögtön az első lövést megúsztam.
Csak pár perc nyugtom volt, amíg a csapattársaim megpróbálkoztak egy támadással, de most az ő centerük lépett közbe és már felém is tartott. Azért nem ugrott az egekbe a pulzusom. Védenem kellett, tehát beálltam védekező állásba. Mik passzolt a jobb szélsőnek, aki el is ütötte felém a korongot. De nem akkora erővel, amit ne tudtam volna hárítani. Még én is meglepődtem, hogy sikerült.

- Ez az, tesó! - szurkolt a kispadról Reijo. Kicsit lelkes lett.
Épp csak elmosolyodtam rajta. Aztán az tűnt fel, hogy Mik beszól a csapattársának, amiért nem volt elég tökös, hogy belője.
- Tovább, srácok! - kiabálta Edző bá, mert kicsit leült a játék, amíg ők vitáztak.
Most mi kerültünk fölénybe, a balszélsőnk be is lőtte az első pontot. Aztán egy ideig nem is engedtük át a vezetést, mert még egyszer betaláltak a társaim.
Már épp kezdtem unatkozni. De aztán a mi térfelünkön mozogtak többet a mezőnyjátékosok, Mikael pedig már készült is bevinni egy lövést. Én is szinte azonnal bemozdultam, de nem is kellett hozzáérnem, a korong elsiklott a kapu mellett. Nem sokkal később megint lőni próbált, én pedig hiába fordultam jobbra, már szinte biztos voltam benne, hogy ezt nem tudom védeni. Erre kapufát talált!
- Kibaszott mázlista vagy, Kimster! - nevetett a kapustársam, aki nem hitte el, hogy fél óra alatt még egy korongot se kaptam.
- Meghagyom neked a dicsőséget - mondtam csak úgy félvállról. Már alig vártam, hogy Vainio végre lecseréljen. Nem élveztem annyira ezt a posztot.
- Ha így elcseverésznek a kapusok, adjatok már nekik egy kis munkát! - buzdította szeretett edzőm az ellenfeleket.
Több se kellett Mik barátomnak, újból támadásnak indultak a szélsőivel. Sejtettem, hogy innentől nem lesz piskóta a dolgom.
És már jött is a lövés. Brutál erősen. A védőink sem voltak a helyzet magaslatán. Mire megmozdultam, már láttam magam mellett a korongot. Becsúszni a kapuba.
- Szép volt Granlund! - dicsérte meg azonnal az edző, de azért oda is szúrt egy kicsit: - Azért ideje volt már! Ennyi idő alatt a centerek már legalább 4 pontnál járnának.
Nem láttam a sisak alatt, hogy Mik mennyire volt feldobva ettől, de mivel engem nézett, a szemein láttam, hogy büszke magára. És kicsit arra is, hogy nekem lőtte be első pontját centerként.
- Ez simán védhető lett volna, haver - mondta Petri, aki most bal szélsőként játszott a mi oldalunkon, de amúgy a kapusunk.
- Én is ezt szoktam mondani neked, amikor rossz napom van és mégis betalálok neked - vágtam vissza, amin csak nevetett. Pedig komolyan gondoltam, de mindegy.
Mik azért annyira nem szállt el az első pontjától, továbbra is jól terelgette a szélsőit. Ők is betaláltak egyszer-egyszer, de a mieink se voltak rosszabbak. Egyet-kettőt azért sikerült védenem. Vainio csak 10 percre cserélte be Reijot, aki viszont a kapusok szégyene volt, még nálam is nagyobb balfékként védett. Legalább szórakoztam is egy kicsit az edzésen.

Azért jobb volt, amikor visszaállt minden a rendes kerékvágásba és a támadók között játszhattam. Mikaelnek viszont nem nagyon tetszett, hogy megint védekeznie kell. Most, hogy egy csapatba kerültünk, ugyanúgy meggyűlt vele a bajom, mint az első játékban.
- Hé, haver, ne már! - mordultam fel, amikor kis híján összeakadt a korcsolyánk és majdnem mindketten a jégre baszódtunk.
- Te teszed rossz helyre a lábad állandóan! - morogta, de már vissza is állt a pozíciójába.
Nem értettem, mire fel viselkedik úgy, mint egy hisztis picsa, de próbáltam nem foglalkozni vele. Szereztem is egy pontot, aztán adtam egy passzt is, amit a jobb szélső be is lőtt. Miknek meg biztos fejébe szállt a dicsőség az előző meccsen, mert folyton próbált kicselezni, hogy ő lőhessen helyettem.
- Mi a faszt csinálsz?! - értetlenkedtem, amikor már ötödjére próbált szerelni.
- Játszok?! - kérdezett vissza nevetve.
- Társak vagyunk, hé! - emlékeztettem, de erre csak megvonta a vállát.
- Ja...most még.
- Hát ha így folytatod, akkor tényleg nem sokáig - vágtam rá.
Nem szólt semmit, csak játszott tovább. Főleg mivel az edző megint ordítozni kezdett a szájkarate miatt. Nem sokkal később meg már le is fújta az egész játékot.
- Erről pofáztam az előbb, látjátok?! Mit csináljak veletek a bajnoki döntőben, ha még a pályán is képesek vagytok egymásnak menni? Szánalmasak vagytok! - húzta végig az arcán a tenyerét. - Miről is beszélek...a döntőig sem fogunk eljutni EZZEL a mentalitással. Pont ezért cserélgettelek titeket... Egy, hogy lássátok, pótolhatóak vagytok. Kivéve a kapusok... - tette hozzá nem szívesen. - De ami fontosabb: ha más poszton is vagytok, vagy ha a sajátotokon, akkor is helyt kell állnotok, méghozzá EGY CSAPATKÉNT! Jó lenne, ha végre nem úgy fognátok fel ezt az egészet, mint egy iskolás hobbit...már ha szeretnétek magasabb szintre is eljutni ebben a sportban.
Nem szólt többet, csak intett, hogy menjünk. Meg is lepődtem, mert rég nem volt ilyen rövid edzésünk. Főleg nem mostanában. De inkább elindultam az öltöző felé, még mielőtt meggondolta volna magát.

- Ez meg mi a fészkes fene volt? - kérdezte Toni.
Nem csak én nem értettem, mi ütött drága jó edzőnkbe.
- Biztos nem dugott tegnap - poénkodott Reijo. Annyira örült, hogy csak ennyi volt a mai kínzás, hogy már szinte teljesen átöltözött.
- Barom... Biztos, hogy van itt valami a háttérben - mondta Oskari. Fura, hogy ő se tudott semmit, pedig csapatkapitányként ő mindig képben van. Főleg, hogy Vainio is talán őt bírja a legjobban. De ő is csak találgatott, mint a többiek. Én igazából leszartam, inkább örültem, hogy ma végre hamarabb hazamehetek.
A srácok viszont azt tervezgették, hogy menjünk el Eliashoz sörözni, ha már ilyen rövid volt a napunk. Már épp kezdtem meggondolni magam, amikor Mikael megszólalt.
- Ti komolyan ezt fogtátok fel az egészből, amit az Edző bá mondott? Ez lenne a csapatépítés? Sörözünk és bebaszunk? Szerintetek ettől leszünk jó csapat?
Mindenki totál ledöbbent ezen. Általában Mik sem szokta eldobni a söröspoharat.
- Szerintem meg nem piálnunk kéne...hanem...mondjuk itt maradni és kicsit rágyúrni erre a dologra. Mindjárt itt a bajnokság, emberek! - nézett körbe rajtunk, mintha tök idióták lennénk és nem tudnánk.
- Ööö...igen. És pont ezért kicsit le kéne eresztünk, mert totál lefáradva és feszkósan nem fog menni a dolog - okoskodott Luka. - De neked nem kötelező jönni Granlund, menj csak vissza a pályára, Edző bá biztos eljátszadozik még veled.
Mik nem válaszolt. Beállt a kínos csend. A barátomra néztem, akire most rá sem ismertem. Összeszedte a cuccát, felállt és elindult kifelé. De előtte még rám nézett, mintha azt várná, hogy menjek vele. Pechjére maradtam a seggemen, de azért mondtam valamit.
- Majd ha már nem menstruálsz, elmondhatnád, mi bajod van - mondtam csak úgy mellékesen.
A srácok röhögni kezdtek, pedig nem viccből mondtam. Mik sem vette poénnak, mert csak a fejét rázta és már ki is húzott az öltözőből.
- Nem érted, mi? - kérdezte Petri, aki a semmiből termett mellettem, amikor már sorban mentünk kifelé.
- Mit?
- Hát Granlundot.
- Hát nem - mondtam és közben furán néztem rá. Mi a francért kérdezi ezt?
- Kicsit zabos miattad...
- Feltűnt, csak nem vágom miért.
A kapus sóhajtott egyet, aztán megvárta, amíg mindenki lelécelt. Nagyon komoly fejet vágott közben. Egyre jobban érdekelt, mit akar mondani.
- Figyu. Nem akarok beleszólni semmibe, meg lehet, hogy nem is kéne elpofáznom, de látom mi megy most köztetek. És lehet, hogy később az egész csapatot megmérgezi ez az egész.
- De mi?
- Hát...tudunk róla - mondta aztán szünetet tartott és azt várta, mit reagálok. Csak felhúztam a szemöldökömet, ezért folytatta. - Na jó. Egyik nap Mikaellel jöttünk edzés előtt kondizni...a górék épp fent beszélgettek az irodáknál. Elég idegesek voltak, főleg Edző bá. Mindent hallottunk...
- Bakker, mondd már...! Mit hallottatok?
- Hát hogy a köcsög helsinkiek meg akarnak venni és már tárgyalnak arról, hogy eligazolsz.
Mi a fasz? 
Totál lesokkolódtam. Először azt hittem, hogy viccel, de nem.
Baszki...hát ja, így már mindent értek...